megvalósításának

A gyermekeknek joguk van harmóniával, szeretettel és megértéssel teli családi környezetben felnőni, megtanulni tisztelni másokat és teljes lehetőségeik szerint fejlődni.

A jövő sorsa állítólag a gyermekben rejlik - érvelt Maria Montessori jóval azelőtt, hogy az ENSZ elfogadta a gyermek jogairól szóló egyezményt. Érdekes módon nagyon hasonló elvekre épül, mint amit ma Montessori-pedagógiának, filozófiának vagy éppen életmódnak ismerünk.

Az egyezményt több mint 30 éve ismeri a világ. 1989. november 20-án írták alá, ezért ünnepeljük ma a gyermekjogok nemzetközi napját. Az egyezmény kimondja, hogy ha a gyermek teljes mértékben ki akar fejlődni harmonikusan, akkor családi környezetben, boldogság, szeretet és megértés légkörében kell felnőnie.

"A gyermeknek teljes mértékben fel kell készülnie arra, hogy egyéni életet éljen a társadalomban, és az ENSZ Alapokmányának értékeivel összhangban neveltesse fel, különösen a szabadság, a méltóság, a tolerancia, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás szellemében" - a preambulum olvasható, utána tucatnyi gyermekjogi cikk következik.

Ez azonban nem bevásárló lista. Nem arról van szó, hogy kipipálnánk az összes pontot, amellyel találkozunk. Az utazás fontos, és minden családban megkezdődik.

Nagyon sokról van szó

Rettenetes dolgok történnek a világon, és sok sarokban durván megsértik a gyermekek jogait. Indiában egy férfi megerőszakolt egy hatéves kislányt, majd kidugta a szemét, hogy ne tudja azonosítani. Kínában az ujgur gyerekeket a gyapotterületre terelik, hogy rettenetes körülmények között dolgozzanak.

Néhány háborús területen élő gyermeket mindennap halálos veszély fenyeget.

Menekültek gyermekei rettenetes és teljesen higiéniai körülmények között a görög szigetek táboraiban.

A mexikói-amerikai határon a gyerekek elváltak anyjuktól.

Folytathatnánk, amíg meg nem bolondulunk. De nézzük meg, hogyan járulhatunk hozzá a gyermekek jogainak tiszteletben tartásához és a tudatosság növeléséhez. Mert a gyerekek a jövőnk. És mert ha meg akarjuk változtatni a világot, akkor ezt a következő generációval is meg kell tennünk.

Példa alapján levezetve

A gyermekeknek joguk van névhez, nemzetiséghez, élethez, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz. Mi, mint szüleik, felelősek vagyunk gyermekeinkért. Ezért jött létre a Gyermekjogi Egyezmény. Hogy mindannyiunk számára világossá tegyük, hogy a gyermekek nem olyan tárgyak, amelyek a mi szeretetünkön múlnak, és hogy gondoskodni fogunk róluk. Kötelességünk gondoskodni róluk, és nekik joguk van gondoskodni róluk.

Számos más joguk van, a véleményhez való jogtól a gyülekezési jogon át a pihenés és játék jogáig. Nem szabad azonban bevásárlólistának tekintenünk, és áthúznunk azt, amit a gyermeknek adtunk. Iskolába megy? Képzettséggel kell rendelkeznünk. Prevenciós ellenőrzésen volt? Egészségügy is. Megeszik, alszik és felöltözik. Felszerelt.

Nincs felszerelve. A gyermekek emberek, és elsődleges joguk az a jog, hogy tisztelettel és méltósággal bánjanak velük.

Ez egy út, nem cél. Beszélni kell a gyerekkel, főleg hallgatni rá. Joga van a véleményéhez, még akkor is, ha nem ért egyet a miénkkel. Joga van meghallgatásra. Megalázó és bántó azt mondani egy gyermeknek, hogy nem érdekel mit akar mondani, és hagyni, hogy bezárkózzon a szobájába.

A gyermeknek elsősorban szeretetre van szüksége. Önzetlen és határtalan. Úgy kell szeretni, amilyen. Csak azzal taníthatjuk meg őt, hogy tiszteljen másokat, ha megmutatjuk, mit jelent valakit tisztelni. Nem parancsokkal és tiltásokkal, hanem példát mutatva neki.

Ezt hívják „gyermekjogi alapú megközelítésnek”, és ez egy módja annak, hogy a gyermekhez jogainak tiszteletben tartásával közelítsünk. Ennek alapja az, hogy tisztelettel közelítsük meg a gyereket, és megtanítsuk tisztelni másokat. Ilyen, tisztelettel teli környezetben a gyermek boldogul, biztonságban érzi magát és teljes képességeinek megfelelően fejlődik.

Ez egy olyan megközelítés, amely megtanítja a gyermekeket, hogy minden embert tiszteljenek, függetlenül a bőr színétől, vallásától és szexuális beállítottságuktól. Nem veri meg a gyermekek előítéleteit, és nem tanítja meg őket a diszkriminációra. Nem tanítja meg őket a hatalom dominanciájára, amely szerint az erősebb érvényesül a gyengébbekkel szemben. A gyerekek ezt öntudatlanul megtanulják, ha szüleik tekintélyelvűek, és gyakran mutatnak vagy tiltanak valamit.

Theodor Adorno német filozófus, szociológus és pszichológus régóta azt állítja, hogy ha a gyerekeket szülei büntetik, akkor frusztráció és düh halmozódik fel bennük, amit nem tudnak megcélozni szüleikkel, pedig ők okozzák ezt a haragot, mert félnek a büntetéstől. És így felhalmozódik bennük a frusztráció, míg egyszer csak egy gyengébbre irányul. Talán egy etnikai kisebbség tagja. Így kezdődik a diszkrimináció.

Minden másokkal szembeni tiszteletlen viselkedés a saját fájdalmunkból fakad. Csak azok a gyerekek bántalmazzák a többi gyereket, akik maguk is sérültek.

Ellenkezőleg, mentálisan kiegyensúlyozott, békés gyermekek, akik úgy érzik, hogy szüleik szeretik őket, biztonságban érzik magukat, és nem félnek a büntetéstől, csodálatos kiegyensúlyozott felnőttekké nőnek, akik tovább terjesztik a tisztelet és megbecsülés üzenetét.

És így terjesztjük az egész világra. Csak kezdd magaddal.

Tiszteljen másokat. Tiszteljen minden embert, és viselkedjen tisztelettel. És továbbadni. Magadon és a babádon.