Minden rossz valami jóval jár. Azt hiszem, ezekkel a sorokkal könnyedén elkezdhetem véleményemet írni. Úgy érzem, hogy valami rossznak kell történnie ahhoz, hogy az emberek mozgósuljanak, és jobb dolguk legyen. Kicsit szomorú mégis? Gondoljuk át.
Egyszerűen tény, és ebben az esetben a valóság nem fog mozogni. Hirtelen az emberek elkezdtek többet beszélgetni egymással, kicsit jobban kezdtek bízni egymásban. Ez nem mind ún a kéthetes kötelező ünnepek hozzájárultak az emberiség lelassításához. Visszanézett. Hol sietünk mindannyian? Valami rossznak köszönhetően kezdjük értékelni a jót. Hm! Tehát a kérdés: mi a jó és mi a rossz? Úgy gondolom, hogy a rossz meghatározása a jó lényegében rejlik és fordítva. Nagyon büszke vagyok Szlovákiára, mert bebizonyította, milyen gyorsan tud mozgósítani ilyen nehéz időkben. Például még azok is elkezdtek varrni, akik soha nem varrtak, ahogy én nevezném: "Bűvészrajzoló".
Okos szerző írhatna egy szép mesét a jövőben a gyerekeknek, talán éppen ezzel a témával. Az egészség mindenképpen kiemelt fontosságú. Ezt mindig és mindenütt tiszteletben kell tartani. Nem csak egy esetleges járvány idején. Kevesen hiszik el igazán, hogy az étrend a tökéletes gondolkodás kulcsa. Nagyon régen arra a következtetésre jutottam, hogy mi vagyunk az, amit eszünk. Az étrend nagyon fontos, és mégis kevesen vannak tisztában vele. Nagyon ritka emberek jöttek az életembe, akik megtanítottak erre. És nemcsak ez, hanem sok más is.
Talán sokan lassan rájönnek, átértékelik vagy megváltoztatják a munkahelyet, felfedezik rejtett és elfeledett tehetségüket. Annyira eláraszt bennünket a rohanó életmód, hogy elfelejtjük küldetésünket. Sokan igazán tudják, hogyan kell csodálatos dolgokat készíteni és csinálni, praktikusak és egyedülállóak vagytok. Mindenki tud valamit, és mégis mindig egy egészet alkotunk. Michale Jackson nagyon jól tudta, mit énekelt a We Are the World című slágeréről. Tehát mi vagyunk a világ. Mindig azt akartam, hogy egy nagy családot hozzunk létre, és egy nagy láncot alkossunk. Sajnos sokan kinevették filozófiámat, de nézzük meg magunk. Hát nem szép, amikor összetartunk? Ahogy Svätopluk király tanított minket.
Mindegyik érmének azonban két oldala van. Az egyén kapzsisága és az önzés valóban elősegíti a szégyent. Megértem, hogy sokan félnek az életükért, de mások nem félnek? Leveszem az ételt a polcról, és pótolom a készleteimet, hogy szépen kidobhassam őket? Kérdezem, mi van a másik, talán idősebb és kevésbé mobil? Igen, meg vagyok győződve arról, hogy elsősorban önmagunkat kell szeretnünk, de vegyünk tényleg annyit, amire valóban szükségünk van. Legyünk őszinték magunkhoz, hogy hány ember gazdagodik meg az emberi betegségben, sajnos igen, egyetértek azzal a véleménnyel, hogy ez egy szép hyenizmus.
Védő segédeszközöket a legszegényebbek is készítenek, és ingyenesen kiosztanak másoknak. Nem szándékos vállalkozás ez? A Vari csődbe vitte a gyógyszeripart, hogy szükség volt egy új vírus létrehozására, amely valószínűleg megöli az időseket? Szóval a fenébe, ezek az emberek megépítették a földjeinket, és ezért fognak ma meghalni? Olvastam és csodálkozom azon kijelentéseken is, hogy az idősek szennyezik a környezetet. Csodálkozom a gyűlöletkeltő megjegyzéseken is. Nos, azt kérdezem, hol volt mindenki, amikor ma a másikra mutat: "Hol van a lepeled?" Hol volt mindenki, amikor mások szorongásban, szegénységben vagy nyomorúságban voltak, nem volt mit ennie, lassan vagy inni. Senkit nem érdekelt. Ma mindenkit érdekel. Igen, mert fél önmagáért. Logikusan. Nem önző? Egy pillanat alatt az emberek csak a függönyök miatt sorakoznak az utcákon. Nem hülyeség?
Más magasságból, más szögből nézem ezt az egészet, és nem tudok nem csodálkozni. De az az igazság, hogy meg kell tanulnunk szebbek lenni és toleránsabbak egymással szemben. Régóta mondom, egyesüljünk egy családba, mert együtt mindig többet tehetünk, mint mindenki egyedül. Mégis mindenki egy cseppet képez a tengerben, és mégis mindegyik alkotja a tengert, vagy nyugodtan ami fent van, az szintén lent van, és ami kívül van, belül van.