Gondolkodott már azon, hogy a szeretet valójában hogyan hat az emberi testre? Bizonyára bárki, aki legalább egyszer valóban szerelmes volt, ismeri felemelő tüneteit. Az endorfinok beáramlása, a boldogság robbanása. Olyan ember, aki beleszeret, amikor egy élet új dimenzióját fedezi fel egy pálca maszatával. A világ hirtelen tele van színekkel, illatokkal, minden apróság örömével. Csak egy gondolat egy szeretett tárgyról, és egy mosoly akaratlanul is megjelenik az ajkakon. Nem lehet nem gondolni a közös pillanatokra, a hihetetlen boldogság ellopott pillanataira.

szerelem

Egy szeretett ember vágyakozik táncolni, sikítani és teljes erővel rájönni, milyen csodálatos tud lenni a világon. A gondtalan érzések, mint a könnyű boldogság tollai, újabb és újabb energiahullámokkal töltik el, amelyek irigylésre méltó világképet váltanak ki benne. Hirtelen háromszor több erővel és létfontosságú energiával rendelkezik; hirtelen lehetetlennek tűnik. És mi következik? Ha minden jól alakul, a szerelem fázisa fokozatosan kevésbé eufórikus, de még mélyebb és pótolhatatlan érzéssé válik - szerelemmé.

A szerelem, mint gyógyszer

A szerelem hihetetlen erővel bír. Visszahozza az életet, változatos ízlését és érzéseit. Nem csak az. Minden eddig fájdalmas seb vagy csalódás gyógyításának ajándékát adja. A szerelem olyan impulzus, amely túláradó örömet és hálát hoz számunkra. Ő a legnagyobb bűvész, mert a már mindent elvesztő embernek megadhatja azt a belső érzést, hogy újra felfedezze önmagát, felfedve számára az élet értelmét. A szerelem olyan, mint egy belső hajtóerő, amely minden, akár egy kis adaggal elindít bennünket. Visszaállítja az erőt és az életvágyat. Mi lehet szebb? Mi lehet még fontosabb? Mi lehet ritkább? Valójában nincs erősebb gyógymód az ember felébresztésére. Pontosan így van: A szerelem gyógyít, mert hatalma van arra, hogy egy elfeledett lelkületet életre keltsen.

A szeretet még az élet tolvajaként is

De a szerelemnek sokféle formája van. Válaszolatlanul vagy elárulva, hatalmas veszteség érzését hordja a kitörő boldogság helyett. Az ember üresnek, összetörtnek érzi magát, elveszíti az élet értelmét. Nincs oka harcolni, lélegezni, élni. Amennyire a szerelem tetszik, ugyanúgy kínozhat. A nekünk mutatott magasságból a hatás nagyon fájdalmas, néha végzetes. Ennek bizonyítéka a körülöttünk lévő élet sorsai. Az öngyilkossági kísérletek a szeretett személy különválása vagy elvesztése után nem és nem is ritkaságok az emberiség és az emberi érzelmek megjelenése óta.

Az ember szeretetre született és szeretett. E belső igény kielégítése nélkül úgy érzi, hogy hiányzik valami lényeges dolog, hogy élete a magány felé halad. A szerelemért való életre törekvés azonban végzetes hiba. Azt mondják, hogy a megtört szívre nincs gyógymód. Nos, ez nem egészen így van. A szeretet akár világosságként, akár sötétségként érkezik hozzánk, attól függően, hogy mit kell megtanulnunk az élet útján. Azok, akik nem lépik túl a fájdalom és veszteség szakaszát, nem fogják megtanulni, hogy a legnagyobb vihar után is mindig felkel a nap. A tudás fájdalomban születik.

Szerelem kontra betegség?

Megbetegedhetünk a szerelemtől? Nem szeretetből, a szeretet a vitalitás ajándéka. Ha azonban túl sokáig szenvedünk érte, a szenvedés fizikai betegséghez is vezethet. A lélek betegsége a test betegségévé növekszik, jelezve a szervezet számára, hogy már nem uralkodik, és változásra, segítségre szorul. Hatalmunkban áll befolyásolni ezt a helyzetet? Hol hibázunk valójában? Olyan erősen ragaszkodunk egy szeretett emberhez, hogy valami más, lényeges elmenekül tőlünk. A szenvedés alkalom arra, hogy az ember felnőjön, megnézze az élet igazságát, amiről még nem volt tudomása. A tudás fájdalomban születik. Rajtunk múlik, hogy megértsük-e, megszabadítsuk magunkat a múlttól, és képesek vagyunk-e tovább bölcsebben menni.

Ez azonban nem mindig történik meg. Ha szenvedésünk gyűlöletté vagy más negatív gondolkodási folyamatokká és érzelmekké válik, akkor az a mi hibánk. Ha téves gondolkodási szokásainkhoz ragaszkodunk, elindultunk egy olyan órára, amely órákat kér. A hibáinktól függően a betegségek bekerülnek az életünkbe. Nem a tévedések adójaként, hanem figyelmeztetésként, hogy valamit rosszul csinálunk. Ha megértjük ezt az üzenetet és időben meg tudjuk változtatni, akkor meggyógyulunk.

A gondolatok láthatatlan világa hatalmas erőt rejt. Ennek az erőnek a titkai nem alszanak el sok pszichoterapeutát, akik felismerték, hogy lelkünk állapota tükrözi egészségünk minőségét. Tehát mit gondolsz? Hogy valóban mi okoztuk az összes betegséget?