Küldés innen női »2011. november 24., 09:10
Néhány bejegyzés elolvasása után rájöttem, hogy ezek általában a menük körül forognak, kalóriát számolnak, ételt mérnek. Saját tapasztalatból tudom, hogy a kiegyensúlyozott étrend és a rendszeres testmozgás fontos, de az étkezés, a test és általában az élet gondolkodásmódjának és szemléletének megváltozása nélkül ez csak egy két lábas asztal.
A legtöbb diéta és étrend arra emlékeztet, hogy egy autót felfelé tolok. Ahelyett, hogy több mentális jólétet keltene életben, és előnyös lenne az egészség és a test számára, stresszel, lemondással, frusztrációval, idegességgel társulnak. Nem veszik figyelembe a személyiséget, az igényeket, az életmódot, az egészségi állapotot és más fontos tényezőket, ezért hosszú távon nem működnek.
Miért kellene a testnek segítenünk a fogyásban, amikor viselkedésünkkel egyértelművé tesszük, hogy nem szeretjük, és gyakran tisztelet nélkül kezeljük. Nagyon nehéz elvárni tőle, hogy együtt dolgozzon a karcsú, határozott és rugalmas alkatú álmunk megvalósításakor, amikor utáljuk a tükörben való tükröződésünket, folyamatosan kritizáljuk a combunkat, a hasunkat, a fenekünket és a test más részeit, ha éhezünk, máskor megint zavarjuk.túl sok étel. Biztosan nem örülnél, ha valaki így bánna veled.
Próbáljon holnap "szabadnapot" elszánni, felejtse el diétáját, minden szabályát és véleményét, ami a fejében van. Próbáljon egész nap figyelni teste igényeire, gondolataira, érzelmeire, érzéseire. Megijesztett ez az ötlet? Ha igen, keresse meg, miért. A "szabadnap" partnerségi párbeszédet jelent testével és lelkével. Ígérd meg magadnak, hogy nem fogja megkérdőjelezni ezen a napon felmerülő érzéseit, érzelmeit, gondolatait, szükségleteit, de megpróbálja azokat megfelelően kielégíteni.
Ez például azt jelentheti, hogy reggelire nem pelyhes joghurtot, hanem vajjal és lekvárral készített süteményeket fogyasztanak, és megbánás nélkül élvezik, és azt tervezik, hogy ezeket a kalóriákat kiszedik a szervezetből. Ez azt jelentheti, hogy nem a mérlegre állással kezded a napot, hanem hogy elmosolyodod magad a tükörben, mondasz néhány szép szót, és nem hagyod, hogy a hangulat elromoljon a kijelzőn megjelenő számmal. Ez azt jelentheti, hogy amikor a nap folyamán stresszel jár, akkor nem nyugtatja meg magát azzal, hogy meggondolatlanul lenyel egy csokoládét, és inkább vegyen néhány mély lélegzetet, és gondolkodjon el azon, hogy mit tehet a hasonló helyzetek elkerülése érdekében a jövőben. Ez azt jelentheti, hogy ha egész nap iskolája van, reggel elkészíti az egyes adag ételeket, és rengeteg folyadékot visz magával. Ez azt jelentheti, hogy Ön és férje megállapodik abban, hogy ma az egész családnak elkészíti a vacsorát.
Különösen nincs pánik és megbánás, amikor ezt a napot nem lehet "utazás" nélkül kezelni. Nem mind kezdtünk ugyanúgy beszélni vagy beszélni. Van, akinek rövidebb ideig tartott, van, akinek tovább tartott, volt, akinek könnyebb volt, másnak kínosabb. Minél gyakrabban veszi be a "szabadnapot" az életébe, annál inkább lépésről lépésre kerül közelebb önmagához, és fokozatosan megtanulja hallgatni testét és tiszteletben tartani az igényeit.
És még egy inspiráló gondolat a végén: Nem az ételnek árt, hanem hogy mit gondolunk róla és mit hiszünk benne.
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen tini »2011. november 24., 12:23
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen boszorkány »2011. november 24., 15:35
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen rozalka »2011. november 24., 16:35
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen női »2011. november 26., 10:08
Miután elolvastam a rozalky bejegyzését, rájöttem, hogy nagyon hasonló nők írhatnak hasonló tartalmú szavakat. Nekünk, nőknek természetes, hogy a szeretteink igényei az elsődlegesek. A legfontosabb az, hogy elégedettek, boldogok, a család működik, és minden problémát kezelnek. Abban a napi körhintaban szükségleteink, vágyaink, érzéseink gyakran bekerülnek egy sarokba, és csendesen várják, hogy eljön-e valaha az idejük. A magadra való gondolkodás nem azt jelenti, hogy önző vagy könyörtelen másokkal szemben, de nem is önző és könyörtelen magaddal szemben. Ennek semmi köze az egocentrizmushoz. Feláldozni másoknak és figyelmen kívül hagyni önmagukat veszélyes csapda. A körülöttünk lévő emberek nem lehetnek boldogok és elégedettek, ha nem vagyunk boldogok és elégedettek az életünkkel.
Meg kell tanulnunk a szánkat használni nemcsak evésre, hanem vágyaink, igényeink, gondolataink, érzéseink, érzelmeink kifejezésére is. Ránk, nőkre jellemző, hogy ahelyett, hogy róluk beszélnénk és megpróbálnánk kielégíteni őket, inkább figyelmen kívül hagyjuk őket és visszaszorítjuk őket. Ez az egyik oka annak, hogy az idő múlásával a szép, karcsú, nyugodt nők stresszes, problémás, fáradt emberekké válnak, akiknek étele és intoleráns sok esetben étel lesz. Ennek a veszélyes "barátságnak" a következménye egy másik probléma - túlsúly, elhízás és szélsőséges esetben étkezési rendellenességek. Az étel megszűnik energia és élvezet forrása lenni. Madárijesztővé válik, csalódottsággal, stresszel, lemondással társul.
Lázasan próbáljuk eltüntetni a nem kívánt kilókat, különböző étrendeket próbálunk ki, információkat, tanácsokat, garantált tippeket várunk a nem kívánt zsírpárnákkal való fordításhoz. Sok sikertelen kísérlet sem képes arra késztetni bennünket, hogy belegondoljunk és felismerjük, hogy a versenylovaként való viselkedés és a következmények mielőbbi kiküszöbölése a súlyprobléma természetének megértése nélkül nem jelent megoldást. Ezért nagyon fontos, hogy minden nap legalább egy kis időt különítsen el csak magának, álljon meg, gondolkodjon, tegyen fel kérdéseket és keressen válaszokat. Nemcsak hajlandóság és bátorság, hanem jó adag kitartás és türelem is kell hozzá.
Hex, bár nem úgy cselekszel, ahogy képzelted, még a kis siker is nagy, és a kudarcoktól sem kell elbátortalanodni, inkább rájuk gondolni és tanulni tőlük. Mint tini írta, nem elég csak a rendszer szigorú betartása, ehhez változás is szükséges bennünk. Nem reális arra számítani, hogy rövid időn belül változtatni fogunk azon, amit évek óta "műveltünk".
Rozalka azt írta, hogy hízott, pedig nem evett túl. Más szavakkal arra lehet következtetni, hogy súlyproblémáinak valószínűleg sok köze volt a stresszhez és sok napi feladathoz. A test nem tud beszélni, ezért más kommunikációs eszközökkel figyelmeztet bennünket, hogy valami nincs rendben. Egyikük hízik. Ezt saját tapasztalataim alapján tudom. A testem a stresszre és a problémákra is hízással reagál, bár az étrendemet egyáltalán nem kell megváltoztatnom.
Ételről szólva az étkezés szétosztása ünnepnapon és tiltva nem azt jelenti, hogy bármikor, bárhol, bármilyen mennyiségben kontrollálatlanul étkezzünk. Az étel csak a segítségünkkel árthat nekünk. Egyedül nem jut be a szánkba. Ez a HATÁROZATUNK. Fontos, hogy megtanuljon minden étkezést ínyencként kezelni. Élvezze az egyes falatokat, és hagyja abba, amikor jóllakunk, ne akkor, amikor a tányér üres. Az élet túl rövid ahhoz, hogy értékes időt és energiát pazaroljon ételekre, étrendre és túlevésre.
Rozalka megkérdezte tőlem, hogy foglalkozom-e pszichológiával. Minden érdekel, ami a súlyproblémák pszichológiai oldalához kapcsolódik. Sajnos, a többé-kevésbé megalapozott fogyókúrás szakemberek és tanácsadók közül csak kevesen foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Kár, hogy szlovákul és csehül ilyen kevés minőségi információforrás található. Mint tini írta, idegen nyelv ismerete szükséges, hogy hozzájuk jussunk. De személyes tapasztalatból tudom, hogy ezen a téren is sokféle vélemény létezik, és elsősorban a saját ítéletére és észére kell támaszkodni.
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen rozalka »2011. november 26., 12:22
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen _kvetinka_ »2011. november 26., 20:18
Ide tömöm, hadd lássam még 155 cm-t stb. az előtérben: a derék legszűkebb pontja 87 // csípő 104 // sh 62 // nk 44
Nem tűzök ki célokat - valahol olvastam, hogy az út cél .
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen mirda »2011. november 27., 17:16
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen rozalka »2011. november 27., 20:31
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen Clara »2011. december 1., 11:17
Re: A fogyás és a túlevés pszichológiája
Küldés innen női »2011. december 1., 15:28
Szia,
Azt vártam, hogy a bejegyzéseim különböző reakciókat váltanak ki. Ez normális, az ellenkező helyzet természetellenes lenne. Nem szándékozom senkit tanítani, csak véleményemet és személyes tapasztalataimat fejezem ki.
Nem vagyok sem pszichológia hallgató, sem teoretikus. Majdnem 40 éves vagyok, és gyermekkorom óta szenvedtem néhány plusz kilót. 12 éves koromban megtudtam, hogy vannak gyermekek fogyókúrás létesítmények. Azt mondtam magamnak, hogy az orvosi felügyelet mellett történő fogyás a legjobb megoldás. A családom zavarban volt kamaszkori ötletem miatt, de végül beleegyeztek. Akkor 63 kg-ot nyomtam 163 cm magasságban. Az egész tartózkodás alatt elviselhetetlen éhséget éreztünk, és a térdünk gyakran elszakadt a fizikai aktivitás intenzitásától és mennyiségétől, és teljesen kimerültünk. Nagyon traumatikus élmény volt. A mai napig meg vagyok győződve arról, hogy a legtöbb gyermek számára ez a tartózkodás inkább támogatta a jo-jo hatást, sokaknak pszichés traumát okozott, és merem állítani, hogy egyes esetekben ez okozhatta az étkezési rendellenességeket.
Ennek a tapasztalatnak köszönhetően tartalékosan veszek fel különféle információkat, tanácsokat és javaslatokat a fogyás témájában. És az a tény, hogy orvos vagy más táplálkozási szakember írja őket, nem jelenti automatikusan azt, hogy helyesek. Sok olyan eset van, amikor a tegnapi igazat később megkérdőjelezték. Ezért úgy gondolom, hogy az embernek elsősorban az intuíciójára, a testének és az értelem jelzéseire kell támaszkodnia. Természetesen ez nem vonatkozik az étkezési rendellenességekre, amelyek nagyon veszélyes diagnózis és orvosi ellátást igényelnek.
Sokáig tartott normalizálni az étellel és a testemmel való kapcsolatomat. Ma is ingadozik a súlyom, de nem okozok problémát. Valahányszor észreveszem, hogy híztam néhány kilót, arra gondolok, hogy mi történik. Számomra a hízás általában a stressz, a fáradtság, a pihenés hiánya és a rendszeres testmozgás elhanyagolása következménye. Valahányszor többet kezdek mozogni, jobban ellazulok, csökken a súly. Régóta megértettem, hogy ostobaság akarat erővel valamilyen álomsúlyt kipróbálni. Mindannyian nem viselhetünk nemet. 38. Lehetetlen és természetellenes.
Rozalka, a karcsúságtól való tudatalatti félelem témájában, sokan elgondolkodnak azon, hogy mi az a hülyeség. Nem hajlandók beismerni, hogy még a karcsúságtól való félelem is az egyik oka annak, hogy elképzeléseik szerint nem sikerül fogyniuk. Amikor tinédzserként elértem álmaim súlyát, meglepődtem, hogy nem tudok azonosulni vele. Ezt nem értettem. Volt olyan karakterem, amelyre vágytam, és nem voltam boldog vagy elégedett. Az eurekám egy karcsú füzet volt, Végleges fogyás diéta nélkül, amit 20 évvel ezelőtt vásároltam. Szerzője Kerényi G. McMenemy magyar pszichológus, aki maga is túlsúlyos problémákon ment keresztül. Néhány gondolatát a karcsúságtól való félelem témájában választom inspirációként:
Minden nő karcsú akar lenni, mert a karcsúság egyfajta mágikus szinonimája a nőiességnek. Ennek ellenére sokan túlsúlyosak és folyamatosan foglalkoznak a súlyukkal. A túlsúly gyakran társul a karcsúságtól való félelemmel, mert karcsúként szembe kell néznünk azokkal a problémákkal és helyzetekkel, amelyektől a zsír megvéd. A karcsúsággal járó negatív érzések általában öntudatlanok. Ha egy nő az ismételt diéták után sem képes fenntartani karcsúságát, akkor feltételezhető, hogy a tudatalatti gondolatok okozhatják ezt a tényt. Végleges fogyás csak akkor lehetséges, ha egy nő készen áll "új karcsú testére". Ahhoz, hogy egy nő képes legyen elfogadni "kisebb testét", el kell fogadnia "nagy testét" is.
A karcsúságra való felkészülés nagyon fontos része a viselkedés, a testtartás, a járás, valamint az öltözködés megváltoztatása. Túlsúlya esetén is joga van modern, színes öltözködéshez, egyenes járáshoz és magabiztos viselkedéshez. Minden nőnek válaszolnia kell a kérdésre: Milyen változásokra számítok, amikor karcsú vagyok?
Vizualizációs gyakorlat, amely segít megvalósítani a karcsúsággal járó negatív érzelmeket:
Üljön le, lazítson. Csukd be a szemed. Vegyél néhány lélegzetet. Képzelje el, hogy társasági eseményen van, pl. bulira, színházba, a megnyitóra stb. Vigyázz a ruhádra. akár állsz, akár ülsz. aki a társaság résztvevője. milyen a viszonyod hozzájuk. beszélsz valakivel, vagy eszel, iszol, táncolsz. vagy csak magadra figyelsz másokra. Érezd az érzéseidet. Most képzelje el magát ebben a helyzetben karcsúnak. Hogyan változtak a ruháid, például a viselkedésed. helyzeted a társadalomban. érzéseid. Van valami kényelmetlen vagy fenyegető a karcsúságban.
Próbáljon őszintén megválaszolni ezeket a fontos kérdéseket:
1. Mit akarok tartani túlsúlyos viselkedésemtől, még akkor is, ha sovány vagyok?
2. Mit nem szerettem karcsúsági viselkedésemben? Amit nem akarok visszatartani előle, miután elértem a karcsúságot?