Európában a természeti környezet, az éghajlat és a mezőgazdasági gyakorlatok gazdag sokfélesége uralkodik, amelyek az élelmiszerek és italok széles választékát kínálják emberi és takarmányozási célokra, valamint számos alapanyagot kínálnak a nem élelmiszeripari folyamatokhoz. A mezőgazdasági termékek még az emberek és régiók kulturális identitásának jelentős részét is alkotják Európában.

magyarázata

A fentiekre figyelemmel az Európai Unió (EU) jogszabályait úgy alakították ki, hogy megvédjék bizonyos, az adott területtel vagy sajátos előállítási módszerrel kapcsolatos élelmiszer- és italneveket annak érdekében, hogy garanciákat nyújtsanak a termékpaletta eredetére (meghatározása) és hitelességére vonatkozóan .

Tartalom

  • 1 Mezőgazdasági termékek
    • 1.1 Fő statisztikai eredmények
      • 1.1.1 Növények
      • 1.1.2 Hús és tej
    • 1.2 Adatforrások és rendelkezésre állás
    • 1.3 Háttér
    • 1.4 További információk az Eurostat-tól
      • 1.4.1 Publikációk
      • 1.4.2 Fő táblázatok
      • 1.4.3 Adatbázis
      • 1.4.4 Különleges szakasz
      • 1.4.5 Módszertan/metaadatok
      • 1.4.6 A táblázatok és ábrák forrásadatai (MS Excel)
      • 1.4.7 További információk
    • 1.5 Külső linkek
    • 1.6 Lásd még

Fő statisztikai eredmények

Növények

2010-ben az EU-27 282,9 millió tonna gabonát termelt (beleértve a rizst is). Az ingatag időjárás ellenére a gabonatermelés az EU-27-ben 2000 és 2010 között viszonylag stabil volt - legfeljebb +/- 20% -os ingadozással (lásd 1. ábra) -, bár 2004-ben és 2008-ban a betakarítás jelentősen magasabb volt. A gabonatermelés az EU-27-ben 2009-ben 6,1% -kal esett vissza a 2008-as magas mennyiséghez képest, és 2010-ben további 4,5% -kal. Ennek ellenére a gabonatermelés az EU-27-ben 2010-ben 1,8% -kal magasabb maradt, mint 2000-ben. Másrészt a burgonyatermelés volumene az elmúlt évtizedben folyamatosan csökken (2000 és 2009 között 24,5% -kal csökkent a termelés) ).

A 2. ábra a gabonatermelés elemzését mutatja be az EU-27-ben 2010-ben. A teljes gabonatermelés csaknem fele (48,6%) búza volt, a teljes termelés körülbelül egyötöde kukorica (19,9%) és árpa (18,3%). ).

A gabonafélék, a cukorrépa és az olajos magvak messze legnagyobb termelői Franciaország és Németország voltak, amelyek 2011-ben együttesen a cukorrépa-termelés több mint felét (53,1%), az olajosmag-termelés csaknem kétharmadát (38,9%) és a gabonafélék termelését adták ( 37,3%) az EU-27 esetében (lásd 1. táblázat). A burgonyatermesztés szélesebb körben elterjedt az EU tagállamaiban, Németországban a legmagasabb a termelési ráta (az EU-27 teljes mennyiségének csaknem 20% -a), Lengyelország, Hollandia, Franciaország és az Egyesült Királyságé 14–10%. . Franciaország messze a legnagyobb hüvelyesek (2011-ben) és rostnövények (2010-ben) termelője volt.

Az EU-27-ben a paradicsom, a hagyma és a sárgarépa volt a legfontosabb zöldség a termelés szempontjából, az alma, a narancs és az őszibarack a legfontosabb gyümölcs. 2011-ben Olaszország és Spanyolország termelte a legtöbb zöldséget az EU tagállamai közül, az EU-27 termelésének kétötödével (41,5%) együttesen, ami 57,5 ​​millió tonna volt. Ezen túlmenően Olaszország és Spanyolország volt a legnagyobb gyümölcstermelő az összes EU-tagállamban - 2009-ben Olaszország termelése 21,6 millió tonna, Spanyolország 11,2 millió tonna volt.

Az egyes termékek elemzése azt mutatta, hogy a gyümölcs- és zöldségtermelés csak néhány tagállamban koncentrálódott. Az EU-27-ben például 2011-ben az alma csaknem háromötödét Olaszországban, Lengyelországban és Franciaországban termelték (2010-es adatok), míg gyakorlatilag az összes narancs Spanyolországból vagy Olaszországból származott, ha nem vesszük figyelembe a viszonylag kicsi a termelés volumene Görögországban és Portugáliában. Az EU-27-ben termelt paradicsom csaknem kétharmada (kb. 64% -a) Olaszországból és Spanyolországból származott, míg az EU-27 hagymatermelésének csaknem fele (körülbelül 46% -a) Hollandiából vagy Spanyolországból származott.

Hús és tej

A 2. táblázat összefoglalja az állattenyésztéssel kapcsolatos különböző mezőgazdasági termékek körét. Az EU-27 fő húskészítménye a sertéshús volt (22,4 millió tonna 2011-ben), a termelés a szeletelt marha- és borjúhús tömegének csaknem háromszorosa (7,8 millió tonna); juhtermelés viszonylag alacsony volt az EU-27-ben (0,7 millió tonna).

Az EU-27 sertéshús-termelésének 2011-ben egynegyede (25,0% -a, vagyis csaknem 5,6 millió tonna) Németországból származott, nagyrészt Spanyolország (15,5%) és Franciaország (8,9%) részarányával, Lengyelország 8,1% -kal és 7,7% -kal. Dánia számára jelentősek voltak. 2011-ben az EU-27-ben termelt marha- és borjúhús kevesebb mint egyötöde (19,9% -a vagy csaknem 1,7 millió tonna) Franciaországból származott, és Németország és Olaszország volt az egyetlen tagállam, amely egymillió tonna feletti termelést regisztrált; Írország viszonylag magas (7,0%) részesedést mutatott a marhahús-termelésben az EU-27-ben. A juhhústermelést 2011-ben az Egyesült Királyság uralta 39,4% -os (csaknem 0,3 millió tonna) részesedéssel, amelyet Spanyolország (17,8%), Franciaország (11,6%), Görögország (9,7%) és Írország (6,6%) követett.

A tejtermelés szerkezete az EU-tagállamokban változatos a gazdaság méretét és a tejelő állományokat, valamint a tejhozamot tekintve. Az EU-27 teljes tejgyűjtését 2011-ben 140 millió tonnára becsülték. Az 5. ábra azt mutatja, hogy az EU-27-ben 2011-ben felhasznált teljes tej több mint egyharmadát (36,1%) sajtokká dolgozták fel, és a vaj adta a következő legnagyobb arányt (28,1%); az EU-27-ben felhasznált teljes tej valamivel több mint tíz százalékát fogyasztották tejként (12,6%) és tejszínként (11,8%). Németország és Franciaország regisztrálta a legmagasabban a betakarított tej arányát az EU-27-ben 2011-ben, emellett a vaj- és sajttermelés is a legmagasabb; együttesen e három tejtermék össztermelésének 40-50% -át adták.

Adatforrások és rendelkezésre állás

A különféle növények éves termelési statisztikáira a tanácsi rendeletek vonatkoznak, de a friss gyümölcsökre és zöldségekre vonatkozó adatokat az EU tagállamaival kötött különféle informális megállapodások alapján gyűjtik.

A növénytermesztési statisztikák a betakarított növényekre vonatkoznak. A növénytermesztés megfelel a betakarított betakarításnak, és magában foglalja az értékesített mennyiséget, valamint a közvetlenül a gazdaságban elfogyasztott mennyiséget, a gazdaságból származó veszteségeket és hulladékokat, valamint a szállítás, tárolás és csomagolás során keletkezett veszteségeket.

A tejre, tojásra és húskészítményekre vonatkozó statisztikákat a közösségi jogszabályokkal összhangban kell összeállítani. A tejtermelés tehén-, juh-, kecske- és bivalytej termelésére utal a mezőgazdasági üzemekben. Különbséget tesznek a tejüzemek által összegyűjtött tej és a gazdaságban történő tejtermelés között. A tejgyűjtés csak egy része a gazdaságban a tejtermelés teljes felhasználásának, a többi általában magában foglalja a saját fogyasztást, a közvetlen értékesítést és az állattakarmányt.

A hústermelés esetében a statisztika azon hasított test tömegén alapul, amelyből az emberi fogyasztásra alkalmas hús származik. A hasított test fogalma általában egy hidegben leölt állat súlyát jelenti, bár a pontos meghatározás az adott állattól függően eltér.

Kontextus

A mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos információk felhasználhatók a mezőgazdasági piacok fejlődésének elemzésére, hogy segítsenek megkülönböztetni a ciklusokat és a változó termelési szokásokat; ezek a statisztikák arra is felhasználhatók, hogy megvizsgálják, hogyan reagálnak a piacok a politikai intézkedésekre. A mezőgazdasági termékek adatai a kínálati oldalon is információt szolgáltatnak, elmélyítve az áralakulások megértését, amelyek különösen érdekesek a mezőgazdasági árukereskedők és az agrárpolitikai elemzők számára.

2007 októberében a Tanács elfogadta a mezőgazdasági termékek piacának egységes közös szervezését létrehozó jogszabályt (1234/2007 rendelet). Célja a jogszabályok mennyiségének csökkentése volt a mezőgazdasági ágazatban, a jogszabályok átláthatóságának javítása és az agrárpolitika hozzáférhetőségének egyszerűsítése. 2008 elejétől 2009 elejéig az egységes közös piacszervezés 21 külön piacot váltott fel különféle termékek, például gyümölcs- és zöldségfélék, gabonafélék, hús, tojás, tejtermékek vagy bor széles választékában.