Az óvodába lépés nagyon fontos és jelentős a gyermek számára. Nagy lépés neki és szüleinek. Egy gyermekért, mert hivatalosan csatlakozik a tágabb társadalmi közösséghez, a szülőkhöz, mert egyedül hagyják gyermeküket külföldi felnőttek gondozásában.

kell

A gyermek és a szülők közel vannak egymáshoz, az óvodába lépés az az idő, amikor el kell engedniük egy ideig. A jeles francia gyermekpszichiáter, Marcel Rufo azt írja, hogy az élet folyamatos ragaszkodásról és elszakadásról szól. Az óvoda egyfajta tréner azoknak a készségeknek, amelyeket a gyermeknek felnőttkorában sokszor kell majd alkalmaznia.. Ahogy folytatja: "A különválás szükséges ahhoz, hogy birtokolhassuk önmagunkat. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy új kötelékeket, új kapcsolatokat hozzunk létre és éljük az életünket. ".

Ez mindkét fél számára rendkívül kihívást jelent. A gyermek óvodába lépése azonban összefügg az életkorral, amikor képes kezelni a helyzetet. A felnőtteknek ebben segíteniük kell. Az óvodapedagógusokkal és szakértőkkel folytatott szoros együttműködésnek és a szülők alapos felkészülésének köszönhetően a gyermeknek az óvodába történő átmenetének egyáltalán nem kell stresszesnek lennie.

Szülők gyakran bizonytalanok, ezért fontos ezt felismerni elsősorban az érzelmileg kell kezelniük az óvodai átmenetet. Ha sikerrel jár, akkor nagy valószínűséggel a gyermeke is meg fogja tenni.

Hogyan lehet felkészíteni a szülőt és a gyermeket az óvodára?

A szülőnek először az óvodába kell mennie határozottan döntsön. Vegye figyelembe az összes előnyét és hátrányát, gyermeke érzelmi érettségét és családi helyzetét. A gyermek óvodába helyezésének döntésének elég erősnek kell lennie. Ha nem ez a helyzet, akkor a gyermek nagyon gyorsan érezni fogja szülője gyengeségét, és az óvodába való zökkenőmentes átmenet nem lesz lehetséges.

A gyerekeknek van hajlamosak félni az új dolgoktól, ha nem ez lenne, nem lenne rendben. Emiatt a szülő nem várhatja el, hogy a gyermek azonnal és zökkenőmentesen lépjen be az óvodába, sírás és esetleges jelenetek nélkül az öltözőben vagy az osztálytermi ajtónál. Éppen ellenkezőleg, a szülőnek az első napokban, esetleg hetekben is érzelmileg megterhelő helyzetekkel kell számolnia. Világos, hogy a helyzet mindkét fél számára nehéz.

A szülőknek fel kell készülniük arra, hogy nehéz lesz nekik, és ez rendben van. Fontos, hogy ne zavarja a gyermeket. A szülőknek kell megállniuk. Ne hagyja, hogy az érzelmi állapot rátok szálljon.

Itt mindig ajánlja a szülőknek, tartsa a lehető legkevesebb mozgást az óvodában, hogy ne legyen idő tárgyalni. Általában a reggeli kritikus helyzet gyorsan eltűnik, és a gyermek megfeledkezik "szenvedéséről" a játék során.

A szülőnek kellene az intézménynek és a személyzet, akikre bízza gyermekét nyerjen bizalmat. Az intézmény iránti bizalom elnyerése jelentősen segíti az egész alkalmazkodási folyamatot, ezért fontos, hogy előzetesen találkozzunk a szülőkkel, lehetővé tegyük számukra az óvoda környezetének, munkatársainak megismerését, kérdéseik megválaszolását, aggodalmaik kiküszöbölését és megnyugtatásukat az iskolai élet pozitív fejlődéséről. események.

A szülőnek egy ideig hozzá kell szoknia a gyerekhez. Az óvodába lépés előtt a gyermeknek meg kell szereznie azt a tapasztalatot, hogy egy másik felnőttnél marad, pl. bébiszitter vagy nagymama.

A szülőnek szoktatnia kell a gyermeket a gyermekcsoportba játszóterek vagy gyermekbarátok látogatása. Azok a gyerekek, akik mögött ez az élmény áll, jobban behatolnak az óvodai csapatba.

A szülőnek sokat kell mondania a gyermeknek az óvodáról, hogy kíváncsiságot ébresszen benne és motiválja. Ajánlatos az óvodáról szóló könyvek, ismételt látogatások az óvodába a kinti udvaron zajló játékok során. A gyermek egy ideig erőszakmentesen jöhet és játszhat az anyjával. Így fokozatosan megismeri a környezetet és a leendő tanárt.

Amikor valóban óvodába kerül, nem lesz teljesen új környezetben, és a sok stressz egyik (a környezet tudatlansága) egyike nem lehet olyan intenzív.

A szülőnek kellene ezt a fontos cselekedetet nagyon intenzíven működjön együtt az óvoda dolgozóival, de éppen ellenkezőleg, a személyzetnek jól hallgatnia kell a szülőkre. Nem szabad megfeledkezni a szülői készségekről és intuícióról, nem mondják hiába, a szülő a legjobb szakértő a gyermekén, mert őt ismeri a legjobban, és az óvoda bölcs munkatársai hallgatják a szülőt.

Az optimális együttműködés megtalálása, a kölcsönös támogatás nagyon jelentősen segítheti a közös célt, mit a gyermek legsimább integrációja a csapatnak.