Ľubomír Urban kosárlabda edző tizenhét éve nem fogyaszt alkoholt és nem dohányzik. Azokról a játékosokról, akik egész életükben csak a szlovák bajnokságot játszották, nem kosárlabdázók.

kosarak

2009. június 1-én 8: 17-kor Martin Kilian

A Ľubomír Urban eredményes szezont nyújtott. A szlovák bajnokságban megszerezte a negyedik címet, Nyitrán is elkezdett dolgozni kosárlabda ifjúsággal. A Pezinok elleni lebilincselő döntő után logikusan a figyelem középpontjában áll, és nehéz volt olyan kérdéseket találni, amelyekre a média még nem adott választ. Megpróbáltuk.

Négy évvel ezelőtt, miután elnyerte a címet, Csehországba távozott a klubtól. Aztán azzal indokoltad, hogy miután a siker túlzó eufóriát jelent, az nem következetesen működik. Most más, hogy folytatod?
- Ha változtatni tudnék, megváltoznék. Nem vagyok 100% -osan meggyőződve arról, hogy jó megoldás-e itt maradni, de itt dolgozom a tanszéken, és nem gondolkodom azon, hogy máshova megyek. Számomra nincs ok másik extraliga klubba menni, és nem számítok külföldről szóló ajánlatra. Ráadásul a családunk rendezett, a szülési szabadság után a feleségem szeretne dolgozni, itt van egy extraligás csapatom, így itt dolgozhatok.

Az előző két szezon többet dolgozott fiatal játékosokkal, minden gól nélkül. Idén a csapat tapasztaltabb játékosokból állt. Ez azért volt, mert a klub költségvetése nagyobb volt, vagy más oka volt?
- A fiatalokkal szemszög szempontjából kezdtünk dolgozni, ez gazdaságilag is kevésbé volt megterhelő. De amire számítottam, különösen a tisztviselőink nem voltak türelmesek, mert azonnali eredményre nem lehet számítani. Ez a férfi röplabda példáján is meglátszik. Bár van itt szakértőnk, lehetetlen kihagyni néhány lépést egyszerre. Éreztem a szponzorok idegességét és vonakodását. Tehát a szezon előtt elmondtam Polák menedzsernek, hogy mindent meg kell tennünk az eredmény elérése érdekében. Annak érdekében, hogy szponzoraink ne pattogjanak. Mindenki az első akar lenni, ezért a fiatalok megsegítésére vonatkozó eszméink oldalra mentek. A fiatalok úgysem értékelték, és sokan már nem is kosaraznak, a Rendl kivételével. Megerősítést nyert, hogy az ifjúsági kategóriák felkészületlensége óriási, így extraligás játékosokká válásuk gyakran utópia.

Azt mondják rólad, hogy a fiatal játékos vagy alád áll, és lesz belőle valami, vagy feladja és távozik.
- Elmondható egyszerűen ilyen módon. De egyfajta vígjáték-világban élünk. Szlovákiában az átlag alatti dolgok kerülnek modell helyzetbe, az emberek elveszítik a kapcsolatot a környező országok valóságával. Az emberek lusták, nagyon kevés elégedettségünk. Itt nem alkalmazkodunk az átlag alatti játékosokhoz. Soha nem fogok kompromisszumot kötni a követelésekkel kapcsolatban, a képzési folyamathoz való hozzáféréstől kezdve. Arról van szó, hogy megtalálja a játékosban rejlő potenciált és legyőzze a komfortzónáját. A játékosnak ezzel foglalkoznia kell.

Mi tetszett a legjobban és csalódott a legjobban?
- Ez megkönnyítette a robot számára azokat a játékosokat, akik fejlődtek és megértették, hogy mit akarunk tőlük. Elfogadták, hogy lehetséges megnyerni a bajnokságot, és elkezdtek tenni valamit ez ellen. Megérdemelték a címet, ez volt a munkájuk. És ha csalódást kell találnom, rossz meccseket játszottunk, de nem kell nagy szavakat keresni. Azok a vesztesek csak egy gondolat voltak, és ez biztosan így van. A játékosok nem gépek, a szezon a rajongók elégedettségének általános keretei szerint nincs emberi erőben játszani.

Eugene Lawrence részesedése a címben nagy. Az volt a szándéka, hogy csak ezt a fajta önzetlen alkotót keresi és hozzá igazítja a csapat összetételét? Korábbi kritériumokkal rendelkeztél a játékosok megtalálásához?
- Nem, ezt nem mondhatod. Tudom, milyen munkatársakkal kell rendelkeznie a sikeres csapatnak, de a körülményeink között nem tudunk ezen dolgozni. Összességünk összetétele bizonyos időbeli egybeesések keveréke volt. Lawrence jött a vészhelyzet utolsó kiútjaként. Millió ilyen kosárlabdázó lehet az Egyesült Államokban, de a lényeg az, hogy karakterbe illeszkedjen, és nem törte meg a csapatot, mint elődei. Nyitrára érkezése azonban véletlen volt. Lawrence behatolhat, amikor Hill és Tomek megjelentek, hatalmas szubkután fenyegetésünk volt, és olyan lövészeket kellett hozzáadni, mint Pohánek és Fapšo. Votroubka-t is véletlenszerűen kaptuk meg, mert más paramétereket kerestünk. A csapat azonban fedett klímát talált, a játékosok magja letelepítette a személyzetet, és nem voltak feszültségek közöttük.

Felajánlana valakit ebből a csapatból a szlovák válogatottba?
- Van itt idősebb játékosunk, nem tudom, gondolkodnak-e még a válogatotton. Tomek még mindig fiatalabb, de kérdés, hogy érzi-e. Gondolhatunk Červenkára. A szlovák bajnokság gazdasági sorsa sajnos olyan, hogy itt akár fiatal játékosok akarnak eladni, akár külföldről visszatérők. Ha nehezen mondom - aki egész életében csak a szlovák bajnokságot játssza, véleményem szerint nem kosárlabdázó.

Sok éve ismeri Polák menedzsert. Néha az a benyomása támad, hogy azok a dolgok, amelyekért őt hibáztatja, az impulzív természetéből fakadnak. Itt az a mondat, hogy mindenféle módon együtt van vele, de annál is rosszabb nélküle?
- A kalap le, amellyel energiát ad a kosárlabdának, rettenetesen sokat tesz. Kosárlabda csapataink azonban nem a szó igazi értelmében vett klubok. A klubnak történelmi lényegével és stabil intézményével is rendelkeznie kell. Klubunk olyan, mint a szél szellője, amely felvillan, és ha valaki elmegy, akkor leesik, mint egy karátos ház. Európában az emberek változnak és a klubok továbbra is léteznek, hazánkban nem tudunk ezen dolgozni. A Nyitrán kosárlabdázó embereknek mindegyiküknek megvan a maga robotja, csodálom, hogy hobbiként csinálják, de aztán előfordul, hogy az edző és a játékosok profik, de minket önkéntesek vesznek körül. Néhány ember elég lenne. Ha belegondolok, mennyi pénzt dobtunk sok játékosba, létezhetett egy profi menedzser, aki gondoskodik a szolgáltatásról, és ugyanakkor pénzt gyűjt.

Hathat-e a pénzügyi válság a szlovák vagy a nyitrai kosárlabdára? Úgy halljuk, Komáromnak komoly problémái vannak.
- Ez mindenképpen hatással lesz, sokan nem akarják beismerni. Ma egyfajta csend van a klubokban, a személyzet nem sokat változik. Úgy tűnik, mindenki tárgyal, de nem biztos abban, mi fog történni. A bajnokság tizenkét résztvevője irreális, figyelembe véve a nálunk lévő játékosok lehetőségeit. Természetes válogatásnak kell történnie. Úgy gondolom, hogy a klubok legalább felének egzisztenciális problémái lesznek.

Mikor kezdődik a képzési folyamat? És milyen összetételben?
- Hétfőn kezdünk dolgozni, mert már június elseje van. Két hét érzelmünk van, de a menedzsment már a játékosokhoz fordul. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjuk megtartani Lawrence-t, rengeteg ajánlata van. Az sem lenne logikus, ha itt maradna a további fejlődése szempontjából. Klubunknak azonban jó, amikor a játékosok itt kezdhetnek karriert, motiváltabbak, könnyebb velük dolgozni. Červenka valószínűleg külföldön is eljegyzést fog szerezni, ki akarja próbálni. A hajdina szerződése folytatódik, és meg akarunk egyezni a többiekkel. Tehát érdekel bennünket, hogy megmaradjunk Hill, Votroubek, Tomek, Fapšo, Ivan, Vido, Hašan és Stojanov. Talán nem lesznek eltúlzott követeléseik. Nem lenne bölcs dolog nagyon megváltoztatni a csapatot. Ki kell használnunk ezt a pozitivizmust. A csapat egysége természetesen fokozódik, amikor valami nagy eredményt ér el, akkor a csapat együtt játszik, mintha "olcsó benzin" lenne. Erkölcsi elkötelezettségünk is van, hogy ne engedjük le a nézőket és a szponzorokat.

Hangolódjunk át egy másik témára. A kisgyermekei megváltoztatták-e valamilyen módon? Valahogy megváltoztatták szokásait?
- Amikor az első házasságomban volt egy lányom, 1993 óta egyedül dolgoztam edzőként más városokban, és nem igazán élveztem a gyermekkorát. Mai koromban jobban érezhetem és élvezhetem az apaságot. A lányom is kissé felkelt, nem csak csecsemő, és a velük töltött idő számomra a legkellemesebb. Ez az év nagyon nehéz volt számomra, sokat edzettem az akadémián. Például kedden 12 órányi kosárlabdám volt, egyetemi órákkal együtt. Ezért örülök, hogy új edzők érkeznek az akadémiára, ahol csak ernyős pozícióban maradok. Csak az idősebbekre szeretnék koncentrálni, hogy legyen időm a gyerekekre.

Nyáron tipikus családi nyaraláson is el fog menni a tengerhez?
- Két évig nem sikerült, a lánya kicsi volt, de ezúttal hét napra megyünk. Mindenkinek meg kell találnia az időt egy nyaralásra. Ellenkező esetben nyarunk van, több kosárlabda tevékenységgel. Júliusban két tábort készítünk különböző korosztályoknak.

Milyen állapotban van az akadémiád?
- Fejlődünk, több edzőnk van. Peter Seman vette át a kadétcsapatot, ez a játékkötelezettségei mellett lesz, amikor visszatér a nyitrai alakulatba. Óriási előny számunkra. A játékosunk és tanítványunk, Martin Ňuchalík veszi át az utánpótlást. Igor Gavalovičnak van a legfiatalabb, akit két kategóriába osztunk. Az összes edzőt bemutatom, hogy teljesítsük elvárásainkat.

Hogyan jellemezné kosárlabda akadémiáját?
- Ez nem úttörő tábor. Szeretettel várunk bárkit, de alkalmazkodnia kell a rendszerhez. Nem lehet kiegészíteni, amely kéthetente érkezik. Világosan meg kell határozni, hogy merre tartunk. Ezek nem csak labdadobás, kosárlabdázás, másrészt a szülők örülnek annak, hogy valaki gondoskodik gyermekéről.

Térjünk vissza a címünnepekre. A te esetedben valóban alkoholmentesek voltak?
- Amióta 1993-ban a professzionalizmus útjára léptem, ezt is meg kellett oldani. Az egyik reflektorfénybe kerül, és példaképnek kell lennie a játékosok számára is. Nem kérhetem a megbízottjaimat, hogy kövessenek életmódot, ha valami mást csinálok. Cigaretta és alkohol ment, mentem még mindig, és nem hiányzik. Még a szeretteim sem próbálnak rám önteni. Ennek semmi értelmét nem látom. Én is mérsékelten eszem, kevesebb húst, több zöldséget és gyümölcsöt eszem, a rendszerem magában foglalja a rendszeres testmozgást.

PaedDr. ĽUBOMÍR VÁROS
* b. 1956. október 30-án Partizánskén
* Becenév: Mexo
* edzői karrier: Nitra, Trenčín, Inter, Prievidza, Pezinok, a Szlovák Köztársaság válogatottja, Prostějov
* legnagyobb sikerek: négy cím a szlovák bajnokságban (Inter, Prievidza és kétszer a Nyitrával)
* nős, Gabika lánya (21), Ľubomír fia (4), Monika lánya (2)
* a nyitrai SUA Testnevelési Tanszék tanára

Két címe van már a Nyitrával. A 2005-ös képen felesége, Monika is látható, aki csapatorvosként dolgozott. Fotó: a MY újság archívuma

Ľubomír Urban a jövőre gondol, fiatal kosárlabdázókkal kezdett dolgozni. Fotó: Jakub Takáč