vagy

14.4. 2017 16:31 A való világban van egy durva elképzelésünk arról, hogyan lehet megvédeni a legérzékenyebb gyermekeket. De hogyan tud megbirkózni a kihívással egy olyan digitális környezetben, ahol olyan platformok kerülnek a televízióba, mint a YouTube, a Facebook és mások, amelyek sarkait gyakran nem is ismerjük magunkról? A orientált és digitálisan olvasó szülő hálás segítő a gyermek számára.

A gyermekeknek képesnek kell lenniük arra, hogy természetesen felfedezzék a körülöttük lévő világot, amelynek digitális felépítése napjainkban szerves része. Bár a felépítmény valószínűleg sokáig nem lesz megfelelő kifejezés. A mai fiatal szülők generációja valószínűleg utoljára érzékeli a digitális valóságot felépítményként.

A digitális technológiák mindennapi életünkkel való összekapcsolódása olyan dimenziókat ölt, hogy valószínűleg csak egy valóság lesz a következőkre. Ezért még mindig van oka annak megakadályozására, hogy a gyermekek felfedezzék annak minden zugát, hacsak nincsenek közvetlen veszélyben?

A veszélyek, és ha igen, mekkorák, pontosan azok a kérdések, amelyekre nem ismerünk egyértelmű válaszokat a digitális környezetben. A fizikai világban ez könnyű. A felelős szülő elég sokat tud a sérülések lehetséges okairól és következményeiről ahhoz, hogy fel tudja mérni a lehetséges kockázatokat. Pszichológiai téren ez bonyolultabb.

A legkevésbé sem segít a gyerekcsatornák nézése

Egészen a közelmúltig az új technológiák lehetőségei iránti lelkesedés uralkodott a legfiatalabb gyermekek képességeinek fejlesztése kapcsán. Ebben az esetben a releváns ismeretek hiánya inkább általános optimizmushoz vezetett, mintsem egészséges óvatossághoz. És mivel minden, ami potenciálisan segít a gyerekeknek, szintén jó üzleti cikk, a kisgyermekek mentális fejlődésének eszközeivel ellátott táska elszakadt.

Eleinte ezek oktató DVD-k voltak, amelyekből a gyereknek játékosan kellett megtanulnia az első szavakat, később az egész televíziós csatornát a legfiatalabbaknak szánták. Az oktatási DVD-k lassan eltűnnek a piacról, mivel már nem állíthatják, hogy oktató jellegűek. Hazánkban továbbra is lehet televíziót nézni a legfiatalabbak számára, de például Franciaországban 2008-ban betiltottak minden promóciót, így de facto megtagadták tőlük a piacra jutást.

A jelenlegi kutatások azt mutatják, hogy az ilyen programok megtekintése nem segít a gyerekeken. A legfiatalabb gyerekek kezdettől fogva kizárólag valódi emberek meghallgatásával és megfigyelésével tanulnak. Maguk a szavak, hacsak nem csak arckifejezések kísérik, nem hagynak számukra jelentős emléknyomot.

Bár a tudósok nem értenek egyet abban, hogy az említett programokból származó szenzációk befogadása közvetlenül árthat-e a gyerekeknek, az egyetlen negatívum, hogy a televíziónézés olyan tevékenységet vált ki, amely hasznos lehet a mentális fejlődéséhez.

A passzív televíziós nézés és az aktív játék összehasonlításakor a kutatás következtetései viszonylag egyértelműek. Dimitri Christakis által végzett kutatás összehasonlította az egyszerű mentális gyakorlatok megoldásának képességét két gyermekcsoportban. Az első csoport közvetlenül a teszt előtt nézte meg a gyermekek DVD-jét, a második pedig kockával játszott. Az első csoport eredménye lényegesen rosszabb volt, mint a második. Más kutatások során negatív hatást találtak a gyermekek mentális teljesítményére, annak ellenére, hogy a televíziót csak háttérként adták ki.

Számos szakértő, köztük Christakis úr, elismeri, hogy ez a különbség nem lehet olyan jelentős, ha a passzív megfigyelést például táblagépes játékok váltják fel. Ez a feltételezés azonban alátámasztja a jelzett tendenciát is: minden kreatív tevékenység jobb, mint a passzív képernyő előtt ülés.

Naponta egy óra a legkisebbeknek

Ha a gyerekek már a képernyő előtt töltenek időt, akkor fontos, hogy ellenőrizzék, mennyi időt töltenek erre a tevékenységre. Valószínűleg a szakértői konszenzusnak nevezhető az Amerikai Gyermekgyógyászati ​​Akadémia folyamatosan frissülő ajánlása a média gyermekek általi használatáról.

A tavaly októberi verzió többek között azt állítja, hogy a legfiatalabb gyerekeket ideális esetben egyáltalán nem szabad kitenni a képernyőknek, bár a nagymamával való alkalmi Skype nem árthat. Az ajánlás szerint a 18 hónapos gyermekek időnként nézhetnek biztonságos tévés tartalmat, de csak a szülő aktív részvételével.

Az akadémia azt is állítja, hogy a 2–5 éves gyerekeket naponta legfeljebb egy órán keresztül kell kitenni az ilyen tartalomnak, ismét egy szülő aktív részvételével (beszélni a gyerekkel arról, amit néznek), és az egyéveseknek pedig rögzített szabályokkal kell rendelkezniük a tévékészülékeknek (a szülőknek ügyelniük kell arra, hogy a képernyő előtt töltött idő ne korlátozza az alvásra, a klasszikus játékra, a beszélgetésre és a fizikai tevékenységre szánt időt).

Az idősebb gyermekek számára problémásabb a digitális eszközök képernyője előtt töltött idő ellenőrzése. Mindazonáltal a szülőnek tudnia kell, hogy milyen tartalmat kap a gyermek, és ha szükséges, irányítsa azt. Médiaasszisztensként kell viselkednie, nem pedig szigorú rendőrként. Ehhez azonban meg kell, hogy legyen áttekintése a digitális környezetben elérhető lehetőségekről.