A tojás a húsvét nagyon régi szimbólumaihoz tartozik. Őseink mágikus jelentést tulajdonítottak nekik, mint a termékenység és az új élet szimbólumát, és korábban a legfontosabb élethelyzetekben és a legnagyobb ünnepeken a háztartási asztalokon jelentek meg.
"Az ősi szlávok számára a húsvét ünnepe a napkultusz megünneplésével és a mezőgazdasági munkák megkezdésével társult. A jelenlegi periódustól eltérően az ókori szlávok csak két évszakot ismertek - a télet és a nyarat, a mai tavaszi időszak felfogásuk szerint átmeneti időszak volt közöttük, és a tojás a termékenység szimbóluma volt számukra "- mondta Nádaská.
Még később, a kereszténység elfogadása után a húsvétot červené vörös ünnepeknek ’, ves falu’, ves falu ’, veľ húsvét’, ves evezésnek nevezték.
Húsvét vasárnapján és húsvét hétfőn az etnológus szerint tojásos ételek domináltak az asztalon annak biztosítására, hogy a petesejt termékenysége, amelyet az állatok virágzó természete vagy termékenysége és a fiatalok világra érkezése is szimbolizál, emberek.
A múlt húsvét során elfogyasztott hagyományos tojásos ételek között volt sült marhahús- vagy ja-tojás ’, boka-palacsinta’, vagy tojás, füstölt hús és zsemle, ún. Str elveszett csirke ’, pl töltelék’, kur pulyka ’, bab baba’. Kelet-Szlovákiában a „tojást”, „gyufát” vagy „passkát” még mindig tojásból és tejből készítik. Noha a tojásokat gyakran csak főzve fogyasztották, a belőlük készült ételek közül sok olyan ünnepi étel volt, amely a kereszténység előtti időszakból származott, a nap alakjának megfelelően kerek alakú.
Különféle rituálék révén a tojásoknak támogatniuk kellett a betakarítás bőségét a következő gazdasági évben. "Például a tojáshéjak talajba szántásával a tojás termékenységét a földre kellett volna vinni" - pontosította az etnológus.
Húsvét hétfőn a kézzel festett tojás nemcsak a lányok csókolózásának és öltöztetésének jutalma lett, hanem a szeretet szimbóluma is volt. Ezeket az ajándékokat húsvéti tojásnak vagy p pisnakának is nevezték. "Minden lány tojást díszített legényének, és a díszítés módja szerint a legény maga láthatta meg kedvesének érzéseit. A petékbe nagyon gyakran szelíd szeretetnyilatkozatot illesztettek. A vallomást eredetileg a tojásra festették "- mondta Nádaská.
Mivel a kereszténység előtti időszakban a húsvét ünnepe kezdte a tiszteletet a napkultusz iránt, a tojások díszítésére az első szín a vörös volt, amelyet a Nap színének tekintenek. A piros szín a vér és az élet színét is szimbolizálta. Később a tavaszhoz kapcsolódó mély színek, különösen a zöld és a sárga, kezdtek a tojások díszítésére.
A 19. század végéig a tojásokat kizárólag természetes növényi színezékekkel festették, amelyeket főzettel készítettek. A vörös színt szilvafából, a sárgát a rascából és a gabonából, a barnát a lilahagymahéjból, a zöldet a fiatal fűből vagy a petrezselyemből, a kéket pedig az áfonyából nyertük.
A színes és díszített tojásoknak nemcsak hazánkban, hanem minden szláv nemzetben régi és gazdag hagyománya van. A hagyományos kultúrában több tucat technika létezik a húsvéti tojások díszítésére. A húsvéti tojások a legrégebbi és legimpozánsabb művészi kifejezések közé tartoznak, és különféle díszítési módjaik tükrözik a régió népének életmódját.
Nádašská szerint a tojások díszítésének alapvető technikái közé tartozik a gyantázás, amikor egy megolvadt, sokszínű viaszt visznek fel a színes tojásra, majd vagy tűvel, gyufával vagy éles libatollal egyenletes műanyag dísz készül. A kaparás szintén kiterjesztett technika volt, amelynek során a metszetekhez hasonló különféle dísztárgyakat éles tárggyal, késsel, tűvel vagy borotvával rajzoltak a tojásra. Az ősi technikák magukban foglalják a rézkarcos technikát, amelyben a színes tojásokra gyufával vagy tollal vésést alkalmaztak. Korábban bevált maratószerek közé tartozott például az ecet, a savanyú káposzta leve vagy a sósav, amelyek különféle mintákat képeztek a tojáson. "Egyéb hagyományos technikák közé tartozik például a batikolás, a különféle szálakkal, szalmával vagy mocsárfű péppel történő ragasztás" - tette hozzá a szakember.
A húsvéti tojások színezésének egyik érdekes ősi technikája a hangyasavfestés. A tojást a hangyabolyba tették, és a hangyák utánozhatatlanul eredeti módon színezték a tojást. "Manapság a kézműves termékek bővülésével és a tojások színezésének, díszítésének lehetőségével sokkal több van, és kerámia vagy fatojást is találhatunk a piacon" - mondta Nádaská.
A szakember szerint a tojás, mint a húsvét szimbóluma, nem hiányozhat az ünnepi asztalokról vagy a mai háztartásokból. "A tojás nemcsak a tavasz beköszöntének ünnepe, a húsvét jelképe, de a múltban a harmónia szimbóluma is volt. A húsvéthétfői étkezés során a keményre főtt tojást annyi darabra vágták, ahány háztartás volt, és az összeset együtt fogyasztották, ami a család egységének, egységének és összetartásának kifejeződését szimbolizálta "- összegezte az etnológus.