lúgos

A szervezet savanyítása, lúgos étrend és betegségek: Valójában az ellenkezője van, ahogy a sarlatánok állítják

A daganatok savas környezete nem a rák oka, hanem következménye. És az emberi test belső környezetének kissé megnövekedett savtartalma nem univerzális ok betegségek, de következmény súlyos betegségek.

Nagyon sok ostobaság és összeesküvés állítja, amelyek azt állítják, hogy megtalálták a betegségek legalapvetőbb okait, és egyszerű és gyors trükköket kínálnak a kezelésükre. Az egyik leggyakoribb az a meggyőződés, hogy a halál okozta összes lehetséges egészségügyi probléma és betegség legfőbb tettese a szervezet elsavasodása. És ahhoz, hogy az emberek elkerüljék, állítólag el kellene fogyasztaniuk az ún lúgos ételek. Megtanulhatja, hogy ezek elfogyasztása még a rákot is meggyógyítja.

A szervezet savanyításával kapcsolatos ostobaság valójában tipikus példa az emberi test alapvető mechanizmusainak félreértésére, torzulásra, az információk szelektív kiválasztására és még a teljes hazugságra is.

Ennek az egész őrült koncepciónak a gerince az a meggyőződés, hogy a rák valójában a test patofiziológiai reakciója a test túlzott savasodására azon a határon túl, amelyet a test képes kezelni. Ez a savasodás állítólag az ún savképző ételek, és állítólag oxigénhiánnyal jár. Állításaik alátámasztására sarlatánok (valószínűleg a legismertebb az Robert O. Young hamis orvos, aki doktori címet vásárolt, és többek között a televízióban úgy mutatta be, hogy meggyógyult a rákban hamar meghalt rákos emberektől - egyébként hírhedt havonta az egészségügyre szakosodott, a savanyításról szóló cikkében "tudósnak" minősítette, és ebben a témában komoly tekintélynek mutatta be, a szerk. megjegyzés.) a találmányok mellett Otto Warburg csavart tudományos tanulmányait is felhasználják, akik a sejtek és daganatok energia-anyagcseréjével foglalkoztak.

Vizsgáljuk meg ennek a koncepciónak néhány alapvető állítását tudományos és orvosi szempontból.

Alapvető tények: Ha az acidózis hosszabb ideig tart, az következmény, nem pedig a betegség oka

Először is, néhány sor a pH-ról, az anyagcseréről és a sav-bázis egyensúlyról az emberi testben. Kémiai szempontból a pH kifejezi a hidrogén-kationok koncentrációját egy adott oldatban. A tiszta víz pH-ja 7, mert ugyanannyi 1 H + hidrogén-kationt és OH - hidroxid-aniont tartalmaz. Például, ha sósavat (HCl) adunk a vízhez, az megnöveli a hidrogén-kationok H + koncentrációját az OH koncentrációjához képest - és a pH ezért 7 alá esik. Ellenben, ha például bázist adunk hozzá nátrium-hidroxid (NaOH), növeli az OH koncentrációját, vagyis a hidrogén kationok alacsonyabb koncentrációban lesznek, mint a hidroxid anionok, és a pH 7 fölé emelkedik.

Az optimális pH az emberi vérben és szövetekben 2 körülbelül 7,4. Ha 7,35 alá esik, akkor acidózisról beszélünk, ha pedig 7,45 fölé emelkedik, akkor alkalózisról beszélünk. A sav-bázis egyensúly rendkívül fontos, ezért van egy emberi teste kifinomult mechanizmusok az optimális pH-tartomány fenntartására. Ezen rendszerek közül a legfontosabb az ún hidrogén-karbonát puffer rendszer a vérben, amelynek alapkomponensei a dihidrogén-szénsav (H2CO3) és a hidrogén-karbonát-anion anion (HCO3 -).

Ez a rendszer egy egyszerű egyenlet alapján működik, amely mindkét irányban fut, a reagensek és a termékek koncentrációjától függően:

Mit jelent ez az egyenlet a sav-bázis egyensúly szempontjából? Tegyük fel, hogy a vérben és a szövetekben növekszik a savasság ("savanyítás"), vagyis az energia-anyagcsere eredményeként nő a hidrogén-kationok koncentrációja. Ezek a kationok reagálnak a karbonát-anionnal, átmenetileg nagyon gyenge szénsavat képeznek, amelyből később széndioxid képződik a tüdőben, amelyet kilégzünk.

Egyszerűen fogalmazva, ha a belső környezet savassága kissé megnő, akkor gyorsabban kezdünk lélegezni, így a tüdő több szén-dioxidot választ ki, ezáltal csökkentve a hidrogén-kationok koncentrációját. Ezután a rendszer visszatér sav-bázis egyensúlyba. 3

A felesleges savak kiválasztásának másik rendszere a vese. Fontos szerepet játszanak a tejsav kiválasztásában, például fokozott izomterhelésben.

Tehát hogyan fordulhat elő acidózis a gyakorlatban? Alapvetően 2 fő oka lehet.

1. A test túlzott mennyiségű hidrogén-kationt termel. Tipikusan szerves savak formájában van 4, amelyek a felgyorsult anyagcsere során keletkeznek. Ebben az esetben kb a normál fiziológiai folyamat és a felesleges hidrogénkationok a tüdőn vagy a vesén keresztül eliminálódnak. A legegyszerűbb esetben tejsav lehet. Ez intenzív izmos erőfeszítések során történik, amikor a vérkeringés nem képes elegendő oxigénnel ellátni az izmokat. Az izmok nem tudják megszerezni a lehető legnagyobb energiát anyagok oxidációjával (légzésével), pl. glükóz, ezért használja az ún tejsavas erjedés. Ez gyorsabb energiaforrás, de sokkal kevésbé hatékony. Ezért nagy mennyiségű tejsav képződik, azaz hidrogén-kationok, amelyek szén-dioxidként választódnak ki a tüdőben, vagy tejsavként a vesékben. Egy másik példa lehet az ún ketoacidosis extrém böjtben.

2. A test nem tud hatékonyan megszabadulni a felesleges hidrogén-kationoktól. Ennek oka lehet csökkent légzési intenzitás vagy veseelégtelenség.

A fentiekből következik, hogy az acidózis (enyhe "savasodás") lehet rövid távú állapot, amelyet a felgyorsult anyagcsere okoz, de az egyensúly ismét nagyon gyorsan stabilizálódott. Másrészt, ha hosszabb ideig tart, ez következmény, nem a súlyosabb rendellenességek oka, ami a test akut károsodásához vezethet.

Hatással lesz-e az étel a szervezet belső környezetének pH-jára? Ostobaság

Ha a szervezet savanyításának logikáját követjük, akkor a savképző ételeknek olyan anyagokból kell állniuk, amelyek előnyösen savaként viselkednek, így felszabadítják a hidrogén-kationt. A lúgképző szereknek pedig olyan anyagból kell állniuk, amelynek hidroxid-anionja rendelkezésre áll a savas hidrogén-kation semlegesítésére.

Természetesen a szervezet savanyításának koncepciójának hívei azok naivan az ételek pH-jára koncentrálnak. De először el kell fogyasztani, meg kell emészteni és felszívódni, és csak ezután befolyásolhatja az emberi test belső környezetének pH-értékét. Emésztéskor rendkívül savas környezettel (pH 1,35 - 3,5) halad át a gyomorban, majd a hasnyálmirigy lúgos váladékával semlegesíti. Ez a folyamat lebontja az ételt alapvető összetevőkre, amelyek felszívódnak és elméletileg befolyásolhatják a pH-t.

Minden étel, akár hús, akár zöld, cukrokból (szénhidrátok), zsírokból (lipidek) és fehérjékből (fehérjék) áll. A gyomorban és a vékonybélben a fehérjék aminosavakra, a cukrok monoszacharidokra, a zsírok pedig glicerinre és zsírsavakra bomlanak. Milyen hatással vannak ezek az anyagok a pH-ra?

A monoszacharidok és a zsírsavak nem befolyásolják az oldat pH-ját, ezért semlegesek. Csak teszteled. Csak annyit kell tennie, hogy feloldja a cukrot vízben, és lakmuszpapírral mérje meg a pH-t. A zsírsavak esetében ez nehezebb lesz, mivel egy ilyen olaj nem keveredik a vízzel. De az eredmény ugyanaz. A cukrok és zsírok esetében elmondható, hogy ezen komponensek egyike sem befolyásolja jelentősen a vizes oldat pH-ját, és így mindenesetre ezek kombinálásával nem kapunk olyan ételeket, amelyek savképzőként vagy lúgosan viselkednek.

És mi van a fehérjékkel? Az élő organizmusokban található 20 aminosav közül kettő (aszpartát, glutamát) savas, három (lizin, arginin, hisztidin) bázikus, a többi semleges. A fehérjék tíz-ezer aminosavból állnak, és a növényi vagy állati fehérjék egyike sem csak savas vagy bázikus aminosavakból áll. Mindig mind a 20 aminosav kombinációja. Ez azt jelenti a gyakorlatban bármely fehérje hatása az oldatra közel semleges lesz.

A vizelet pH-jának változása nem mond semmit a test belső környezetének pH-jának változásáról

Ahogy láttuk, az az állítás, hogy vannak olyan élelmiszerek, amelyek nagyobb hatással vannak az emberi test belső környezetének pH-jára, valójában megalapozatlan. A képzelet tiszta szüleménye.

Az étrend által okozott vizelet pH-változását néha a test savasodásának állítólagos bizonyítékaként mutatják be. Valójában a vizelet pH-értéke meglehetősen jelentősen ingadozhat. És az elfogyasztott étrendtől függően is változik - a fehérjében gazdag ételek csökkentik a vizelet pH-ját, a gyümölcsök vagy zöldségek pedig növelik annak pH-ját. Ezeket a változásokat a fehérjékben vagy ásványi anyagokban, például a kalciumban, a magnéziumban vagy a káliumban található kén és foszfátok jelenléte okozza a gyümölcsökben és zöldségekben.

A vizelet azonban az emberi anyagcsere hulladékterméke.

Fent említett, a vesék fontos szervek az emberi test optimális pH-jának fenntartásában. Ezért logikus, hogy ha az anyagcsere során több hidrogénkation keletkezik, és a vesék segítenek ezek kiválasztásában, a vizelet savasabb lesz, és fordítva, ha sok gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk lúgos ásványi anyagokkal, akkor a felesleges mennyiség kiválasztódik a vizelet és lúgosabb lesz.

Még azt is kiderítették, hogy amikor felébred, a vizelet pH-ja alacsonyabb, mert alvás közben lelassul a légzés - kevesebb szén-dioxid választódik ki, vagyis több hidrogénkation választódik ki a vesén keresztül a vizeletbe. Bizonyos esetekben a vizelet pH-jának hosszan tartó változása bizonyos egészségügyi problémákat jelezhet. Ha a vizelet túl lúgos, ez veseelégtelenséget vagy húgyúti fertőzést jelenthet. A túl savas vizelet pedig metabolikus vagy respiratorikus acidózist vagy cukorbetegséget jelezhet.

Oxigén, rák és Otto Warburg: Hogyan lehet megfordítani egy ok következményét

A szervezet savanyításának koncepciója továbbá azt állítja, hogy a belső környezet megnövekedett savtartalma, valamint az azt kísérő oxigénhiány az egyetlen vagy fő oka a ráknak. Az ilyen típusú igények század elejének Otto Warburg német tudós csavart állításain alapulnak.

Ez a hülyeség nagyon lehet egyszerűen cáfolja a több mint két évszázados kutatás eredményeit. Világosan kimutatták, hogy a rákok túlnyomó többségét különféle vegyi anyagok okozta DNS-károsodás vagy az ún mutagének, a fennmaradó részt pedig vírusok okozzák. 5.

Most nézzük meg, hogy is van ez valójában a rákkal és a savas környezettel, és mire jött valójában Otto Warburg.

Mint fent említettük, a pH-változások szorosan összefüggenek a sejtek energia-anyagcseréjével. Mindenki számára világos, hogy az ember sokáig nem létezhet oxigén nélkül. Tehát mi az oxigén sorsa és szerepe a testben?

Belégzés után az oxigént a hemoglobin szállítja a sejtekbe, ahol áthalad a membránon és részt vesz az ún. sejtlégzés. Ez a folyamat három részfolyamatra osztható (glikolízis, krebs-ciklus és ATP-termelés a mitokondriumokban hidrogéngradiens alkalmazásával), ahol a sejt kivonja a molekulákban lévő energiát, mint pl. glükóz és kisebb molekulákban tárolja ATP (adenozin-trifoszfát), amely univerzális energiavalutaként szolgál minden enzim számára - valami hasonló a pénzhez az emberi világban. A glükóz oxigén segítségével történő teljes oxidációjával a szervezet 36 ilyen molekulát képes megszerezni. A fent említett Otto Warburg is részt vett ennek a folyamatnak a tisztázásában, és 1931-ben Nobel-díjat kapott az enzimek működésének és mechanizmusának az energia-anyagcserében való tisztázásáért végzett munkájáért.

Ha azonban valamilyen oknál fogva a sejt nem rendelkezik elegendő oxigénnel, akkor az említett háromlépéses folyamatból csak az első folyamat - a glikolízis - megy végbe, míg a sejt csak 2 ATP-molekulát nyer. A glikolízistermék - a piruvát - ezt követően tejsavvá alakul, ami, mint fent említettük, növeli a szövetek savasságát, mert képes hasítani a hidrogénkationt és csökkenteni a pH-t. Ennek a folyamatnak az analógiája az alkoholos erjesztés, amelynek során az egysejtű szervezetek oxigén hiányában nyernek energiát.

És mi van a rákos sejtek energiaigényével? Itt jövünk ismét Otto Warburghoz. Észrevette, hogy a rákos sejtek csak a sejtlégzés első szakaszát használják - a glikolízist, még akkor is, ha elegendő oxigén van a vérben. Ezt a jelenséget tiszteletére Warburg-effektusnak nevezik, és ez a rákos sejtek egyik jellemzője.

Ellentmondásnak tűnhet, hogy a gyorsan osztódó rákos sejtek nem használják ki a bevitt molekulák teljes energiapotenciálját. Megállapították azonban, hogy a glikolízis elégséges a sejtosztódás energiaigényének fedezésére, legyen szó akár rákról, akár normál sejtekről. Másrészt a glikolízis nemcsak energiát szolgáltat, hanem számos más molekulát is, amelyek a sejtek építőköveinek - lipidek, nukleotidok, aminosavak - szintetizálására szolgálnak. Ezek szükségesek a tumor növekedéséhez. Így a glikolízis rákos sejtek általi felhasználása végső soron adaptív folyamat.

Ezenkívül a véráramban stabil glükózszint tartható fenn, hogy a rákos sejtek gyakorlatilag folyamatosan hozzáférhessenek a nagy energiájú glükózmolekulákhoz. A Warburg-effektus tehát annak oka, hogy a tumoros környezet savas - amint azt fentebb említettük, a glikolízis tejsav termeléséhez és ezáltal a közeg savasságának növekedéséhez vezet. Más szavakkal, a daganat savas környezetét a rák okozza. Nem a test savas környezete miatt rák - ahogy a sarlatánok megtévesztették.

Hamis ígéretek, nincs bizonyíték

A szervezet túlsavasodásának mint a rák fő okozójának az egyszerű, de veszélyes megoldások egyszerű, de teljesen helytelen megoldásai, amelyekkel semmit nem lehet elérni. Ugyanakkor arról van szó, hogy hamis érzéseket váltanak ki más, széles körben elterjedt álhírek módjára.

Ezenkívül a rák a DNS károsodásának eredménye, nem pedig a szervezet túlsavasodása. A belső környezet savasságának növelése közben nagyobb mértékben nem is történhet meg, mert meghalna.

Általában az éppen ellenkezőleg, ahogy a sarlatánok állítják vagy néhány életmódmagazin. Valójában nem ez az oka. A belső környezet savasságának növekedése, azaz az acidózis következmény anyagcserezavarok vagy a kialakult rák és a vele összefüggő Warburg-hatás következtében.

Természetesen el kell ismerni és hangsúlyozni kell, hogy a kiegyensúlyozott étrend rendszeres testmozgással kombinálva csak elősegítheti a különféle betegségek - köztük a rák - megelőzését. Naivan veszélyes azt gondolni, hogy az emberek csak egészséges életmóddal vagy állítólagosan lúgos ételekkel gyógyíthatják meg a rákot.

A szerző a rákot kutatja a Yale Egyetemen.

Megjegyzések:
1 Valójában ezek az ún oxónium kationok H3O +. Az egyszerűség kedvéért megemlítem azonban H-t +
2 Valójában a vérplazmában és a szöveti folyadékban
3 A karbonátanion (HCO3 -) a sejtekben a sejtlégzés folyamán képződik - ezért belélegezzük az oxigént és kilélegezzük a szén-dioxidot.
4 A sav csak egy olyan anyag megjelölése, amely képes hasítani a hidrogén-kationt a vízben - növeli a hidrogén-kationok koncentrációját, azaz az oldat savasságát.
5 A közelmúltban számos tanulmány jelent meg a véletlen szerepéről valamiféle "balszerencsemutációk" révén. Számos, a területen dolgozó tudós azonban szkeptikus e művek előnyeivel kapcsolatban - többek között a cikk szerzője, aki a megállapításokat csak régi ismert információnak tekinti "új ruhákba csomagolva". Egy részletesebb vita azonban meghaladja a jegyzet kereteit:)