Az izraeli és a palesztin konyha nagyon népszerű itthon és külföldön. És gyakran nagyon jól kijönnek. Mi értelme nyújtózkodni ikonikus ételeik eredetén? Mi történne, ha abbahagynánk az egymásnak ellentmondó kifejezések, például az "előirányzat" használatát és beismernénk, hogy az étel mindenkié, aki elkészíti és élvezi? Talán a béke a fejben és a szókincsben kezdődik és végződik. Valamint a gyarmatosítás.

arab

Az elmúlt években számos palesztin szakácskönyv szerzett világszerte elismerést. Az egyik az Palesztina egy tányéron, vagyis Palesztina tányéron, felirattal Emlékek anyukám konyhájából . Szerzője, Joudie Kalla soha nem érkezett személyesen abba az országba, ahonnan nagymamái kiűzték az Izrael alapítását kísérő etnikai tisztogatást. A hagyományos ételkészítési technikákat anyától és néniktől tanulta. Szakácskönyv írása közben szakács erődöt toborzott londoni éttermébe. A kiadást több kiadó ajánlotta fel neki. Feltéve, hogy eltávolítja a Palesztina szót a névből.

A népszerű, látványosan rövidített rövidített video receptek gyűjteménye mögött Pop Palesztina áll Fidaa Abuhamdiya, aki Hebron szülöttje, egy város, amely híres az apartheid utcáról, a Shuhada-ról vagy a ketrecbe zárt házakban élő palesztin családok dokumentációjáról, a fanatikus telepesek által megszálló katonák védelme alatt büntetlenül rájuk dobott kövek, ürülék és szemét elleni védelemről. Ma Fidaa főleg Padovában él, ahol olasz társszerzőket talált egy könyvkiadáshoz Pop Palesztina felirattal Út a palesztin népi konyhához: Békés konyha Gázától Jeninig .

Laila El-Haddad amerikai politológus több évig dolgozott szülei szülőhelyén, Gázában, az Al Jazeera English vagy a BBC World Service elemzőjeként és publicistájaként. Maggie Schmitt antropológussal együtt szükségét érezték annak, hogy megszakítsák a gázai emberek sztereotip ábrázolását akár mitikus terroristákként, akár az izraeli politika vagy a Hamász mozgalom érdekeinek áldozataként. Úgy döntöttek, hogy beleszólnak egy olyan térbe, ahol maguk irányítják magukat, meghatározzák napirendjüket és kielégítően megvalósítják magukat - a konyhában. Díjnyertes néprajzi munka derült ki kiterjedt terepi kutatásukból T a Gázai Konyha: Palesztin kulináris utazás . Az olyan szabványok mellett, mint a hummus és a falafel, számos csábító receptet tartalmaz gazdag és változatos ételekhez, fűszeres mártásokhoz, fűszeres mártásokhoz, aromás salátákhoz és mézzel áztatott desszertekhez. Ezeket kiegészítik erős fotódokumentációk és a gazdák, ökológusok, kereskedők, de különösen a nők történetei, akik mindig házilag készített ételeket készítettek, miközben láthatatlanok. A gázai konyha meghitt képet nyújt a családi konyhákról, és tisztázza, hogy milyen fontos kulináris tényező a gazdasági és katonai blokád.

Az izraeli konyha megalkotása

Izrael zsidó lakossága Palesztinában sok országból származott, és összetételének természetesen kifejeződnie kellett az izraeli étkezési szokások sokféleségében. Miért olyan gyakran hallani tipikus izraeli hummusról és ikonikus izraeli falafelről, miközben nem találunk említést sem a hagyományos izraeli quichiről, sem pedig az ikonikus izraeli borscsról, annak ellenére sem, hogy Franciaországban, Ukrajnában vagy Lengyelországban a hagyományos zsidó ételek szerves részét képezik és készülnek Izraelben is? Az eredeti regionális konyha ételeinek valamilyen véletlenszerűség miatt központi helyet kapott az izraeli konyhában, különben "objektíven a legfinomabbak" lehetnek?

A My Jewish Learning weboldalon olvashatja, hogy „mint maguk az izraeliek, a reggeli menüjük is merész, ütős, fűszeres ízekkel. Képzeljen el egy halom friss pita kenyeret, amely hummus, labán (sűrű joghurtsajt), gyümölcsillatú olívaolaj és za’atar - elengedhetetlen izraeli gyógynövény - felvételére vár. Sokkal kevésbé kellemes elképzelni, hogy az emberek behatolásának ezt az ódáját hogyan olvassák el azok, akik számára végzetes lett. Annál is kevésbé, mert ez túlnyomórészt romantikusan kapcsolódik saját konyhájuk jellemzőihez. Lehetséges, hogy az a személy, aki ezeket a mondatokat a "zsidó konyháról" írta, őszintén nem sejti, hogy az arab arab nevek kiszámítása mekkora cinizmussal jár.

A Za’atar a hiszóp vagy kakukkfű és az oregánó zúzott szárított leveleinek és a sült szezámmag keverékének a neve, amelyhez a régiótól függően más összetevőket adnak. Palesztinában összegek, Szíriában római rasca, koriander és ánizs is. Ez a keverék hagyományos ízletes adalék az olívaolajhoz és az arab kenyér palacsintájához. A palesztinok számára a kifosztott mezőgazdasági földterülettel való kapcsolat szimbolikáját viseli. A za'atar izraeli jellege az orvosi izsópra (héber ajzov) vonatkozó bibliai utalásokból származik. Az állítás, amely szerint az Ószövetség más növényeket említ, például a búzát, azon az állításon alapulna, hogy az emblematikus izraeli étel például pizza, természetesen nem szabad erodálni.

Hasonlóképpen, a zsidó tanulásomban a falafelre úgy hivatkoznak, mint "Izrael sajátos étele" vagy "a végső izraeli étel", amely az izraeli konyha jellemzője. Vered Guttman publicista a Haaretz című izraeli napilapban azt kérdezi: "A zsidók évszázadok óta fogyasztják a falafelet Egyiptomban - ez nem jogosítja fel őket arra, hogy saját fiatal hazájukban fogyasszák?" A falafel és a kárpátaljai stílusú bevándorlók közötti kapcsolat hiánya nem az, és az sem, hogy az egyiptomi falafel nem csicseriborsóból, hanem babból készül. A történelmi tény továbbra is az, hogy a tápláló falafel helyzete az izraeli konyhában megerősödött az állam első éveiben, amikor a bevándorlók beáramlottak Palesztinába, és szűkös volt az élelmiszer; különösen az erőforrás-igényes szarvasmarhatartás nem engedhette meg magának.

Joseph Massad, a Columbia Egyetem professzora tudományosan megkérdőjelezte a közel-keleti konyha zsidó útját az izraeli asztalhoz. Könyvében A palesztin kérdés kitartása kijelenti, hogy egy ilyen magyarázat "ellentmond annak a ténynek, hogy Izraelben nagyon kevés szíriai, palesztin vagy libanoni zsidó van (a legtöbb szíriai és libanoni zsidó az USA-ba és Latin-Amerikába, különösen Mexikóba vándorolt ​​be, miközben nagyon kevés palesztin arab zsidó ). Izraelben az arab zsidók túlnyomó többsége Marokkóból, Irakból és Jemenből származik - olyan országokból, ahol nem fogyasztanak hummust és falafelet. " Hasonló az izraeli konyha más népszerű, eredetileg közel-keleti ételeivel. Joseph Massad úgy véli, hogy nagyobb valószínűséggel örökbe fogadták őket európai telepesek saját helyi arab lakosságukból.

A kulturális kisajátítás nem egyedülálló jelenség Izraelben. Shari Huhndorf, az amerikai egyetemek etnológus professzora, aki az őslakos amerikai lakosság interdiszciplináris tanulmányaira összpontosít, kulturális vonásaik európai bevándorlók általi elfogadását olyan folyamatként írja le, amelynek során ávajúvá válnak bennszülöttek ”( Indiánok, indiánok az amerikai kulturális képzeletben ). Szerinte az őslakos amerikaiak és kultúráik ábrázolásának és emlékezésének még ártalmatlannak tűnő formái is kifejezhetik és megerősíthetik az erőviszonyok széles skáláját.

A közel-keleti zsidóság - az izraeli hitelesség és a nemzeti szégyen fémjelzi

Az az érv, miszerint a közel-keleti zsidók (szefárd, Mizrachim) járultak hozzá a legjellemzőbb receptekhez az eklektikus zsidó izraeli konyhához, nemcsak történelmileg megalapozatlan, hanem cinikus is, tekintve, hogy az izraeli politika mindig is kétféle zsidó identitás tagadásán alapult: a diaszpórán és a zsidó identitáson. Közép-keleti. A Mizrachok kemény homogenizáló doktrínának vannak kitéve Izrael alapítása óta. Több mint hatvan évvel ezelőtt egy izraeli diplomata és akadémikus, Abba Eban azt mondta róluk: "Célként kell kitűznünk magunknak, hogy nyugati lelket csepegtessünk beléjük, és ne engedjük, hogy a természetellenes Kelet felé vonzanak minket." lemondani alsóbbrendű arab identitásukról. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült palesztin családok után helyezték otthonaikba, hogy megakadályozzák visszatérésüket, de az európai (askenázi) zsidókkal ellentétben nem szereztek rájuk tulajdonjogot, és egyes közösségeiket az 1960-as évek óta lebontották és kitelepítették, mások szembesülnek velük megfelelő kompenzáció nélkül ma.

A nemrégiben elfogadott Izraelből mint zsidó nemzetről szóló alaptörvény ellen benyújtott, több mint 50 Mizrachim-személyiség által benyújtott jelenlegi petíció és a Legfelsőbb Bíróság márciusra tervezett tüntetései azt mutatják, hogy az asszimilációs törekvések nem voltak teljesen eredményesek. A Mizrachok azt állítják, hogy egy olyan törvény, amely nemzeti értékként állapítja meg (kizárólag) zsidó települések létrehozását és fejlesztését, és megfosztja az arab nyelvet a hivatalos állami nyelv státusától, megfosztja őket a kulturális örökségtől és erősíti az őket ért igazságtalanságot, akárcsak a huszon százaléka. Palesztin állampolgárok. Lázadnak Izrael állam arabellenes identitásának végleges formalizálása ellen, mivel az szintén marginalizálja történelmüket és a közel-keleti zsidók kultúráját - a gyalogosokat, akiket védenek, amikor megpróbálják megvédeni a régióban a zsidó jelenlét folytonosságát.

Kivitelre szolgáló letelepítés

Joudie Kalla a megjelenés után Palesztina egy tányéron - sóhajtott fel, mert Londonban egyre több közel-keleti éttermi létesítmény volt izraeli étterem. Tavaly Pozsonyban két létesítményt is megnyitottak, amelyeket Tel-Avivnak hívnak. Az ilyen izraeli éttermekben általában arab nevű ételeket készítenek teljes értékű egészséges alapanyagokból: hummus, falafel, baba ghanoush, labne, kuszkusz, tabuuli, musakhan, maqlooba, shawarma, knafeh… Amikor megkérdezik, hogy vásárlóik megtanulhatják-e a hagyományt előkészítésük Izrael állam megalapításáig nyúlik vissza, miközben ingerülten reagálnak. Törlik a kritikus vitafájlokat a közösségi hálózatokon, és így előfordul, hogy a konyhából készült fotó alatt csak egy, a kontextuson kívüli megjegyzés található - a saját: A dicséretes vélemények anélkül mennek végbe, hogy megpróbálnák kijavítani a hibákat: "Tetszik tiéd brutálisan, nagyon szeretem a zsidó konyhát! "

Rachael Ray, a kulináris szakma ismert szakácsa és kulináris vállalkozója nagy felháborodást váltott ki Twitter-bejegyzésével, ahol egy évvel ezelőtt közzétett egy fotót egy közel-keleti ételekkel töltött asztalról, megjegyezve, hogy ez egy "izraeli" esti "stílusú lakoma. A könyvek szerzője Egy ország: Merész javaslat az izraeli-palesztin zsákutca megszüntetésére a Az igazságért vívott csata Palesztinában, Ali Abunimah publicista, aki rendszeresen foglalkozik a közel-keleti ételek Izrael általi kisajátításának témájával az Electronic Intifada weboldalon, azt válaszolta, hogy a bevándorlók ilyen mértékű kinövése az eredeti kultúra leple alatt segít megjavítani a népesség fölötti dominanciájukat.

Hasonló, nagyrészt nevetséges reakciókból álló cunamit váltott ki négy évvel ezelőtt a Forward, az Egyesült Államok egyik legnagyobb zsidó folyóiratának honlapján megjelent cikk. "Izrael válasza a forró csokoládéra meghódítja New Yorkot" címmel Michael Kaminer rendszeres közreműködő márkanévvel átnevezte a sahlab-ot, a forró tejitalt vagy a rózsaszínű rózsás vizes pudingot, amelyet hagyományosan a Ramadán idején szolgáltak Izraelnek. Alaposan kitörölte ennek a desszertnek az oszmán és arab történelmét. Héberül hangzó "sachlav" nevet is adott neki, amely fölött még az izraeli olvasók is megrázták a fejét, és felvette a New York-i izraeli éttermek listájára, ahol megszerezhető - figyelmen kívül hagyva sok palesztin és más éttermet, amelyek régóta kínálják neki.

A figyelemreméltó pittsburghi elvihető étterem, a The Conflict Kitchen híre Szlovákiába is eljutott. 2010 óta működik azzal a sajátos elvvel, hogy kizárólag olyan országokból származó ételeket szolgálnak fel, amelyekkel az USA konfliktusban van. A kísérő eseményekkel együtt fokozatosan bemutatták az olyan országok konyháit, mint Irán, Afganisztán, Kuba, Észak-Korea, Venezuela. A The Conflict Kitchen körüli vita 2014-ben robbant ki, amikor elkezdték palesztin ételeket tálalni. Az éttermet "Izrael-ellenességgel" vádolták, az információs szórólapokat és a palesztin műalkotásokat pedig tiszta gyűlöletbeszédnek titulálták. Miután megkapta a halált fenyegető levelet, a műveletet több napra bezárták. Két alapítója és tulajdonosa, Jon Rubin (maga a zsidó) egyike kifejtette: „Néhányak számára nehéz lehet költeni, hogy a palesztinok nem szeretik Izrael politikáját és egyes állampolgárainak cselekedeteit. Izrael-ellenesnek nevezni azonban életük legegyszerűbb, polarizálóbb és legembertelenítőbb felfogásának megerősítését és hangjuk tovább némítását jelenti. ”Az eset továbbra is botrányos volt, és a pittsburghi média nem volt hajlandó teret adni a palesztinoknak, hogy kifejezzék magukat.

Ártalmatlan háborús konyhák

A Haaretz újság egyszer enyhe elmélkedést kínált: "Ha béke lenne régiónkban, valószínűleg senki sem vitatkozna azon, hogy kié a falafel. Mi lenne, ha inkább a valós kérdésekre koncentrálnánk? De másrészt a táplálék eredetéért folytatott küzdelem lehet a jobb választás. ”A dekolonizációért folytatott küzdelemben, amely a méltó túlélés feltétele, kulcsfontosságú szerepet játszik a kultúra fenntartása és újjáélesztése. Ebben az értelemben az étel soha nem volt csak a jóllakottság eszköze. Ez az uralkodás egyik eszköze is. Kijutni nem könnyű fordított folyamat, de ugyanaz az étel erősítő szerepet játszhat benne.

Természetesen nem lenne helyes megkérdőjelezni a hitelfelvétel, az örökbefogadás és a "nemzeti" konyhák összeolvadásának természetét vagy legitimitását. De Izrael területi igényei és velük együtt az ezen a területen hagyományosan elkészített ételek kisajátítása annál is inkább problémás, minél inkább "csak mi" hangzunk bennük "mi" helyett. Nem csoda, amikor néha ennek a "csak mi" visszhangját halljuk egy megkülönböztetett, tehetetlen közösség vágyakozó válaszában. A palesztinok elfoglalt hazájukban, széttagolva bantustánokká, az izraeli gyarmatok telepesei nemcsak a hagyományos konyha elvont eszméjével foglalkoznak, hanem fizikailag is elpusztítják őket, és ellopják azokat a növényeket és vizet, amelyek szükségesek olyan növények termesztéséhez, amelyek nélkül nem ehetnek. Az a vélemény, hogy a konyháért folytatott harc nem annyira erről szól, általában azoké, akiknek ezzel kapcsolatban nem kell alapvető szükségleteik teljesítéséért küzdeniük.


Azok a kiadók, akik arra kérték Joudie Kallt, hogy ne vegye bele szakácskönyvének címét a "vitatott Palesztina szóba", elkerülhetik a kellemetlen vitákba keveredést és megakadályozhatják az antiszemitizmus becsmérlését, ami igazságtalanul károsíthatja vállalkozásukat, és sértheti valódi érzéseiket. Akár tisztában voltak vele, akár nem, cenzúrájukkal mégis elfogadták Izrael Állam kulturális háborújának követeinek szerepét a történelmi Palesztinában az arab lakosság ellen. Rajtunk múlik, hogy hozzájárulunk-e az elnyomás struktúráinak megszilárdításához különböző szinteken (bár néma hallgatással), vagy olyan szintű elkötelezettséget választunk, amelyen belül hajlandóak vagyunk bizonyos kellemetlenségeket elszenvedni. A szolidaritás megnyilvánulása a nyilvánosság változásához és az emberek életkörülményeinek változásához, polgári jogaik kiegyenlítéséhez és emberi jogaik tiszteletben tartásához vezet. Mindig emlékszem erre, amikor angol teáról, holland kakaóról, pozsonyi antikvár Ľud Ondrejovról, amerikai Tomahawks-ról vagy csicseriborsóról van szó, amelyet héberül csimpának, nem hummusnak hívnak.

A szerző a Közel-Keleten az Igazságos Békéért Polgári Kezdeményezés társalapítója, 2015 őszétől 2016 nyaráig a pozsonyi cook4refugee önkéntes kezdeményezés koordinátoraként dolgozott.