prágai

A tragikus baleset a Prága-Pozsony autópályán, Humpolec közelében történt 1992. szeptember 1-jén. Pihenésének utolsó helye a Slávič-völgyi pozsonyi temető.

Pozsony, november 10. (TASR) - 25 év telt el Alexander Dubček szlovák politikus és államférfi halála óta november 7-én, kedden. A modern szlovák történelem egyik személyisége volt, amelyhez a történészek és a nagyközönség is folyamatosan visszatérnek.

Alexander Dubček, a szocializmus álmát emberi arccal otthagyó politikus, Bohumil Hrabal cseh író - az első nemes kommunista - szerint 1921. november 27-én született Uhrovecben. Véletlenül ugyanabban a házban, ahol Ľudovít Štúr született. Nem hiányzott sokat, és az Amerikai Egyesült Államokban (USA) fog születni. 1912-ben édesapja, Štefan Dubček asztalosként az Egyesült Államokbeli Chicagóban dolgozott.

A testvéri kommunista és munkáspártok találkozója Pozsonyban, 1968. augusztus 3-án. Alexander Dubček, a Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Leonid Brežnev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és az Elnökség elnöke. a Kommunista Párt Központi Bizottsága Fotó: TASR/Štefan Petráš

Dubčeknek csak homályos emlékei voltak Uhrovecről. Három éves korában szüleivel az Interhelpo szövetkezetnél találta magát a mai Kirgizisztán Biskekben, amely az akkori Szovjet Szocialista Köztársaságok Uniójának (Szovjetunió) része volt. A nehéz éghajlati viszonyok miatt a szövetkezet tagjai fokozatosan elhagyták Kirgizisztánt. Dubcek egy ideig Gorkiban (ma Nyizsnyij Novgorod, Oroszország) telepedett le.

Abban az időben, amikor a háború sújtotta Szlovák Köztársaság (1939 - 1945) elkezdte írni rövid történetét, a család 1939-ben visszatért Szlovákiába. Az ifjú Dubček nem csak a szlovák akkori illegális kommunista pártba (KSS) való belépéssel, hanem a szlovák nemzeti felkelésben (SNP) való részvétellel is kifejezte, hogy nem ért egyet a háborús köztársaság politikájával. Testvérével az SNP-ben is harcolt és kétszer megsérült. Testvére meghalt a felkelésben.

A második világháború után feleségül vette és Trencsénben telepedett le. Ott 1948 után ajánlatot kapott, hogy az SZKP politikai struktúráiban dolgozzon. 1953-ban a Szlovák Kommunista Párt (KSS) regionális bizottságának főtitkára lett Besztercebányán, majd Pozsonyban.

Az 1960-as évek elején már az SZKP Központi Bizottságának (Központi Bizottságának) titkári tisztségét töltötte be. 1963-ban az SZKP Központi Bizottságának első titkára lett.

Alexander Dubček sorsdöntő éve 1968 volt. Politikai karrierje során a legmagasabb párt pozícióba került. Megválasztották a Csehszlovákiai Kommunista Párt Központi Bizottságának (a Kommunista Párt Központi Bizottságának) első titkárává. Ettől a pozíciótól kezdte erőfeszítéseit - a volt Csehszlovákia gazdasági és politikai (totalitárius) rendszerének megreformálása. A prágai tavasz néven ismert reformtörekvéseivel nemcsak a Csehszlovák Szocialista Köztársaság (ČSSR) legnépszerűbb politikusa, hanem világhírű figura is lett. Az emberi arcú szocializmusnak is nevezett reformtörekvéseit a Csehszlovák Szocialista Köztársaság augusztusi (1968) inváziója fejezte be, amelyet az akkori Varsói Szerződés vezetett a Szovjetunió vezetésével.

1969 áprilisában Dubčeket Gustáv Husák váltotta a Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkáraként. 1969 áprilistól októberig Dubček a Csehszlovák Szocialista Köztársaság akkori Szövetségi Közgyűlésének (FZ) elnöke volt. Husák nyomására törvényt írt alá, amely később legalizálta a tüntetők elleni rendőri beavatkozásokat Csehszlovákia Varsói Szerződés csapatai általi megszállásának első évfordulóján.

1969 decemberétől 1970 júniusáig Alexander Dubček volt a csehszlovák török ​​nagykövet. Végül 1970 júniusában végleg kizárták a Kommunista Pártból és kinevezték a jobboldali opportunista erők képviselőjévé.

1970-től a szelíd forradalomig (1989) családjával Pozsonyban élt a kommunista állambiztonság (ŠtB) felügyelete alatt, és a nyugat-szlovák állami erdőkben dolgozott. Örökségének elfojtása ellenére Dubček a Prágai Tavasz jelenségének szimbólumává vált nemcsak az akkori Csehszlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai, hanem az egész világ számára.

1988-ban, az alapítás 900. évfordulója alkalmából, Európa legrégebbi egyeteme - az olaszországi Bolognában - úgy döntött, hogy A. Dubčeknek politológiai díszdoktori címet adományoz. Dubček 1988. november 13-án személyesen vette át, és ebből az alkalomból beszédet mondott, amelyben elutasította Csehszlovákia Varsói Szerződés csapatai általi elfoglalását. Védte a polgárok jogát a társadalom megreformálásához, és kiemelte a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának pozitívumait. A gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat Dubcek reformtörekvései is méltatták az Európai Parlament (EP) által, amely 1989 decemberében odaítélte.

A szelíd forradalom idején bekapcsolódott a politikai változások folyamatába. 1989 decemberében a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Szövetségi Közgyűlésének (FZ), majd később a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság (ČSFR) elnökének is lett. 1992-ben a Szlovákiai Szociáldemokrata Párt (SDSS) elnökévé választották.

A szlovák főváros lakóinak ezrei jöttek 1989. december 23-án a pozsonyi SNP térre, hogy szolidaritást tanúsítsanak a polgárháborút átélt román néppel. A közgyűlést a közönség szervezte az erőszak ellen. A sn. Ján Budaj (jobbra) és Alexander Dubček (balra) a tüntetők között. Fotó: TASR/Pavel Brenkus

Alexander Dubcek autóbalesetben halt meg 1992. november 7-én a prágai kórházban néhány nappal a 71. születésnapja előtt. A tragikus baleset a Prága-Pozsony autópályán, Humpolec közelében történt 1992. szeptember 1-jén. 1992. november 14-én temették el Pozsonyban. Pihenésének utolsó helye a Slávič-völgyi pozsonyi temető.

2003. november 6-án emléktáblát avattak a Pozsonyi Hegyi Parkban az olasz Bolognai Egyetem díszdoktori fokozatának odaítélésének 15. évfordulója alkalmából.

2009. január 1-je óta hatályos Alexander Dubček rendkívüli érdemeiről szóló törvény a demokráciáról, a szlovák nemzet szabadságáról és az emberi jogokról. 2011 januárjában egy mellszobrot lepleztek le az olasz fővárosban, Rómában.

Laco Halama rendező Alexander Dubček politikus és államférfi filmportrét forgat Ľuboš Jurík irodalmi remekműve és Viliam Klimáček forgatókönyve alapján az RTVS és a Filmpark produkciójában. A korabeli film, a Rövid tavasz, a hosszú tél című dokumentumdráma, az elbeszélő maga Alexander Dubček lesz, aki az 1968-as események szubjektív visszaemlékezésének kitalált vonalát képviseli. Alexander Dubčeket a filmben Adrian Jastraban színész ábrázolja.

2017. október 24-én az új törvény megalapította Jozef Miloslav Hurban és Alexander Dubček állami kitüntetéseit Andrej Kisk, a Szlovák Köztársaság elnökének aláírása nélkül is. Az egyének vagy csoportok tetteit és tevékenységeit, amelyek rendkívül hasznosak voltak a szlovákiai társadalmi, kulturális és gazdasági élet egyes területeinek fejlődéséhez, Alexander Dubček állami díjjal jutalmazzák, amelyet a miniszterelnök ad át.