Miután az ún bársonyos forradalom 1989 társadalmunkban nemcsak a társadalmi berendezkedés változását és a demokrácia és az állampolgári szabadságjogok régóta várt reneszánszát, hanem a minket körülvevő környezet és az egész társadalom kétségtelenül jelentős változását is eredményezte, amelynek elismert tulajdonságai az egyéniség, a függetlenség, végül a felelősség és a megkülönböztetés erőfeszítése.
Egy tény azonban minden embert összefog, minden különbségtől függetlenül, ez az a tény, hogy születtünk. Azonban nem mondható el ugyanolyan bizonyossággal, hogy valamennyien biológiai szüleik házasságából születtek, teljes családban nőttek fel, és már nem lehet azt feltételezni, hogy mindenki egyforma és minőségi nevelésben részesült, valamint az átfogó és harmonikus személyiségfejlesztő családi környezet a boldogság, a szeretet és a megértés légkörében.
A válás egy olyan esemény, amely nemcsak társadalmunkban vált teljesen általános dologgá, de jelentősen negatívan befolyásolhatja a kiskorú gyermek oktatásának minőségét és a személyiség harmonikus fejlődését.
Ha a házastársak válni szándékoznak, számos döntést kell meghozniuk. Közülük a legfontosabb, és gyakran a legfájdalmasabb a gyermekeket érinti. Mivel a legtöbb esetben ezek olyan szülők, akik szeretik gyermekeiket, feltételezhetjük, hogy olyan fontos kérdések kezelése, mint például, hogy ki veszi a gyermekeket személyes gondozásba, vagy hol laknak a gyerekek, a váló szülők többségének nehéz lesz együtt élnie és alaposan megfontolnia. lehetséges alternatívák és azok hatása a gyermekeikre és önmagukra.
Bár ez meglepőnek tűnhet, az ellenkezője igaz. A legtöbb váló házaspár kevesebb időt és energiát tölt el annak eldöntésében, hogy ki gondoskodik gyermekeiről, mint annak eldöntésében, hogy ki melyik bútorokat és mely könyveket birtokolja. Bár egy kiskorú gyermek semmilyen módon nem védhető meg szülei házasságának felbontásától, a válással kapcsolatban meg kell védeni.
Ha a kiskorú gyermekű válások elválnak, a 113. 1 OSP a házasság felbontása utáni időszakban a házastársak és kiskorú gyermekek közötti kapcsolatok kiigazítására irányuló eljárásokkal kapcsolatos válási eljárásokkal kapcsolatban. A bíróság ezekben az összekapcsolt ügyekben törvény által kötelezően jár el, még akkor is, ha az eljárásban részt vevő felek maguk nem javasolják, mert nem lehet csak a házastársak közötti kölcsönös kapcsolatokról dönteni anélkül, hogy a közös kiskorú gyermekeikkel fennálló kölcsönös kapcsolatokat az utána következő időben szabályoznánk. válás. A közös eljárásban a kiskorú gyermeket konfliktusgondnok képviseli a ZR 31. § rendelkezéseinek megfelelően, amelyet a bíróság jelöl ki. Ha a szülőknek egynél több kiskorú gyermekük van, akkor ebben az eljárásban ugyanazt a konfliktusgondnokot nevezhetik ki.
A családtörvény rendelkezései szerint a bíróság a kiskorú gyermekek szüleinek házasságát felbontó határozatában a házasság felbontása után a kiskorú gyermekhez fűződő jogainak gyakorlását egy időre meghatározza, meghatározva különösen:
• akire a kiskorú a gyermeket személyes gondozásra bízza,
• ki képviseli és kezeli a kiskorú vagyonát,
• hogyan járulhat hozzá tartásához a szülő, akinek kiskorú gyermekét nem bízták meg személyes gondozással,
• a szülő vagy mindkét szülő kapcsolatának beállítása a kiskorú gyermekkel vagy más közeli személyekkel,
• a szülők egyéb jogainak és kötelezettségeinek kiigazítása kiskorú gyermekek felé, ha az eset körülményei megkövetelik, és ha a kiskorú gyermekek érdekei megkövetelik.
24. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint 2 ZR, a bíróság döntését felválthatja a szülők megállapodása a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának szabályozásáról, ideértve a tartás összegére vonatkozó megállapodást is. Ennek a megállapodásnak azonban nem a bírósági egyezség jellege, ezért a jóváhagyásáról szóló határozat megsemmisítését a 99. § (1) bekezdésének rendelkezései alapján nem lehet követelni. 3 OSP.
A bíróságnak mindig (mind a szülői jogok és kötelezettségek gyakorlásának eldöntésekor, mind a szülői megállapodás jóváhagyásakor) mindig figyelembe kell vennie a kiskorú gyermek mindenek felett álló érdekét, különös tekintettel a család egészében fennálló érzelmi kapcsolataira, a fejlesztési igényekre és az oktatási környezet stabilitása. Egy adott eset megítélésekor azonban figyelembe lehet venni a kiskorú érdeke szempontjából releváns egyéb körülményeket, például kivételes nyelvtudásának, illetve különleges sport- vagy művészi tehetségének fejlesztésének lehetőségét és szükségességét. A szülők megállapodását a bíróságnak jóvá kell hagynia annak végrehajthatósága érdekében.
Azok a szülők, akik megegyeznek abban, hogy melyikükre bízzák meg a kiskorú gyermek gondozását, válás után életüket egyértelmű előnnyel kezdik, amelyet gyermekeiknek adhatnak. Ilyen helyzetben a szülők sokkal inkább támogatják egymást a gyermekekkel és nevelésükkel kapcsolatos döntések meghozatalában. Az a szülő, akire a gyermeket megállapodás alapján bízzák, általában magabiztosabbnak és jobban felkészültnek érzi magát az egyedülálló szülő szerepére. Az a szülő, akire a gyermekeket bízzák, mert valaki más úgy döntött, hogy aránytalanul rosszabbul készül erre az új élethelyzetre. Sőt, nagy vonakodással el tudja vállalni az ilyen felelősséget, amelyet sem nem akart, sem nem kért. A szülőnek és a gyerekeknek is nagy problémái lesznek ilyen helyzetben.
Ha azonban a szülők nem értenek egyet és elkezdik küzdeni egy kiskorú gyermek megbízásáért, az rosszabb, mint ha az egyik szülő úgy dönt, hogy egyoldalúan hagyja a gyerekeket a másikra. Pszichológiai szempontból úgy tűnik, hogy nincs rosszabb módja annak eldöntésére, hogy a gyermeket személyes gondozásra bízzák-e.
Annak a pszichés torzulásnak a tanúja, akinek szülei fokozták a törvényes harcokat az őrizetükért, minden bizonnyal nagyon elriasztó tény mindazok számára, akik kapcsolatba kerülnek az ilyen gyermekekkel. A gyermekek iskolai teljesítménye romlik, az agresszív viselkedés általánossá válik számukra, elűzve a barátaikat, alvászavarok, krónikus feszültség és elégedetlenség. A harcoló szülők annyira megszállottak a szülői tulajdonságaik bizonyítékainak bemutatásában, hogy egyáltalán nem veszik észre gyermekeik szenvedését. És ha igen, akkor az első impulzus nem a gyermek megsegítésének gondolata, amelyet a szülő általában megtenne, hanem egy ügyvéddel folytatott konzultáció, hogy egy esetleges problémát vagy rendellenességet fel lehet-e használni lőszerként a bíróságon. Néhány szülő nemcsak kihasználja gyermeke ilyen problémáit, hanem szándékosan is okozza, majd közvetlenül bántalmazza őket.
A bíróság legobjektívebb döntése érdekében, amely egy kiskorú gyermek egyik szülő személyes gondozására bízásával kapcsolatos, a bíróságnak meg kell ismernie a gyermek véleményét, ha az önálló véleményét a kora és általános mentális érettsége. A kiskorúnak nemcsak joga van, hogy minden őt érintő kérdésben önállóan és szabadon kifejtse véleményét, hanem véleményét is életkorának és szellemi érettségének megfelelően kell figyelembe venni. 100. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint 3 OSP a kiskorú gyermek véleményét a bíróság a gyermekek szociális védelmével foglalkozó illetékes szerven keresztül vagy a kiskorú gyermek kihallgatásával állapítja meg a szülők vagy a kiskorú gyermek neveléséért felelős más személyek jelenléte nélkül.
Szülői kapcsolat a gyermekkel válás után
Bár a válóperekben mindig úgy határoznak, hogy a kiskorú gyermeket az egyik szülő személyes gondozására bízzák a törvényben meghatározott feltételek mellett, a törvény a gyermek másik szülővel való kapcsolattartása érdekében és a másik szülő gyermeke érdekében az oktatási tevékenységekre gyakorolt hatás a 24. § (4) bekezdésében szerepel. 4 ZR a kiskorú gyermekkel kapcsolatos információkhoz való jog. Az idézett rendelkezés szerint a bíróság a kiskorú személyes gondozásra bízásának eldöntésekor biztosítja, hogy tiszteletben tartsák a kiskorú azon jogát, hogy fenntartsa kapcsolatait mindkét szülővel, valamint annak a szülőnek a jogát, amelyhez a kiskorú nem fog kiskorú gyermek. A gyermekről szóló rendszeres tájékoztatásnak tartalmaznia kell a gyermek egészségi állapotáról, iskolai eredményeiről, érdeklődési köréről, tevékenységeiről, nehézségeiről és hasonlókról szóló információkat.
Az a szülő, akit nem bíztak meg kiskorú személyes gondozásával, igényt tarthat arra, hogy rendszeresen tájékoztassák a kiskorúról a bíróságon. Ilyen esetben a bíróság a tények felmérését követően, ha ez indokolt, megerősíti a szülő azon kötelezettségét, hogy tájékoztassa a másik szülőt a kiskorú gyermeket érintő lényeges kérdésekről.
A kiskorú gyermekkel való kapcsolattartás szabályozását illetően a ZR a 25. §. Az 1-es a kiskorú gyermekkel való szülői kapcsolat megegyezését részesíti előnyben, mivel a szülőknek tudniuk kell a legjobban, hogyan lehet megszervezni a kapcsolatot egy kiskorú gyermekkel. Lényegében a szülők egyikének kiskorú gyermekével való kapcsolattartásnak a válás utáni időpontra történő igazításáról van szó, akire a gyermeket nem bízták meg személyes gondozással. A kiskorú gyermekkel való kapcsolattartáshoz való jog nemcsak a szülő joga, hanem kötelessége is. A szülők lehetősége, hogy megállapodjanak a kiskorú gyermekkel való kapcsolattartásról, időben korlátozott, még a házasság felbontását elrendelő határozat kihirdetése előtt. Ha a szülők megegyeznek a válási határozat kihirdetése előtt, a szülőknek a kiskorú gyermekkel való kapcsolatáról szóló megállapodás a válási döntés részévé válik.
Ha a szülők a házasság felbontásáról szóló határozat kihirdetése előtt nem állapodnak meg a kiskorú gyermekkel való kapcsolattartás szabályozásában, a 25. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint. 2 ZR, a bíróság szabályozza a szülők kapcsolatát egy kiskorú gyermekkel a válási határozatban.
A bíróság e kérdésben történő elbírálásakor a kiskorú gyermek minden körülménye fontos a bíróság számára, különös tekintettel a kiskorú egészségi állapotára, életkorára, a személyes gondozásban nem részesülő szülőhöz való viszonyára, napi rutinjára., a szabadidő eltöltése, valamint a szülők körülményei, nevezetesen időlehetőségeik, a gyermekkel való kapcsolatuk, anyagi lehetőségek és hasonlók.
25. § (4) bekezdésének rendelkezései szerint 3 ZR, ha a kiskorú gyermek érdekében szükséges, a bíróság indokolt esetben korlátozza a kiskorú gyermek kapcsolatát a szülővel, vagy megtiltja őt.
A szülő kapcsolatának korlátozásával egy kiskorú gyermekkel
A szülő és a kiskorú közötti kapcsolatok korlátozásán a szülőnek a gyermekkel való kapcsolatának szűkülését értjük, amelyet korábban a bíróság határozott meg, vagy a szülők megállapodtak, vagy amelyhez a szülőnek alapvető joga lenne, hogy ne legyenek olyan körülmények, amelyek kizárja.
A szülők és a gyermek közötti kapcsolat tilalma teljesen megfosztja a szülőt attól a jogtól, hogy bármilyen módon kapcsolatba lépjen a gyermekkel.
A jelenlegi jogszabályok - az előzővel ellentétben - megfogalmazzák a kiskorú gyermekkel való kapcsolattartás korlátozásának vagy tiltásának vélelmét, aki a gyermek érdekeit szolgálja. Az új jogszabály általánosabb és nemcsak a gyermek egészségére vonatkozik, hanem a gyermek erkölcsét, mentális fejlődését veszélyeztető különféle káros hatásokra és a szülőnek a kiskorú gyermekre gyakorolt különféle egyéb lehetséges negatív hatásaira is, ezáltal növelve a kiskorú gyermek védelmét. .
Ha ez a kiskorú gyermek érdekében szükséges, és ha a családi helyzet megköveteli, a 25. §. 5 ZR, a bíróság szabályozhatja a kiskorú gyermek közeli személyekkel való kapcsolatát is. Ennek a rendelkezésnek az a célja, hogy lehetővé tegye a kiskorú számára, hogy kapcsolatba lépjen olyan személyekkel, akikkel érzelmi kapcsolata van, és akik pozitív hatással vannak általános fejlődésére, hacsak nem engedik meg neki.
A gyakorlatban gyakran előfordult, hogy az a szülő, akit a válás után egy ideig személyes gondozással bíztak meg, nem engedélyezte vagy akadályozta meg a többi arra jogosult szülőt abban, hogy kapcsolatba lépjen a gyermekkel. Az ilyen cselekvés okai különbözőek lehetnek, például az ún bosszút állt volt férjén. A szülők, akiket gyakran elvakít az egymás iránti harag, fel sem fogják, hogy milyen pszichológiai következményeket okoznak, ha korlátozzák vagy megakadályozzák a gyermek kapcsolatát a másik szülővel. Ezek a tiltások vagy korlátozások gyakran a többi szülő által elrabolták a gyereket, ami mély és tartós következményeket okozhatott a gyermek számára.
A fentiekre tekintettel a jogalkotó az ilyen esetekre úgy reagált, hogy a 25. § 4 ZR szerint, ha az egyik szülő indokolatlanul és szándékosan ismételten nem engedi, hogy a másik szülő kapcsolatba lépjen kiskorú gyermekkel, a bíróság indítvány nélkül is megváltoztathatja a személyes gondoskodásról szóló határozatot.
IRODALOM
1. BAKALÁŘ, E.: Gyermek izgalma a másik szülővel szemben, motívumok szemlélete. Gyermekpszichológia és patopszichológia, XXI, 1986.
2. PAVLOVSKÝ, P.: Igazságügyi pszichiátria és pszichológia. Prága: GRADA Publishing, más néven, 2004.
3. SVOBODA, J., FICOVÁ, S.: Zákon o rodine. Megjegyzés. Pozsony: EUROUNION, 2005.
4. HRUŠÁKOVÁ, M.: Családjog az alkalmazási gyakorlatban. Válás - gyermekek - tartásdíj. Prága: C. H. BECK, 2000.
5. VLČEK, R., HRUBEŠOVÁ, Z.: Sociálnoprávna ochrana maloletých. Pozsony: EPOS, 2006.
6. MAČKINOVÁ, M.: Eljárás a polgárok szociális szolgáltatásainak nyújtására vagy biztosítására. Ápolási horizont, 2/2009.
7. PADYŠÁKOVÁ, H.: A szülői nevelés. Pozsony: SZU, 2008, 108 p.
8. VALLOVÁ, J., ONDRUŠOVÁ, Z.: Etika az egészségügyben és az egészségügyi dolgozó etikai kódexének fontossága. Ápolási horizont, 5/2008.
9. PADYŠÁKOVÁ, H.: Milyen legyen a szülői nevelés? In: Prenatális gyermek, év. II., 2009. sz. 1. o. 74 - 773.
10. BELOHORSKÁ, I.: Bevezetés a család reproduktív egészségének kérdésébe Szlovákia EU-csatlakozása után. In: A reproduktív egészség szemináriuma anyagai. 2004.
Prof. JUDr. Robert Vlcek, PhD., MPH,
Mgr. Marta Baričičová