Valamennyi fejlett országban a lakosság hosszú ideje tapasztalja számos nem fertőző betegség előfordulásának növekedését, és ez a tendencia teljes mértékben érvényesül hazánkban is. A lakosság egészségi állapotának sürgős problémái közül a domináns helyet a diabetes mellitus prevalenciájának állandó növekedése foglalja el, annak 1-es típusa a legfiatalabb 0–4 éves gyermekek korcsoportjában, de más években is. gyermekek. A 2. típus elterjedt felnőttekben és idősekben. Összességében a lakosság csaknem 5 százaléka szenved jelenleg cukorbetegségben (5,5 millió lakost tekintve prevalenciája 4,7 százalék), míg az elkövetkező évtizedekben reálisan várható, hogy a népesség akár 8 százalékában is megnő.

mellitus

Megfelelő tápanyagellátás

A DM II kezelés alapelvei. típus megfelelő étrend beadásából áll, esetleg orális antidiabetikumokkal kombinálva (ritkán inzulin injekcióval), valamint a rendszeres megfelelő testmozgás fontosságából. A diabéteszes étrend követelményei az alapvető tápanyagok és azok szerkezetének megfelelő ábrázolásához, és természetesen a szóban forgó étrend energiaértékéhez kapcsolódnak. A tápanyagok részarányának a teljes napi energiafogyasztásban átlagosan a következő értékekkel kell rendelkeznie: 12 - 14 fehérjék; zsírok 27-30 százalék; Szénhidrátok 55-60 százalék.

Ez elsősorban az állati zsírok, de részben a növényi zsírok (az n-6 sorozat zsírsavai) arányának jelentős csökkenését is jelenti. Energiapótlásként a szénhidrátok aránya lényegesen lazább (az energia 56-60 százaléka) a korábbi arányukhoz képest (45-52 százalék). A cukorbetegség dietetikájának ez a lényeges változása annak igazolásában rejlik, hogy a zsírban gazdag és alacsony poliszacharidtartalmú étrend leginkább diabetogén hatással nyilvánul meg.

Fehérjék, rostok, a racionális táplálkozás alapelvei

Ami a fehérjék arányát illeti, bizonyos mértékű csökkenést tapasztalunk az egészséges emberekéhez hasonló értékig (1,0-0,8 g B/testtömeg-kg), cukorbetegeknél gyakran választunk alacsonyabb értéket a hiperfiltráció (vese túlterhelés) megelőzésére ), amely szerepet játszik a diabéteszes nephropathia kialakulásában. Azokban az egyénekben, ahol jelenlétének kezdeti jelei találhatók, a korlátozás szigorúbb és napi körülbelül 50 g fehérje bevitelt mutat.

Az étrendben a minőségi fehérje legértékesebb forrása a tej és termékei, különösen a savanyú tej és az alacsony zsírtartalmú, szója- és házi hüvelyesek, baromfi, de számos nem zsíros típusú ún. vörös hús, a növényi növények kissé túlsúlyban vannak az állati fehérjével szemben.

Az étrend másik fontos összetevője a rosttartalom, amelynek mennyiségének az étrendben el kell érnie a napi körülbelül 35 g-ot. A védőanyagok főként antioxidáns E, C vitaminok, A provitamin - béta-karotin, valamint a B-komplex csoport egyéb vitaminjai lehetnek. A nyomelemek között fokozott figyelmet kell fordítani a trivalens króm (fontos glükóz tolerancia faktor), a cink (a krómmal együtt részt vesz az inzulin szintézisében), a réz és a szelén ábrázolására.

A legújabb trendek az n-6: n-3 sorozatú többszörösen telítetlen MC-k optimális reprezentációjának alkalmazását követelik meg, körülbelül 7 - 5: 1 arányban. Ez a minőségi növényi olajok megfelelő fogyasztásának követelményét jelenti, amelyek közül értékes a külföldi olívaolaj, de a hazai növényi repceolajat is gazdag olaj- és alfa-linolénsav-tartalommal. Természetesen ezt a jövedelmet össze kell kapcsolni a halak rendszeres és megfelelő (átlagosan heti 2-3 alkalommal), a tengeri és az édesvíz fogyasztásával. Hazánkban ajánlott mennyiségük 2,4 - 2,8 g. A bevitt zsír mennyiségét illetően meg kell felelni annak a követelménynek, hogy a teljes étrendben való részarány mindig kevesebb, mint 30 energia százalék. Ugyanakkor a koleszterin bevitelnek kevesebbnek kell lennie, mint 300 mg/nap, a nátrium (Na +) bevitele pedig kevesebb, mint 2,4 g/nap.

A viszonylag magas szénhidrátfogyasztás (az étrend energiájának több mint 55-60 százaléka) természetesen megköveteli optimális szerkezetük megválasztását is. Forrásukként a bonyolultabb cukrokat részesítik előnyben - alacsonyabb glikémiás indexű keményítőket, amelyek lassabban szívódnak fel, és így nem terhelik annyira a hasnyálmirigy inzulinrendszerét.

Inulin

Kutatások kimutatták, hogy még a viszonylag magas, napi 220-350 g szénhidrátfogyasztás és nagyobb fizikai aktivitás mellett sem befolyásolja hátrányosan a glikémiát, ha gazdagabb, kb. 40 g/nap étkezési rostbevitel mellett egészítik ki. Azokban az esetekben, amikor a vérben jelenleg a zsírcsere rendellenessége is van, a mennyiség csaknem 50 g rost/nap. Ennek a követelménynek a teljesítése számos gazdag erőforrás jelentős bevonását feltételezi az étrendbe, pl. gabonafélék, hüvelyesek, friss zöldségek és gyümölcsök, a legújabb értékes vízoldható rost inulin. Az inulin alkalmazása különösen alkalmas cukorbetegeknek, elhízott egyéneknek és diszmikrobiális eredetű béldiszpepsziában szenvedőknek szánt termékek számára. Ezenkívül az inulin stimulálja az immunrendszer működését, és a többi nem felszívódó ballasztanyaghoz hasonlóan elnyomja, előnyösen szabályozza és kiegyensúlyozza a vércukorszintet a szénhidrátbevitel után, ami igazolja a diabéteszes étrendben való széles körű alkalmazását.

Az inulin sok növény gyökerében és gumójában található, pl. a csicsóka és az articsóka gyökerében a cikória, amelyből a gyökér több természetes anyagon alapuló inulinkészítményt készít, amely cukorbetegek számára értékes táplálék-kiegészítőként teljes mértékben felhasználható.

Ugyanilyen fontos a rendszeres bevitel és az optimális napi étkezések száma (átlagosan 5), valamint 3 alap (reggeli, ebéd, vacsora) mellett további 2 - 4 kisebb napi étkezés (tizedik, esetleg két részre osztva) igénye, olovrant és második vacsora).

A mindenki számára egyformán megfelelő univerzális diabéteszes étrend valójában nem létezik, ezért szigorúan egyénre kell szabni, azaz. j. alkalmazkodni az egyén aktuális igényeihez és sajátosságaihoz.

A második, szinte ugyanolyan fontos alkotóelem a rendszeres testmozgás. Az izomaktivitás javítja a szervezet anyagcseréjét (növeli a védő HDL - a szérum koleszterinszintjét, valamint a szövet inzulin érzékenységét) és az általános szénhidrát toleranciát. Egyéni megítélés szerint (életkor, kapcsolódó betegségek, fizikai erőnlét stb.) Előnyösebb olyan aerob sportokat használni, mint a gyaloglás, túrázás, cukorbetegségben való úszás, futás, kerékpározás, sífutás és tánc fiatalabbaknál.

A megfelelően irányított életmód ilyen átfogóan választott megközelítése a testi állapot jó érzése mellett mindenkinek lelki ellenálló képességet, egyensúlyt és életörömöt is nyújt.