6. kötet/sz. 3/1999
A menstruációs ciklus zavarainak leggyakoribb okai az endokrinológiai ambuláns osztályon
A menstruációs ciklus rendellenességeinek leggyakoribb okai az endokrinológiai klinikán
Ivica Lazurova, Peter Kascak, Dusan Trejbal, Andrea Bukatova, Zuzana Didekova
A menstruációs rendellenességek gyakori tünetek az endokrinológiai klinikákon vizsgált nőknél. Ebben a munkában a szerzők retrospektív módon elemzik a menstruációs ciklus rendellenességeinek okait 18–40 éves nőknél, amelyeket egy belgyógyász endokrinológiai klinikáján vizsgáltak.
A leggyakoribb ok a hiperprolaktinémia volt (49,2%), a második leggyakoribb ok a pajzsmirigy betegség (20%) volt, többnyire az elsődleges hypothyreosis. A harmadik helyen a luteális elégtelenségben szenvedő betegek szenvedtek, egyéb hormonális rendellenességek nélkül (15,5%). A policisztás petefészek szindróma, a szteroid enzimopathia és a hipergonadotrop hipogonadizmus legfeljebb 5% -ban fordult elő. A hipogonadotrop hipogonadizmus volt a legkevésbé gyakori (1,5%), azaz. hipotalamusz amenorrhoea. A hiperprolaktinémiák csoportjában idiopátiás (41%) következett, a látens (34%) hiperprolaktinémia volt a leggyakoribb, a makroprolaktinómák és a mikroprolaktinómák 25 százalékban voltak jelen. A látens hiperprolaktinémia viszonylag magas előfordulása miatt a szerzők nemcsak a prolaktin alapszintjét, hanem annak dinamikus vizsgálatát is javasolják. (1. fül, 3. ábra, 13. megvilágítás).
Kulcsszavak: menstruációs rendellenességek, hyperprolactinemia, hypothyreosis.
A szerzők retrospektíven elemezték a menstruációs ciklus rendellenességeinek okait az endokrinológiai ambulancián vizsgált nőknél (18-40 év).
A leggyakoribb ok a hiperprolaktinémia (49,2%) és a pajzsmirigy betegség (20%) volt, elsősorban az elsődleges hypothyreosis. A nők 15,6% -ának normál hormonszinttel (ismeretlen etiológiájú) luteális elégtelensége volt, 4,5% -ának policisztás petefészek-szindróma, szteroid enzimopathia és menopauza volt. 1 beteg (1,5%) hipotalamusz amenorrhoát mutatott ki. A hiperprolaktinémia okainak sorrendje a következő volt: idiopátiás (41%), látens (34%) és prolactinoma (25%).
Megállapítottuk, hogy a menstruációs ciklus zavarainak leggyakoribb oka 18-40 éves nőknél az endokrinológiai ambuláns osztályon vizsgált hiperprolaktinémia és primer hypothyreosis. A látens hiperprolaktinémia magasabb előfordulása azt mutatta, hogy a menstruációs ciklus zavarainak vagy sterilitásának értékeléséhez nemcsak a kiindulási prolaktin szintje, hanem dinamikus tesztek is szükségesek (1. tábla, 3. ábra, 13. hivatkozás).
Kulcsszavak: menstruációs ciklus, hyperprolactinemia, hypothyreosis.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 96-99
A méhnyak HPV-fertőzésének előfordulása nőknél perimenopase és postmenopase alatt
A nyaki HPV fertőzés előfordulása perimenopauzális és posztmenopauzális nőknél
Martin Redecha, Miroslav Korbeѕ, Miroslav Borovsk ̆
A szerzők bemutatják a méhnyak HPV-fertőzésének vizsgálatának eredményeit nőknél a peri- és posztmenopauzában. DNS-hibridizációval vizsgálták. Összesen 174 peri- és posztmenopauzás nőt vizsgáltak, közülük 96 nő (55,17%), átlagos életkora 51,2 év (46-60 éves korosztály) nem szedett hormonpótló kezelést, és 78 nő (44,83%) átlagos életkorral Az 51-ből 3 év (46-58 év) legalább 6 hónappal a HRT-vizsgálat előtt történt. A szerzők összehasonlítják a vizsgálatok eredményeit a 143 egészséges nőből álló kontrollcsoportban végzett vizsgálatokkal. A kontroll csoportban a méhnyak HPV-fertőzésének előfordulását 15,4% -ban, míg a peri- és posztmenopauzában 9,8% -ban találták. Ezek közül a fertőzés előfordulási gyakorisága 9,4% volt a HRT nélküli nőknél és 10,3% volt a HRT-ben szenvedő nőknél. A nőcsoportok közötti különbségek a fertőzés előfordulásában statisztikailag jelentéktelenek (5. fül, 35. megvilágítás).
Kulcsszavak: HPV-fertőzés, méhnyak, rák előtti elváltozások, hormonpótló kezelés.
A cikkben szereplő szerzők bemutatják a méhnyak HPV-fertőzésének vizsgálati eredményeit peri- és posztmenopauzás nőknél. A vizsgálatokat a DNS-hibridizálás módszerével végeztük. Összesen 174 nőt vizsgáltak peri- és posztmenopauzában, közülük 96 nő (55,17%) 51,2 éves (46-60 éves) átlagéletkorral nem szedett hormonpótló kezelést, és 78 nőt (44,83%) átlagosan 51,3 éves kor (46-58 év) legalább 6 hónapja szed HRT-t a vizsgálat előtt. A szerzők összehasonlítják a vizsgálatok eredményeit a 143 egészséges nő kontrollcsoportján végzett vizsgálatokkal. Ebben a csoportban megállapítják, hogy a méh méhnyakának HPV-fertőzése 15,4% -ban fordult elő, míg a peri- és postmenopauza során kiderült, hogy 9,8% -ban fordul elő. A HRT nélküli nőknél a fertőzés 9,4% -nál, a HRT-ben szenvedő nőknél pedig 10,3% -nál fordult elő. A fertőzések előfordulásának különbségei a nők egyes csoportjai között statisztikailag jelentéktelenek (5. tábla, 35. hivatkozás).
Kulcsszavak: HPV-fertőzés, méhnyak, prekancerózisok, hormonpótló terápia.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 100-104
X monoszómia spontán abortuszokban 1992-1998-ban
X monoszómia a spontán abortuszok sorozatában 1992-1998-ban
Viera Geislerova, Maria Purkova, Tatiana Braxatorisova, Eva Pagbiova
A szerzők az X monoszómia előfordulási gyakoriságának meghatározására összpontosítanak Pozsony térségéből származó spontán abortuszok sorozatában, amelyeket citogenetikailag megvizsgáltak 1992 és 1998 között a pozsonyi LFUK Orvosi Biológiai Intézetben. Az 1607 spontán abortuszminta közül 1028 esetben volt sikeres a citogenetikai elemzés (63,97%). Ezek közül 292 kóros kariotípust diagnosztizáltak (28,4%). A kóros kariotípusok közül 64 X monoszumin esete tiszta és mozaik formában volt. 58 esetben tiszta X monoszómia, 6 esetben mozaik forma volt. A szerzők a kromoszóma-rendellenességek okaival, különösen az X monoszómiával foglalkoznak (1. ábra, 8. megvilágítás).
Kulcsszavak: vetélés, kromoszóma, plasztikus kariotípus, X monoszómia.
A munka célja az volt, hogy felmérje az X monoszómia előfordulási gyakoriságát a Pozsonyi régió spontán abortuszainak mintájában, amelyet a pozsonyi Comenius Egyetem Orvostudományi Karának Orvostudományi Biológiai Tanszékén citogenetikusan elemeztek. A spontán abortuszok 1607 mintáját vizsgálták citogenetikailag, és az elemzés 1028 esetben volt sikeres (63,9%). Ebből a számból 292 kóros kariotípust találtak. Közülük 64-et X monoszómiaként diagnosztizáltak, mind tiszta, mind mozaik formában, nevezetesen 58 tiszta X monoszómiát és 6 mozaikot. Megvitatják a kromoszóma-rendellenességek eredetének okait, elsősorban az X monoszómiát (1. ábra, 8. hivatkozás).
Kulcsszavak: spontán abortusz, kromoszóma, kóros kariotípus, monoszómák X.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 105-107
Aktinomycotikus tubo-petefészek tályog esete
Aktinomikotikus tuboovariális tályog
Peter Brenišin, Miroslav Oleár
A szerzők leírják az intinuterin eszköz aktinomycotikus tubo-petefészek tályogának esettanulmányát, és megvitatják az ilyen állapotok megelőzésének, diagnosztizálásának és kezelésének lehetőségeit. (9. megvilágítás).
Kulcsszavak: aktinomikózis, tubo-petefészek tályog, méhen belüli fogamzásgátlás.
Az aktinomikotikus tubo-petefészek tályog esetét, valamint a megelőzés, a diagnosztika és a kezelés lehetőségeit a szerzők ismertetik és tárgyalják (9. hivatkozás).
Kulcsszavak: aktinomikózis, tubo-petefészek tályog, méhen belüli fogamzásgátló.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 108-110
Az orvosi szakemberek érdeklődése a kordnövér iránt
A köldökzsinórvér orvosi érdekei
A nőgyógyászatban új tájékoztató nyílik a köldökzsinór (placenta) vérminták gyűjtésére a csontvelő-transzplantáció céljából. Az elmúlt 30 évben a csontvelő-transzplantáció elfogadott és gyakran alkalmazott terápiás módszerré vált súlyos életveszélyes betegségekben (hemoblasztózis, immunhiányos állapot, a vérképződés metabolikus károsodása stb.) Szenvedő betegek kezelésében. A köldökzsinórvér értékes őssejtforrás a csontvelő helyreállításához. Az áttekintő cikkben a szerző áttekintést nyújt a bécsi szimpóziumon (1999. június 19.) bemutatott új információkról. (5. megvilágítás).
Kulcsszavak: köldökzsinórvér, placenta vér, csontvelő, csontvelő transzplantáció.
A nőgyógyászok előtt nyílt most egy perspektivikus objektum, amelynek célja a zsinór (placenta) vér mintavétele a csontvelő transzplantációja céljából. A csontvelő-transzplantáció az elmúlt 30 évben elfogadottá vált, és gyakran használták terápiás módszerként életveszélyes betegségben (hemoblasztózis, immunhiány, anyagcsere-rendellenességek stb.) Szenvedő betegek kezelésében. A zsinór (placenta) vér hasznos őssejtforrás a csontvelő helyreállításához. Egy áttekintő cikkben a helyi elosztást a bécsi szimpózium (1999. június 19.) tárgyalja. (5. hivatkozás).
Kulcsszavak: köldökzsinórvér, placenta vér, csontvelő transzplantáció.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 111-112
A sebészeti sebgyógyulást befolyásoló tényezők
A szerző klinikai tapasztalatok alapján elemzi a műtéti sebek gyógyulásával járó szövődmények megelőzésének lehetőségeit nőgyógyászati betegeknél. Átfogó megközelítést javasol a betegek számára az alapbetegségével, a beteg általános egészségi állapotával kapcsolatban, részletesen elemzi a műtét előtti preoperatív kockázati tényezőket és kockázati tényezőket (1. fül, 7. megvilágítás).
Kulcsszavak: sebészeti seb, sebészeti sebgyógyulás, szövődmények, megelőzés.
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 113-114
Az újraélesztés és az intenzív ellátás jogi vonatkozásai és problémái
Gyakorlati nőgyógyászat, 6., 1999., sz. 3. o. 115-118