Szlovákia, 2008. február 19. (4/2008. Közigazgatás)

A nyelvkultúráról szóló előadásokon, de a magánbeszélgetések során is többször megkérdezték tőlem a nyelv és a helyesírás kapcsolatát. Szakaszunkban már foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Ezért megismétlem, hogy a nyelv logikailag szinkronizált rendszer, amelynek elemeit hasonlóság és különbség kapcsolata köti. A helyesírást egy nyelvi kifejezés írásos formában történő rögzítésére (rögzítésére) használják. Ebből a célból szabályokat tartalmaz, amelyek ugyan rendelkeznek saját logikával, de egy megállapodás eredménye, de egyezményen alapulnak. Ezért időről időre átalakítják a helyesírást, ami egy szakértői csoport által elért megállapodás eredménye is. Ebben az időben a Szlovák Tudományos Akadémia Tanulmányi Intézetének Nyelvtudományi Intézetének helyesírási bizottsága.

számok

Ezekben az esetekben a nyelv több felhasználója panaszkodott nekem, hogy problémái vannak a számok helyesírásával. Nem biztosak abban, mikor kell ügyesen és mikor külön írni az összetett számokat (egységek, százak és ezerek). Ezért közelítsük meg ezt a helyesírási problémát.

Bizonyos helyesírási kétségek különösen az alapszámokkal fordulhatnak elő, amikor szavakkal írjuk őket. Először azonban megjegyzem a második és a négyes szám szóbeli és írásbeli formáját. Ha a kettes számot használjuk egy bizonyos numerikus aktus kifejezésére, akkor annak a formája kettõ, nem pedig a kettõ, például: A kettõ és a négy hat. De egy személy vagy dolog kapcsán a nem kategóriájában a második szám egybeesik egy felsőbb névvel: két lány, két hordó, kétharmad, két boltív, két könyv. A hetedik esetben a kettes számnak két alakja van, ami a fennmaradó ún kettős (kettős szám). A két alak köznyelvi. De a négyes szám a hetedik esetben négy alakú, a négy alakja dialektikus, ezért íratlan. Kimondhatatlan a lágy - širirma/i kiejtés is.

A húsz számnak az egységekkel együtt két alakja van. Ha nem feltűnő, akkor össze van írva, és csak a megszámolt személy vagy tárgy áll össze: huszonhárom gyermek, huszonhárom diák, huszonhárom tanulóval. Gyakrabban azonban ezeket a számokat ragozzák, majd két szóval írják: huszonhárom, huszonhárom, huszonhárom diák. Ha az első esetben a húsz szám ragozott alakját egységekkel (huszonkét hallgatóval) együtt használjuk, a többi esetben alkalmazhatjuk a ragozott alakot (huszonkét hallgatóval), vagy a húsz (húsz) számot ). A különbség természetesen tükröződik a helyesírásban. A huszonkét hallgatóval ellátott forma is szó szerinti.

A magasabb számokat, amelyek ezerből, százból, tízből és egységből állnak, kétszer is fel lehet írni. Mindenekelőtt egy szóként írjuk őket a könyvelésbe. Akkor ezreknek, százoknak és tízeknek hihetetlen formájuk van: például háromezer-nyolcszázötvenhárom korona. A háromezer-nyolcszázötvenhárom alakja is helyes. Közvetett esetekben az egyes numerikus lépések ragadódnak. Kétszer is megírhatjuk őket. Az első esetben a magasabb számokat egy szóval és a megvilágosodás egységeivel írjuk össze: háromezer-nyolcszázötvenhárom, háromezer-nyolcszázötvenháromval. Mindkét rész hajtogatott. A helyesírás azonban gyakoribb, ha az összes numerikus fokozatot analógia szerint írjuk: háromezer-nyolcszázötvenhárom, háromezer-nyolcszázötvenhárom. Az alapszámot általában az évben használják, és ha szavakkal írjuk az évet, akkor az összes numerikus fokot például a maghoz írjuk: ezerkilencszázharmincnegyedik év márciusában született. A kiejtés kapcsán arra is emlékeztetni kell, hogy ötven felsõbb tízes végén keményen írják és kiejtik. Írunk és mondunk tíz, harminc, de hatvan, nyolcvan. A kiejtés a lágy (ötven) nyelvjárással történik. Közvetett esetekben lágynak ejtjük, mert ezt például lágy magánhangzó követi: ötven (ötven) hallgatóval.

Több számot alkotnak az egyszer/egyszer/egyszer szó használatával, vagy a morfémák - idők használatával. Itt találkozhatunk azzal, hogy melyik változatot írjuk együtt, és melyiket két szóként. Az első esetben több számjegyet írunk két szóként, például: egyszer, kétszer, ötször. A pangások/pangások, a polifónia/polifónia kapcsolata íratlan. Morféma variáns - egyszer egy szóval írva: háromszor, ötször, ezerszer.

A közönséges számokat írhatjuk számokkal vagy szavakkal. Numerikus karakterekkel történő íráskor megkülönböztetjük az alap- és a sorszámokat. A sorszám után egy pontot írunk, például: 25. (huszonötödik) résztvevő, az alap pont nélkül: 25 résztvevő - huszonöt résztvevő/huszonöt résztvevő. A 21-től 99-ig terjedő sorszámok esetében a tízesek és az egységek melléknévi formát öltenek, és például két szóként íródnak: a harmincegyedik. Van olyan forma is, amelynek elején egységek vannak, amelyet egy szóval írnak: huszonegy; ez a forma azonban ritkábban fordul elő. A 101. számtól származó összetett alapjegyekkel csak tízek és egységek sorszámjegyűek. Szóbeli formában együtt írhatók, például: 3528. - háromezerötszázhuszonnyolc, vagy (gyakrabban) külön: háromezerötszázhúsz húsz. Ezrek és százak alapszámok, tízek és egységek sorszámok formájában vannak, és további névként használják őket.

A szavak írása szavakkal azt is megerősíti, hogy a helyesírás megegyezés kérdése. Ezért egyes esetekben kettős helyesírási formát is használhatunk.