több

elemeket

  • anémia
  • Csontvelő-transzplantáció
  • Immun terápia

Az allogén BMT továbbra is az egyetlen kezelés a súlyos β-thalassemia szempontjából. 1, 2 A BMT után nem ritka a korai graftelégtelenség és a tartós vegyes kimérizmus, 3, de a β-thalassemia késői kiújulása ritka, csak néhány esetet sikerült sikeresen kezelni egy második transzplantációval. 4, 5 Noha a donor limfocita infúzió (DLI) hatékony kezelés egyes hematológiai rosszindulatú daganatok késleltetett megismétlődéséhez az allogén BMT után, 6 DLI-ről csak néhány esetben számoltak be a thalassemia korai graftelégtelensége miatt. 7, 8

Beszámoltunk egy olyan β-thalassemia késleltetett kiújulásának esetéről, amelyet sikeresen kezeltek DLI-vel 23 évvel a BMT után. A páciens aláírta az intézményi felülvizsgálati testület beleegyezését, hogy orvosi nyilvántartása felhasználható legyen a kutatáshoz. Egy 2,5 éves fiú BMT-t kapott HLA-val azonos ABO-val nem egyező, β-thalassemia kiskorú nővérétől, miután BU-val (14 mg/kg) és CY-vel (200 mg/kg) kondicionálták. A Lucarelli transzplantáció kockázatos kategóriája a 2. osztály volt. A GVHD megelőzésére ciklosporint és metotrexátot használtak. A trilin hasítását a 36. napra értük el, a teljes kiméra donort citogenetikai analízissel dokumentáltuk a BMT után a 726. napon. Nem alakult ki akut vagy krónikus GVHD, és a ciklosporint a BMT után a 82. napon abbahagyták.

A beteg normális fejlődéssel és megfelelő vérsejtszám mellett a BMT után 22, 4 évvel is sikeres volt, amikor akut légszomj, láz és hemolitikus vérszegénység jelentkezett. Hemoglobinszintje 5,5 g/dl volt, de a fehérvérsejtszám és a vérlemezkeszám normális volt. 2 U besugárzott vörösvértestet kapott, és a hemolízis spontán javult. Hét hónappal később a hemolitikus vérszegénységet újból jelentették, és az RBC transzfúziótól vált függővé. A Hb elektroforézissel a β-thalassemia major visszatérése mutatkozott megnövekedett HbF (23,5%), csökkent Hb A1 (73,7%) és normális Hb A2 (2,8%) értékkel. A BM hipercelluláris volt erythroid hyperplasiaval, és nem volt bizonyíték a dysplasia, blasztok vagy citogenetikai rendellenességek kimutatására. A kiméra tesztek azt mutatták, hogy a nem frakcionált BM sejtek 10% -a, a frakcionált csontvelő CD34 + sejtek 5,5% -a, a perifériás vér CD3 + sejtjeinek 78% -a és a perifériás vér CD33 + sejtjeinek 2,6% -a donor eredetű.

Miután mérlegelte a krónikus transzfúziót keláttal, második transzplantációt vagy DLI-t, a beteg úgy döntött, hogy folytatja a DLI kezelést. A donornak két korábbi terhessége volt a kórelőzményében, és éppen a DLI-vel végzett limfocita-aferézis előtt 3 héttel hozta világra második fiát. A beteg 3x107 CD3 + sejt/kg dózisban kapott DLI-t a GVHD előzetes kezelése vagy megelőzése nélkül. A fertőzés nem volt jelen a DLI-n. A DLI utáni klinikai lefolyását az 1. ábra mutatja be részletesen. Amint látható, kialakult a neutropenia, amely több napos G-CSF alkalmazást igényel, és a GVHD reagál a prednizonra és a takrolimuszra. Ezt követően a vérsejtek számának teljes helyreállítását érte el, a kiméra visszatérése 100% volt. A páciens transzfúziótól független, enyhe krónikus orális GVHD-val rendelkezik, és Karnofsky-pontszáma 90% az utolsó kapcsolatfelvétel során 1 évvel a DLI után.

Klinikai folyamat a donor limfocita infúzió után. A páciensnél a DLI után 30 nappal akut GVHD II. Fokú bőr és máj, a DLI után pedig 33 nappal pancytopenia alakult ki. A GVHD prednizonnal (2 mg/kg) és takrolimusszal oldódott meg. A granulocytopenia 1 hét G-CSF beadása után megszűnt. A perifériás vér CD3 + és CD33 + sejt donorainak kimérizmusa növekedett, és a DLI után a 70. napra végül elérte a 100% -ot. A Hb gyors növekedését már a DLI után a 42. napon észlelték, az összes többi vérsejt normalizálódásával együtt. A páciensnél nem alakult ki antibiotikumot igénylő fertőzés, és a transzfúzió a DLI után a 36. naptól független marad. Az átfedő NIH szindrómát a szájban, a májban és a belekben nyugalmi állapotban a DLI után a 29. napon diagnosztizálták, amely jól reagált a prednizon (1 mg/kg) újbóli beiktatására, majd minden második nap 0,5 mg/kg-ra és a takrolimuszra szűkül.

Teljes méretű kép

Tudomásunk szerint ez a leghosszabb időtartam a transzplantációtól a β-thalassemia megismétlődéséig a HLA-ból származó BMT után, azonos testvérrel. A donor hematopoiesis DLI általi teljes helyreállítása közvetlen bizonyítékot szolgáltat a graft versus thalassemia ellen, és emellett a maradék donor vérképző őssejtek helyreállítási képességét, amelyek helyreállították a beteg csontvelőjét, és általában a transzplantáció után több mint két évtizedig szaporodtak. 9 A DLI alternatív beavatkozás lehet a BMT utáni β-thalassemia késői kiújulásában.