Lézernyomtatás
Jelenleg az egyik legelőnyösebb és legelterjedtebb nyomtatási módszer. A technológia elve lézersugárral változtatja meg a fényvezető töltését, ill. hogy az adott nyomtatási területek töltésének megváltoztatásával az eredetit a dobegységre lehessen rajzolni. Ezek a területek ezután elnyelik a festékport, amely a papírra kerül és a beégetőben megsül.
A technológia megjelenése a 60-as évek végére nyúlik vissza. Fejlesztésének kezdetén a HP, a Canon, a Xerox, a Diablo márkák voltak. 1969-ben a Xerox piacra dobta a 9700-at, de 350 000 dolláros ára jelentősen hozzáférhetetlenné tette a potenciális felhasználók számára.
A rendelkezésre álló olcsó lézergépek valódi kezdeményezője a japán Canon cég volt, amely az 1980-as évek elején LBP-CX modelljével erős partnert keresett az Egyesült Államokban új technológiájának szállítására, valamint egy asztali méretű OEM nyomtató kifejlesztésére és bevezetésére. A Xerox és az Ördög kezdeti sikertelen tárgyalása után a HP leszállt és a nyomtatás történetének egyik legnagyobb mérföldkövén - a LaserJet asztali nyomtatón - kezdett dolgozni. A HP számára kereskedelmi megsiker volt, amelyet a vállalat valószínűleg egyetlen termékkel sem lépett túl.
Kép: Az első 1984-es HP LaserJet asztali lézernyomtató 3500 dolláros kiskereskedelmi áron (forrás: http://www.hp.com)
Digitális nyomtatás
Ez a technológia lehetővé teszi, hogy közvetlenül számítógépekről és más eszközökről nyomtasson. A nyomtatott eredeti dokumentumokat (dokumentumokat, képeket) digitalizálják, és a megjelenítés határozza meg a festék vagy tinta lerakódását az aljzaton. Lényegében ez az egyetlen, amely nem használ nyomást vagy a nyomtatás valamilyen közbenső elemét, vagyis a digitalizált eredetit közvetlenül a számítógépről helyezik át a papírra, bármilyen nyomtatási forma használata nélkül.
A digitális nyomtatás története a lézernyomtatók esetében az 1970-es évek elejére nyúlik vissza (Xerox), bár jóval később léptek be a kereskedelmi szférába és a háztartásokba. A digitális tinták az 1990-es években vették át az irodákat és az otthonokat.
Korábban a digitális nyomtatás minősége a gyártók erőfeszítései ellenére alacsony volt, és nehéz volt versenyezni más technológiákkal.
A digitális nyomtatás jelen magában foglalja az elektrográfiai nyomtatást (lézer) és a tintasugaras alapú nyomtatást (tintákat). Az egész folyamatot számítógép vezérli.
Ábra: Az 1985-ös első nagy formátumú IRIS 3044 digitális nyomtatók egyike, elsősorban műalkotások, plakátok, újságok, magazinok stb. (forrás: https://sdgmag.com)
3D nyomtatás
Az első 3D nyomtatót 1984-ben szabadalmaztatták (Charles Hull). 1993-ban az MIT szabadalmaztatta azt a technológiát, amely por anyaggal és folyékony kötőanyaggal működött. Ezen időpontok ellenére a 3D nyomtatási technológia csak az elmúlt évtizedben fejlett ki kereskedelmi szintig.
A 3D nyomtatás elve a nyomtatási anyag egyes rétegeinek fokozatos tárolása és összekapcsolása az aljzaton, valamint egy 3D objektum létrehozása, digitális adatok alapján. Ez egy adalékanyag, hulladékmentes nyomtatási módszer.
Jelenleg széles körben használják, és új lehetőségei még mindig megjelennek. Használható mind közönséges fogyasztási cikkek nyomtatásához, mind kifinomult orvosi célokra (közös nyomtatás). Széles körben használják a gépgyártásban, alkatrészek prototípusainak vagy berendezésmodelljeinek gyártásában.