szlovák

"A tanítás csak az információkat teszi a fejébe, de az oktatás fejlődik.
Az oktatás nem mennyiséget, hanem minőséget ad.
Ez segít a rózsának abban, hogy valódi rózsává váljon.
És a gyermeket, hogy megtalálja és fejlessze önmagát. ”

Müller Péter

A gyermek boldogsága - a boldogságra nevelés

A boldogság minden ember számára olyan, mint egy balzsam, ez szellemi jóléte, belső mozgatóereje, a kreativitás alapja, tetteinek mozgatórugója és élete valódi értelme. A gyermekek boldogsága megteremti a jövőt, mert aki gyermekként boldogan él, inkább felfedezi az élet értelmét, céljai vannak, kész cselekedni, temperamentumos és lelkesen vetette bele magát az életbe. A boldogságra nevelés nem egyszerűen cél, hanem küldetés: a szülők, az óvónők, a tanárok, az állam számára ....!

"A boldogsághoz nincs út. A boldogság az út. ”
Buddha

A boldogság oktatás kérdése? Honnan tudjuk, hogy a gyermek boldog?

A mai világban a boldogság nagy kincs, és ennek eléréséhez meg kell tisztítanunk a lelkünket. A lelki megtisztulás nem könnyű feladat, mert az emberiség egy része görcsösen keresi az „örömöt” (eltúlzott evés, ivás, drog, dohányzás, hatalmas mennyiségű robot), és mégsem érzi magát boldognak. És így gyermekeink sem boldogok. A boldogságot mindenképpen a család harmóniájában kell keresni. A szülő példakép és példa arra, akit a gyerek vakon követ, ezért a családi környezetnek óriási szerepe és befolyása van a boldogságra nevelésben. Mielőtt egy gyermeket "rossz" -nak titulálnánk, először mi szülők próbálunk elgondolkodni azon, hogy van-e harmónia a lelkünkben, vagy csak úszunk a boldogságban, amelyet csak színlelünk. A boldog gyermek jól érzi magát a bőrében, sokat mosolyog, kántál, fokozatosan megjelenik, megfigyel - kérdez, játszik, fut, sugárzó megjelenésű ... szeret a földön élni, biztonságban érzi magát, és boldog a szüleivel.

A szülői felelősségünk az, hogy fejlődjünk és boldogabbá váljunk, mert ahogyan élünk, ezt a mintát adjuk tovább utódainknak.

"Nem a mi feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeket, hogyan kell szembenézniük egy kegyetlen és könyörtelen világgal. A mi feladatunk olyan gyermekeket nevelni, akik kevésbé kegyetlenné és szeretetteljesebbé teszik a világot. ”
L.R. Knost

A boldogságra való nevelés kezdetei az ókorban

Platón szerint a cél nem az egyén boldogsága, hanem egy nagy egész, vagyis az állam boldogsága. Ezt Arisztotelész is megerősíti a "Nikomachov etikája" című műben, és kifejezi, hogy az emberi élet célja a boldogság. Az erényes és erkölcsi élet, amely az államot szolgálja, annak eléréséhez vezet. A rómaiak követik az ideális "VIR BONUS" = "jó ember" szót. Az erény bátorsága boldogsághoz vezet, és a szerető anya játszik nagy szerepet a gyermekek boldoggá nevelésében. Quintilianus, a római pedagógia egyik fontos képviselője boldogan feltételezi az erkölcsöt. -

"Szeretem a hallgatókat, akiket dicsérnek, a dicsőség boldoggá teszi, és amikor legyőzik, akkor sír."
(Pukánszky 63. o.)

A boldogságra nevelés vége a középkorban

A középkori eszmék szerint az erkölcs forrása nem a tudás, hanem a hit és a szeretet, amelyek az anya oltalma alatt fejlesztik a gyermekek boldogságát. A keresztény embert a szeretet, az önfeláldozás, az alázat, a békére való törekvés, a mentális erő vezérelte, és ezekben az értékekben meglátta boldogságának alapköveit. Ennek a "szép" kinézetű ideálnak az volt a problémája, hogy a szerelem nem zárta ki a testi fenyítést, és a gyermeket kis felnőttnek tartották, ezért megbüntették.

A boldogság újjászületése és a boldogság nevelése a reneszánsz idején

A reneszánsz a "JA forradalom" időszaka volt. Szerencsére a jóság visszatért az oktatásba, és a reneszánsz idejével az ártatlan gyermekkor eljött. A humanisták tisztelték a gyerekeket. A boldogság alapja az erkölcsi nevelés volt. Luther tovább fejlesztette és megerősítette a családi nevelés fontosságát.

A modern boldogságoktatás megalkotói: Comenius, Rousseau, Locke, Pestalozzi

Comenius hitt az oktatás mindenhatóságában, és gyógyírnak tartotta a társadalom problémáira. A boldogság igazi kutatójaként Locke olyan kérdéseket tett fel: „Milyen értékeket tart szükségesnek az emberi boldogság eléréséhez? Egészség, jó hangulat, tudás, jó cselekedetek és a boldogság utáni, örök, megfoghatatlan reménye. ” (Pukánszky 188. o.) Rousseau a XVIII. század, amely a pedagógia évszázada volt, kiemelte, hogy a gyermek alapvetően jó. Ezt tovább erősítette egy "Emil vagy a nevelésről" című könyvében a BOLDOGSÁG ETIKÁJÁN keresztül, amelynek célja a gyermek boldoggá formálása. Pestalozzi az iskola kéz-fej-szív képviselőjeként végtelen anyai szeretetben látja a gyermek boldogságát. Ezért kijelenthetjük, hogy a modern oktatásban is az erkölcs a boldogság alapja.

Időben kicsit átugrunk a felvilágosodás abszolutizmusához, ahol Mária Terézia és I. Ratio Educations (Magyarország és a partnerországok oktatási rendszere) határozta meg az oktatást. Lényegében az uralkodó volt az, aki a jól szervezett közoktatás révén gondoskodott az állam jólétéről, a "közönség boldogságáról" és az alanyok személyes alkalmazásáról.

A boldogságra nevelés a 19. században. és XX. század

Kant nem hisz az eudaimonizmus és az utilitarizmus pedagógiájában, amelynek középpontjában a boldogság áll.

Szerinte a gyereket el kell juttatni a tiszta erkölcs szintjére és az erkölcsi anatómia fejlesztésére. Kant szerint az embert belső erkölcsi szabályok (maximák) irányítják. Fichte határozottan ellenezte a boldogság nevelését a felvilágosodás idején. Szerinte az oktatás alapja a természetfeletti metafizikai világ etikai törvényei. "Mindig a legjobb bölcsessége szerint cselekedjen kötelességeiben," vagyis "a legjobb tudata és lelkiismerete szerint cselekedjen". (1995, Pukánszky, 279. o.)

Fichte úgy gondolta, hogy a szabadság, a boldogság, az erkölcs és a kultúra csak egyéni erőfeszítésekkel érhető el. Hegel, Schleimacher és Herbart a boldogság alapját az erkölcsben, az etikában és a családban is látja. V XIX. A reformpedagógia évszázadok óta nagy siker, és képviselői, Maria Montessori, Adolphe Ferrière, Rudolf Steiner, Helen Parhust, Carleton, W. Wasburne, Peter Petersen, Celestin Freinet támogatják a boldog gyermekek ideálját.

"A gyermek a legtökéletesebb lény, mert csak ő tudja létrehozni a saját személyiségét. Összehasonlíthatjuk a gyermek lelkét a puha viaszral vagy a fehér papírral, ahol a gyermeknek magának kell bevésnie ötleteit. ”
Maria Montessori

A reformpedagógia támogatja a gyermekek intellektuális - érzelmi - fizikai fejlődését, figyelembe véve a gyermek egyéni szükségleteit. A korábbi oktatási szempontokból kiemelkedő volt speciális pedagógiai módszertanával, amely kiemelten kezeli a szabadságot, a tanulást és a társadalmi magatartást, valamint ismeri az emberek kezelésének módját. V XX. században tovább erősödik a pedagógiai irányok behatolása, amelyek alternatív módszertant képviselnek, és az egyházi erkölcsi nevelés mellett a gyermekek boldogságát és foglalkoztatását szolgálják.

XXI. század - a boldogság keresésének százada - az oktatás áramlása a boldogság felé

V XXI. A pedagógia évszázadok óta keveri a liberális, a diktatórikus és a demokratikus oktatási megközelítést. Minden szülő a saját igényei szerint választhat, hogy melyik nevelési módot részesíti előnyben gyermeke számára. Nincsenek valódi határok. "Multikulturális" világban élünk, még Magyarországon és Szlovákiában is. Gyermekeinkről sok olyan információ található, amelyet nem könnyű eligazítani. Segítségre van szüksége, ideálra, tanácsra, útjelző táblára, valódi példára, hogy mit és kit érdemes követni. E segítség nélkül a boldogság megtalálása nem egyszerű feladat egy egyszerű, éretlen ember, azaz egy gyermek számára.

"Gyermekneveléskor nincs szükség beszélgetésre. Mondhatsz amit csak akarsz, nem szavakkal - de példát mutatsz az életeddel. "

Nyírő András

A boldogság forrása ebben a században is a család, amelyben az egyéni boldogságtudat fejlesztése mellett a tiszta erkölcsi és etikai nevelés is megjelenik. Világ XXI. század annyira siet, hogy a szülők gyakran sietnek a világgal, ami problémákat hoz magával: nincs minőségi időnk a gyermekek szükségleteire, boldogságuk fejlesztésére, játékokra, közös éneklésre .... A legjobb tanács, amelyet a szülők adhatnak magunknak, az az, ha egy időre megállunk, gondozzuk a gyerekeket és együtt játszunk velük, így "áramlás" állapotba hozzuk magunkat. Akár hiszed, akár nem - a közös játékok a legjobb módja a boldogság megtalálásának és fejlesztésének, nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek számára is.

"Mindannyian szeretnénk, ha gyermekeink boldogok lennének, de nem mindig kell örülnünk. Az életben kell lennie a bánatnak, és még a bánatban is megtalálhatjuk a békét és az igazságot. A legjobb idők nem biztos, hogy egyszerre a legboldogabbak. Sokkal inkább azok az idők, amelyeket "áramlás" állapotban tapasztalunk: az idő, amikor rendet teszünk, az az idő, amelyet megélünk. "

Penn Jillette