Félévi munkám témája a juhok párzásának módja volt. Az elején azzal foglalkoztam, hogy mi előzte meg a tényleges párzást, hogyan történik a kosok és juhok előkészítése a tényleges párosodás előtt, és mi mind pozitívan vagy negatívan befolyásolhatja magát a párzási folyamatot. A következő részben a megosztottságuk beismerésének saját módjaival és az alapját képező elvvel foglalkoztam. Ezt a 4 módot ismerjük:
1. Egyéni felvétel (kézi felvétel)
2. Háremtenyésztés
3. Csoportos felvétel
4. Ingyenes belépés

juhok

A biotechnikai módszereket a gazdaságoknál alkalmazható, de még nem használt lehetőségeként is bemutatom. Ezek a módszerek a következők:
1. Megtermékenyítés
2. Az embriók átadása

Kosok és juhok előkészítése a tenyészidőszakra

A termékenyítésre szánt juhállománynak teljesen egészségesnek kell lennie, és fontos, hogy ne legyenek végtagbetegségek.

Ezután minden olyan juhot eltávolítanak az állományból, amely különböző betegségek klinikai tüneteit mutatja. A jó tápláltsági állapotú juhok termékenysége javítható az energia- és fehérjében gazdag takarmányok takarmányadagjának elkészítésével, amelyet a párzást megelőző harmadik héttől kezdünk.

A juhok ordításának külső tünetei nem túl hangsúlyosak, és csak egy teszt kos segítségével észlelhetők. A jó tenyészállapotú, 1,5-4 éves korú temperamentumos fiatal kosok a legalkalmasabbak erre a célra. Egy vizsgálati kos esetében 50-60 juhot számítanak a gereblye kimutatásához. A juhok jobb tájékozódása és kihirdetése céljából a teszt kosok rendelkezhetnek jelölőeszközökkel a sovány juhok jelölésére. Vizsgálati kosként a műtéti úton eltávolított nemi szerveket tartalmazó vazektómiás kosokat vagy a lehető leggyakrabban a kötényes kosokat lehet használni. A vizsgálati kosokat külön kell tartani az állomány többi részétől. Javasoljuk, hogy hőmérsékletük és állapotuk szerint 1/2–1 órás időközönként keverjék őket. A juhokat naponta legalább kétszer, lehetőleg reggel és este kutatják át az állományban. Az ilyen juhok szelektálása nem haladhatja meg az 1 1/2 órát. Párosításkor meg kell határozni a kos egyenletes terhelését. 4 ugráshoz két ugrást kell megszervezni reggel és kettőt este. Öt ugrás esetén előnyösebb, ha az első három ugrás reggel és kettő este történik. Az egyes ugrások között azonban meg kell tartani egy bizonyos, legalább 1/2 órás szünetet.

1. Egyéni felvétel/kézi felvétel /

Ez a párzási módszer a teljesítmény-kontroll állományokban/ŠCH, RCH/i a legelőnyösebb minden racionálisan kezelt gazdaságban. Lehetővé teszi a teljesítési és öröklődési ellenőrzés adatai alapján összeállított tenyésztési terv pontos nyilvántartását, ill. A méneskönyvekben őrzött adatok. Az egyes tenyészgazdaságokban a teljesítményparaméterek, valamint a genetikai nyereség legjelentősebb előrelépése várható. Egyéni párosítás esetén áttekintést adunk arról, hogy a juhok melyiknél térnek vissza gyakrabban, és lehetőség van a gyors jogorvoslatra abban az esetben, ha az alacsony megtermékenyítő képességű vagy rossz szexuális aktivitású kos (ok) párzásába bekerülne. . A párosítás ezen módszerével a jó eredmények elengedhetetlen feltétele, hogy a kos a nap folyamán több ugrás alatt egyenletesen legyen egyensúlyban/az egyes ugrások között legalább fél órás szünetet kell biztosítani, maximum 5-6 ugrással nap /.

Az anyajuhok napi kétszeri evése sikeresnek bizonyult, először 12, a második 24 órában, miután a buja juhokat keresték egy kosgal - megtalálóval. Ez a módszer felel meg legjobban az ovuláció lefolyásának az első rothadásos tünetek megjelenése után. Számos gazdaságban 1-et hajtanak végre, a juhok párzását a kijelölt tenyészkossal röviddel a kos-kereső általi keresés után, és 2-t. Ebben a párzási módszerben az új termékenység eredményei különösen a következőktől függenek:
· A tenyész kosok optimális előkészítése a párzáshoz/a kosok megfelelő állapota és egészségi állapota/
· A dús juhok optimális keresésének biztosítása kosokkal - kutatók/próbakamrák /.
· Az egyedi párosítás biztosítása megbízható és tapasztalt ápolószemélyzet által, aki elsajátítja a kosok és anyajuhok reproduktív biológiájának alapjait.
Ennek a tenyésztési formának, az inszeminációval és a hárem párzással együtt döntő formának kell lennie Szlovákiában, mind az elismert, mind pedig a speciális juhfajták esetében.

2. Háremtenyésztés

A háremtenyésztés viszonylag progresszív tenyésztési módszernek tekinthető, amelynek jelentősége különösen manapság egyre növekszik, egyrészt képzett ápolószemélyzet hiánya, másrészt a kerítési területek építéséhez szükséges technológia rendelkezésre állása mellett. Ebben a párzási módszerben a szándékosan kiválasztott anyajuhok csoportja/számuk attól függ, hogy az anyajuhok szinkronban vannak-e/csak egy tenyészkoszort jelöltek ki. Ez biztosítja, hogy a bárányok eredete mindkét szülő számára ismert legyen, akárcsak az egyedi párosítás esetén. Kiértékelhetjük a tenyész kosokat utódaik szerint, és céltudatosabb tenyésztési munkát végezhetünk. A párosítás vagy intenzív legelők kerítésében történik/1 kerítés-1 kos /, de a hárem párzás igazolta az alapvető tenyésztést. Alapelvek zsíros környezetben is. Az anyajuhok és kosok megfelelő előkészítése a hárem párzása érdekében ez nem tarthat sokáig/2-3 szaporodási ciklus elegendő; 60 napig/
A lehetséges meddőséget ezután úgy lehet meghatározni, hogy szonográf segítségével diagnosztizálják a vemhességet, és lehetővé teszik a juhok használatát (a keresztezés módja). A háremtenyésztést hazánkban és különösen külföldön használják leggyakrabban a speciális hús- és tejfajták tenyésztésében. 3. Csoportos felvétel

A felvételi módszerrel csak szórványosan találkozunk,.

A tenyésztési munka bizonyos irányelve, hogy a juhokat a párzás előtt fenotípusuk szerint 2-3 vagy több csoportba párosítsák. Az egyes csoportokhoz megadják a szükséges számú kosokat, hogy javító hatásúak legyenek, és így javítsák az utódok és a kültéri hiányosságokat. az anyák jellemzői. Ezzel a párzási módszerrel az apa származása nem ismert, és nem lehet az utódokat egyedi kosok alapján értékelni, és ennek alapján nem lehet kiválasztani a következő évek párzási kosait. A csoportos tenyésztés csak kereskedelmi gazdaságokban használható. A párzási módszer egyik fő hátránya, hogy a tenyésztésben használt kosokat nagyon gyorsan ki kell cserélni, hogy elkerülhető legyen a beltenyészet negatív hatása.

4. Ingyenes belépés

A leghatékonyabb tenyésztési programok maximális felhasználást igényelnek az utódok szerint tesztelt kosok tenyésztésében, amelyek a szülők szándékos párzása eredményeként jönnek létre, amely inszemináció/AI/alkalmazása nélkül gyakorlatilag lehetetlen. A juhállomány genetikai gyarapodása akár 50-szer nagyobb is lehet, ha a kosokat AI módszerrel tenyésztik a tenyésztéshez képest, csak természetes párosítással. Az AI út által használt populációban értékes kos gének elterjesztésének lehetősége 10-20-szorosára nő a természetes párosításhoz képest.

A megtermékenyítés optimális felhasználásának biztosításához tenyészbárányok létesítése szükséges az apák és az anyák szándékos párzása alapján, amelyet megtermékenyítési állomások követnek. Az AI juhok szélesebb körű felhasználása a tenyésztésben lényegesen nagyobb szelekciós intenzitást tesz lehetővé, a szelekciós bázis bővítésével (az AI alkalmazásával egy kos többszörösebb utódszámmal - akár több ezerig) nyerhető. Az anyajuhok genetikai növekedésének nagysága az anyajuhok tekintetében az elkövetkező években Szlovákiában nagymértékben az AI használatától függ.
A megtermékenyített dózisok elkészítésének és alkalmazásának módját tekintve két megtermékenyítési módszert ismerünk:
1- Megtermékenyítés friss/hűtött/maggal
2- Megtermékenyítés mélyhűtött maggal

Ez a biotechnológiai módszer indokolt abban az esetben, ha meg akarunk menteni ill. Bővítse a kiváló tenyészértékű anyajuhok génállományát - az ún donorok, amelyeket kivételes termékenység, tejtermelés stb. Jelenleg lehetőség nyílik külföldön kiváló teljesítményű speciális hús- és tejfajták embrióinak megvásárlására, amelyek Szlovákiában nem állnak rendelkezésre. Külföldi adataink szerint átlagosan 6-10 embriót, kivételes esetekben több mint 20 átvihető embriót lehet kapni egy donortól.

Az embriótranszfer utáni termékenység eredményei nagymértékben függenek a donorok pontos felkészülésétől (a szuperovuláció biztosításától) és befogadásuktól, de a befogadók felkészítésétől is. A donorok termékenysége az ET után 50-60%, vagy akár ennél is nagyobb lehet, ha az átruházható embriókat az öblítés után azonnal átadják, és azoknak a recipienseknek, akik a donorral egy időben voltak az ivarzásban/a donorok és a recipiensek optimális szinkronizálásának problémája /. Jelenleg Szlovákiában a kísérleti munka részeként a juh embriók beszerzése és átadása kizárólag laparoszkópos technikával történik.

A juhok előkészítése a szezonon kívüli párzásra

A nemi ciklus előfordulásának szezonalitása és időtartama szerint Mc Donald (1980) a juhfajták két csoportját különbözteti meg. A szezonális poliészter olyan fajtákat tartalmaz, amelyek szexuális aktivitása jelentősen függ az évszakos éghajlati hatásoktól. Juhaink közül lehetőség van szivarokat és főleg wallachiákat is felvenni. A második csoportot az ún szezonális juhfajták, például merinó Karakul és perzsa fekete foltos juhok, amelyeket eredetük szerint mediterrán fajtának is neveznek. Folyamatos polyestriájukat a Földközi-tenger enyhe éghajlata és a szaporodási körülmények magyarázzák, amelyeket az éghajlat nem befolyásol hátrányosan.
A juhtenyésztés jelenlegi körülményeink között fel kell ismerni és azonosítani kell a párzási lehetőségek kihasználásának szükségességét meghatározó tényezőket. Ezek általában a következő meghatározó tényezők:

1. Kiterjedt juhtenyésztés esetében, naptári évenként egy iszappal, amikor azt három fő teljesítménytermék felhasználásával számítják ki: bárány-, tej- vagy darabos sajt és gyapjú, főszabály szerint, hogy megfeleljenek a tartott juhok takarmányforrásának . Az ún a Szlovák Köztársaság déli részén fekvő merinó területéről ez a téli tenyésztőknek is téli párzásként (január - február) szól, amelynek célja a tarlósapulás.
2. Olyan alacsony termékenységgel, amelyet az elmúlt 7 évben és körülményeink között rögzítettünk, amint azt az úgynevezett zöld jelentés tartalmazza: Jelentés a mezőgazdaságról és az élelmiszerről a Szlovák Köztársaságban 1997 fül. Az 1. ábrán a szezonon kívüli párzás lehetőségeit kell felhasználni a nevelt anyajuhok és tojások reakcióképességének csökkentése érdekében. Elsősorban a probléma megoldására szolgál az ún a juhok szervezeti reaktivitása.
3. A nagy juhtenyésztés körülményei között, különösen az egész éves váltott báránytermesztés bevezetése szempontjából, a racionalizálási intézkedések és a progresszív elemek szélesebb körű és szisztematikus alkalmazása feltételezi a reproduktív funkciók célzott befolyásolását a szaporodási ciklus egyes szakaszaiban.

A vágásra szánt bárányok nagyüzemi előállításához a következőkre van szükség:
- Nagyobb számú bárány elérése juhonként évente a termékenység növelésével és a termékenység felgyorsításával, valamint az iszap gyakoriságának felgyorsításával, akár két év alatt háromszor, akár három év alatt ötször. Két év alatt háromszor iszapozás gyakorisága esetén a reproduktív ciklus hossza 8 hónap. A klasszikus 12 hónaptól eltérően. Szaporodási ciklus az extenzív tenyésztésben
- Turnus rendszer a hízó bárányok leállításához, levágásra szánt állatok tömeges eltávolításával a létrehozott termék szerződéses szerződéses értékesítése alapján
- Folyamatos májtermelés egész évben. jahniat.

Az előkészítő szakaszban az irodalmi adatok és a hosszú távú tapasztalataink arra utalnak, hogy termékenység-elemzést kell végezni az állományban vagy a tenyésztésben. Az előkészítő szakaszban szükséges a megfelelő anyagi, személyi és szervezeti feltételek biztosítása is.

A biotechnikai folyamat végrehajtásának tényleges szakasza a következőket tartalmazza:

· Egészséges, ivarérett és egyetlen állományt alkotó állatok kiválasztása, azaz j. kiválasztásakor pl. A több állományból származó reaktív juhoknak elegendő időt kell biztosítani ahhoz, hogy új állományt alkossanak a biotechnikai eljárás alkalmazására.
· A legmegfelelőbb módszer és eljárás kiválasztása az állatok saját kezelésére
· A kezelés hatásának figyelemmel kísérése
· Az ordítás vagy az ovuláció indukciójának vagy szinkronizálásának módszereihez a tesztelő kos előkészítésének biztosítása az üvöltés detektálására természetes párosodáshoz vagy termékenyítésre való előkészítéshez

Az állatok kezelését, párzását vagy megtermékenyítését úgy kell megtervezni, hogy minden műveletet munkanapokon végezzenek. Az inszemináció időigényesebb, mint a hatóanyagok beadása, ezért meg kell fontolni és megfelelően biztosítani kell az egyeztetést a kezelt fajták száma és a termékenyítési technikusok vagy termékenyítési szakemberek igénye között. A termékenyítéshez használja a szabványnak megfelelő spermát, és kövesse annak megfelelő technikáját. Az utolsó szakaszban biztosítani kell azoknak az állatoknak a megfelelő ellenőrzését, amelyekben a biotechnikai módszert elvégezték, hogy az állományok megfelelő aktív szaporodási állapotban legyenek. Például.