Mivel a drogfogyasztás és a visszaélések száma az Egyesült Államokban növekszik, a fogorvosok szakmájukon belül egyre nagyobb segítségkéréssel néznek szembe a drogkérdések megválaszolásában. Fontos, hogy a fogorvosok megtanulják, hogyan lehet könnyen felismerni és segíteni a szenvedélybetegek legkiszolgáltatottabb helyeit, a drogveszélyben lévő gyermekeket. Ennek eredményeként a fogorvosi közösség képes lesz jobban szolgálni a betegeket és az egész társadalmat.

A kábítószer-kockázatnak kitett gyermek
A veszélyeztetett gyermek minden olyan gyermek, akit fizikailag, érzelmileg és/vagy mentálisan károsít egy felnőtt, aki drogokat használ, árusít vagy gyárt.

felismerése

Egyes gyógyszerek előállítása (különösen a metamfetamin előállítása) megváltoztatja a gyermekek életkörülményeit. Valószínűleg mérgező füstöket és gázokat szívnak be szín és szag nélkül. A veszélyeztetett gyógyszerek gyakran kémiailag szennyezett ételeket fogyasztanak és a szennyezett tárgyakat kezelik.

A kábítószer-kockázatnak kitett gyermekek általában kaotikus háztartásban élnek, gyenge felügyelet mellett. A jövőben fokozottan ki vannak téve a saját függőségük kialakulásának, és emellett koraszülöttek vagy időnként született, de alacsonyabb születési súlyú gyermekek gyakran fejlődési rendellenességek és különböző deformitásoktól szenvednek. Végül, de nem utolsósorban sérülékenyebbek a gyermekek bántalmazása, a szexuális zaklatás és a sérülések miatt

Az összes bizonyított gyermekbántalmazás 66% -át, beleértve a 0 és 18 év közötti gyermekeket is, drogok hatása alatt felnőttek okozták. Évente több mint 3 millió gyermekbántalmazásról számolnak be, valamint évente mintegy 3 millió felnőttet és további 3 millió idős embert bántalmaznak és elhanyagolnak.

Bár a gyermekek, felnőttek és idősek bántalmazásának legalább 75% -ában fej-, nyak- és szájsérülések vannak, a gyermekbántalmazásnak csak kevesebb mint egy százaléka fordul elő fogorvosoknál.2

A kábítószer-veszélyeztetett gyermek felismerése
Nagyon fontos, hogy a fogorvosi dolgozók megértsék a gyanús gyermekbántalmazás és elhanyagolás eseteinek azonosításának és jelentésének jogi felelősségét. Azok, akik megértik e helyzetek fontosságát, ismerik a gyermekek bántalmazásával és elhanyagolásával kapcsolatos jogi definíciókat.

A szövetségi jogszabályok megfelelő jogalapot biztosítanak az egyes államoknak saját törvényeik megalkotásához, amelyek a viselkedés bizonyos minimális jeleinek eltűnésén alapulnak, pontosan meghatározva a gyermekek esetleges bántalmazását vagy elhanyagolását.

A 2003. évi gyermek- és családegészségügyi törvénnyel módosított szövetségi gyermekbántalmazás-megelőzési és -kezelési törvény a gyermekek bántalmazását vagy elhanyagolását a következőképpen határozza meg: „a szülő vagy gondviselő minden olyan viselkedése vagy kudarca, amely halált, súlyos testi és/vagy mentális sérülést, szexuális életet eredményez visszaélés és/vagy kizsákmányolás; adott esetben magatartás és/vagy meghibásodás, amely súlyos sérülés vagy egyéb kár súlyos veszélyét hordozza magában. " A gyermekbántalmazás és az elhanyagolás meghatározása kifejezetten a szülőkre és más gondozókra vonatkozik. Ebben a meghatározásban a "gyermek" kifejezés 18 év alatti személyt vagy kiskorúat jelent, aki gazdaságilag nem független.

Míg a szövetségi törvények meghatározzák a szexuális bántalmazást, valamint a megtagadással és a nem megfelelő orvosi kezeléssel kapcsolatos különleges eseteket, nem adnak konkrét meghatározást a rossz bánásmód egyéb formáira, például a fizikai bántalmazásra, az elhanyagolásra és az érzelmi bántalmazásra. Míg a szövetségi jogszabályok megfogalmazzák a minimumkövetelményeket, minden államnak felelőssége, hogy saját polgári és büntetőjogi összefüggésekben meghatározza a kínzás saját definícióját.

A szövetségi törvény által megfogalmazott minimumszabályokon belül minden állam felelős a gyermekbántalmazás és az elhanyagolás saját definícióinak megfogalmazásáért. Általában a legtöbb állam a bántalmazás négy fő típusát különbözteti meg: elhanyagolást, fizikai, szexuális és érzelmi bántalmazást

A Gyermekjóléti Információs Központ szerint a következő bántalmazási definíciók a legtöbb állam által alkalmazott általános szabványok.

Az "elhanyagolás" a gyermek alapvető szükségleteinek elégtelen kielégítése. Az elhanyagolás lehet: fizikai (pl. A szükséges élelem vagy menedék elégtelen ellátása vagy nem megfelelő felügyelet); orvosi (pl. a szükséges fizikai vagy mentális orvosi kezelés elégtelen ellátása); oktatási (pl. a nyújtott oktatás hiánya vagy a sajátos oktatási igények figyelmen kívül hagyása); érzelmileg (pl. figyelmetlenség a gyermek érzelmi igényeivel, a mentális egészség elégtelen biztosítása vagy az alkohol és más drogok használatának engedélyezése).

Ezek a helyzetek azonban nem mindig jelentik a gyermek elhanyagolását. Néha a kulturális értékek, az adott társadalom gondozásának színvonala vagy a szegénység járulhatnak hozzá, ami azt jelzi, hogy a családnak információra vagy segítségre van szüksége. Ha a család nem használja fel az információkat és forrásokat, és a gyermek egészsége vagy biztonsága forog kockán, akkor a gyermek beavatkozása kérhető.

"Fizikai bántalmazás": fizikai sérülés (apró zúzódásoktól kezdve, súlyos töréseken át halálig), ütés, verés, rúgás, harapás, rázás, dobás, szúrás, ütés (kéz, bot, öv vagy más tárgy), égés következtében vagy árt a gyermeknek. Az ilyen sérülés bántalmazásnak minősül, függetlenül attól, hogy a gondozó szándékában állt-e kárt okozni a gyermeknek vagy sem.
A "szexuális bántalmazás" magában foglalja a szülő vagy gondviselő magatartását a gyermek nemi szervének simogatása, behatolás, vérfertőzés, nemi erőszak, szodómia, vulgáris kitettség, valamint prostitúció vagy pornográf anyag előállítása céljából történő visszaélés formájában.

Az "érzelmi bántalmazás" egy olyan viselkedési mód, amely rontja a gyermek érzelmi fejlődését vagy önértékének felfogását. Tartalmazhat állandó kritikát, fenyegetéseket, elutasításokat, valamint megtagadhatja a szeretetet, támogatást és vezetést. Az érzelmi bántalmazást gyakran nagyon nehéz bizonyítani, ezért a gyermekvédelmi hatóságok nem léphetnek közbe a gyermek fizikai sérelme nélkül. Az érzelmi bántalmazás szinte minden más formában jelen van.

A különböző államok a gyermekbántalmazás eseteinek bejelentési kötelezettségét szabályozó jogi normáikban is eltérnek. Jelenleg szinte minden állam mentességet biztosít olyan személyek számára, akiknek bejelentési kötelezettségük van (az egyének ellen nem lehet pert indítani és/vagy jogi felelősséggel tartozik a jelentés eredményeként), beleértve, de nem kizárólag, az egészségügyi szakembereket, beleértve a fogorvosokat is. Azok az államok, amelyeknek nincs bejelentési kötelezettségük, és ezért a jogsértések miatt nincsenek szankciók, a következők: Mississippi, Észak-Karolina és Wyoming.

A mögöttes tünetek felismerése kulcsfontosságú a gyermekek elhanyagolásának és bántalmazásának jelentéséhez. A fogorvos nagyon könnyen felismeri a fizikai tüneteket és a viselkedésbeli változásokat a rendszeres megelőző vizsgálatok során. A fogorvosoknak protokollt kell készíteniük a kábítószer-kockázatnak kitett gyermekek azonosítására. Az Arkansas Orális Egészségügyi Iroda szerint négy javasolt lépés van a gyanús gyermek elhanyagolás és bántalmazás eseteinek azonosítására. Ez a négy lépés a következőket tartalmazza:

• A gyermek általános fizikai értékelése. Noha az általános fizikai vizsgálat nem minden esetben megfelelő, fontos tisztában lenni olyan nyilvánvaló fizikai jellemzőkkel, amelyek elhanyagolásra vagy bántalmazásra utalhatnak (járási és ülési nehézségek, az erő használatából fakadó fizikai jellemzők).
• Viselkedés értékelése. A gyermek viselkedésének értékelése a hasonló fejlettségi állapotú gyermekek teljesítményével szemben, hasonló helyzetekben.
• Az egészség története. Ha gyermekbántalmazásra gyanakszunk, célszerű egynél több kórelőzményt szerezni, mind a gyermektől, mind a felnőtttől.
• Orofaciális vizsgálat. Keresse meg az erőszak jeleit, például többszörös sérüléseket vagy zúzódásokat, sebeket a gyógyulás különböző szakaszaiban vagy szexuálisan terjedő betegségek jeleit a szájüregben.

A veszélyeztetett gyermek azonosítására szolgáló négy lépés mellett négy lépés van az elhanyagolás és bántalmazás bejelentésének folyamatában, amelyet a fogorvosi dolgozóknak követniük kell. Ezek a lépések a következők:

• Dokumentáció. Gondosan gondosan rögzítse a gondatlanság vagy visszaélés gyanúját a beteg orvosi nyilvántartásában. Ne felejtsen el intra- és extraoral fényképeket készíteni.
• Bizonyság. A vizsgálatot mindig más személy jelenlétében végezze. A gyermek esetleges elhanyagolásával vagy bántalmazásával kapcsolatos összes megállapítást gondosan rögzíteni kell, és alá kell írni a tanúval.
• Üzenet. Hívja fel a terület megfelelő gyermekvédelmi hatóságait vagy jogi ellenőrző ügynökségeit a nemzeti jogszabályokkal összhangban. A lehető leghamarabb jelentse az esetet, de ne befolyásolja a nyújtott fogászati ​​ellátás minőségét.
• Szükséges információ. A jelentés összeállításakor feltétlenül szükséges, hogy a következő információk álljanak rendelkezésre: - a gyermek és a szülők vagy más, a gyermeket gondozó vagy gondozó személyek neve és címe; a gyermek életkora; testvérnevek; a gyermek állapota, beleértve a jelenlegi vagy korábbi sérüléseket és fogyatékosságokat; bármilyen egyéb információ, amely hasznos lehet az elhanyagolás és visszaélés esetének megerősítésében, valamint az elhanyagolásért vagy visszaélésért felelős valószínű személy azonosításában.

A fogorvosoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy fogorvosi rendelőikben nem látnak sok veszélyeztetett gyermeket. További területek, ahol ezeket a gyerekeket azonosítani lehet, a tömeges iskolai ellenőrzések, szóbeli vizsganapok és egyéb közegészségügyi események.

Jól dokumentálják, hogy a kábítószer-kockázatnak kitett gyermekek általános egészségi állapotát hosszú távon jelentősen befolyásolja; ezért megbízhatóan arra a következtetésre juthatunk, hogy a szájuk egészsége is súlyosan károsodik.6

Válasz a kábítószer-kockázatnak kitett gyermekre
A fogorvosi dolgozók számos szempontból részeseivé válhatnak a területükön a kábítószer-kockázatnak kitett gyermekekért.

Először is lehetőségük van egy olyan csapat felállítására vagy részvételére, amely közösségükben küzd a drog által veszélyeztetett gyermekekért.

Másodszor, fogorvosi praxisuk során részt vehetnek a kábítószer-veszélyeztetett gyermekek felkutatásában, vagy idejüket a megerősített drogkockázattal rendelkező gyermekek vizsgálatára fordíthatják, akik a társadalmi szervezetek rendszerébe tartoznak.

Végül, de nem utolsósorban ők maguk is több gyakorlatot és gyakorlatot szerezhetnek az elhanyagolt és/vagy bántalmazott gyermekek vonatkozásában, vagy más egészségügyi szakembereket is oktathatnak a kábítószer-kockázatnak kitett gyermek felismerésének és reagálásának szükségességéről.

Kiadói megjegyzés: Ezt a cikket eredetileg a Hygiene Tribune Vol. 4 Nem. 2011. április 4. A linkek teljes listája elérhető a kiadótól.

A cikk képi dokumentációját a DT sz. 2/2012