A vonalkódok története
A vonalkódok lettek az első, mára széles körben elterjedt és szinte kézenfekvő módszerek a különféle termékek azonosítására. A szabadalmat rájuk több mint ötven évvel ezelőtt - 1952-ben - adták meg. A vonalkód-jelölési rendszert később szabványosították, és első használatára csak 1966-ban került sor. Ez azonban az egész rendszer csak pelenkákban volt, és abban az évben, amikor tényleges használatáról csak 1984-ben számoltak be. Ekkor azonban csak 15 000 vállalat használta a vonalkódot a címkézéshez. A fordulópont a következő években fájt. Három évvel később 75 000 vállalat használta a vonalkódot, és ma nehezen talál olyan árut, amelynél nincs ez a címke.
A vonalkódok az ún automatikus azonosítás (regisztráció kulcsok nélkül).
Vonalkód-leolvasók:
1. Érintse meg a ceruzaszenzorokat - a helyes olvasáshoz ezt a kézi szkennert a vonalkód szimbólumra kell helyezni, és a szimbólum teljes hosszában mozgatni. Ez a legolcsóbb érzékelő. A ceruzaérzékelő egy fényforrást és egy fényérzékeny detektort tartalmaz.
2. Aktív érintés nélküli érzékelők - manuálisan vagy szilárdan beépíthetők közvetlenül abba az "asztalba", amelyre a kóddal ellátott tárgy kerül (gyakran a szupermarketekben látható). A fényforrás egy lézer LED (koherens sugárzással), amely lehetővé teszi a kód görbült felületekről történő beolvasását. Az érzékelők oszcilláló sugárral működnek (mechanikus rendszer eltéríti másodpercenként 40–800 rezgés sebességgel), így nem kell mozgatnunk a vonalkód-csomagot. A beépített érzékelőkben a sugárút 8-as vagy csillag alakú, amely biztosítja, hogy legalább egy szkennelés végigfusson a szimbólum összes vonalon és résén még ismeretlen kód-orientáció mellett is (.
3. Passzív érintés nélküli érzékelők - többnyire CCD-érzékelőt használnak (például szkennereknél, fényképezőgépeknél vagy digitális fényképezőgépeknél) saját fényforrásukkal csak a kód teljes megvilágításához.
Vonalkód típusok:
1. UPC - UPC-A, UPC-B, UPC-C, UPC-D
- UPC-E0
- UPC-E1
2. EAN - EAN-13, (= JAN)
- EAN-8
- KÓD-128, KÓD-128-B, KÓD-128-C (= UCC/EAN 128)
- ITF-6, ITF-14 (EAN/ITF 14), ITF-16
3. 39. KÓD
KÓD 39 MOD 43
4. 93. KÓD
5. Interleaved 2/5 (ITF)
Interleaved 2/5 MOD 10 (ITF)
6. Ipari 2/5
7. Codabar
8. MSI, MSI + 10, MSI + 10 + 10, MSI + 11 + 10
9. PDF 417
stb. .
Ipari 2/5
Ez egy egyszerű példa a vonalkódra. Ez egy tisztán numerikus kód (a 0–9-es számjegyeket kódolja), változó hosszúságú diszkrét (tetszőleges számú számjegyet kódol). Ez a START karakterből, a megfelelő számjegyekből és a STOP karakterből áll. Az egyes karakterek kódja 5 sorból áll, amelyek közül 3 keskeny és 2 széles. A széles és keskeny vonalak szélességének aránya 3: 1. A szóközök nem hordoznak információt, csak a vonalak elválasztására szolgálnak.
A karakterek vonalkódokká történő átalakítása a következő táblázat szerint történik (az 1. érték egy széles vonalat jelent - 3 modul, a 0. az értéket egy keskeny vonal - 1 modul jelenti):
Kód PDF-417
Ez egy kétdimenziós (2D) kód példája - függőleges irányban több információs vonal található. Ma ez az egyik leghatékonyabb kód, nagy információs kapacitással és a hibák észlelésének és kijavításának képességével (a kódsértések akár 50% -ával is). Vörös-Salamon korrekciós kóddal van rögzítve. A PDF-417 (Portable Data File) megnevezés a kódstruktúrán alapul:
- Minden kódszó 4 sorból és 4 szóközből áll, szélessége min. 1 és max. 6 modul.
- Összességében azonban pontosan 17 modul van mindegyik kódszóban.
Látjuk, hogy minden számjegy 2 sorból és 2 1, 2, 3 vagy 4 vastagságú résből áll, összesen 7 modulból (a sor log.1, szóköz.0). A kódolás jobb és bal oldalon eltér (szemben a vonalak és a szóközök miatt).
Kódszerkezet: - bal határjel = 101
- az első számjegy a számozási rendszer (kód, például bal számjegyek) páratlan paritással rendelkező karaktere
- a következő 5 számjegy azonosítja a gyártót (kód, bal számjegyként)
- középső határminta = 01010
- a következő 5 számjegy egyenletes paritással azonosítja a terméket (kódot, valódi számjegyként)
- vezérlő karakter (jobb számjegyekkel kódolva)
- jobb oldali határjel = 101
Az U.P.C E-0 az A UPC kód változata, nulla elnyomással. Ennek a szimbólumnak az első karaktere - a számozási rendszer karaktere - mindig 0 (nulla). Egyéb funkciók jelentése megegyezik a UPC A-val. Kis csomagokhoz használják. A helyes termékszámra az alábbi négy szabály vonatkozik:
1. Ha a gyártó számának utolsó 3 számjegye 000, 100 vagy 200, akkor a 00000–00999 termékszámok érvényesek.
2. Ha a gyártó számának utolsó 3 számjegye 300, 400, 500, 600, 700, 800 vagy 900, a 00000 és 00099 közötti gyártási számok érvényesek.
3. Ha a gyártó számának utolsó 2 számjegye 10, 20, 30, 40, 50, 60, 70, 80 vagy 90, a 00000–00009 termékszámok érvényesek.
4. Ha a gyártó száma nem zárul le nullával, akkor a 00005–00009 cikkszámok érvényesek.
Kódszerkezet:
- (ellenőrző szám) nincs a vonalkódban - kódolás attól függően, hogy az adatok melyik számjegyét kódolják a kódtábla páratlan paritása (bal oldala) vagy páros paritása (jobb oldala) segítségével, mint az UPC-A esetén
- bal határjel = 101
- 6 explicit adatjegy (az UPC-A kódtábla bal vagy jobb oldalán)
- jobb oldali határjel = 010101
U.P.C. Az E-1 szintén rögzített hosszúságú numerikus kód, amelyet általában kiskereskedelmi polcokhoz használnak. A bemeneti karakterlánc hossza 6 számjegy.
Az ellenőrző szám kódolásában különbözik az előzőtől.
Egyéb UPC kódok: - UPC B verzió - specifikáció változat az egészségügyi és gyógyszertárak számára. 11 számjeggyel és 1 terméktípus kóddal számít. Nincs ellenőrző számjegye.
- UPC C verzió - speciális kód az ipar számára 12 számjeggyel, terméktípus számmal és modulo ellenőrző összeggel.
- A UPC cseresznye D - a UPC változatos hosszúságú változata. A szimbólumnak legalább 12 számjegyet kell tartalmaznia (az 1. a terméktípus kódja, amelyet 10 információs számjegy követ, a 12. a modulo ellenőrző összeg). Ezt követi a változó számú számjegy.
Ezeknek a UPC verzióknak nincs tömeges felhasználása.
Az EAN-hez hasonlóan a kód kiterjesztése egy másik párral vagy öt számjeggyel is használható (kisebb kód a "fő" kódtól jobbra). Szolgálhat pl. az adott évben folyóirat számához stb.
EAN-13, EAN-8, (JAN), .
A UPC iránti további érdeklődés egy új vonalkód létrehozásához vezetett, amelynek rövidítése EAN (európai cikkszám). Áruk jelölésére szolgál (hasonlóan a UPC-hez), és kompatibilis vele (az EAN szenzorok képesek dekódolni a UPC-t, éppen ellenkezőleg, lehet, hogy nem lehetséges). Szinte az egész világon - több mint 90 országban használják (Japánban JAN-nek hívják). A jelölési rendszert az EAN International koordinálja Brüsszelben, Szlovákiában kódokat rendel az EAN Slovakia gyártókhoz. A termékszámokat a gyártó adja (többnyire) maga.
Ellenőrző számmal van rögzítve, bal és jobb fele van, hozzáadható 2 vagy 5 számjegyű kisebb kód a "fő kódtól" jobbra (ugyanaz, mint a UPC). A kódoló táblázat és a számjegyek jelentése azonban eltér a UPC-től.
Az első 2 vagy 3 számjegy balról azt az országot jelöli, amely az EAN-t kiadta (nem feltétlenül a termék származási országának kell lennie).
példák:
00-13 USA és Kanada
20-29 helyi használatra fenntartva (üzlet/raktár)
30 -37 Franciaország
400-440 Németország
45 Japán
46 Orosz Föderáció
.
858 Szlovákia
859 cseh
.
977 ISSN (Nemzetközi szabvány sorozatszám folyóiratokhoz)
978 ISBN (nemzetközi szabványos könyvszám)
979 ISMN (nemzetközi szabványos zenei szám)
980 Visszatérítési bizonylatok
99 szelvény
Szlovákiának a 858. számot adják. Egyéb számjegyek a gyártót jelölik (a számokat a gyártóknak a "nemzeti EAN", nálunk az EAN Szlovákia rendeli) a gyártó méretének megfelelően, a terméket pedig a gyártó rendeli hozzá. Az utolsó számjegy a vezérlő (észlelési kód). Az EAN-8 esetében az EAN Slovakia csak kis csomagolás esetén adja közvetlenül a termék számát (az EAN-13 nem lenne megfelelő):
Változó súlyú termékeknél az EAN Slovakia gyártási számot rendeli hozzá. A kód ekkor így néz ki:
29 VVVV K-1 HHHHH K
A 29 változó súlyú termékszám
A K-1 belső ellenőrző számjegy
HHH . a tömeg grammban
K egy ellenőrző szám
Az ellenőrző (észlelési kód) számot (hasonlóan a UPC-hez) a következőképpen számoljuk:
- a jobb szélső számot jelölje páratlannak (N), balra egyenletesen fordulunk (P), páratlan (N)
- a páratlan karakter pozícióban lévő számjegyeket megszámoljuk, és az eredményt megszorozzuk hárommal
- a páros karakterpozícióban lévő számjegyeket megszámoljuk
- mindkét kapott értéket kiszámítják
- az ellenőrző szám egy olyan szám, amelynek hiányzik az eredménye a teljes tízig
Példa: 859123412345 megvan a megadott adat
- PNPNPNPNPNPN
- 5 + 1 + 3 + 1 + 3 + 5 = 18, 18 * 3 = 54
- 8 + 9 + 2 + 4 + 2 + 4 = 29
- 54 + 29 = 83
- 83 + x = 90, x = 7
- a kód így fog kinézni: 8591234123457.
A szám a kód bal és jobb felére is be van kódolva az EAN-be. A bal oldalon a számjegy kódolva van A (páratlan paritás) vagy B (páros paritás), a jobb felében pedig C (páros paritás) módban. Az A módszer megegyezik az UPC-A kódoló táblázat bal oldalán, a C módszer megegyezik az UPC-A kódoló táblázat jobb oldalán. Minden számjegy 2 sorból és 2 szóközből áll, 1, 2, 3 vagy 4 modul vastag. A számnak összesen 7 modulja van. A bal oldali szóközzel, a jobb oldalon egy vonallal kezdjük. A B és C módszer tükörfordított, az A és C módszer ellentétes (inverz) a 0 közül 1-nek.
EAN-8 kódszerkezet:
- bal határjel = 101
- az A módszerrel kódolt 1.4 számok
- középső elválasztó = 01010
- a C módszerrel kódolt 5.8 számok
- jobb oldali határjel = 101
Az EAN-13-at a könyvek és folyóiratok címkézésére használják ugyanazokkal a szabályokkal, mint más termékekre, vagy az ISBN vagy ISSN szabályok szerint.
A dobozok és dobozok jelölésére a termékeken kívüli EAN-13 kódot vagy az ITF-14 kódot kell használni:
L 858 (az egyes termékek EAN-tól eltérő számai)
L = logisztikai változó = 0 - különféle termékek vannak a dobozban
= 1-8 - a doboz ugyanazokat a termékeket tartalmazza (minden doboztípushoz más logisztikai változó)
= 9 - a doboz változó súlyú termékeket tartalmaz
RFID
Ennek a technológiának a kezdete a múlt század második felébe nyúlik vissza. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy a média- és a magánélet védelmével foglalkozó aktivisták többsége miért kezdett csak tavaly ("2003") jobban odafigyelni rá.
A legegyszerűbb módszer az RFID kifejezés magyarázata a rövidítés jelentésének visszafejtésével, ezen keresztül eljutunk a Rádiófrekvenciás azonosítás kifejezéshez, vagyis a nagyfrekvenciás sávban működő azonosító elemhez.
Az RFID kezdettől fogva olyan rendszerként fejlődött, amelynek alternatívának kellett lennie a vonalkódok használatának azokban az alkalmazásokban, ahol telepítése elvileg lehetetlen vagy nehéz volt. A vonalkódhoz képest az RFID nagyobb szkennelési sebességet kínál, és sokkal könnyebben alkalmazható az automatizált rendszerekben, mivel nem jelentenek rendkívüli követelményeket az üzemeltető számára.
Gyakran használnak durva bontást alacsony és magas frekvenciájú RFID-re, amely lefedi a két rendszer közötti legjelentősebb különbségeket:
Az alacsony frekvenciájú RFID rendszerek a 30 kHz és 500 kHz közötti sávokban működnek. Leggyakrabban érintés nélküli jelenléti ellenőrző rendszerekben, azonosító rendszerekben, állatkövető rendszerekben és általában a mozgásban használják őket. Rövid késleltetés és alacsony működési költségek jellemzik őket.
A nagyfrekvenciás RFID rendszerek a 850 MHz és 950 MHz, valamint a 2,4 GHz és 2,5 GHz közötti sávokban működnek. Az alacsony frekvenciájú rendszerekhez képest nagyobb hatótávolságot és rugalmasságot kínálnak. Hátránya a magasabb árak.
Másodsorban felosztottuk az aktív és a passzív RFID-rendszereket. Ennek a felosztásnak a fő szerepe az RFID-címke elkészítése és működésének módja:
Az aktív RFID elem egy olyan elem, amely beépített tápegységgel rendelkezik, vagy lehetővé teszi a memóriában tárolt információk tartalmának megváltoztatását, amelyek kapacitása legfeljebb 1 MB lehet. Az aktív RFID elemek összegyűjthetik, kiértékelhetik, majd elküldhetik az adataikat, és igényesebb alkalmazásokban várható azok felhasználása. Az aktív RFID-k hátránya korlátozott élettartamuk, amelyet az akkumulátor élettartama ad.
A passzív RFID elem működéséhez nincs szükség beépített tápegységre. Az olvasóeszköz mágneses mezőjéből nyert energiát használja áramellátáshoz. Ezek az RFID elemek általában kisebb kapacitású (32-128 bit) memóriával vannak felszerelve, miközben a benne tárolt adatok nem módosíthatók. A passzív RFID-t leggyakrabban használják az azonosításra, és célja a vonalkód cseréje. Az aktív RFID-hez képest nagyobb energiafogyasztású olvasókra van szükségük, és rövidebb távolságokon is képesek kommunikálni. Másrészt nagy előnyük a lényegesen alacsonyabb árak.
Hogyan működik az RFID
Bár a fentiekből egyszerűen levezethető az RFID-alapú rendszerek működésének módja, minden bizonnyal jobb lesz részletesebben leírni működésüket. Az RFID-rendszerek az olvasóeszközök két alapvető részéből és az RFID-címkékből állnak, amelyeket néha SmartTag-ként is emlegetnek.
Az olvasóeszközök az RFID-rendszer alapjának tekinthetők. Ez akár álló, akár mobil, az adott alkalmazástól függően. Az olvasók két feladattal egészítik ki az RFID-rendszert. Az első egy nagyfrekvenciás jel továbbítása, a második az azonosítók vétele RFID-címkékből.
A jelet két okból továbbítják. Az első az RFID-címkék észlelésének biztosítása, ez a feladat mind az aktív, mind a passzív RFID-címke rendszerek számára közös. Mindkét típus csak akkor küldi a jelet, ha elfogta a jelet az olvasóeszközről. A második ok fontos a passzív chipeket használó rendszerek számára. Ott az RFID címke oldalán az olvasó által generált mágneses teret használják fel az azonosító RFID címkéből történő elküldéséhez szükséges energia megszerzésére.
Minden RFID-címke a következő részekből áll: antenna, adó-vevő és transzponder.
Az antenna az RFID-címke legnagyobb része, és ez az állítás függetlenül attól a frekvenciasávtól érvényes, amelyben az adott RFID-rendszer működik. Természetesen az antenna méreteit a frekvenciasáv határozza meg, és így minél nagyobb az adott RFID rendszerben használt frekvencia, annál kisebb lehet a chip antennája. Az RFID címke antenna több szempontból is fontos. Lehetővé teszi a jel vételét az olvasótól és továbbításra is szolgál. Jel vételekor az antennának két funkciója is van. A vett jelből az RFID-címke táplálásához szükséges energiát "állítja elő". Az antenna második funkciója egy kód vétele, amely a chip és az olvasó közötti kommunikációra szolgál.
Az adó-vevő blokk, amely kommunikál az olvasóval. Valójában vevő és adó, áramkörökkel kiegészítve, amelyek a vett jelből létrehozzák a teljes RFID-címke működéséhez szükséges elektromos energiát.
A transzponder az RFID legösszetettebb része, lehet pontosabb is, mert konfigurációja változó, és attól függ, hogy az RFID címke milyen funkciókat fog végrehajtani. A legegyszerűbb eset a vezérlő logika és a memória kombinációja, amely a chip egyedi azonosító kódját (általában 64–128 bit) hordozza. A memória ROM típusú, ami azt jelenti, hogy a benne lévő adatok nem módosíthatók (ezeket a chip gyártása során adják meg).
Az RFID felhasználása
Mint jeleztük, az RFID szinte bárhol telepíthető. De nézzük meg, hogyan látják ennek a technológiának a promóterei az esélyeit. Az RFID telepítését a következő iparágakban tárgyalják leggyakrabban:
- szállítás és logisztika,
- gyártás és feldolgozás,
- Biztonság,
a konkrét alkalmazások száma azonban lényegesen nagyobb, és a következőket tartalmazza:
- állatok követése és nyomon követése,
- veszélyes hulladék nyilvántartása és ellenőrzése,
- a gyártási folyamat figyelemmel kísérése,
- a szállítmányok kézbesítésének nyomon követése,
- autóforgalom figyelése.
Egyes alkalmazások esetében még nemzetközileg elfogadott szabványok is léteznek:
- biztonsági rendszerek,
- értékek védelme,
- belépés-ellenőrzés (személyek, autók),
- az autópályadíjak automatizált beszedése,
- jelenléti rendszerek,
- szerszámok azonosítása CNC-gépeken és automatizált gyártósorokon,
- a sportteljesítmények értékelése,
- az elkövetők nyomon követése.
RFID A GYAKORLATBAN
RFID és adatvédelem
Sok országban tervezik az RFID hozzáadását a dokumentumokhoz, és az Európai Bank nemrégiben bejelentette bankjegy-címkék bevezetésének szándékát, amelynek megkönnyítenie kell a hamisítás felderítését. Az emberi jogi jogvédők egy lélegzettel hozzáteszik, hogy a kereskedő tudná a pénztárca állapotát, amint belép az üzletbe.
A biometrikus azonosító rendszerek fontos paraméterei:
Hamis elfogadási arány (FAR) - annak valószínűsége, hogy a rendszer helytelenül fogadja el illetéktelen személy mintáját,
Hamis visszautasítási arány (FRR) - annak a valószínűsége, hogy a rendszer megtagadja a felhatalmazott személy mintájának elfogadását,
egyenlő hibaarány mértéke (EER = egyenlő hibaarány, COP = keresztezési pont) - olyan érték, amelynél a téves elfogadás valószínűsége megegyezik a téves elutasítás valószínűségével,
a vonatkozó biometrikus jellemző leolvasásának sebessége,
az azonosítás sebessége ill. igazolás.
Kéz geometria
Ebben a módszerben kiértékelik az egyes ujjak méreteit. Egy kéz kerül az olvasóra, és az olvasó optikailag rögzíti a kéz háromdimenziós képét. A kéz geometriája elegendő változékonyságot mutat a különböző egyéneknél, míg egy személyben kellően stabil.
A felismerőrendszerek ID3D rendszere a hüvelykujjtól eltérő ujjait vizsgálja; a gyártó 0,2% -os egyenlő hibarátát és legfeljebb 2 másodperces ellenőrzési sebességet ad meg.
A Biomet Partners Digi-2 rendszere elegendő az azonosításhoz csak 2 ujjal - mutató- és középső ujjal.
Részvételi rendszerek
A jelenléti rendszereket arra használják, hogy információkat gyűjtsenek az ellenőrzés helyén való áthaladás és azok további feldolgozásának idejéről és okáról. A személyek automatikus azonosításának elemeit általában forgóajtókkal kombinálják, amelyek érvényes azonosítás nélkül biztosítják az épületbe való belépés korlátozását. Az olvasók információkat olvashatnak a személyről, az érkezés vagy távozás idejéről, valamint arról, hogy miért haladtak a szemlén. Ezeket az információkat számítógéppel tovább feldolgozzák, és a feldolgozás eredményeit a jelenléti nyilvántartás szükségleteihez, a munkahelyi jelenlét ellenőrzéséhez, a munkaidő-alap hatékony felhasználásához használják fel a munkavállalók bérének kiszámításához.
A személyek azonosításához bemeneti terminálként használt érzékelőket elvben vakokra osztják - azaz. érzékelők, amelyek csak a megfelelő technológia olvasóeszközével vannak felszerelve. Ezeket az érzékelőket csak az érkezés vagy távozás rögzítésére használják. A második típusú érzékelők az olvasóeszközön kívül billentyűzettel vannak felszerelve, amely lehetővé teszi az ellenőrzés helyén való áthaladás okának megadását - orvoslátogatás, üzleti út, ebédszünet, kompenzációs szabadság,…
A jelenléti rendszerek további funkciókat is biztosíthatnak:
-párbeszédfunkciók - az azonosító adathordozó tulajdonosa az adatbázisban szereplő személyes mondatának keretein belül intelligens érzékelőn keresztül szerezhet vagy szerkeszthet adatokat,
-egyedi szöveges üzenetek küldése a szerverről a vezérlő egységekhez,
-ételrendelés és kiadások kezelése,
-a kiválasztott személyek jelenlétéről tájékoztató információs tábla vezetése,…