Összegzés

medical

Kiindulópont: Az antraciklin citosztatikumok hatékony gyógyszerek, de dokumentált kardiotoxicitással rendelkeznek. A szubklinikai cadiotoxicitás echokardiográfiával történő kimutatásának lehetőségei korlátozottak. Úgy tűnik, hogy a BNP (agyi natriuretikus peptid) a doxorubicin szubklinikai szívizomkárosodásának potenciális markere. A vizsgálat célja a BNP, a troponin I és a bal kamrai ejekciós frakció (EF LV) mért változásainak jelentőségének meghatározása volt. echocardiographically a szubklinikai kardiotoxicitás markereiként antraciklin citosztatikumokkal történő kezelés előtt és alatt.

Fájl és módszerek: A vizsgálatba 10 beteget vontak be a kemoterápia megkezdése előtt, 45-74 évesek (medián 58). A doxorubicin-kezelés megkezdése előtt és a kemoterápia 4. ciklusa előtt a betegek klinikai, laboratóriumi (beleértve a BNP-t és a troponin I-t) és echokardiográfiás.

Az eredmények: A doxorubicin-kezelést megelőzően egyetlen betegnek sem volt szívelégtelenség jele. Az EF LV a kezelés előtt minden betegnél 50% (55-72%, medián 64%) felett volt. A BNP-koncentráció 8 betegnél normális volt 100 pg/ml határérték mellett (7,97 - 320,25, medián 42,24). Három ciklusú antraciklin-kezelés után az EF LV átlagosan 1,3% -kal csökkent (52-69, medián 63), a BNP átlagosan 78,3 pg/ml-rel nőtt (9,8-557,9, medián 68,16). Három betegnél a BNP koncentráció szignifikáns növekedését regisztráltuk (átlagosan 495% -kal), egyetlen betegnél sem figyeltünk meg szívelégtelenség klinikai tüneteket.

Következtetés: Az antraciklin citosztatikumokkal végzett kezelés során 10 betegből 3-nál a BNP koncentrációjának ötszörös növekedése volt tapasztalható, az ejekciós frakció nem szignifikáns csökkenésével együtt. A troponin I emelkedése a BNP maximális emelkedésével rendelkező betegeknél is megfigyelhető volt.

Kulcsszavak: BNP - kardiotoxicitás - doxorubicin.

ÖSSZEFOGLALÁS

Háttér: Az antraciklinek hatékony gyógyszerek, jól megalapozott kardiotoxicitással. A szubklinikai kardiotoxicitás echokardiográfiával történő kimutatásának lehetőségei korlátozottak. Úgy tűnik, hogy a BNP (agyi natriuretikus peptid) a doxorubicin által okozott szubklinikai miokardiális károsodás potenciális markere. A vizsgálat célja a BNP, a troponin I és a bal kamra ejekciós frakciójának (EF LV) echokardiográfiával mért szignifikáns változásának meghatározása volt, mint szubklinikai kardiotoxicitás markere az antraciklinnel végzett kemoterápia előtt és alatt.

Tárgy és módszerek: A kemoterápia előtt tíz beteg vett részt 45-74 éves korban (medián 58). A doxorubicin-kezelés megkezdése előtt és a 4. kemoterápia-sorozat előtt minden betegnél klinikai vizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatokat (beleértve a BNP és a troponin I szintet) és echokardiográfiát végeztek.

Eredmények: A doxorubicin-kezelés előtt egyetlen beteg sem mutatott szívelégtelenség tüneteket. A kezelés előtt az EF LV minden betegnél több mint 50% -ban (55-72%, medián 64%) volt. A BNP koncentrációja 8 betegnél normális volt, 100 pg/ml határérték mellett (7,97-320,25, medián 42,24). Három antraciklin-kezelés után az EF LV átlagosan 1,3% -kal (52-69, medián 63) csökkent, a BNP átlagosan 78,3 pg/ml-rel nőtt (9,8-557,9, medián 68,16). Három betegnél a BNP koncentráció szignifikáns növekedését tapasztaltuk (átlagosan 495% -kal); bármely betegnél a szívelégtelenségnek voltak klinikai jelei.

Következtetések: Az antraciklin kemoterápiával végzett kezelés során 10 betegből 3-nál a BNP-koncentráció ötszörösére emelkedett, az ejekciós frakció jelentéktelen csökkenésével együtt. Az egyik betegnél, ahol a BNP emelkedése a legmagasabb, a troponin I koncentráció növekedését is megfigyelték. A jövőbeni prospektív tanulmány értékelni fogja a BNP és az echokardiográfia jelentőségét a késői kardiotoxicitás előrejelzésében.

Kulcsszavak: BNP - kardiotoxicitás - doxorubicin.