Tavaszi versek az olvadt hóról, az első virágokról, a napról és mindenről, ami a tavaszhoz tartozik.

Tegnap hideg volt, és ma már szép tavasz van,

Gyere, régi március, az, ahová február ment.

Amit a naptárban találunk? Hogy a nap jobban süt,

a hó még a hegyben is elolvad, nyoma sincs.

Mindannyian várjuk a tavaszt. Hóvirág virágzik a fűben,

letépjük anyánkról, vázába tesszük.

A fűzfa rügyek nagyra nőnek, előkészítve bennük a méh pollent.

Dunčo pislog a világra a fészerből: "A természet felébred!"

A jég megtört, eltűnik a hó. Miért takar? Mitől kell félni?

sničiek

- Eljött hozzánk a tavasz! a gyerekek boldogok.

A nap már meleg, színes virágok nyílnak.

Mi van, mi folyik itt? A nap ránk nevet.

Hóvirág virágzott, a madarak nevetnek, a legyek szárnyakat játszanak a napon.

Tavasszal a virágok gyönyörűen virágoznak, szivárvány és egyéb.

Látok ott egy ibolyát is, nagyon szép, nagyon aranyszínű.

Az utolsó hó már olvad, a nap jobban felmelegszik,

nem maradnak nyomok, de ez gyönyörű!

A természet felébred, minden gyönyörűen virágzik,

A hóvirág az első virág, amely felemeli kedvünket.

A télnek vége, jön a tavasz, szépen süt a nap,

azonnal rángatják az állatokat és a gyerekeket a rétre.


Kicsi, fehér hóvirág tavasznak hívják:

,Gyere, napsütés, a láthatáron, nézd meg az arcunkat. "

A nap megcirógatta az első tavaszi virágokat,

becsapták a fejüket, mindannyian odakint voltak.

Tél után ismét eljött a tavasz, a napnak már meleg az arca.

Lesznek virágok, állatok, alvó kert emelkedik.


Tavasszal, amikor a jég leáll, a szellő elveszi a telet.

A madarak énekelni kezdenek nekünk, a nap mosolyt csal.

Mikor jön el a tavasz? Ajándékba várjuk.

Amikor rétek és mezők virágoznak, minden olyan gyönyörű illatú.

Méhek, madarak repülnek, mindannyian keményen dolgoznak.

A nap már szépen süt, gyertek kint játszani, gyerekek!

A levelek kilógnak a szárból mint a pillangó csápjai.

Második nap - kint van a virág! A szívnek fehér harangja van:

-Bim, bam, a nap kijön a felhőkből, szétszórja a sugarakat a területen.

Szár, két levél - és kint van egy zöld bölcső egy hóvirágnak.

Még mindig benne van, meglehetősen kicsi, talán elszakadna.

És így nehezen tud aludni. És könnyen ingadozik.

Két hóvirág nőtt fel, a bokában lévő hóállásban.

Menjünk vissza a földre - mondja az első sebesült.

Tartsunk csak néhány napot, a tavasz már a púposok mögött van.

Március, április, május, mindenkinek tetszik.

Az ibolya hullám elhagyja, a virágok adják az illatot.

A napon ül, legyen örök dicsősége.

Tavasszal álomból ébred a föld, a láb hóvirága lehűl.

Ujjaira lép, nem hűti az ujjait.

A nap a hóvirágot hívja, nézd meg, hogy van kívül!

A nap hívja az ablakokat, gyerekek, szia, itt a nap!

Kukuk, gyerekek, a hó alatt a hóember a partról hív.

Fejével bólint, a fűnek súgja: - Tegnap tört ki a tavasz.

A hóvirág kikandikált, a bokor csupasz, hó még mindig körül és sehol.

Megborzongott: "Hideg, égek a fagytól, korán keltem, még mindig itt az ideje."

Sokkal erősebben pengettek egy levéllapot, le kell hullani a hónak a lejtőkről és a völgyekből.

Aztán addig futok, amíg a patak meg nem szakad, és a pályákon gyönyörködtetem a gyerekeket.

Apró hóvirág, nyakba szorítva,

Miért van törölköző a pünkösd arcán?

A júliusi tél nagyszerű, a virág pedig kicsi,

Igen, félek, hogy a fagy megégeti az arcomat.

Csak ne féljen attól a havazástól, hogy a hideg lever majd, vége,

itt a tavasz, és te vagy az első virág.

Tele van veled közvetlenül mögötted, eljön a rétre,

dobd el, dobd el a törülközőt, mert meleg lesz.

Megérkeztek a fecskék, a méhek szépen zümmögnek,

a patak tavasszal énekel nekünk, az összes fa sarjad.

A fű zöld, a nap még meleg,

tavasszal énekelünk, mert nincs szebb.

Én vagyok a nagy urad, piros I tulipán,

fejem nagy kehely, a városi parkokat díszíti,

Nagy úr vagyok, piros tulipán vagyok.

Pitypangok vagyunk, tavasztól kezdve virágzunk,

a fején sárga haj, a rét tele van szépséggel,

és pitypangok vagyunk, tavasztól virágzunk.

Fáradt hölgy fázva elaludt,

helyét tavasz kísérte a szellő kíséretében.

Távolról idézte a meleg napot, a fecskéket,

A virágokat a földre, ibolyabokrok alá dobta.

Eltakarta az erdőket, a ligeteket, és zenét adott a madaraknak,

Nightingale azonnal felolvas neki egy új dalt.

Várjuk, hogy jöjjön, kedves, szép hölgyem,

melegség, öröm, hozta, üdvözöljük közöttünk.

A nap felébredt, kinyújtotta a csontokat,

- örömmel nevetve szúrta a fejét a felhőbe.

Darázs méhek kirepültek, de a fűben pillangók repültek,

A katicabogár rohan valahova, a hangyák éppen megtalálták a szalmát.

A nap aranyszínűnek látszik, mi történik, mi történik,

mindenhol élvezik a munkát, és a nap csak nevet.

Egy kis réten a part alatt, hóvirág szundikál a hó alatt.

Egy nap a hó elolvasztja a napot, és elmondja mindannyiuknak:

Kelj fel, hóvirág, itt az ideje neked, mert te vagy az első a tavaszi szépségekben

és hirtelen fehér virágok nyílnak fel a réten.

Üdvözöljük a hóvirágot, itt az ideje, elűztük a telet, még a fagyot is.

Amikor a tél a távolba repül, ibolyát hívunk oldalra.

A csikósláb és az arany hígtrágya virágzik, és a pitypang nevet.

Gyere napsütés gyere, ne hagyj el minket!

minél magasabban vagy, annál közelebb lesz hozzánk a tavasz.

Csörög a tavasz zöld fű.

A hóvirág már kicsi volt, levette a hó színét.

A százszorszép is nevet. Ne fojtsa meg a haját!

A pillangók dicsérni fogják a fényes szőrszálakat!

A madár a távolba énekel: gyengéd ibolya virágzik.

Vadonatúj lila-bársony ruhájuk van.

Aprók, nagyon szabadidőt töltök velük.

Énekelek nekik, alszanak, hogy este aludjanak.

A zöld már mindenhol esik, hó helyett esik.

Olvadt hóember, felhővé változott.

A napok hosszabbak, játszhatsz, álljon ki a kutyán kívül.