Két nagy érmet nyert, az olimpián és a világbajnokságon, még mindig a forgalmas csehszlovák válogatottban. De elhagyta a jégkorongot, és ma forró folyékony vaszal dolgozik. Egyszer hívtak támadónak, máskor munkásnak. Peter Veselovský.
Miért nem maradt a jégkorongban a karrierje után?
Szerettem volna, de több srác véget ért, ugyanazok az évek, nem volt hely. Ezért úgy döntöttem, hogy kipróbálom máshol, acélgyárakban dolgoztam, az US Steel-ben.
A megtanult munkát végzi?
Nem. Képeztek. Nyersvas kéntelenítése további feldolgozás céljából. Nehéz munka, de semmi szörnyű. Hatodik éve vagyok ott.
A változáson dolgozik?
Nyolc órán át. Egy ideig megszoktam az éjszakai időt, de a sportolóknak nem okoz gondot az akklimatizáció. Amikor nem félsz a robotoktól, minden megy. Az egészségre azonban nagyon ügyelni kell. Forró folyékony vassal végezzük, és bármelyik pillanatban valami fenyeget. Minden lépésre érdemes gondolni. De még nem volt sérülésem, nem akarom kiabálni.
Más lehetőségeket is megfontolt, hogy mit tegyen a jégkorong-karrierje után?
Az üzletre gondoltam. Vagy hogy kipróbálok-e valamit külföldön. De Kassán akartam maradni, a feleségem, a gyermekeim miatt. Nem sajnálom, elégedett vagyok.
Liptovský Mikulášban születtél, ott is felnőttél hokizni. Ön már kassának érzi magát?
Többé-kevésbé igen. 1984 óta élek itt, néhány szünettel, amikor Michalovce-ban háborúztam vagy külföldön játszottam.
Mi tetszett Kassán?
Ez egy jégkorong kötelék. Kiváló rajongók. Ők voltak a legjobbak a szövetségi bajnokságban Litvínov és Pardubice rajongókkal. És a kassai jégkorong minősége is sokat játszott, egyik sikert a másik után vittük el. A város hokival élt.
Hogy nézett ki?
Tökéletes játék jött létre. Idősebb játékosok, akik itt voltak, például Slanina, Svitek, Liba vagy Božík, a fiatalabbak pedig Kassáról. A meccs után nyugodtan mentünk sörözni a szurkolókkal, vitatkoztunk, vicceket meséltünk. Más volt, mint ma.
Meséljen néhány élményt, amely leírja a játékot.
Vannak ... Különösen a vonatról, mivel sokat utaztunk, és megvolt a kocsink is. Amit elmondanék neked ... (egy idő után) Kassáról tudni lehetett, hogy sok kártyát játszanak. Ezen a vonaton, de edzés után is. Hosszú utazás után rövidebb edzésen volt részünk, húsz harminc percig tartott a főzés, és amint leszálltunk a jégről, gyakran csak ledobtuk a sisakot és a kesztyűt, és vizes felszereléssel kártyáztunk. Faith edzőt eléggé megették (mosolyog). A kassai hokisok tipikus játéka fajer volt. A legkisebbek számára kellett némi motiváció.
Emléktétek?
Ezt mélyen az emlékezetembe kell vennem ... Amikor a szövetségi címért játszottunk, a masszőr, aki már szegény volt, Ringónak szólítottuk, kijelentette, hogy ha megszerezzük a címet, Prágából úton repül majd. Elment a pilótákhoz is, de természetesen semmit sem engedtek neki. Tehát úgy tettünk, hogy legalább öltönyben dobtuk Ringet az öltöző mögötti medencébe.
Amikor bajnoki mérkőzésekre utaztál, mindenhol vonattal mentél?
Nem, Trencséntől és Pozsony gyanújától eltekintve mindenhova repültünk. A meccs tehát Prágába repült, ahol egy busz várt ránk és elvitt minket a városba, ahol a párbaj volt. És többnyire vonattal utaztunk, egyik napról a másikra, reggel Kassán voltunk.
Kassán játszott meccseket egy régi stadionban. Dominik Hašek kapus elmondta róla, hogy amikor a csereként ült, félt, hogy elszakítja a nadrágját ...
(Mosolyog) Amikor megemlíti, mindig van mit hozzáfűzni ... A stadiont Barnnak hívták, és a tény elég rossz állapotban volt. De a hangulat, amikor játszottunk ... Gyönyörű. Leírhatatlan.
És kint meccsek? Hol volt a legjobb?
Tetszett a litvínovi légkör és a nyílt, támadó hoki, amelyet mindig ott lehetett játszani. Az eredmények szintén vadak voltak, 9: 7, 10: 8. Volt egy szép stadion České Budějovice-ban is, de jó sörük ... A mérkőzés előtti napon érkeztünk, és este mindig adnunk kellett a Mastné krámyt (a Budweis téren található kocsmát).
Ki volt Kassa legnagyobb riválisa a szövetségi bajnokságban?
Természetesen Pozsony, de főleg a Sparta Prága. Kassa legfőbb ellensége volt. Szikrázott a jégen, de a meccs után barátságban voltunk a spártákkal.
Kassa a te korszakodban a legjobb csehszlovák csapat volt. Neked is a legjobb fizetésed volt?
Ezt nem tudom megítélni. Abban az időben a fizetéseket egyáltalán nem elemezték. 1990-ig minden hokis játékost kijelöltek egy versenyre a VSŽ-ben. Még fizetésért sem kellett mennem (mosolyog). Néha adtam a mesternek egy jégkorongbotot, egy szuvenírt, és mivel régen közel volt hozzám, hazahozta a pénzt. Ha jól emlékszem, a legmagasabb fizetés bruttó hatezer lehetett. Plusz háromszáz korona egy elnyert meccsért. Aztán hatra emelték.
Karrierje után évekre megtakaríthatna némi tartalékot?
Természetesen nem olyan, mint manapság, amikor meglátjuk azokat a jégkorongos flottákat ... A fizetések nem voltak megfelelő teljesítmények a csapatban, de ez szocializmus volt. Javítani lehetett, amikor valaki külföldre mehetett. De nem panaszkodom, nem irigylem senkit.
Emlékszel az 1988-as ünnepségekre, amikor Kassa elnyerte a szövetségi címet?
Az emberek a repülőtérről a jégpályáig jutottak a folyosóra. Az autók dudáltak, nagy dicsőség volt.
A legemlékezetesebb év számodra 1992. Két bronzérmet nyertél, az olimpián és a világbajnokságon…
... Ezek a legértékesebb érmek. Nagyon vigyázok rájuk. Akkor nagyon nehéz volt bejutni a válogatottba. Biztosan volt egy vagy két évadod. Négy évvel azelőtt a nemzeti csapatban játszottam, Ivan Hlinka és Zdeněk Uher vezetésével. Hlinka ezután behúzott a váltóáramba. Remek edző, pszichológus volt, óriási áttekintése volt. Semmit sem rajzolt a táblákra, mindent elraktároztak, átgondoltak a fejében.
Milyen volt az Albertville-i olimpia?
Kihagytuk az ünnepélyes megnyitót, az olimpiai falun kívül éltünk. De a torna számunkra tökéletesen alakult, de akkor még nem volt Kanadánk vagy oroszunk. És a tapasztalat Stando Neveselývel (edzőasszisztens) volt ... A rendőrség őt is letartóztatta, mert reggel akkreditációs kártya nélkül sífutni mentél és ott kóboroltál, ahol neki nem volt. De a Standdal annyi esemény van ...
Tehát beszélj.
Rettenetesen felemésztett sportoló volt. Csak a sportot érzékelte, és minden mást elfelejtett. Például Jihlavában járt focizni, és unokáját vagy unokáját is babakocsiba vette - és nélküle tért haza. Vagy amikor elhagyta a szállodát, vissza tudta adni a TV távirányítóját a recepcióhoz a kulcs helyett.
És a prágai és pozsonyi bajnokság a kilencven másodperc alatt?
Nagyon sokáig eljutottunk Csehszlovákia döntőjébe. Nagyon hiányzott. A finnek elleni elődöntőben másfél perccel a vége előtt 2: 1-re vezettünk, kiegyenlítettek, majd továbbjutottak a rajtaütésekre. De ott nem sokat játszottam. Az első meccsen a meccs végéig kizártak, a következőre korcsolyáztam a franciák ellen, a harmadikban pedig izomsérülést szenvedtem - a bajnokság végére pedig nem indult el.
Bejutott a szövetségi válogatottba, nem játszott nagy tornát a szlováknak. Miért?
Jártam rendezvényekre, voltam az olimpia előtti tornán is, Lillehammerben. Roman Kontšek mellett akkoriban a szlovák bajnokság legeredményesebb játékosa voltam, de Šupler edző úgy döntött, hogy nem visz el az olimpiára (1994-ben). Ehhez joga volt, a jelölés az ő felelőssége volt. Sajnálom, de a fiúk jól játszottak. Nem kellett sok érem megszerzése.
Külföldön is játszottál. Hol volt a legjobb?
Pilsenben. Én voltam az első külföldi a klubban, egy szezont játszottam (1994/95), és ez más világ volt számomra. Nagyon gondozták a játékost, mindezt profi szinten. Például ott találkoztam először, hogy a meccs után büféztünk, a klub feleségekre és gyerekekre is gondolt, volt helyük, üdítőjük. Ezenkívül volt egy NHL-kizárás akkor, így a csillagok a bajnokságban, a Pilsen Straka-ban vagy a Kladno Jágr-ban játszottak. A rajongókat is kedveltem, a klub új hároméves szerződést kényszerített. De Kassa felépítette a fejét, ami miatt csak vendéglátás céljából mentem el Pilsenbe. Vissza kellett térnem, de megkaptuk a szlovák címet, így ez legalább némi jutalom volt.
Magyarország?
Ott engem a legjobb külföldinek nyilvánítottak. Különösen az első évadban, szinte nem szálltam le a jégről. Az idényenkénti mérkőzések száma pedig megegyezett az NHL-vel - játszottuk a magyar bajnokságot, a kupát, az Alpenligát, együttesen ez mintegy 88 párharcra épült. És átlagosan több mint harminc percet töltöttem a jégen.
Meglepett a magyar jégkorong?
Már abban az időben, valamilyen 2000-es év volt, minden bizonnyal két jobb stadionjuk volt nálunk, Szlovákiában. És most, amikor hallottam, hogy körülbelül tízen vannak, nap mint nap megszervezhetik a világkupát.
Néha belerángattak az NHL-be?
Nem. Valójában volt rá lehetőség, amikor Peter Bondra és Jerguš Bača távoztak, de az ügynök csak valamit javasolt nekem. 1987-ben Finnországba hívtak, de nem akartam kivándorolni, hogy a családomnak ne legyenek problémái.
Akkor is hokizni fogsz?
Igen, a kassai városi bajnokság és az acélmű, ahol szintén van versenyünk. Most megnyertük, öt év vezetés után 4: 3-ra vertük őket a döntőben. Mondtam, hogy ha ezt megnyerem, akkor nem kell semmit nyernem (mosolyog). Nehéz munka, ez a hoki. Néhány embernél eljátszjuk, munka után. Augusztus óta hetente kétszer vagyok a jégen. A testem is érzi, sokszor esténként kell bevennem egy fájdalomcsillapítót, hogy reggel elmehessek a robotokhoz.
Gondolod, hogy valaha is megélnél a jégkorongozásból?
Nem. Hozzászoktam a munkámhoz, jól érzem magam benne. Tökéletes csapatunk van, nagy hokirajongók vannak benne. De szeretek a stadionba járni, választom, amikor Kassa jobb meccseket játszik.
Peter Veselovský
Az egykori jégkorong-csatár 1964. november 11-én született. Liptovský Mikulášban nőtt fel, de karrierjének jelentős részét Kassán játszotta, amellyel elnyerte a szövetségi (1988) és a szlovák címet (1996). Dolgozott Pilsenben, Karlovy Vary-ban, a franciaországi Caenben és a magyarországi Dunaujvárosban is. A csehszlovák válogatottal bronzot nyert az 1992-es téli olimpián Albertville-ben, valamint ugyanebben az évben a prágai és a pozsonyi világbajnokságon. Pályafutása befejezése után hat évig dolgozott az US Steel Košice munkatársaként.