A Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma
a műtrágyák típusainak, a műtrágyák összetételének, csomagolásának és címkézésének, a műtrágyák vizsgálatának analitikai módszereinek, a kockázati elemek és azok határértékeinek meghatározásáról az egyes műtrágyacsoportok esetében,
az állati trágya tűréshatárai és határértékei
A Szlovák Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériuma a 17. § alapján törvény b) pontja. 136/2000. Sz. törvénnyel módosított műtrágyákról. 555/2004 Coll. törvény (a továbbiakban: törvény) előírja:
1. bek
Ez a rendelet a következőket szabályozza:
a) műtrágya típusok, műtrágyák összetétele, csomagolása és címkézése, kockázati elemek, azok határértékei az egyes műtrágyacsoportok esetében, tűréshatárok és az állati műtrágyák határértékei,
b) műtrágya mintavétele,
c) a műtrágyák vizsgálatának analitikai módszerei és a műtrágyák vegetatív (biológiai) tesztjei.
2. bek
A műtrágya tanúsítás tárgyát képező műtrágyák, talajjavító szerek és táptalajok típusait a 2. sz. 1.
3. bek
(1) A műtrágya tanúsítás alá eső műtrágyák, talajjavító szerek és termőhelyek minőségi mutatóinak előírt értékeit a 2. sz. 2.
(2) A talaj tulajdonságait, a termelés minőségét vagy az élelmiszerláncot hátrányosan befolyásoló kockázati elemek a kadmium (Cd), az ólom (Pb), az arzén (As), a higany (Hg), a króm (Cr), a nikkel (Ni ), cink (Zn), réz (Cu) és szelén (Se); határértékeiket a sz. 3.
(3) Veszélyes anyagok, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a talaj tulajdonságait vagy a termelés minőségét, vagy az élelmiszerláncot, a poliaromás szénhidrogének (16 vegyület), a benzo (a) pirén, NEL (C5 C40) ásványi olajok, poliklórozott PC-k (bifenilek) 52 101, 118, 138, 153, 180) és fluorozott dioxinok; határértékeiket a sz. 4.
(4) Az emberi kórokozók coliform baktériumok, Streptococcus, Salmonella Sp. és az emberi bélparaziták.
(5) A gyártó által megadott tápanyag-tartalomtól, formájuktól és összegüktől megengedett eltéréseket külön rendelet rögzíti.
(6) Eltérés nem megengedett, ha az adatokat maximálisan vagy minimumként adják meg, vagy ha megadják azok tartományát. Az eltérések mértéke figyelembe veszi az ellenőrzött minták előállítása, mintavétele vagy kémiai elemzése során fellépő nem érintett hibákat.
(7) A szemcseméret és a tápanyagtartalom pozitív változásait a főbb frakciók és az alapvető tápanyagok esetében nem veszik figyelembe.
(8) A kelátképző anyagokat külön rendelettel kell megállapítani.
4. bek
(1) A csomagolt műtrágyákat a csomagoláson vagy a csomagoláson szilárdan rögzített címkén fel kell tüntetni.
(2) A szabadon álló műtrágyákon fel kell tüntetni a kísérő dokumentációban megadott megjelölést.
(3) A tápanyagtartalomra, az egyedi formatartalomra és a tápanyagoldékonyságra vonatkozó információkat tömegszázalékban, egy tizedesjegyig kell megadni; összetett műtrágyákban nitrogén, foszfor és kálium sorrendjében.
(4) A tápanyagok verbális és kémiai szimbólumokkal történő címkézését külön rendelet határozza meg.
(5) A címkén feltüntetett tömeg vagy térfogat a nettó tömeg vagy a térfogat.
5. bek
(1) A termék mintavétele magában foglalja az elemi mintavételt, az egyesített minták és a végső minták felállítását, valamint a végső minták tárolását és jelölését.
(2)
a) szilárd termékek, a gyártó mechanikus berendezései, amelyek a mozgásban lévő vagy a mintavétel során mozgó termékek mintavételére szolgálnak, vagy mintavevők, nevezetesen a minta és az alkatrészek méretének megfelelő cső alakú, lapos pengék és spirál mintavevők,
b) folyékony termékek, mintavevő szivattyú, alsó kupakkal ellátott mintavevő cső és mintavevő tartály.
(3) A minta felosztására osztót használnak; kivételesen a mintát elosztják negyedével.
(4) A mintavételi segédanyagok nem készülhetnek olyan anyagból, amely befolyásolhatja a minta minőségét.
(5) A mintavételi segédeszközöknek, a munkafelületeknek és a mintavevő edényeknek tisztának és száraznak kell lenniük.
(6) Ha a mintavételi egység nagy vagy olyan módon van tárolva, hogy nem lehet egyedi részmintákat venni, mintavételi egységnek csak a minta azon részét kell tekinteni, amely lehetővé teszi az elemi mintavételt.
(7) A laza termékekből, az 50 kilogrammnál nagyobb súlyú vagy az 50 liter feletti űrtartalmú csomagolt termékekből vett részminta tömege legalább 200 gramm, kivéve a mozgó termékből mechanikus úton vett részmintát.
(8) Az elemi minták minimális számát a termék típusától és a tétel méretétől függően külön rendelet határozza meg.
(9) Az elemi mintákat véletlenszerűen kell venni a teljes mintavételi egységből. A vett részminták tömegének vagy térfogatának körülbelül azonosnak kell lennie.
(10) A szilárd termékek csomagolatlan vagy 100 kg-nál nagyobb tömegű csomagolásában lévő mintáját körülbelül egyenlő részekre kell felosztani, és mindegyikből legalább egy részmintát kell venni.
(11) A 100 kg vagy annál kisebb tömegű szilárd termék kiválasztott csomagjából mintát kell venni csőmintavevővel, vagy a csomag teljes tartalmának ismételt felosztásával kell előállítani.
(12) Az emulziók, szuszpenziók és iszapok keverését követően a folyékony termék részmintáját csak az áramló termékáramból kell venni.
(13) Ugyanabból a mintavételi egységből vett részmintákból egy összesített mintát kell venni. Legalább három végső mintát kell készíteni minden egyesített mintából vagy minden csökkentett egyesített mintából.
(14) A szilárd termékek végső mintájának tömege legalább egy kilogramm, a folyékony termékek térfogata legalább egy liter.
(15) Ha a csomag tartalmának tömege kevesebb, mint egy kilogramm, a végső minta egyetlen csomag vagy több csomag összessége.
(16) Ha az összesített minta agglomerátumokat tartalmaz, azokat össze kell préselni és újra össze kell kapcsolni az összesített mintával. Az eredeti összesített mintát kell használni a részecskeméretek meghatározásához.
(17) A végső mintákat tiszta, száraz, vízzáró, légmentesen lezárható és visszazárható csomagolásban tartják, amelyek nem befolyásolják minőségüket, a Mezőgazdasági Központi Ellenőrző és Vizsgálati Intézet (a továbbiakban: ellenőrzési időszak). A csomag lezárása után a lezárást tömítéssel, tömítéssel, zárószalagokkal vagy ezen eszközök kombinációjával kell ellátni, hogy a csomagot ne lehessen kinyitni annak sérülése nélkül.
(18) A végső minta csomagolásán a következő információkat tartalmazó címkét kell elhelyezni:
a) a termék neve és típusa,
b) a természetes személy neve, vezetékneve, címe és azonosítószáma, vagy a terméket szállító, importáló vagy előállító jogi személy kereskedelmi neve, székhelye és azonosító száma,
c) a mintavétel időpontja és helye,
d) a mintavételi jelentés száma.
6. bek
A termékek kémiai elemzését a különös szabályzatban (5) és az 1. sz. Mellékletben meghatározott eljárások szerint végezzük. 5.
7. bek
(1) A vegeta (biológiai) vizsgálatokat terepen, üvegben, vegetációs csarnokban vagy laboratóriumban végzik.
(2) A terméket azokon a növényeken tesztelik, amelyeknek szánják.
(3) A vizsgálat típusának és helyének megválasztása, a vizsgálat hossza, a vizsgálati módszer és az értékelt paraméterek a termék jellegéből és bejelentett felhasználásából származnak.
(4) A vegetatív (biológiai) vizsgálatok során mindig legalább egy kontroll összehasonlító változatot be kell vonni.
(5) A vegetációs (biológiai) vizsgálatokhoz a vizsgált változatoknak legalább négy ismétlése van.
(6) A műtrágya-tanúsítás kérelmezője köteles az ellenőrző szervnek teljes körű dokumentációt benyújtani a vizsgálati módszerekről és módszerről, valamint az ellenőrzési vizsgálatok eredményeinek értékeléséről az objektív értékelés érdekében.
8. bek
A mikrobiológiai vizsgálatokat reprodukálható módszerekkel és a mikroorganizmusok lehető legmagasabb kimutatására alkalmas módszerekkel kell elvégezni.
9. bek
A Szlovák Köztársaság Földművelésügyi Minisztériumának sz. 26/2001 Coll., Amely meghatározza a műtrágyák típusait, a kockázati elemek tartalmát, a műtrágyák, a termesztési szubsztrátok és a talajsegédanyagok gyűjtési, tárolási és vizsgálati módszereit, módosítva.
10. bek
Az e rendeletben meghatározott követelmények nem vonatkoznak azokra a termékekre, amelyeket az Európai Unió egy másik tagállamában és Törökországban gyártottak vagy hoztak forgalomba, vagy amelyeket az Európai Szabadkereskedelmi Társulás egyik államában gyártottak, amelyek részes felei a megállapodásnak. Megegyezés.
11. bek
Ez a rendelet megfelel a különleges előírásoknak. 6) Ezt a rendeletet az Európai Bizottság 2005/0275/HU számmal jelentette be.
12. bek
Ez a rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba.
Simon Zsolt ban ben. r.
Számú melléklet 1
számú rendelethez. 577/2005 Coll.
MŰTRágyák, műtrágyák és növekvő szubsztrátumok típusai
Számú melléklet 2
számú rendelethez. 577/2005 Coll.
A műtrágya minőségi mutatóinak értéke,
KIEGÉSZÍTŐ KIEGÉSZÍTŐ ANYAGOK ÉS NÖVEKEDŐ SZUBsztrátumok
Számú melléklet 4
számú rendelethez. 577/2005 Coll.
KOCKÁZATI HATÁRÉRTÉKEK mg/kg 1 MAXIMÁLIS SZÁRAZANYAG
Számú melléklet 5.
számú rendelethez. 577/2005 Coll.
A TERMÉKTULAJDONSÁGOK LABORATÓRIUMI MEGHATÁROZÁSÁNAK ELJÁRÁSAI
1. A nitrogéntartalom meghatározása
a) Az összes nitrogén meghatározása Jodlbauer módszerrel
A szervesen kötött nitrogént desztillálás előtt kénsavval végzett katalitikus ásványosítással ammónium-nitrogénné alakítják. Nitrát-nitrogén jelenlétében kénsav és fenol keverékét kell használni az mineralizációhoz, hogy megakadályozzák a felszabaduló salétromsav párolgását. A tömény kénsav közegében a fenolt p-nitrofenollá nitrálják, amelyet hidrogénnel p-aminofenollá redukálnak, amelynek amin-nitrogénjét ammónium-nitrogénné alakítják. Az ammónium-nitrogént desztillációs módszerrel határozzuk meg.
b) Az amid-nitrogén spektrofotometriás módszer meghatározása
Megmérjük az amid-nitrogén és 4-dimetil-amino-benzaldehid reakciójával képződött komplex színének intenzitását.
c) Az ammónium-nitrogén meghatározása formaldehid módszerrel
Az ammóniumionok formaldehid molekulákkal reagálva oxoniumionokat képeznek.
Ezeket hidroxid-ionokkal reagáltatjuk az oldatból, amelyeket normál NaOH-oldattal adunk hozzá.
2. A foszfor meghatározása
a) A keverékben oldódó foszfor meghatározása (HCl + HNO3)
A foszfátokat tömény salétromsav és tömény sósav forrásban lévő keverékével 3: 1 térfogatarányban extraháljuk.
Ezt követően a foszfátokat gravimetriásan határozzuk meg kinolin-foszfomolibdát formájában történő kicsapással víz és aceton oldatában. Szűrés után a csapadékot 250 ° C-on szárítjuk.
b) A foszfor meghatározása spektrofotometriás módszerrel
A minta maradékát az izzítás után (hamu) híg sósavban oldjuk. A kovasavat és az oldhatatlan maradékot szűréssel elválasztjuk. A szűrlet foszfortartalmát úgy határozzuk meg, hogy az ammónium-molibdát-foszfát metanollal történő redukciója után megmérjük a molibdenkék színintenzitását.
c) A szabad foszforsav meghatározása
A dimetil-sárga indikátor alkalmazásával nátrium-hidroxid standard oldatával történő titrálás meghatározza a vizes kivonat savasságát a reagálatlan foszforsav jelenléte miatt.
3. A kálium meghatározása
Az összes kálium meghatározása AAS módszerrel
A minta maradékát az izzítás után (hamu) híg sósavban oldjuk. A kovasavat és az oldhatatlan maradékot szűréssel elválasztjuk, és a szűrletben lévő káliumot AAS módszerrel (ICP-AES) határozzuk meg.
4. A magnézium- és kalciumtartalom meghatározása
a) A magnézium- és kalciumtartalom meghatározása komplexometrikus titrálással
Az ammóniacsoport oxidjainak eltávolítása után a magnéziumot a kalciummal együtt titráljuk egy standard EDTA-oldattal (pH = 10), indikátorként eriokróm-fekete T-t használva. A kalciumot erősen lúgos közegben titráljuk indikátorként EDTA standard oldatával fluoreszxonig.
Ha szerves anyag van jelen, akkor a mintát először 550 oC-on hamvasztják, majd meghatározzák a hamu kalcium- és/vagy magnéziumtartalmát.
b) A magnézium- és kalciumtartalom meghatározása AAS módszerrel
10% -ig terjedő tartalom esetén a szükséges elemeket az AAS módszerrel határozzuk meg, miután híg sósavval 1: 1 arányban és/vagy sósav és salétromsav keverékével mineralizáltuk.
5. A kloridtartalom meghatározása Mohra-titrálási módszerrel
A minta vizes kivonatát ezüst-nitrát standard oldatával titráljuk, indikátorként kálium-kromát jelenlétében.
6. A nyomelemek és a kockázati elemek tartalmának meghatározása
a) A nyomelemek (Cu, Zn, Mn, Fe, B, Mo, Co) és a kockázati elemek (Cd, Pb, Cr, Ni, Cu, Zn, Se) tartalmát az AAS módszer (ICP-AES) határozza meg ) a kivonatban, miután a mintát sósav és salétromsav keverékében felforraljuk.
b) A bórtartalom meghatározása spektrofotometriás módszerrel
Megmérjük a bór színkomplexum karminsavval történő abszorbanciáját 625 nm-en. A műtrágyában lévő szerves anyagot a vizsgálat előtt hőkezeléssel távolítják el, az ammóniumsókat nátrium-hidroxiddal forralva távolítják el.
7. A pH-érték meghatározása
A galvánelem elektromágneses feszültségét mérjük, amelyet a jelző és referencia elektródák képeznek a minta vizes oldatának közegében egy adott hígításban és meghatározott hőmérsékleten.
8. A részecskeméret meghatározása szitálással
A mintát a jelzett szembőségű tesztszitára helyezzük, és rázással, csapolással vagy mosással túlméretezett és alulméretezett részekre osztjuk. Szitálás esetén, amelyet egymást követően különböző szembőségű szitákon hajtanak végre, a terméket méretosztályokba osztják, amelyeket az alkalmazott tesztsziták szembőségével jelölnek.
9. A nedvességtartalom meghatározása
A nedvességet a testsúlycsökkenési módszerrel határozzák meg, miután a mintát az előírt hőmérsékleten és időben szárították a vizsgálati minta típusának megfelelően.
10. Az éghető anyagok tartalmának meghatározása
A szerves anyagokat (éghető anyagokat) a minta 105 ° C-on történő előzetes szárítása utáni súlyveszteségből határozzuk meg, a minta 550 ° C-on állandó tömegig történő elégetésével.