Minden szülő jó, kedves és jól viselkedő gyereket szeretne. Az agressziónak és a haragnak gyakran nincs helye ebben az ideális világban, és a negatív érzelmek elnyomódnak. Annak ellenére, hogy a szülő minden szeretetet ad az utódainak, nem minden megy a tervek szerint: Itt a fiú megharapja a barátját, mert tortát vett a homokozóba, ott a nagyobbik testvér teljes erejével a kishúgba nyomja a mérget, különben a dühös gyerek öklözi az anyját a boltban, mert nem akar édességet venni neki.
A gyermek viselkedése akkor stabilizálódik, amikor az agresszív viselkedés a gyakorlatban megtérülni kezd, és ez a viselkedés eléri a célját. Példa: A kis Patrick csokoládét követel. Az anya válaszára, hogy már volt egy darabja, és egy idő után ebéd lesz, nem kap semmit, a fiú haragot kap. Anyja hátrál, csokoládét nyújt neki, és így akaratlanul is támogatja viselkedésében. Patrik emlékszik rá, és a következő alkalomkor újra felhasználja. Agresszív magatartás révén a gyerekek elkerülik a környezetük kötelességeit és reakcióit is. A gyermek megállapítja, hogy viselkedésével nagyon sok mindent el lehet érni.
Amikor egy gyermek agresszív lesz, a szülők kérdezik az okot. A genetikai és a szerzett tényezők egyaránt szerepet játszanak.
A gyermekek agresszív viselkedésének leggyakoribb okai:
- Frusztráció (a gyermek maga is nyomás alatt van).
- Nem megfelelő problémamegoldó magatartás (a gyermek nem tud más módon megoldani a konfliktust).
- Céltudatos eszközök (a környezet megfélemlítése és a tiéd elérése).
A dühkitörések nem ritkák a családokban, sőt a gyermekek fejlődéséhez tartoznak, mint veszélyigény, és mégis ezt az agresszív viselkedést nem kívánatosnak tartják. Ugyanakkor a gyermekek agressziója mindkét fél számára előnyös érzelem. A szülők számára annak felismerése, hogy valami nincs rendben, a gyermek számára a saját érzéseinek megtapasztalása és az önismeret elmélyítése.
Olvassa el még:
A környezet nagy hatással van a gyermekek viselkedésére. A gyermekek a szüleiktől örökölik a viselkedésmintákat, és ez alól az agresszív viselkedés sem kivétel. A megelőzés az, hogy átvegye a haragját.
Egyrészt korántsem jó elnyomni a dühöt és az agressziót a gyermekben, másrészt meg kell tanítani a gyermeket arra, hogyan kell dolgozni ezekkel az érzelmekkel, hogyan kell megállítani őket. Különösen az óvodásnak már el kellett sajátítania ezeket a lépéseket.