MI A KOMposztálás
- Használt nómenklatúra
- Hogyan osztjuk fel a komposztálást
- A komposztálás alapszabályai
- Nyersanyagok komposztálása
- A komposzt alapanyag-összetétele
- Program a komposzt alapanyag-összetételének kiszámítására
- Komposztálási folyamat
- A biológiai hulladék tisztítása
- Komposztálási technika
- A komposzt minősége és felhasználása
- A komposzt fontossága
- Komposztálási módszerek/technológiák
- A leggyakoribb problémák és azok megoldása
A komposzt alapanyag-összetétele
A friss komposzt alapanyag-összetétele az egyes hulladékok vagy alapanyagok tömegaránya, amelyeket a komposztládába mérünk.
A hulladék szerves anyagai sokféle anyagot képviselnek, amelyek ellenállnak a mikrobiológiai bomlástól. A különböző szerves maradékok bomlási sebessége a különböző szén-nitrogén (C/N) arányokkal magyarázható. A komposztálási gyakorlatban abból indulunk ki, hogy a széntartalom a szerves anyag (éghető anyagok) tartalmának körülbelül felét képviseli. A 10/1-nél keskenyebb C/N arányú komposztált anyagok nagyon gyorsan lebomlanak és mikrobiológiailag jól használhatók. Éppen ellenkezőleg, az 50/1 feletti széles C/N arányú tömegek nagyon lassan bomlanak le. Az egyedi hulladékok C/N átalakításához táblázatos áttekintést lehet használni (táblázat a "Nyersanyagok komposztálása" szakaszban).
Annak érdekében, hogy az érett komposzt esetében a C/N arány 25-30/1 tartományban legyen (nagy stabilitás és agronómiai hatékonyság), a friss komposztban a C/N értéket a 30-35/1 tartományban kell optimalizálni. . A komposzt érlelése (fermentálása) során a szén egy része csökken, mivel a szén-dioxid és a C/N arány szűkül. A túl széles C/N arány meghosszabbítja a komposzt érését. Ha komposztot vagy bármilyen más, széles C/N arányú (40/1 feletti) anyagot viszünk fel a talajra, akkor a talajban való bomlása folytatódik, amely talaj nitrogént fogyaszt, amely aztán a növények számára nem elérhető. Ha a friss komposzt C/N aránya túl szűk (20/1 alatt), akkor a nitrogéntartalom meghaladja a szerves anyagokat humuszanyagokká alakító mikroorganizmusok metabolikus szükségletét. Ez meghosszabbítja az érési időt és csökkenti a humusztermelés termelékenységét. Optimalizáljuk a C/N arányt, amikor a nyersanyag összetételét 30-35/1 értékre állítjuk be, ha keskeny arányú hulladékot (trágya, trágya) adunk a széles arányú anyagokhoz (szalma, kéreg, fűrészpor, papír) vagy hozzáadunk nitrogén a nitrogén műtrágyában (szulfát-ammónium, karbamid). Kereskedelmi ipari komposzt esetén a C/N = 30/1 maximális arány megengedett.
A friss komposzt nedvességtartalmának meghatározása fontos az alapanyag-összetétel optimalizálása szempontjából. Az elégtelen páratartalom a nem megfelelő mikroflóra kialakulását idézi elő, a gombák és az aktinomicéták túlsúlyával. A túlzott nedvesség gyorsan oxigénhiányhoz vezet a komposztban, az anaerob mikroflóra kialakulásához és a komposzt erjedéséhez. Az optimális páratartalom az, amelyben a friss komposzt pórusainak 70% -a vízzel töltődik fel.
A komposztban lévő szerves anyagok tartalmával a porozitás általában növekszik, és ezáltal a magasabb páratartalom iránti igény. A friss komposzt optimális nedvességtartalma a legfeljebb 20% szárazanyag-tartalmú szervesanyag-tartalmú földi komposztok esetében (pl. Tóiszap alapján) 45-50%. A szárazanyagban 30–40% szerves anyagot tartalmazó mezőgazdasági hulladékok komposztja 55–60% -os kezdeti nedvességtartalmat igényel. A fakéregből, a fa hulladékából és a trágya talajjal történő komposztálásából származó szerves komposztokhoz, ha a szárazanyag szervesanyag-tartalma 50-75% tartományban van, 60-70% nedvességtartalomra van szükség. Az érlelés során a porozitás csökken és ezáltal csökken a nedvességigény. A komposzttermelés bevezetésekor, ha nem vagyunk biztosak az optimális páratartalomban, akkor az alacsonyabb páratartalmat részesítjük előnyben, amelyet a komposzt öntözésével könnyebb korrigálni. A megnedvesített komposztot sokkal nehezebb feldolgozni.
A nyersanyagösszetétel optimalizálásakor figyelembe kell venni, hogy a komposztáló üzem minimális mennyiségű foszfort tartalmaz a mikroflóra anyagcsere-szükségleteihez a humusz képződésének biztosítása érdekében. Ez a minimum 0,2% P2O5 szárazanyagban. Ez a tartalom leginkább a hulladékban lévő komposztokban és a komposztált stabil műtrágyákban biztosított. Kivételesen szuperfoszfát hozzáadásával (legfeljebb 2 kg/1 t hulladék) egészítjük ki a komposztokban, amelyekben a fa kérge, a faforgács és a fűrészpor dominál. A komposztba adott foszfor-műtrágyák a komposztálás során nem vesznek el és nem bomlanak le, hanem éppen ellenkezőleg, a növények rendelkezésére állnak.
A mikroflóra tekintetében a friss komposzt optimális pH-ja 6 és 8 között van. Mezőgazdasági hulladékból származó komposztokban ez a tartomány fenntartható kalcium-műtrágyák hozzáadása nélkül.
A nyersanyag összetétele a következő lépésekkel optimalizálható:
- a komposztálni kívánt szerves hulladékok és anyagok kiválasztása és várható tömegük meghatározása,
- az egyes hulladékok és anyagok nedvességtartalmának, szerves anyag-tartalmának, nitrogén- és P2O5-értékének becslése táblázatos áttekintés alapján (1. táblázat) vagy kémiai elemzések segítségével. Meg kell különböztetni, hogy ezek szárazanyagban vagy az eredeti tömegben megadott értékek-e;
- a komposztágy összetételének kiszámítása (nedvesség, szerves anyagok, N, P2O5, C: N),
- a nyersanyag összetételének korrekciója az optimális páratartalom elérése érdekében: C: N és P2O5 minimum; folyadékok hozzáadásával vagy eltávolításával korrigáljuk a páratartalmat, nitrogénben gazdag anyag hozzáadásával, N-ásványi anyag (ammónium-szulfát, karbamid) hozzáadásával vagy alacsony N-tartalmú anyag eltávolításával csökkentjük a C: N arányt; ha szükséges, a P2O5-t szuperfoszfát hozzáadásával optimalizálják,
- a korrigált nyersanyagösszetétel újraszámítása,
- a komposzt érlelése során bekövetkező veszteségek becslése; mezőgazdasági hulladékból származó komposztok esetében az érlelés során bekövetkező súlyveszteség a hulladéklerakó súlyának körülbelül 20% -a, amelynek 3/4-e vízveszteséget, 1/4-e pedig a szerves anyag-veszteséget jelent; a nitrogén (N) veszteségek elhanyagolhatók,
- a komposzt várható mennyiségének és minőségének kiszámítása.
Példa a komposzt alapanyag-összetételének újraszámítására:
Az alábbi összefüggés felhasználható a betöltésre alkalmas alapanyagok kiválasztására és mennyiségük meghatározására a C: N arány szerint: