@ miruska320 Teljesen megértelek, többször találkoztam olyan véleménnyel, hogy mindig nincs fék, hogy ne mozogjon. Elfogadom a véleményedet, csak nálunk ez úgy működik, hogy én vigyázok a gyerekekre, ezért döntöm el, hol fogunk lakni, és amikor a gyerekek tenyésztenek, meg tudják diktálni a feltételeket. És ne felejtsd el, hogy mindig vigyáznod kell valakire.
@ miruska320, de ahogy a kockák már írták, nincs sok lehetőség. az egyik, vagy.
az én felem sk cégben dolgozik, de egy kövön dolgozik Németországban és Franciaországban, pontosan 4-6 nap, majd 1-3 nap otthon és mikor, Dániában is dolgozott, még nem két hónapja láttuk egymást, de nem volt belőle egy kicsit. nehéz, főleg a másik szülő hiánya olyan eseményeken, mint születésnapok, névnapok, iskolai rendezvények. korábban a De De Húsgyárban dolgozott, és kéthetente 2-4 napig járt a házhoz, így még mindig lehetséges volt.
nincs hétvégéd? mert Németország épp a sarkon van . mert amikor egy bizonyos hetet, például 6 napot dolgozik, két szabadnapra kell jogosult lenni. miért nem jön akkor hozzád? ahol Frankfurtban dolgozik ?
Nincs sok megoldásod, hiszen mindenképpen meg akarod tartani a család színvonalát is, és ha a férjed itt dolgozik a sk-n, az nyomorúságos ... ezért vagyok kint. eddig csodálom azokat a srácokat, akiknek van feleségük otthon egy szülőhöz, gyerekekhez, és havi ezer alatt keresnek, és jól megélnek belőle.
@ lucka1987 húsfeldolgozó üzemben is dolgozik, és Freiburgban van - rövid távolságra a határtól Franciaországtól, elég messze van, pontosan azért, mert nem találtál fizetési ajánlatot, így oldottuk meg - ez mindig 500 euróig terjedő munka volt és ezért két gyerek és én a szülőnél, sajnos
@ miruska320 aha . szóval ez még egy kicsit . de mégis. onnan 10 óra van. tehát továbbra is lehetséges, hogy legalább alkalmanként hazamegy a hétvégére, vagy sem? ez csak kukam a térképen, és mm-es lett a heti útvonal. a numberg-en keresztül átjut a nancy vacsinou-ig . egészen a francia végéig jár boreaux közelében
igen tudott-és így minden alkalommal, amikor eljön, csak neki nincs ott az autója, és néha rosszul esik a szállítás
@ lucka1987
@ miruska320 aha, tak uz chapem. mert ismerek több srácot, akik így futnak haza, és péntek délután szombaton érnek véget a korai otthonérkezéskor, hétfőn pedig kora reggel indulnak. ezért kérdeztem . kár, hogy a közlekedéssel nem megy, ha legalább több srác megy, mert különben az utazás nem is térülne meg neki . ha 4 férfi így hazamenne, te jobb lenne.
Sziasztok lányok. a férjem akkor ment el Németországba dolgozni, amikor a kisebbik fiának 3 hónapja volt. amikor elment, csak egy kis fekvő csomó volt. amikor először jött, ülni kezdett, aztán jött, amikor elkezdett fektetni, feltételezem, hogy amikor ő jön legközelebb, akkor járni fog. ez rossz. az idősebbnek néha van olyan időszaka, amikor azt mondja nekem, hogy tudja, hogy apa nem fog visszatérni. a fiatalabb nem ismeri. amikor jön, sír, félti őt, és mire megszokja, újra eltűnik.
a legrosszabb 3 hónappal ezelőtt kezdődött, amikor dolgozni mentem. az első napon, amikor elkezdtem a munkát, felhívtak az óvodából, hogy az idősebb visszatér. Utána kellett mennem, és otthon kellett maradnom vele. szerencsére hétvége volt.
a következő hétvégén apámat szívroham érte, ezért ahelyett, hogy szüleim segítettek volna, itt kellett lennem értük.
rossz, rossz, nagyon rossz időszak. most kissé megrendült, de nehéz.
@arieska rossz, rossz és rosszabb, mint rossz. Egy ilyen életnek következményei lesznek az egész családra és különösen a gyermekekre nézve.
"Büszke vagyok arra, hogy olyan államban születtem, amely a fiatal családok térdét tördeli, és a gyerekek apjait és anyjait négyzetekké teszi, akiknek világszerte szaladniuk kell, hogy gyermekeik jól érezzék magukat."
Egyáltalán nem irigyellek titeket lányokat, apukánk otthon volt velünk, de tizenkettőt és túlórát végzett, éppen akkor, amikor a lányok kicsi voltak. Amit otthon volt, heti egy héten, aludt. A mai napig nehéz megemlíteni, hogy nem emlékszik sok pillanatra/olyan fontos a szülei számára/amikor elkezdtek járni, beszélgetni. Nem volt ez másként, fiatalok voltunk, hitelünk volt, és szükség volt a túlélésre. Ma már csak negyven, 19 és 14 éves csecsemőnk van, és úgy döntöttünk, hogy még egy szülői örömet élvezünk, a férjem kezdeményezésére történt, nem tudom, hogy megbánás vagy felzárkózás-e, de így éreztük magunkat, így májusban harmadikkal vár minket hercegnőre, és nagyon várunk kettőt vagy négyet. 😉 😉
De a legjobb barátnőm, kamionos sofőrje volt, kéthavonta otthon, a gyerekek 9 és 13 éves korában abbahagyta a vezetést, minden rossz, otthon maradt, és nem találja a helyét a családban, a gyerekeknek és a lánynak jól bevált rendszere volt, hirtelen minden zavart volt, nem tud alkalmazkodni a családi élethez, mintha leszállt volna arról a bicikliről, és aggódik, a pubertáskorú gyermekek nehezen tudnak mit mondani vele. 5 év után nem közvetlenül a válás előtt vezetnek, és amikor időnként hazament, ez nem jelentett problémát, de sajnos e napi örömök és aggodalmak kárára. ☹