A nőket fenyegeti a szegénység, mert úgy döntenek, hogy gyermekeik vannak

szegénység

Az életben semmi sem biztos. De egy szlovákiai nőnek van egy bizonyossága. Amikor gyermeket szül, nyugdíja alacsonyabb lesz, mint ha nem lenne gyermeke.

Illusztráció FOTÓ TASR - Jaroslav Novák

A Munkaügyi Minisztérium elfogadta a szegénység elleni küzdelem nemzeti stratégiáját, amelynek nagy részét a családnak szentelik. És ez nem véletlen. A statisztikák már régóta azt mutatják, hogy hazánkban a gyermekes családokat fenyegetik leginkább a szegénység. És minél több gyermek van a családban, annál nagyobb a veszély. Egy másik csoport az egyedülálló szülők, akiknek vállára esik a gyermekek gondozása és az egész háztartás vezetése.

A dokumentum hangsúlyozza, hogy "a népesség elöregedése napjaink egyik legsúlyosabb kihívása". Ez az öregedés okozza a feszültségeket az államháztartásban. A társadalomnak több pénzt kell költenie az öregségi nyugdíjak gazdasági biztonságára, de az egészségügyi és a szociális ellátásokra is.

Az előrejelzések szerint 2050-ben Szlovákiában (Lengyelországgal együtt) Európa egyik legrégebbi népessége él. Ugyanakkor 2012-ben a legfiatalabbak között voltunk.

A családpolitika fogalma nem létezik

Mit csinál valójában társadalmunk, hogy több gyermeket szülessen? Természetesen a választások előtt a családok támogatása ilyen általános örökzöld. Ennek ellenére Szlovákiában még mindig hiányzik a családpolitika átfogó koncepciója. Államunk a GDP mindössze 1,6 százalékát költi a családok és gyermekek pénzügyi támogatására, ami messze elmarad az EU átlagától, a GDP 2,4 százalékától.

Időről időre emelnek valamilyen szociális ellátást vagy családi pótlékot, vagy újat vezetnek be, de minden elképzelés és koncepció nélkül.

A családok szegénység elkerülését célzó stratégia egyik alapvető célja a munka és a magánélet egyensúlyának biztosítása. A fő probléma megnevezése - különösen a kisgyermekes fiatal családok esetében - pontos. Azt azonban sehol nem tudjuk meg, hogy a Munkaügyi Minisztérium milyen konkrét lépéseket tervez megtenni ennek érdekében.

Hangsúlyozza, hogy a cél nemcsak a lehető legtöbb nő vonzása a munkaerőpiacra, hanem a háztartásokon belüli felelősségek igazságosabb elosztása is. A stratégia emellett támogatni kívánja a gyermekek kognitív és társadalmi fejlődését "kortárs kollektívák környezetében". A látomások szépek, de az igazi lépések mások.

Hazánkban a családpolitika gondolata elsősorban a bölcsődék és bölcsődék támogatására szűkült. Ez sem működik nagyon jól. Ezt évente bizonyítja a szülők által elutasított kérelmek száma az óvodai létesítmények helyhiánya miatt. A szülőknek, és valljuk be, főleg az anyáknak csak két lehetőségük van. Vagy elküldik a gyereket egy drága magánóvodába, vagy otthon maradnak. Sokuk közül a magánlétesítmények díjai teszik ki a jövőbeni fizetések döntő többségét, otthoni munka nélkül maradnak. Az állam csak a három évesnél fiatalabb gyermekek esetében fizeti a hozzájárulást a magán létesítmények díjának egy részének kifizetéséért.

Az állam a nő ezt a döntését "szabad" döntésének tekinti, ezért a háztartásban maradó nő nem jogosult semmilyen ellátásra, ha a család jövedelme nem éri el a létminimumot. És nem okozta magának a munkanélküliséget. Ezt egy olyan állam okozta, amely nem képes elegendő helyet kialakítani a megfizethetőbb állami óvodákban.

A rendelkezésre álló óvodák azonban nem csodaszer. Nyitva tartásuk messze nem másolja szüleik munkaidejét. Valamilyen módon el kell jutni az óvodába is, ami nem elhanyagolható időpazarlás a nagyobb városok közlekedési helyzetében. Tehát akkor is, ha egy anya felvesz egy gyermeket az óvodába, nem lehet ugyanolyan mértékben elérhető a munkáltató előtt, mint egy gyermek nélküli nő. És nem mindenki támaszkodhat a nagyszülők vagy más szeretett személy segítségére.

A kisgyermekek akadályt jelentenek a nők számára

A jelenlegi jogszabályi környezetben a legkiszolgáltatottabb csoport nem azok a terhes nők, akiket munkáltatójuk nem tud elbocsátani. Három évnél fiatalabb gyermekkel rendelkező anyák sem, akiknek az állam szülői támogatást fizet, és nem találja magát jövedelem nélkül.

A legkiszolgáltatottabb csoport a három évesnél idősebb kisgyerekes anya. Ők azok, akik minden helyzetben a rövidebb véget szorgalmazzák. Ha nem kezdenek dolgozni, akkor jövedelem és állami támogatás nélkül maradnak. A kisgyermekes nők számára azonban egyáltalán nem könnyű bekapcsolódni a munkafolyamatba.

Ha a nő terhesség előtt dolgozott, lehetősége van visszatérni eredeti helyére. Mondanom sem kell, hogy nem mindig reális kisgyermekes anyaként visszatérni olyan helyre, ahol korábban gyermektelenül dolgozott. A távolabbi helyre való eljutás már problémát jelenthet, a korábban működött munkaidő már leküzdhetetlen akadályt jelenthet a gyermekek számára, nem is beszélve a változásért végzett munkáról.

Nehéz lenne rosszabb helyzetet találni a munkaerőpiacon, mint amikor egy kisgyerekes nő új munkát keres. Mindenki számára világos, hogy az óvodai csapathoz csatlakozó gyerekek otthonosan betegebbek lesznek, mint egy óvodában a kortársak körében. Az elfogadott stratégia kimondja, hogy "a szülői szabadságot szinte kizárólag nők veszik igénybe a gyermekek gondozására". Ezért elsősorban az anyák maradnak otthon beteg gyermekekkel. A munkaadók pedig ezt jól tudják. Ez a helyzet a kisgyermekes anyák kirekesztéséhez vezet a munkaerőpiacról.

A gyermek nélküli nőkhöz képest a gyermekes nők foglalkoztatási rátája akár 33,4 százalékkal csökken. Ilyen "szülői hatás" szinte az összes EU-országban megmutatkozik, Szlovákiában azonban rendkívül erős. Az egyetlen különbség csak Magyarországon és Csehországban van. Így bekerültünk azon országok sorába, ahol a kisgyermekek gondozása hatalmas akadályt jelent az anyjuk számára az elhelyezkedésük során.

A megoldás csökkentheti a munkaidőt vagy az otthoni munkavégzés lehetőségét, ha a munka jellege ezt lehetővé teszi. Ennek ellenére Szlovákia régóta a részmunkaidős munkát kínáló országok farkán van. 2019-ben a foglalkoztatottak csupán öt százaléka dolgozott így, többségükben kisgyermekes nők. Nyugaton pedig elég gyakori az ilyen munka. Hollandiában például az alkalmazottak csaknem fele részmunkaidős szerződéssel rendelkezik.

Hirdető

Motiváljuk a munkáltatókat

A szlovák munkaadók nem nagyon vesznek részt egy ilyen ajánlatban. De ne rójuk rájuk az összes hibát. Végül is nem jótékonykodnak az emberek alkalmazásával, és logikusan a lehető legnagyobb hatékonyságra törekszenek a vállalatukon. Az egy alkalmazottra eső munkáltatói költségek magasak Szlovákiában, még 2019 első negyedévében is háromszor gyorsabban növekedtek, mint az uniós átlag.

Miért van az, hogy hazánkban a munkáltatók nem akarnak részmunkaidőben dolgozni? Mi más nálunk, mint például Hollandiában, ahol működik, és a gazdaság még mindig működik?

Az alacsony részmunkaidős kínálat mögött a szlovák munkaerőpiac jellege áll, amely meglehetősen ipari jellegű - magyarázta Rastislav Machunka, a Munkaadók Szakszervezetei és Egyesületei Szövetségének alelnökének álláspontját. Nyugaton a munkaerőpiac kifinomultabb tevékenység felé halad. Egy gyártó cég munkáltatója jobban bonyolítaná a helyzetet, mint két nő négy órás alkalmazásával. Előnyösebb számára, ha egy teljes munkaidős alkalmazottja van. A probléma a képzés, a munka segédeszköze, növeli az állandó költségeket.

Az állam nem dobhatja a kisgyermekes nők visszatérését egyedül a munkáltatók vállára. Fő feladata azonban a kiszolgáltatott csoportok védelme és annak kezelése, amire a piac eredendően nem képes. Ezért az államnak javaslatokkal kell előállnia arra, hogyan lehetne motiválni a munkáltatókat, hogy ne zárják be az ajtót e nők előtt. Annak érdekében, hogy ezek a nők ne kerüljenek az állam legkiszolgáltatottabb és egyben legkevésbé védett csoportjai közé.

"A családbarát munkavállalókat, akik megfelelő munkakörülményeket teremtenek alkalmazottaik számára, és lehetővé teszik számukra a munka és a családi feladatok összeegyeztetését, erkölcsileg és gazdaságilag értékelni kell" - állítják Branislav Bleha és Boris Vaňo demográfusok egy közös tanulmányban.

Anyasági bírság

A szlovákiai szegénység az egyedül élő nyugdíjasokat is fenyegeti, akiknek élettársa már nem él. Ugyanakkor az özvegyek szegénységbe kerülésének kockázata magasabb, mint a férfiak esetében. Úgy tűnik, hogy nem kapcsolódik a témánkhoz, de nem az. Az időskori szegénység Szlovákia "családpolitikájának" következménye.

Államunk bünteti a nőket a gyermekvállalás elhatározása miatt. Azt mondják, hogy az életben semmi sem biztos. Amikor egy nő Szlovákiában szül gyermeket, még mindig van egy bizonyossága. Hogy a nyugdíja minden bizonnyal alacsonyabb lesz, mintha nem lenne gyermeke. És ha több van, akkor még rosszabb lesz.

"A nőket annyira szigorúan hátrányos megkülönböztetés éri nyugdíjrendszerünkben, hogy ez nem romolhat tovább. Hamisan mondjuk meg nekik, hogy milyen tisztességes nyugdíjaik lesznek, ugyanakkor egyharmaddal alacsonyabbak azok miatt, hogy kiesnek a munkaerőpiacról és gyermekeket gondoznak "- mondta Ján Šebo közgazdász nyugdíjszakértő, az Attitude interjújában. Azok az évek, amelyeket a nők otthon töltenek gyermekeikkel, nem számítanak bele szolgálati éveikbe.

Milan Krajniak munkaügyi miniszter ezért úgy döntött, hogy forradalmi megoldással áll elő - szülői bónusz, amely igazságot szolgáltat ennek a rendszernek. Fő filozófiája az, hogy a gyermekek társadalombiztosítási járulékaik egy részével hozzájárulhatnak szüleik nyugdíjához. Tehát csak a dolgozó gyerekek járulnának hozzá. Szlovákiában dolgozom. Minél jobban keresnek a gyerekek, annál többet fognak érezni a szüleik. Ez a legjobb módja annak, hogy értékeljük azokat az anyákat, akik gondoskodnak gyermekeikről?

Van néhány kétely. Azok a gyermekek szüleit, akik például tanárnak választják, alacsonyabb nyugdíjakkal büntetik. Végül is rá kellett kényszeríteni utódaikat, hogy jobban fizetett szakmákat válasszanak. És mi van a súlyos fogyatékossággal élő gyermekek szüleivel? Amellett, hogy e gyermekek édesanyjai életük végéig már nem térhetnek vissza a munkába, mert gondozásuk teljes munkaidőben van, büntetést kapnak azért is, mert nem nevelik gyermekeiket, nem fekszenek ágyba vagy mennek dolgozni.

A Gazdasági és Társadalomtudományi Intézet (INESS) kollektív megjegyzést kezdeményezett az öregségi nyugdíjrendszer alkotmányos törvényével kapcsolatban, amely először nyilvános vita indítását javasolja. A szülői bónusz esetében az intézet szakemberei feltételezik, hogy alkotmányos korlátozással fog találkozni, mivel feltételeit úgy állítják be, hogy nem minden szülő kapja meg. Ezen a szerdán az alkotmánytörvény módosításának részeként a Parlament elfogadta a szülői javadalmazás ilyen filozófiáját. Mintha nem lett volna ideje arra a társadalmi szintű vitára.

Igazán hagyományos társaság vagyunk?

Šeba közgazdász szerint vannak más megoldások is, például a szülői bónusz. Az állam olyan intézményeket építhetne, amelyek lehetővé teszik az anya munkáját. "Vagy éppen ellenkezőleg, azt mondjuk, hogy hagyományos társadalom vagyunk, az anyák otthon akarnak maradni, ezért törvénybe iktatjuk, hogy ez a gyermekgondozási időszak beleszámít a szolgálati éveikbe" - mondja.

És még tovább megy. "Ha ezt mondom, akkor az a nő az, aki jótékony tevékenységet folytat az állam számára abban az időben, mert leendő adózót nevel. Még tovább mennék a megkülönböztetés felszámolásával, és a nőknek ebben az időszakban az átlagbérhez képest személyes bérpontot adnék "- teszi hozzá.

Nincs egy mindenki számára megfelelő megoldás az anyák társadalomban elfoglalt helyzetére. De mindenekelőtt el kell kezdened valamit tenni ez ellen.

Nem szabad büntetni azokat az anyákat, akik gyermekgondozással biztosítják az ország jövőjét.

Mindannyiunknak éreznünk kell, hogy küldetésük rendkívül fontos. És pótolhatatlan.