absztrakt
Előzmények a publikált kutatásban
Az előzmények vizsgálatához olyan vizsgálatokat azonosítottunk, amelyek meghatározták a súlyváltozás kategóriáját, amelyet a nyomozók fenntartott súlyként azonosítottak. Célunk az volt, hogy példákat találjunk arra, hogyan definiálták a testsúly fenntartását, nem kimerítően. Kutatásunkat az 1999-ben vagy később angol nyelven megjelent tanulmányokra korlátoztuk. Csak felnőtteken végzett vizsgálatokat vizsgáltunk, legalább 1 éves követési időszakkal. Kizártuk a súlycsökkentő vizsgálatokat gyógyszerekkel vagy műtét, sugárzás vagy a pazarló betegség diagnózisa után. Számos tanulmány a súlyváltozást csak folyamatos változóként vizsgálta, és ezeket nem vették figyelembe. A cikkeket két kategóriára osztottuk: súlymegőrzés fogyás után vagy súlymegőrzés korábbi súlycsökkenéssel, amelyet nem határoztak meg vagy kerültek el.
Asztal teljes méretben
A 2. táblázatban szereplő tanulmányok többsége megfigyelő jellegű volt, de a Pound of Prevention tanulmány egy beavatkozást tesztelt a testsúly fenntartásának elősegítése érdekében. A tanulmány elsődleges dokumentuma 53 a súlyváltozást folyamatos változóként vizsgálta, ezért nem szerepelt táblázatunkban. E tanulmány két későbbi cikke azonban a súlyváltozást különböző szempontok szerint kategorizálta: abszolút súlyváltozás 5,0 font és súlyváltozás 5,0%. Hasonlóképpen, csoportunk a testsúly fenntartásának különböző definícióit használta különböző tanulmányokban. 47, 48, 49 Ez szemlélteti a súlymegtartás szabványos elfogadott meghatározásának hiányát.
A lehetséges mutatók közegészségügyi/klinikai felhasználása
Számos olyan kifejezési egység létezik, amelyekben a testsúly fenntartása hasznos lehet: font, kilogramm, a kezdeti tömeg százaléka, BMI vagy a kezdeti BMI százaléka. A font vagy a kilogramm vonzó a közegészségügyben, mivel a közvélemény jól érti őket, bár a két intézkedés jobban ismert az Egyesült Államokban. Ezért a súly fenntartásának meghatározása, például a 2. változás és a globális. 54 Ezt az intézkedést kissé bonyolultabb kiszámítani, mint a testtömeg százalékát, de ennek ellenére egyre ismertebb a nyilvánosság számára, és ma már gyakran használják a laikus sajtóban. 55, 56, 57 Az itt figyelembe vett mutatók közül a BMI százaléka valószínűleg a legkevésbé ismert, és a legnehezebb lenne megmagyarázni a nagyközönség számára. Ezenkívül a BMI százalékos változása megegyezik a tömeg százalékos változásával, ha a magasság állandó, és ezért ennek a mutatónak nincs további haszna azoknál a felnőtteknél, akiknél a magasság stabil.
A testméretek összehasonlíthatósága
A súly fontban (vagy kilogrammban) tartásának meghatározása figyelmen kívül hagyja az alap testméret különbségeit. Egy ilyen meghatározás nem veszi figyelembe, hogy az alany vékony, elhízott, alacsony vagy magas volt-e. Valószínű, hogy az 5 fontos súlyváltozásnak nagyon különböző méretű embereknél eltérő jelentése lenne, az abszolút fontok pedig a testzsírszázalék különböző változásait jelentenék.
A nehezebb embereknél nagyobb a súlyingadozás. Ezt a jelenséget régóta szemlélteti egy fiatal felnőttek tanulmánya, amelyet 15 év alatt hat időpontban vizsgáltak. Az idővel mért súlymérések korrelációja az egyénen belüli átlagos BMI és az egyénen belüli átlag négyzethiba (RMSE) között 0,52 volt. Az átlagos BMI-vel való korreláció csökkent (r = 0,34), amikor az RMSE-t súlyokkal kifejezve számoltuk az egyénen belüli átlagsúly százalékában.
Ha a határértékeket az alaptömeg százalékában adnánk meg, akkor a kezdeti testméret alapján kiigazítást lehetne biztosítani. Más szavakkal, ha a testsúly megtartása plusz vagy mínusz egy adott testtömeg-százalékban van, az azt jelentené, hogy a meghatározás által meghatározott tartomány (fontban) nagyobb lenne egy nehéz embernél, mint egy könnyű embernél. Ezen túlmenően az idősek általában nagyobb eltéréseket mutatnak a meghatározásban, mivel átlagosan a magasabb emberek súlya meghaladja az alacsonyabbakat. A magasságállítás azonban nem lenne egyenletes, és a magasság és a testsúly korrelációja a felnőtteknél körülbelül 0,4-0,6 . 6. 58 A BMI megoldást kínál a különböző magasságú egyének változásainak kompenzálására, de nem ad beállítást a súlyra.
A 3. táblázat a súly abszolút változását mutatja fontban, ami megegyezik az egyes mérőszámok adott súlyváltozásával, négy különböző testméretű felnőtt számára. Ekvivalens fontokat adunk meg 5 font súlyváltozáshoz, 5% súlyváltozáshoz, 1 egység BMI változáshoz és 5% BMI változáshoz. A választott változtatások nagysága csak szemléltető jellegű, és célja összehasonlítani, hogy az egyes méréseket hogyan hajtják végre különböző méretű felnőtteken (oszlopokban), nem pedig a különböző mérésekkel jelzett fontok számát (a vonalak mentén). Nyilvánvaló, hogy a fontban jelölt változás minden testméretnél megegyezik, de a változást a kezdeti súlyhoz viszonyított tömeg százalékos változásában fejezzük ki. A BMI-ben kifejezett változás magasság szerint változik, de súly szerint nem. A BMI-százalék ugyanannyi fontot ad, mint a tömeg százalékos aránya, ha a magasság nem változik. A 4. táblázat a tömeg változását, a BMI egység változását és a BMI százalék változását mutatja, amely egyenértékű 5 font súly változással mind a négy testméretnél. A súly százalékos változása és a BMI százalékos változása ismét a testtömegtől, a BMI egység változása pedig a magasságtól függ.
Asztal teljes méretben
Asztal teljes méretben
Folyadékmérési és kiegyensúlyozási hiba
A mért tömeg kicsi ingadozását okozhatja a mérési hiba, a ruházat, az élelmiszer-fogyasztás és a folyadékegyensúly. Lohman és mtsai. 59 megjegyezte, hogy a felnőttek napi testtömeg-változása legfeljebb 2 kg lehet (4,4 font). Megfelelő skála kalibrálást és standard technikákat feltételezve, a megfigyelésen belüli és az intraobserver hibája kisebb, mint egy font. 59, 60 A ruházat hibákat okozhat. Bebizonyosodott, hogy a cipők és dzsekik nélküli közönséges belső ruházat férfiaknál átlagosan valamivel több mint 2 font, nőknél valamivel kevesebb, mint 2 font. A ruházat súlyából adódó hiba ugyanazon protokoll használatával szabályozható a tanulmány időpontjaiban. Hasonlóképpen, az élelmiszer-fogyasztással vagy a hulladék kiürítésével járó súlyváltozásokat szokásos protokollal lehet szabályozni.
A folyadék egyensúlya befolyásolhatja a testsúlyt a testzsír vagy a sovány szövet változásának hiányában. A víz a testtömeg körülbelül 60% -át képviseli a férfiaknál és 50-55% -ot a nőknél. A teljes testvíz nemenként, életkoronként és etnikumonként változik. Ezek a különbségek a sovány és a zsírszövet mennyiségének különbségéből adódnak, mivel a sovány szövet több vizet tartalmaz, mint a zsírszövet. Az egészséges egyének testvízének mennyisége napi ± 5% között ingadozhat. Ennek a tartománynak a változásai azonban általában intenzív fizikai megterheléssel és magas környezeti hőmérsékletekkel társulnak. Az agy serkenti a szomjúságra adott reakciót, amikor a folyadék körülbelül 2% -a elvész. Tanulmányi körülmények között a hőmérséklet és az aktivitás szintjének egységesítése és annak meghatározása, hogy az alany üres-e a mérés előtt, csökkentheti a folyadékkal kapcsolatos ingadozások nagyságát.
Néhány, 64, 65, 66, 67, de nem mindegyik, 68, 69, 70 vizsgálatban találtak olyan súlyváltozásokat a menstruációs ciklushoz képest, amelyekről azt gondolják, hogy összefüggésben vannak a táplálékfelvétel ciklikus változásával 71 és/vagy a folyadékretencióval. 66, 72 Medián és átlagos különbségek A 28, 18 és 20 év közötti nők esetében a súlyt naponta 62-68 napig mérték, és az egyes ciklusok variációs koefficiense 0,37 és 1,02% között volt. Az átlag és az egyéni testtömeg-szóráson belüli sd 0,39 ± 0,18 kg volt, ami azt jelzi, hogy a súlyváltozás felső határa 0,75 kg-nál (0,79+ (2 sd)) kisebb lenne a nők 97,5% -ánál (a nők típusa). Ebben a mintában a testtömeg 1,2% -a volt.
Chumle és mtsai. 73. számítottuk ki a 40 éves afroamerikai és fehér férfiak és nők teljes testvizét három különböző testméretben (5. táblázat). Önkényesen választottunk olyan testméreteket, amelyek a BMI szintek széles skáláját képviselik. Ezután kiszámoltuk a folyadék térfogatának 2% -os változásának (szomjúság kiváltó hatása) és 5% -os változásának (extrém körülmények) hatását a súly változására és a súly változására. A folyadék egyensúlyának 2% -os változása abszolút és százalékos tömegváltozásokat eredményez