Mint az EU más részein, az Egyesült Királyság is kampányol a közelgő európai választásokért. Néhány fanatikus azonban, akik már régóta lógnak társadalmi buborékjaikban, nekiláttak az "aktivizmus" új formájának: tejes turmixokat dobálnak a kiválasztott politikusok felé.
Ezen támadások áldozatai pl. Nigel Farage, Carl Benjamin, az interneten Akkad Sargonjaként is ismert, és Tommy Robinson.
A média és a vállalatok égisze alatt
A skóciai rendőrség a támadások miatt felszólította a McDonald's-t, hogy függessze fel a tejértékesítést. Eleget tettek a felhívásnak.
Ezt követően a BurgerKingUK a rendőrség felhívására válaszul provokatív jelentést tett közzé: „Kedves skótok, tejes turmixokat árulunk egész hétvégén. Érezd jól magad. Szeretettel BK. #justsaying. ”A bejegyzés hatása ezerszer nagyobb volt (kb. 20 000 megosztás), mint általában.
A "Jó szórakozást" szó nélkül a BurgerKing azt állíthatja, hogy ez csak egy közönséges bejelentés volt. Ily módon azonban hozzájárultak az ilyen jellegű politikai erőszak legitimálásához és támogatásához. Miután az emberek elkezdték kritizálni őket a reakcióikban, aznap újabb tweetet adtak a válságkommunikációban, mondván: "Soha nem fogadnánk el az erőszakot - vagy a finom tejes turmixolásunk pazarlását".
A távolság hatótávolsága azonban elhanyagolható volt az eredeti tweethez képest (kevesebb mint 1000 megosztás).
Nagy-Britannia egyik legnagyobb sajtóorgánuma, a The Independent legitimálta ezt a politikai erőszak-sorozatot "abszolút vidámnak". Faraga politikusról kommentálva az a vélemény: "Vélemény: Nigel Farage tejbegrízzel támadt, nem szórakoztató, hanem teljes móka."
A vulgáris antifasiszta FB "Szlovákiánk" oldal ezt írta: "Így bánnak a fasiszta vadállatokkal." És Borisz Kollárnak azt mondták, hogy továbbra is kifli. Az oldalt több mint 40 000 ember követi, és sokan követik az ilyen választ a rajongók reakcióinak megfelelően.
A demokrácia, valamint az alapvető jogok és szabadságok ellen
Hazánkban, Nyugat-Európában, az USA-ban és a világ többi részén nagyjából négy irányzat figyelhető meg a politikai küzdelemben: konzervativizmus, nacionalizmus, liberalizmus és környezetvédelem. Ezenkívül nagyjából három megközelítés létezik: jobboldali, baloldali és centrista (centrista).
Nem mindenki hajlik kizárólag egy értékrend és egy megközelítés felé. Emberben másképp keverhető.
De tegyünk hozzá még két megosztottságot, amelyek azon alapulnak, hogy miként közelítünk és hogyan akarjuk, hogy az állam megközelítse a politikai ellenfeleket.
Azok, akik azt akarják, hogy a politikai verseny szabad és tisztességes legyen, és senki sincs előnyben vagy hátrányos helyzetben, demokraták. Az egyik mutató arra nézve, hogy az emberek őszinte meggyőződésnek vagy póznak-e, pontosan az, hogy hogyan viszonyulnak a legnagyobb politikai riválisokhoz abban a pillanatban, amikor a szabad és tisztességes verseny képességüket megtámadják, vagy a versenyben egészségtelen egyensúlytalanság lép fel.
A totalitárius hajlamúak, akik ellenzik a politikai képviselők megválasztásának demokratikus mechanizmusait, feloszthatók aszerint, hogy mennyire invazívak hajlandók beavatkozni ellenfeleik alapvető jogaiba és szabadságaiba. Más szavakkal, mi a kapcsolatuk az emberi jogokkal.
Az emberi jogi rendszer előrevetíti esetleges korlátozhatóságukat, az Európa Tanács vagy az EU emberi jogi doktrínájával és igazságszolgáltatásukkal az emberi jogokat korlátlanra és korlátozóra osztva. A korlátlan abszolútra és viszonylag korlátlanra oszlik.
Viszonylag korlátlan pl. jog élni. Bizonyos körülmények között, pl. a szükséges védekezésben az élethez való jog korlátozható. Az abszolút korlátlan jogok azonban magukban foglalják pl. a megalázó bánásmód tilalma vagy az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jog, és ez vonatkozik az elképzelhető legnagyobb bűnözőkre, nemhogy politikai ellenfelekre.
A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy Anders Breiviket törvényesen meg lehet ölni mészárlása során, hogy megszakítsa támadását. De fogvatartottként már nem tudott, sőt fogolyként senki sem tudta megalázni vagy illetlen módon bánni vele.
Például. egy nacionalista, aki korlátozni akarja a szabad politikai versenyt, és nagyrészt megszünteti az alapvető jogok és szabadságok garanciáit, eleget tesz a fasiszta néhány alapvető jellemzőjének. Az a szocialista, aki korlátozni akarja a szabad politikai versenyt és egyúttal a termelőeszközöket a tulajdonos akarata ellenére államosítja megfelelő kompenzáció nélkül, teljesíti a kommunista néhány alapvető jellemzőjét.
Tejrázók dobálása az emberekre, bármennyire is komikusan hangzik, mivel ez viszonylag kicsi bűncselekmény, az emberi jogok lényegének a támadása, mivel a vagyoni károk mellett főleg méltatlan és megalázó bánásmód.
Ezenkívül az ilyen magatartás megzavarja a szabad és tisztességes politikai versenyt, mivel egyes politikusokat támadás veszély fenyeget, ami visszatarthatja őket a kampánytól.
A turmixok dobása a politikai ellenfelekre tehát ellentmond a liberális demokrácia alapvető pilléreinek. Ezek a támadók azonban nyilvánvalóan liberális demokratának tartják magukat, akik szándékosan és nem demokratikusan, vagyis alapvetően ellentétesek a paradigma elveivel. Viselkedésük közelebb áll a totalitarizmushoz.
Néhány ilyen egyén a társadalomban a legkisebb probléma, és a politikai erőszak keretein belül ez a lehető legkisebb intenzitású erőszak, hasonlóan a tojás- vagy paradicsomdobáláshoz.
Az a tény azonban, hogy ezt legitimálják és gyakran súlyosbítják a média és a vállalatok, amelyektől nagyobb polgári tudatosságra és érettségre lehet számítani, már problémát jelent, éppen ellenkezőleg, komoly.
Kik áldozatai a tej koktél támadásainak?
Eddig Nigel Farage, Carl Benjamin és Tommy Robinson voltak az áldozatok. Nigel Farage jelenleg az európai választások talán legnépszerűbb brit politikai pártjának képviselője; fasisztának nevezni nevetséges és abszurd.
Carl Benjamin kritizálja a feminizmust és más identitáspolitikákat a klasszikus liberalizmus álláspontjából, és mérföldekre van a fasizmustól is. Tommy Robinson megalapította az iszlamista Angol Védelmi Ligát és bűnözői háttérrel rendelkezik, de még a fasiszta is sértés, nem pedig politikailag releváns címke.
Emlékezzünk arra, hogy Robinson és Benjamin szintén áldozatául esett egy nemrégiben végzett tisztításnak a Twitteren, amely április végén törölte kampányszámláikat.
Különösen az NS NS-t parodizáló FB "Szlovákiánk" oldal a támadások e két áldozatát fasisztának és rasszistának írja le, ami még abszurdabb, mivel mindkettő elutasítja a rasszizmust.
Mint már jeleztük, a liberális demokrácia egyedisége abban rejlik, hogy toleranciát és méltóság megőrzését követeli meg a legnagyobb politikai ellenségek vagy közvetlenül elítélt bűnözők számára is. E támadások áldozatai azonban elvileg nem politikai szélsőségek.
Ki fasiszta hazánkban?
Jelölje politikai ellenfeleit fasisztának, szélsőségesnek stb. sokáig zajlik. Néhány újságíró, mint pl Šimečka, Soltész stb., Vagy hogy a politikai nem kormányzati szervezetek emberei szó szerint jellemzőek-e erre.
Nemcsak a nacionalistákat nevezik fasisztának a politikai színtéren teljes tisztelettel, hanem Boris Kollár (Család vagyunk), legutóbb Ľubica Laššáková (Smer-SD) és korábban Robert Fico vagy Richard Sulík (SaS), aki később még Soltész Arpád is azt írta, hogy korlátozott nácivá válik.
Ez fenntarthatatlan konstrukciókat hoz létre nagyon szubjektív nézetek alapján, amelyek néha közvetlenül ellentmondanak a ténynek.
Propaganda célokra visszaélnek vele, és egyes emberek számára egyrészt kiürítik az olyan fogalmakat, mint a fasizmus, másrészt néhány embernél a bűnözői szándékokat meglehetősen normális politikai erőknek tulajdonítják, amelyek biztonságosan mozognak a liberális demokrácia határain belül.
Ennek eredményeként, ha valódi fasizmus kezd el fordulni hazánkban, akkor nincs megfelelő kifejezése, és ennek eredményeként néhány, a saját társadalmi buborékjában feltört ember elkezdhet politikai indíttatású erőszakot elkövetni, lassan ugyanolyan érdemesként érzi magát, mint a koncentráció felszabadítása.
Veszélyes útválasztás
Egyes vállalatok és a média, amelyek egyébként hevesen elkötelezettek a nyitottság és az emberi jogok kultúrája mellett, nem csak felhívják erre a figyelmet, hanem közvetlenül támogatják az ilyen totalitárius mentalitást, így jelentős felelősséget vállalnak ezért a fejlődésért.
Ez annak a sok tömegmédia által az évek során felépített elbeszéléseknek a következménye, amelyek túlzott egyszerűsítés és a kapcsolódó fanatikusok létrehozása, akik más értékű eszközökkel támadják meg az embereket. Így igazolják az ellenük irányuló támadásokat a fasizmus fenyegetéseivel szemben, amelyek azonban manipulált képzeletük sokkal fiktívebb termékei, mint a valóság.
Ha egy vállalat nem reagál megfelelő elítéléssel az ilyen támadásokra, és a média, a vállalatokkal együtt, kiélezi a helyzetet, bűntudatot érezhet a másik fél részéről. Mint a történelemből tudjuk, az eredmény a szélsőséges irányba való elmozdulás, amely a politikai indíttatású erőszak sokkal súlyosabb formáit generálhatja, nem csak az evés vagy az ivás.
A bevezető fotó forrása: Reuters
Munkánkat szabadidőnkben és díjazás nélkül végezzük. Pénzre van azonban szükségünk a portál működtetéséhez és kimeneteink népszerűsítéséhez. Hálásak leszünk, ha anyagilag támogat minket a számlaszámon: