Kuvait (10 köbméter víz fejenként évente) az egyik legszárazabb terület a világon, a Gázai övezet (52 köbméter) és az Egyesült Arab Emírségek (58) mellett. Ezzel szemben Grönlandon és Alaszkán kívül a legtöbb víz Guyanán (812 121 köbméter fejenként) és Izlandon (609 319) van a legtöbb víz. Finnország, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Királyság és Japán látja a legjobb kilátásokat a talajvíz állapotára és bőségére. Bár Szlovákia nem tartozik a közvetlenül veszélyeztetett országok közé, meg kell tanulnunk sokkal jobban kezelni az ivóvizet is (http://www.streetparty.sk).
Szlovákiában az autochton felszíni források mennyiségének körülbelül 11% -át veszik fel évente, de csak a teljes rendelkezésre álló vízmennyiség kevesebb mint 3% -át. A felszíni víz mennyisége szempontjából hazánkban viszonylag kedvező a helyzet. A felszíni vízkészletek összmennyisége az 1990-98 közötti időszakban akár 47% -kal csökkent, a felszíni vízkivételek azóta 1992 csaknem 30% -kal csökkent. A felszín alatti vízkivételek 32% -kal csökkentek ugyanebben az időszakban. A felszíni vizek mintegy 85% -át ipari célokra szánják, a többit közvízellátásra és mezőgazdasági célokra. A felszín alatti vízkivételeket elsősorban nyilvános vízvezetékeknek szánják (78%). Noha az 1998-as absztrakciók a teljes felhasználható talajvízkészletnek csak a 21% -át tették ki, Szlovákia egyes területein hiányos az ivóvízkészlet azok egyenetlen eloszlása és a felszín alatti víztartalékok használhatóságának ökológiai határainak túllépése miatt (http: // www. uniag .sk).
Az állami vízgazdálkodási mérleg felméri a felszín alatti víz kiaknázásának lehetséges lehetőségei és azok vízgazdálkodása, ipari és mezőgazdasági felhasználása közötti kapcsolatot. Az alapvető értékelési egység a hidrogeológiai körzet.
Jelenleg Szlovákia területe 141 hidrogeológiai körzetre oszlik. Szlovákia tavaszi területnek számít. A földalatti erőforrások jelentős természeti erőforrásokat képviselnek, és a vízminőség szempontjából a legkevésbé veszélyeztetettek (http://www.fns.uniba.sk/zp/trend). Szlovákiában viszonylag nagy a talajvízkészlet. Ezek mind a felszín alatti vizek, amelyek folytonos felszínt hoznak létre. A 2002. január 1-jei összesítés szerint a természetes felszín alatti vízkészletek átlagosan 146,7 m3 .s-1 voltak, amelynek körülbelül 51,9% -a hasznosítható. Gazdag források elsősorban a Žitný ostrov felső negyedének hordalékában, valamint Közép-Szlovákia több hegyének és a Szlovák Karszt mészkő-dolomitos kőzeteiben találhatók. Ugyanakkor az ország nagy részének, például a Duna-síkság keleti pereme, Közép-Szlovákia déli része és Kelet-Szlovákia geológiai viszonyai nem kedvezőek a jelentős talajvíz-felhalmozódások kialakulásához. A felszín alatti vizek minőségét tekintve az alföldi területek a leginkább szennyezettek. Az ivóvízellátás céljából a vizet az alsó horizontból kell venni, ahol az ivóvíz céljára megfelelő minőséget ér el (http://www.chelemendik.sk).
A vízkészletek védelmét a talajvíz és a felszíni vizek minőségének és mennyiségének integrált védelmeként kell érteni, ideértve a természetes gyógy- és ásványvizeket is. A vízkészletek minőségének védelme során a döntő tényezők közé tartozik a vízszennyezés forrása, akár közvetlen, akár közvetett hatással van. A vízmennyiség védelme, ún mennyiségi védelem az ország felhalmozási képességének növelésén és a vízkivétel számított értékeinek való megfelelés ellenőrzésén alapul. Ezért határokat szabnak a felszín alatti víztartalékok felhasználására (úgynevezett ökológiai határértékek), valamint kötelező minimális áramlások az ún. ökológiai áramlások a patakokon. A vízvédelem mindkét aspektusát - minőségi és mennyiségi - különösen a vízgazdálkodás fontos erőforrás területein fedi le az ún a vizek területi védelme, amely háromféle védettségből áll:
• általános, a vízügyi törvény (vízügyi törvény) eredményeként,
• szélesebb körű regionális védelem - védett vízgazdálkodási területek,
• a meghúzott speciális, ún szorosabb védelem, különösen a vízkészletek vonatkozásában
ivási célokra használják - higiénikus védőkörzetek.
Külön kategória a természetes gyógyforrások és az ásványvizek védelme, amely az egészségügyi törvényből ered. Minőségi vízvédelem
A kvalitatív védelem területén az egyik legfontosabb feladat a szennyező források kérdésének kezelése. A szennyező források elvileg pontokra és területekre vannak felosztva. A pontszennyezés döntő forrása a kibocsátott szennyvíz. Bár azóta 1990-ben számuk csökkenő tendenciát mutat, a jövőben növelni kell a csatornarendszerhez csatlakozó lakosság arányát, és a szennyvízkezelésre vonatkozó intézkedéseket kell végrehajtani. A felszíni szennyezés forrásait nehezebb azonosítani, mint a pontszerű forrásokat, de ezek hatása ugyanolyan hosszú távú és nehezen eltávolítható. A felszíni szennyezés legnagyobb forrásai a következők: mezőgazdaság, iszapmedencék és elszórt hulladéklerakók, szennyezett öntözés és esővíz.