• polgári jog
  • Üzleti jog
  • pénzügyi törvény
  • közigazgatási jog
  • Munkatörvény
  • bűnügyi törvény
  • Európai jog
  • egyéb jogi osztályok

Küldje el e-mailben ezt a cikket

Olyan gyermekek nemzetközi elrablása esetén, akiket jogtalanul vittek át másik országba, vagy ott illegálisan tartanak fogva, az időfaktor nagyon fontos szerepet játszik. A polgári perrendtartás, valamint a nemzetközi gyermekrablás polgári vonatkozásairól szóló egyezmény (Hágai ​​Egyezmény) értelmében a bíróságnak jogellenesen elvitt vagy őrizetbe vett gyermek visszaszolgáltatásáról kell határoznia a gyermek jogellenes elvétől számított 6 héten belül. szállítás.

alkalmazása

A gyermeknek a szokásos tartózkodási helye szerinti országba történő azonnali visszatérésének alkalmazása alóli kivételeket az Art. 13 levél b) pontjában a Hágai ​​Egyezmény 1. sz. 13 levél b) A Hágai ​​Egyezmény két esetben alkalmazható:

  • - ha a gyermek veszélyben lenne, ha visszatérne a szokásos tartózkodási helye szerinti országba, vagy
  • ha a visszaküldést kérő személy magatartásával ki tudta tenni a gyermeket a károsodás kockázatának.
Ezt a 154/2003/EK tanácsi rendelettel összefüggésben kell értelmezni 2201/2003 (Brüsszel IIa. Rendelet), amely szigorúbb feltételeket alkalmaz a gyermek visszatérésének elrendelésére az Art. 13 levél b) pontja és a Hágai ​​Egyezmény 11. (4) bekezdése csak abban az esetben, ha a gyermeket szokásos tartózkodási helyén nem lehet megfelelő mértékben védeni.

A veszélynek objektívnek kell lennie, a kárnak pedig súlyosnak kell lennie. A veszélyt és a sérülést súlyos és ésszerű tények alapján kell értékelni. Ez a kivétel nem használható fel a gyermek visszatérésének elutasításának okaként pusztán azért, mert a szülő-elrablótól való különválás fájdalmas lenne, vagy csak azért, mert a visszatérés kényelmetlen lehet maga a gyermek számára.

Az NS SR 2015. április 27-i állásfoglalásával összhangban a sz. zn. 3 A Cdo 176/2015. Számú kivétel, amely a hágai egyezmény említett cikke értelmében vett súlyos kár fenyegetésében áll, nem ad lehetőséget annak az államnak a bíróságának, amelyhez a gyereket elrabolták, hogy merre kerüljön a gyermek. boldogabb vagy boldogabb; az erről szóló döntés a gyermek elrablása előtt a gyermek lakóhelye szerinti bíróság előtti gyermekgondozási eljárásban van fenntartva.

Visszatérés esetén a súlyos veszély fennállásának bizonyítása az elrabló személyét terheli.

A visszaküldési megbízás alóli kivételeket szigorúan kell alkalmazni. „A Bíróság különösen hangsúlyozza, hogy a 13. cikk a) pontjában említett kár b) pontja nem merülhet fel kizárólag abban az esetben, ha a gyermeket elválasztják attól a szülőtől, aki elrabolta vagy jogellenesen őrizetbe vette a gyermeket. A gyermekektől függetlenül a szétválasztás nem teljesíti automatikusan a súlyos veszély fennállásának tesztjét. ”(EJEB - G. N. kontra Lengyelország, 2171/14. Sz., 2016. július 19.)

Ez a kivétel sem használható fel a gyermek visszatérésének elutasításának okaként pusztán azért, mert a szülő-elrablótól való különválása fájdalmas lenne, vagy csak azért, mert a visszatérés kényelmetlen lehet maga a gyermek számára. "Kivételek az Art. 13. bekezdés 1 levél b) csak olyan helyzetekre vonatkozhatnak, amelyek meghaladják azt, amit a gyermek ésszerűen elvárhatóan elvárhat ”. (X. kontra Lettország, EJEB, 116. pont)

A veszélynek objektívnek kell lennie, a kárnak pedig súlyosnak kell lennie. A veszélyt és a sérülést súlyos és ésszerű tények alapján kell értékelni.

Egyes bíróságok, amikor a visszatérési eljárásról döntenek, véleményem szerint helytelenül közelítik meg a családi kapcsolatok mélyreható elemzését. Ez az elemzés azonban kizárólag a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti állam bíróságainak és nem a szlovák bíróságok hatáskörébe tartozik.

A gyermek visszaviteléről döntő bíróságnak nem az a feladata, hogy megvizsgálja, melyik országban lenne vagy lehetne boldogabb vagy boldogabb a gyermek, akár az elrabló, akár a szokásos tartózkodási hely szerinti országban.

Csak a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti bíróság jogosult megvizsgálni a családi helyzetet, ami szintén összhangban áll az európai ítélkezési gyakorlattal és értelmezéssel. A családi körülmények mélyreható elemzése feleslegesen meghosszabbítja az eljárásokat, amelyek hosszát nemcsak a Hágai ​​Egyezmény, hanem a polgári jog is szigorúan meghatározza, és a gyermek fokozatosan megszokja az új környezetet, ahelyett, hogy a szokásos tartózkodási helyén élne második szülőjével.

A gyermek érdeke a gyors visszatérés biztosítása, amelyet azonban a visszatérési eljárások hossza miatt gyakran nem lehet biztosítani.

A résztvevők elhúzódó kihallgatásai, amelyeket a legtöbb esetben le kell fordítani (és ezáltal több órával meghosszabbítják a meghallgatásokat) indokolatlanul hosszú visszatérési eljáráshoz vezetnek. Ezért több mint kívánatos, hogy a szlovák bíróságok hasonló esetekben tiszteletben tartsák a kialakult európai ítélkezési gyakorlatot, és a visszatérési eljárásokban felhagyjanak a mélyreható családi elemzéssel.