Megjelent: 2018.03.16 Megtekintés: 10397 |
9 perc olvasás
Bár a közép-európai korai vaskor (kb. Kr. E. 800–480) népe korlátozottabb ételkínálattal rendelkezett, mint mi, és nem ismert sok kulináris kényelmet, például burgonyát, paradicsomot vagy csokoládét, az étrend kellően változatos és tápláló volt. A bor és a šulany dokumentumok legrégebbi leletei ebből az időszakból származnak. A sírok felszereltsége viszont gazdag húsról és alkoholtartalmú italokról tanúskodik.
Hogyan lehet felismerni az ételt a régészeti leletekben?
Az ételek és maradványaik felismerése a régészeti lelőhelyeken gyakran nehéz. A legkiemelkedőbb, ezért a legjobban vizsgált állatok maradványai - csontok. A lágy szövetek, például a hús, a bőr vagy a növényi étrend, Közép-Európában normális talajviszonyok között gyorsan lebomlanak. Csak különleges körülmények között őrizhetők meg, például ha tűz közelébe kerültek, de nem égtek "szájig", csak elszenesedtek, vagy ha nedves környezetben voltak (pl. Üledékek egy kútban). Ennek ellenére viszonylag nehéz megtalálni őket. Értékes információkat hozott a régészethez kapcsolódó modern természettudományok fejlődése, különös tekintettel a régészetre (állati maradványok vizsgálata), archeobotanikára (növényi maradványok vizsgálata), palinológiára (pollenszemek vizsgálata) vagy kémiai elemzések alkalmazására.
A korai vaskor egy olyan időszak volt, amikor az emberek régóta foglalkoztak a mezőgazdasággal. Főleg többféle gabonafélét és hüvelyes termesztést végeztek, állatokat tartottak hús- és egyéb célokra (vontatás, gyapjú stb.). Az erdei növények gyűjtése és a vadak vadászata csak kiegészítő elem volt a gazdaságban. A terepi munkák és az állattenyésztés mellett nyersanyagok (vas, réz, ón, só) kitermelésével, kézművességgel vagy kereskedelemmel is foglalkoztak. Inkább patriarchális társadalom volt, a nő és a férfi "hagyományosan" megosztott szerepekkel. Nyilvánvalóan nők felelősek az étel elkészítéséért. Mit tartalmazott ezeknek a nőknek a "konyhája"?
Hússal, ha friss hússal találkozom
A korai vaskor étrendje változatos volt. Állati és növényi eredetű ételeket tartalmazott. Nem mindenki egyformán evett, a kiváltságos osztályoknak szelektáltabb étrendjük volt, nagyobb a húsarányuk. Számos bizonyíték van a húsfogyasztásra. Az állati csontok általában az emberi településeken találhatók meg, leggyakrabban állati vágási hulladék és élelmiszer-hulladék formájában. A temetési szokásoknak és a túlvilágba vetett hitnek köszönhetően az ételeket is elhelyezték a sírokban. A halottak szolgálatában kellett állnia, akár élelemként egy hosszú és veszélyes út során a másik világba, akár ételként a halottnak, vagy ugyanolyan halott vendégeinek.
Tudjuk, hogy az emberek elsősorban háziállatokat tartottak és ettek, amelyeket ma is húsért tartunk. A menü főleg marhahúsból/borjúhúsból, bárányból/birkahúsból, kisebb részben disznóhúsból és kecskéből állt. A jelenhez képest jelentős különbség a baromfihús fogyasztása: elsősorban vadászott vadmadarak (főleg kacsák és libák) húsát használták. Noha Közép-Európában a tenyésztyúkok és libák kezdete erre az időszakra nyúlik vissza, mégis viszonylag ritkák voltak. A csirkéket akár más célokra is fel lehet használni (kakasverekedések). A háziállatok húsválasztékát vadakkal egészítették ki, különösen az őzek, őzek, mezei nyulak és halak húsát. A szokatlan húst, például hódot, gólyát, rókát, de a lovakat is ritkán fogyasztották manapság.
Többet tudunk a sírból származó húsételek formájáról. A húsdiétát többnyire úgy tárolták, hogy az egyes "tanfolyamokat" rekonstruálni lehessen. Az egyik fajta táplálék az állat testének nagyobb része volt, például a comb, a váll, a hátsó rész vagy akár az állatok teljes fele. A szarvasmarhák, sertések vagy juhok egy részét ebben az állapotban adták az elhunytaknak. Nem tudjuk, hogy főttek vagy nyersek-e. Vas vagy bronz shish kebab leletei azt jelzik, hogy vagy megsültek, vagy sütésre készek (az alvilágban). Nyilván népszerűbbek voltak a kisebb adagok is, például a mezei nyúl, a szeletelt liba vagy a marhaborda. A húst minden bizonnyal csont nélkül fogyasztják, de a régészeti leletek során az ilyen típusú ételeket foszfátanalízissel nehéz bizonyítani. Azonban még mindig kevéssé használják.
A latrinától a fazékig
Bármennyire is paradox módon hangzik, a "latrinák" tartalma segíti a régészek és a kapcsolódó tudományterületek kutatóit az edények tartalmának azonosításában. Bizonyos alapanyagok (például a hüvelyesek) normális körülmények között bomlanak le, különösen ha elszenesednek, ami a főtt ételeknél nem így van. Az ásványosított ürülék, amelyet technikailag koprolitoknak neveznek, megőrzi az ételmaradványokat, amelyeket egy személy több órával korábban megevett.
Ilyen emberi koprolitokat találtak az osztrák Hallstatt falu közelében lévő sóbányákban, amely a korai vaskorban a sóbányászat fontos központja volt. A sóbányák egyedülálló éghajlati viszonyainak köszönhetően megmaradtak. Mivel az emberek egész nap a bányák mélyén dolgoztak, mind az ételmaradékok, mind a termékek az emésztőrendszer másik végén maradtak. A talált koprolitok gabonafélék (árpa, köles) és hüvelyesek (bab) maradványait tartalmazták. Azokban a helyeken, ahol ételt fogyasztottak, számos sertés- és juh- vagy kecskecsont maradt, különösen a végtagok és a farok végeiből. Az alpesi völgyekben ugyanazokból az alapanyagokból készült ételeket főznek a mai napig. Ez egy többé-kevésbé sűrű tápláló étel az Eintopf módjára, amely számos állatfaj húsából, hüvelyesekből és gabonafélékből áll. Hagyományosan a csontban és bőrben gazdag állatok olyan részeit részesítették előnyben, mint a farok vagy a fej. Hasonló ételek népszerűek voltak más régiókban is.
Főtt ételt nem tartanak a sírokban. Több állatfaj aprított csontjai, egy helyen tárolva, de lehetnek hasonló sűrű és tápláló húslevesek vagy gulyás maradványai. A csontok jelenléte ezekben az ételekben pozitívan befolyásolja tápértéküket. Lassú főzéssel a zselatinképző fehérjéket (pl. Kollagént) kimossák a csontokból. A kapott ételízre pozitív hatást gyakorolt több állatfaj húsának és csontjának kombinációja is.
A legidősebb mókusok
Nemcsak hús és gulyás volt a kora vaskor élő embere. A növényi eredetű étrend alapvető eleme volt. Ezen ételek sokféleségét bizonyítják a kelet-németországi Niederkaina nagy urnatemető eredményei. Többféle gabonaféle ételmaradványait találták meg akár 95 sírban. Olyan jó állapotban tartósították őket, hogy meg lehetett tudni, hogy eredetileg milyen típusú élelmiszerekből származnak, vagy az elkészítésükhöz használt alapanyagokat. De legyünk jól.
A rész kovászos kenyér maradványait képviselte. Kisebb, kb. 6 cm átmérőjű, kör alakú kenyerek voltak, amelyek zsemlénkre emlékeztettek. Kiváló minőségű finom búza teljes kiőrlésű lisztből készültek, más gabonafélékből készült lisztek esetleges keverékével. Savanyú porózus közegük és jól kialakult kérgük volt. A kenyér másik fajtája a kovászos gabona palacsinta volt. A "tekercsekkel" ellentétben durván őrölt szemekből, inkább búzadarából készítették őket. Ez azonban továbbra is gabonából készült minőségi termék volt, amelyet pontosan tisztítottak a mezei gyomok és héjak maradványaitól. Ezen maradványok egy részén növényi levelek lenyomatát találták. Niederkain háziasszonyai tésztát csomagoltak levelekbe, hogy savanyúvá váljanak, például a sütő melegében, vagy palacsintákat, amelyeket már készítettek és annyira megsültek, nyilván azért, hogy nyílt tűzzel érintkezve ne égjenek el, hasonlóan az ókori Rómához.
A gabonaételeket nem csak sütötték. A köles kása maradványait kerámia edényekben találták. A gabonakása a múltban az emberek egyik alapvető étele volt. Maradványaik Európa számos más helyszínéről származnak a neolitikum óta. Különböző típusú gabonafélékből készítették, akár őrölve, akár durvára törve, vízben vagy tejben főzve, mézzel édesítve, mogyoróval vagy vadbogyóval ízesítve. Niederkain temetkezési helyének sírjában egy viszonylag rosszul hántolt köles cefrét találtak. Biztosan fogait fogta és keserű ízű volt. Talán ezért a túlélők nem tették őt gyermekek vagy idősek, csak felnőttek sírjába. Egyéb megállapítások között szerepel a jól tisztított gabonából készült kása is.
Ami egyedülállóvá teszi Niederkainát és két szomszédos temetkezési helyet, az a hosszúkás hengeres tészta lelete. A megmaradt maradványok elemzése és összehasonlításuk a kísérletileg elkészített tésztákkal bebizonyította, hogy a tészta tekercseit kézi hengerléssel készítették és alakjuk csak vízben történő főzéssel hozható létre. Kiváló minőségű, finomra őrölt búzalisztből is készültek (a burgonya sokkal később, a modern időkben érkezett Európába). Más leletanyagban eddig nem találtak hasonlót. Tehát ezek a legidősebb mókusok!
Ha nem adsz nekem két tojást, legalább adj nekem pipacsot
Más ételek bizonyítékai más településekről vagy temetőkről származnak. A gabonaféléket a mai rizottó módjára is elkészítették, többféle faj, például a köles és az árpa keverésével. A hüvelyes levesek, az akkor kapható lencsékből, borsóból és babból, minden bizonnyal fontos szerepet játszottak. A hüvelyesek fontos fehérjeforrás, és a mezőgazdaság kezdete óta fontos összetevői voltak az élelmiszereknek. Zabkása, akár egyfajta, akár gabonafélékkel keverve, szintén készült belőlük. A zsírokat valószínűleg az ételek elkészítésénél is felhasználták, de nyomuk a tartályokon csak kémiai elemzésekkel mutatható ki. Tudjuk, hogy ebben az időszakban több olajos magot termesztettek, például mákot, lenet vagy palántát. Állati zsiradékot, azaz kenőcsöt, szalonnát vagy vajat étkezéskor is fel lehetne használni.
A művelt növényfajokat kiegészítette a természet gazdagsága. Az emberek vadon termő gyümölcsöket (epret, málnát, szedret, almát, körtét és meggyet) és mogyorót gyűjtöttek az erdőkben és réteken. Az almát és a körtét frissen vagy szárítva ették: a vad fák apró gyümölcsét egyszerűen kettévágták, hogy megszáradjanak. Ebben az időszakban kezdett terjeszkedni a szőlőtermesztés Dél-Európából. Helyi vadszőlőt is fogyasztottak korábban. A sírokban a szőlőmag, konténerekben tárolva, friss szőlőből vagy mazsolából származik. A fűszerekről és a salátákról nem sokat tudunk. Magjaik olyan kicsiek, hogy könnyen lebomlanak. Nagy valószínűséggel azonban olyan hazai fajokat használtak, mint a medvehagyma.
A tej és tejtermékek (pl. Túró vagy sajt) felhasználása éghajlati viszonyainkban kémiai elemzések alkalmazása nélkül sem észlelhető. Ezek alapján tudjuk, hogy a tej vagy a tejtermékek lisztkészítmények vagy zabkása részét képezték. Használatuk azonban sokkal szélesebb lehetett. A különféle madarak petéit is megették, és gyakran használták temetési szertartásokban, mint a másik világ életének vagy újjászületésének szimbólumai. A fő különbség a jelenhez képest az, hogy szezonális étel volt. A tyúkok, mint más madárfajok, tavasszal tojtak.
A sokféle ételből még süteményeket is sütöttek. A magyarországi Balatonmagyaródon található bronzkori településről származnak egy buborékszerű, erdei szamóca sütemény maradványai. Több évszázaddal később hasonló pépeket kellett sütni.
Pime bor, ez jó!
A víz mellett számos ma ismert italt használtak a szomjúság csillapítására. A sörgyártás és az ivás kezdete az eneolitikumra (Kr. E. 4500 - 2200) nyúlik vissza, együtt az árpa termesztésének kiterjesztésével. A sör mellett más típusú gabonafélékből vagy gyümölcsökből származó erjesztett italokat is elő lehet állítani. Az arisztokrácia hivalkodóbb italokat ivott: sört és forró híreket - bort. Ebben az időszakban a bort vagy a Földközi-tengerről importálták, vagy helyben lehetett előállítani - a lassan fejlődő helyi szőlőtermesztés termékeiből (a legszorosabb dokumentumok Magyarországról és Morvaország osztrák medencéjéből állnak).
Ebben az időszakban, mint ma, az alkoholtartalmú italok különös társadalmi jelentőséggel bírtak. Fontos részét képezték a hivatalos találkozóknak, a béke- vagy szövetségi megállapodásoknak, a katonai társaságok konszolidációjának. Ez a jelentés tükröződött a temetési szertartásokban is: minél fontosabban temették el, annál több ital, több vendég számára került a sírba. Bizonyos esetekben több száz liter folyadék volt.
Mgr. Petra Kmetova, PhD., régészetet és történelmet tanult a pozsonyi Comenius Egyetem bölcsészkarán. Számos külföldi ösztöndíjat töltött le (Ljubljana, Bécs, Frankfurt am Main). Több évig dolgozott itt: Károly Egyetem Képzőművészeti Kar Régészeti Tanszék, jelenleg a VIA MAGNA-nál dolgozik, p. r. ról ről. Szakterülete a kora vaskor, a bronzkor kérdése, és különös figyelmet fordít az emberek és állatok (különösen a lovak) viszonyára a múltban.
Menü, mint 2700 évvel ezelőtt
Ha egy darabig másfajta (a görög palaiosból származó - régi) paleostravyt szeretne kipróbálni, mint a ma divatos, készítsen például gabonakását, vízben vagy teljes tejben megfőzve, mézzel, mogyoróval és erdei gyümölcs, lencseleves burgonya nélkül, de nyugodtan egy darab füstölt hússal, sült marhahús bordával vagy gulyással többféle húsból teljes kiőrlésű kenyérrel, köles "rizottóval" (búza formájában), árpával és gabonafélével ízesítve. szalonna, só vagy vad fokhagyma, vagy tört fokhagymaliszt mákkal és vajjal. Csaknem 3000 évvel ezelőtt egy ideig embernek érezheti magát. Jó étvágyat!
Bronzkori receptek:
Referenciák:
Gyulai, F.: Archeobotanika Magyarországon. A Kárpát-medencében a neolitikumtól a késő középkorig megmaradt a vetőmag, a gyümölcs, az élelmiszer és az ital. Archaeolingua 21. Budapest, 2010.
Kohler-Schneider M. Bécs 2001.
Internetes források:
Képmelléklet: wikipedia.org,
kapcsolódó cikkek
Dél-Szlovákiában egy bronzkori gyermek sírját találták meg, amelynek foga egy harmadkori cápa volt
Közép-Szlovákia déli részén a régészek 3000 év feletti kisgyermekek sírjait találták meg, amelyekben nagyon atipikus alamizsnák voltak. egész cikk
Ki lakta Európát a kelták előtt? "A nemzet, amely a leghosszabb ideig ellenállt a rómaiaknak" története
Mi volt az a "titokzatos nemzet, amely ellen a rómaiak harcoltak a legtovább"? Lehetséges, hogy a bronzkori európai "nemzetek" ereklyéjét képviseli? egész cikk
Lenyelte a tenger: Európa "kőkorszaki Atlantisz" pusztulása figyelmeztet a jövőre
A Brit-szigetek és az európai kontinens közötti széles síkvidék, Doggerland áradása bebizonyítja, hogy az emelkedő tenger más módon veszi fel a szárazföldet, mint azt általában elképzeljük. egész cikk
Hélios kinyitja-e az őstörténet ablakát? Az ősi indoeurópaiak elfeledett istenségének nyomában
Az ősi mítoszokban, a modern balti folklórban és a bronzkori északi ábrázolásokban egy ősi indoeurópai hagyomány emlékeit találhatjuk, amelyek valószínűleg nagy területen elterjedtek. egész cikk
Ők építették a híres Stonehenge-t a halottak iránti tisztelet bemutatásaként
Nem a kelták építették, nem a druidák szentélye, nem csillagászati obszervatóriumként szolgált. A legtöbb ember hallott Stonehenge-ről legalábbis pontatlan vagy hiányos. egész cikk
Vita
Információ
Híreket fogadhat e-mailben
Írja be e-mail címét, és mi feliratkozunk Önre. Az e-mail cím újbóli megadásával leiratkozik.
- Az elhízott embereknél nagyobb a koronavírus-fertőzés kockázata, szigorú szabályok kétszer annyian vonatkoznak rájuk
- Az elhízott embereknek nincs szerencséjük, és a koronavírus elleni vakcina valószínűleg nem működik rajtuk
- Az elhízott emberek akár nyolc évet is elveszíthetnek - Ember - Tudomány és technológia
- O történne a testeddel, ha csak húst ettél
- NEM CSAK EMBEREK INTEGRÁLHATÓK