AMSTERDAM, szeptember 26. (WEBNEWS) - Míg 2000-ben világszerte 171 millió cukorbetegségben szenvedő betegről számoltak be, várhatóan 2025-ben 380 millió lesz. E betegség növekedésével párhuzamosan a túlsúly és az elhízás előfordulási gyakorisága is emelkedő tendenciát mutat a lakosság körében. Két évvel ezelőtt 400 millió elhízott ember élt a világon, 18 év múlva pedig háromszázmilliónak kell lennie. Ez következik az Európai Szövetség a Diabétesz Kutatásáért (EASD 2007) amszterdami (Hollandia) sajtótájékoztatóján, amelyet Dr. Andreas Liebl, a Bad Heilbrunn-i Fachklinik Diabetes és Metabolizmus Központja szeptember 19-én ismertetett. Németország. A helyzet sokkal drámaibb, mint amilyennek néhány évvel ezelőtt tűnt. 1994-ben a szakértők azt jósolták, hogy 2010-ben a cukorbetegség 239 millió embert érint, de ma már körülbelül 246 millió. Ugyanakkor évente több mint hétmillió ember betegszik meg a DM-től, vagyis tíz másodpercenként kettő.
Az elhízás és a cukorbetegség azonban egyre inkább bekerül a gyermekek életébe, különösen a 2-es típusú cukorbetegség (DM 2). Az Egyesült Államokban a tanköteles gyermekek 30-35 százaléka már túlsúlyos, és Európa ezt a kedvezőtlen tendenciát követi. Ez azt jelenti, hogy minél több az elhízott vagy túlsúlyos gyermek, annál több felnőtt cukorbeteg lesz a társadalomban.
A cukorbetegség számos kockázattal jár. Ha azonban az elhízás társul hozzá, akkor a betegek sokkal többet kockáztatnak. Évente világszerte hárommillió embernél diagnosztizálják a DM-t, ezzel a betegség a negyedik leggyakoribb halálok. A cukorbetegek élete önmagában tele van szövődményekkel, de megfelelő kezeléssel ezek kialakulása részben megakadályozható vagy késleltethető. "Évente körülbelül egymillió cukorbetegséggel összefüggő amputáció zajlik világszerte, félmillió cukorbetegnek súlyos veseproblémái vannak és 300 000 látásvesztése van" - mondta Liebl, hozzátéve, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) számszerűsítette a cukorbetegség kezelésének és az ezzel járó kísérletek éves költségét. gyógyszerek: szövődmények az éves egészségügyi költségek 15 százalékáig. "A cukorbetegség ezért a 21. század egyik legnagyobb közegészségügyi problémájának tűnik" - mondta. Ezért hangsúlyozta a betegség kezelésének ellenőrzésének szükségességét. Ez áll például az inzulin alkalmazásában is, amelyet a vér egyenletes felszívódása jellemez, ami csökkenti a hipoglikémia és a hiperglikémia valószínűségét.
Őt Frank Snoek professzor követte az Amszterdami VU Egyetemi Orvosi Központból, aki rámutatott a súlygyarapodás és a cukorbetegség kapcsolatára. Mint mondta, a DM 1 (inzulinfüggő cukorbetegség) miatt kezelt betegek többnyire inzulint, míg a DM 2 (nem inzulinfüggő cukorbetegség) betegek orális antidiabetikumokat szednek. A második csoport felének azonban átlagosan hat évvel a kezelés megkezdése után el kell kezdenie az inzulint. Az inzulin célja a vércukorszint csökkentése, ami a szövődmények csökkenését eredményezi. A DM 2-es betegek fele azonban fél az inzulinkezelés megkezdésétől. Az orvosok véleménye szintén következetlen a kezelés hátterében. "Harminc százalékuk késlelteti az inzulinkezelés kezdetét, amíg ez feltétlenül szükséges" - mondta Snoek, hozzátéve, hogy "a DM 2-es betegek fele büntetésnek tekinti az inzulinkezelést".
A tűk (úgynevezett "tűfóbia") gyakran madárijesztők az inzulinkezelés során. Különösen a fiatal lányok tartanak a túlzott súlygyarapodástól (úgynevezett diabulimia). "E betegek 80 százaléka elhízott vagy túlsúlyos" - magyarázta Snoek. Számos oka van annak, hogy a cukorbetegek híznak. Az inzulinkezelésnek ez a nem kívánt, de gyakori következménye akkor merül fel, amikor a beteg folyamatosan fogyaszt valamit attól félve, hogy hipoglikémiás válságba kerül. A cukorbetegek súlygyarapodása azonban nem biztos, hogy magától értetődik, ha az inzulinkezelés helyesen van beállítva. Összességében a szakértők arra a következtetésre jutottak, hogy az inzulinterápia korai alkalmazása döntő fontosságú a betegség kezelésében.
Vivian A. Fonseca, az amerikai New Orleans-i Tulane University Medical Center endokrinológiai osztályának vezetője felvázolta 5104 cukorbeteg felmérésének eredményeit. Ezek közül 50,2 százalék mondta, hogy "aggódik a súlya miatt", 25 százaléka pedig nagyon. A súly különösen megijeszti a lányokat és a fiúkat. A mintából a lányok 91,7 százaléka ismerte el, hogy bár rendszeresen kell inzulint inni, időről időre nem adják be magukat. A fiúk akár 93 százaléka is elismerte ugyanezt. A fogyáshoz például a vakságot kockáztatják. A fiatal nők is ezt teszik. Minden harmadik DM 1-es beteg bevallotta, hogy időről időre nem vette be az adagot. Mint a Fonseca hangsúlyozta, a súlykezelés fontos szerepet játszik ennek a betegségnek a kezelésében. "Az enyhe súlycsökkentés elfogadható, és jelentős egészségügyi előnyökkel is jár" - mondta Fonseca. De lehetetlen elvetni azt az anyagot, amely állítólag segít.