Azt akarod mondani, hogy a térded fáj? Futsz? Akkor nem csoda! Nagyon gyakran lehet ilyen interjút, néha akár orvosi rendelőben is. A nehézségek legfőbb oka azonban nem maga a futás, hanem mindenekelőtt a medence statikájának rendellenességével és a mozgásszervi rendszer egyéb egyensúlyhiányaival kapcsolatos helytelen mozgássztereotípiák.
Valószínűleg minden futónak fájt a térde (vagy mindkét térdízülete). Néha csak fáj, akkor a fájdalom elmúlik, és megfeledkezünk róla. Ha azonban megismétlődik, vagy a térde folyamatosan fáj, és a futásszünet nem segít, akkor általában nincs más választásunk, mint orvoshoz fordulni. Azonban még ez a lépés sem jelenti feltétlenül a orvoslás módját. A pontos és pontos diagnózis arról, hogy mi fáj, a mai orvoslás számára már nem jelent problémát. A problémát nem mindig oldhatja meg a művelet. És éppen akkor, amikor a művelet nem segít, a probléma valószínû felmerülésének megoldása nem olyan pontos és tökéletes.
Az információ ritka árucikk
Ebben a tekintetben ráadásul abszolút hiányzik a megvilágosodás. Például sokan már azt gyanítják, hogy az ízületi fájdalom összefüggésben állhat például a gyenge lábműködéssel. A műtétemre fájó térdekkel érkező sportolók döntő többsége azonban még soha nem hallotta, hogy a medence vagy a gerinc súlyos rendellenessége vagy egyensúlyhiánya lehet a fő ok.
Sajnos erről általában nem tudnak meg orvosuknál. Szerencsére ezeket az összefüggéseket már az orvosi iskolákban is tanítják, de kevesen képesek ezeket egyértelműen elmagyarázni a beteg számára. Arról nem is beszélve, hogy az orvosnak a betegre nehezedő kis terhelésével ez még csak nem is lehetséges. Még a legtöbb média sem foglalkozik mélyebb összefüggésekkel, de hajlamosak a "csodálatos étrend-kiegészítőket, amelyek gyorsan kiküszöbölik a problémát", vagy a géleket, amelyek "garantálják a fájdalomcsillapítást". A futók így maximálisan továbbadják egymásnak az információkat és tapasztalatokat az interneten folytatott beszélgetések során. Ez a cikk természetesen nem oldja meg a megvilágosodás hiányát, de talán ez lehet legalább az első kis lépés ebben az irányban.
A térdízületek fájdalomhoz vezető összes változásának felsorolása az egész cikknek helyet foglalna. De még ez sem igazán szükséges. Valójában csak néhány, pontosabban három van, amelyekről beszélni fogunk.
A probléma az, hogy sok sportoló a sérülést kezdetnek tekinti, így gyakran hallható: "Térdproblémáim vannak, mióta megsérültem a meniszkuszom":
Maga a sérülés azonban nem a probléma kezdete, gyakorlatilag minden esetben sok évvel ezelőtt kezdett felmerülni, és fő oka a funkcionális kapcsolatok hosszú távú zavara a testben. És ha nem távolítjuk el, akkor az egész futó karrier alapvetően csak sérülésre vár.
Keresse meg a gyermekkori problémák gyökereit
Most pedig térjünk rá az egyes okokra, amelyek közül azonban hiányozni fog a gyakran említett futás által okozott túlterhelés. Bár a futás évtizedek óta naponta több ezer sokkot okoz az ízületekben, minden testszerkezet hatalmas alkalmazkodási képességgel rendelkezik, és ha fokozatosan és lassan növeljük a terhelést, alkalmazkodni tudnak hozzá. A probléma azonban akkor jelentkezik, amikor az egyik alsó végtag lényegesen többet terhel, mint a másik. Ennek fő okai a következők:
Ezt a problémát egyszerűen "ferde medencének" is nevezik, és ez nemcsak a térdfájdalom, hanem más alsó végtagi problémák fő oka is. Ha a kudarc egyoldalú, a következmény az ún funkcionális végtagnyújtás az érintett oldalon. Lehetnek milliméterek, de például három centiméteresek is. A rövidebb végtagot viszont ezután lényegesen jobban megterhelik minden futófelületnél (4–6-szor), így annak valószínűsége, hogy idővel sérülés következik be rajta, közel áll a teljes bizonyossághoz.
A ferde medence nem játszik nagy szerepet az olyan degeneratív betegségek kialakulásában, mint az osteoarthritis (nagyobb hatások a futófelületen = nagyobb a porc károsodása). Az izomegyensúlytalanságok miatt ugyanakkor egyes izomkötések jelentősebb túlterhelés jelentkeznek, ami aztán mechanikai károsodáshoz, később pedig gyulladásos folyamatok kialakulásához vezet.
Kiterjesztett végtag esetén a "funkcionális" szót kell hangsúlyozni. Ez nem azt jelenti, hogy a végtag valóban hosszabb (a csont hosszát tekintve), és ez az aszimmetria egyszerű fizioterápiás eljárással könnyen eltávolítható. Ennek köszönhetően a végtagok hossza kiegyenlítődik, és a rövidebb túlzott terhelése eltűnik.
Természetesen előfordulhat olyan helyzet, amikor az egyik végtag valóban veleszületetten vagy sérülés következtében hosszabb. Bár ez a tény jelentősen megnehezíti a fájdalom kezelését, a végén szinte mindig lehetséges megtalálni a megfelelő megoldást.
Hogyan juthatunk el: Az emberek túlnyomó többségénél kismedencei rendellenesség alakul ki kora gyermekkorban. Leginkább 4–5 évesek, leggyakrabban a lábak aszimmetrikus helyzete miatt (lásd 2. pont). Lényegében a keresztcsont és a medence kapcsolatának (úgynevezett sacroiliacus, rövidített SI ízület) működésének zavara. Az ízület nem feltűnő, csupán néhány milliméteres mozgékonyságú, így a legtöbb ember nem is tudja, hogy van. Ez azonban meglehetősen bonyolult. Ezenkívül gyermekkorban általában a medence statikájának tiszta rendellenessége, és akkor a legegyszerűbb a gyógymód. Az évek során több funkcionális rendellenesség és izomegyensúlytalanság tömörül rá.
HOGYAN KELL TUDNI: A diagnózist a gyógytornász könnyen meghatározza, de a tükörbe nézve is mindent meg lehet tudni. Például a különböző vállmagasságokat gyakran a női táskák nem megfelelő hordozásának tulajdonítják, de a valóságban csak a kismedencei rendellenesség adta állapotot rontják a későbbi izomegyensúlytalanságokkal. Egy másik tipikus megnyilvánulás lehet például a mellizmok egyenlőtlen magassága és ereje.
MEGOLDÁS: Szükséges felkeresni egy tapasztalt (általában ismételt) gyógytornászt, aki rendszeres testmozgással és az ergonómia elveinek betartásával jár, például a munkahelyen ülve.
A lábak aszimmetrikus helyzetét a függőleges tengelyben gyakran "futófelület rendellenességének" nevezik, például a futók számára a pronáció és a szupináció jól ismert. Bizonyos szempontból talán először is meg kell említeni, mert nem csak kialakul, hanem ferde medence, hanem okozza is. A térdfájdalom közvetlen okaként azonban valóban a második helyen áll.
Biztosan nem feledkezhetünk meg róla, mert a futófelület meghibásodása például megváltoztatja az ízületek terhelési szögét, ami növeli károsodásuk valószínűségét. Ha a lábak és a bokák aszimmetrikus helyzetével foglalkozunk, az a bokák állapotának jelentős javulásához vezethet - térdfájdalom esetén akár 33% -os, azaz egyharmados korrekcióhoz is hozzájárulhat. Ilyen magas szám azonban csak akkor biztosított, ha a medence statikájának meghibásodását is kiküszöböljük.
Hogyan juthatunk el hozzá: A rendellenesség gyakorlatilag minden emberben kialakul, attól a pillanattól kezdve, hogy elkezd járni, körülbelül 4-5 évig.
HOGYAN KELL FELISMERNI: A diagnózist pontosan csak orvos - podológus határozza meg, de az egyes futó üzletekben rendelkezésre álló vizsgálatok és eszközök adhatnak némi ötletet, valamint a cipő taposásának egyszerű áttekintését.
MEGOLDÁS: A megfelelő lábbeli fontos, különösen kora gyermekkorban, felnőttkorban a leghatékonyabb az egyedileg korrigált talpbetét használata mind futás közben, mind normál viselet esetén. A mezítláb vagy mezítlábas cipőben történő futásnak is pozitív hatása van, de inkább az edzés kiegészítéseként, azaz rövidebb távolságokon és kizárólag puha és egyenetlen felületeken.
Sztereotípia és járási rendellenesség
A medence, a láb és a boka aszimmetriája abszolút a legfontosabb a térdfájdalom kialakulásában, és ezek megszüntetésének kell lennie az első és feltétlenül döntő lépésnek a kezelésben. Akkor sem nyerik meg, mert a futók nagy részének továbbra is fennáll a helyzet, amikor futáskor az egyik végtagot többet terhelik, mint a másikat. A fő ok a technológiai hiányosságok. Alapvetően természetes reflexről van szó, amelyet helyre kell állítani a megfelelő formában.
Hogyan juthatunk el: Sok éven át különböző izomegyensúlytalanságok kapcsolódtak a medence statikai rendellenességeihez, ami helytelen mozgássztereotípiák kialakulásához vezetett. Ezek aztán megmaradnak, még akkor is, ha eredeti okuk megszűnt (egyszerűen fogalmazva - a medencénk már egyenes, de az izmoknak még nem sikerült regisztrálniuk, így továbbra is "görbén" futunk).
HOGYAN KELL ISMERNI: A probléma megbízható jelzője a két láb és a párna futás közbeni érintkezésének időbeli különbsége, valamint az ún. függőleges rezgés (mekkora intenzitással ugrálunk le az egyes lábakról). Ezek apró különbségek, amelyeket szabad szemmel gyakorlatilag nem lehet kimutatni. Korábban készülékkel csak speciális munkahelyeken lehetett mérni, ma már néhány sporttesztelő is ismeri.
HOGYAN MEGOLDJA: Annak ellenére, hogy a gyógytornász már "kijavította", és elkezdtük a talp és a boka helytelen helyzetének javítását, például talpbetétekkel, egyáltalán nem nyerjük el. Még mindig hosszú távú munkánk van rendszeres testmozgás formájában. Az ilyen irányú jó eredményeket főleg az egyensúlygyakorlatok hozzák, de csak akkor, ha azokat helyesen hajtják végre, és ezzel egyidejűleg a test helyes statikáját korrigálják és fenntartják. A megfelelő reflex állandó megújítása azonban még mindig nagyon hosszú pályán fut. Ez átlagosan körülbelül 25 000 ismétlést igényel a vonatkozó gyakorlatokon.
Így nincs hatékony segítség térdfájdalom esetén. Ezek az eljárások nemcsak egy kiváló elsődleges megelőzés, amely egyáltalán megakadályozza a probléma megjelenését, hanem egy másodlagos is, amely jelentősen csökkenti annak megismétlődésének kockázatát. Ehhez azonban általában nemcsak orvos (gyógytornász és podológus) segítségére van szükség, hanem az egyes futók kemény és hosszú távú együttműködésére is.
A BALESET NEM BALESET!
A kismedencei sztatika rendellenességeinek, amelyek funkcionális különbséget okoznak a végtagok hosszában, logikusan elsősorban a túlterhelés okozta problémákat (osteoarthritis, izomkötések gyulladása stb.) Kell érinteniük, de nem az akut sérüléseket. Az ilyen megnyújtott és szakadt szalagok vagy a meniscus sérülései azonban kizárólag külső mechanikai okokból erednek, például rándulásokból, ütésekből vagy az ellenféllel való érintkezésből! Ennek azonban pont az ellenkezője igaz.
Azt, hogy a külső mechanikai okok valóban károsítják-e az ízületet, döntően stabilitása határozza meg, amelyet a körülötte lévő izomfűző állapota és ereje befolyásol.
Azonban egy "ferde medencével" rendelkező embernél az idő múlásával izomegyensúlytalansági láncok alakulnak ki, amelyek miatt az ízületek körüli izmok csak korlátozott mértékben erősödnek meg, még akkor is, ha például szisztematikusan részt vesz egyensúlyi gyakorlatokban.
Az első térdsérülések ezért statisztikailag szignifikánsan gyakrabban fordulnak elő a végtagon, amely funkcionálisan rövidül és ezért túlterhelt.