1. Bevezetés a vallásfejlődés kérdésébe
Először is jó lenne tisztázni a fogalmakat. Mi a vallási nevelés? A vallásoktatás olyan tudományág, amely a pedagógiával foglalkozik annak érdekében, hogy minden pedagógiai jellegű kezdeményezésben hirdesse a keresztény hitet és a hit értékének helyzetét.
Évezredek óta a vallás az egyetlen intézmény, amely szisztematikusan gondoskodik az etikai kérdésekről és a megfelelő oktatásról. Az 1989 előtti időszakban csak egyoldalú és torz információk keringtek a vallásról. A vallási világnézet és a tudomány éles ellentétben álltak egymással. Azt állították, hogy a tudomány cáfolta a vallási világképet, és bebizonyította a "tudományos", marxista világnézet igazságát. Valójában a tudomány nem tudja bebizonyítani vagy megcáfolni az alapvető vallási tanításokat (Isten léte, a túlvilág létezése), mert a tudományos kutatás lehetőségei nem állnak ellenőrzésük alatt. Egy tisztán szellemi lény, például Isten a vallás szerint, nem mérhető és nem mérhető, és a halál pillanatában minden vizsgálat lehetősége megszűnik. Ma is sok tudós van a tudomány nagyjai között, akik a modern tudomány felfedezéseit a vallási hit közvetett megerősítésének tekintik.
Éppen ellenkezőleg, a nem keresztény családban élő gyermeknek nincs szoros kapcsolata a hittel, de a keresztény kollektívába kerülve felfedezi a hit gazdagságát, amelyet a keresztény családból származó gyermek természetesnek vesz. 2.1. Családi kapcsolatok
A családi kapcsolatok fontos szerepet játszanak a vallás fejlődésében. Előrehaladhatják vagy lassíthatják ezt a fejlődést. Mint már említettem, fontos, hogy a szülők egységesek legyenek a nevelésben, és ugyanazok az igényeik és követelményeik legyenek a gyermekkel szemben. Az egész család működése főleg a gyermekek és a szülők viszonyában tükröződik. A testvérek és a nagyszülők is fontos szerepet játszanak. A környezet hatása nem elhanyagolható.
2.1.3. Nagyszülők
A nagyszülők, ha vallási végzettségűek, a legtöbb esetben pozitívan hatnak a vallás fejlődésére. Ha a szülőknek nincs jó kapcsolatuk a nagyszülőkkel, akkor ezt a negatív hozzáállást továbbadják gyermekeiknek. Kultúránkban az a szokás, hogy a nagyszülők szüleik távolléte alatt őrzik gyermekeiket. Ez lehetőséget ad a gyermeknek arra, hogy pozitív kapcsolatot építsen ki a nagyszülőkkel. Több mint biztos, hogy a nagyszülőnek diametrálisan más hatása van unokáira, mint saját gyermekeit nevelte. Azt hiszem, ez a nagyobb élettapasztalatoknak köszönhető. 2.2. Pozíció a családban
A gyermek nem lehet kevés, vagy sokkal inkább a családban. Mindkét pólus negatívan befolyásolja a vallás fejlődését.
Ha túlságosan előnyben részesíti őt (háziállat), rájön erre a tényre, és visszaélni kezdhet vele. Magabiztos a helyzetében, manipulálni tudja a szüleit és tudja, hogy ha valamit rosszul csinál, akkor a szülei megbocsátanak neki. Másrészt, ha a gyermeket nem ismerik fel a családban, ez alsóbbrendűségi érzést eredményezhet. A gyermek tudja, hogy ha bármit és bármennyire is jól csinál, a szülők nem veszik észre. Ha több gyermek van a családban, fontos, hogy azonos státusszal rendelkezzenek. A gyermekeket sem szabad a nemek szerint előnyben részesíteni.
2.3. A vallási fejlődés feltételei
Minden család különböző feltételeket ad a vallási fejlődéshez. A pozitív vallási fejlődés feltételeinek megteremtésével a szülőknek - a partnereknek - a házasságkötés előtt meg kell felelniük. Ha különböző hitű partnerek, akkor jobb, ha hamarabb kezeljük ezt a problémát, mert ha gyermek születik, akkor már késő. A problémát alábecsült házasságok általában válással végződnek. A partnereknek részt kell venniük a szakemberekkel (papok, pszichológusok) tartott találkozókon, hogy tájékoztassák őket a házasság és a nevelés buktatóiról. A megfelelő képzés ideális feltételeket teremt gyermekeik vallási fejlődéséhez.
2.4. A családi oktatás hatása a vallásfejlődésre
Minden szülő gyermekeinek csak a legjobbat akarja adni. Mindegyik szülő azonban mást képzel el a kifejezés alatt, így a szülők csoportja pozitívan, a másik negatívan befolyásolja a vallás fejlődését. 2.4.1. Pozitív hatás
A szülők, akik számára az igazság és az igazságosság a legnagyobb érték, azt akarják, hogy gyermekeik is értékeljék ezeket az értékeket. Az anyagi tulajdonjogot nem hanyagolják el, de értékesebb tudni, hogyan kell megszerezni. Az etikus magatartás a legfontosabb. Egy ilyen családban, ahol harmónia van, a gyermek nem tanulhat semmi rosszat a szüleitől. A vallásfejlődésre kifejezetten pozitív hatással van.
2.4.2. Negatív hatás
Ha az anyagi javak (pénz, autó, ház) a legfontosabbak a családban, ha a szülők csak mindenáron akarnak lenni és rendelkeznek, ahol az etikának nincs erős pozíciója, nincs harmónia, szeretet, alig van senki nőnek vallásosan.
2.5. Összegzés
Ahhoz, hogy a család a vallási fejlődésben betöltse funkcióját, szeretettel kell tölteni. Minden szülő tökéletlen és tökéletlenségét szeretettel kell kompenzálnia.
Azt mondják, hogy az iskola a második otthonunk. Valószínűleg van ebben némi igazság, amikor annyi időt töltünk ott. Az iskolában tanítanak és oktatnak minket. Az iskola azonban alig tud család nélkül nevelkedni.
A legjobban az a szembetűnő, amikor egy szülő, aki nyilvánvalóan negatívan befolyásolja gyermekei nevelését, azt kérdezi: Hogyan neveltek fel benneteket abban az iskolában? Mit tanítottak meg ott? Lehetséges, hogy a gyerekek valami "rosszat" tanulnak az iskolában, de a legtöbb esetben ezeket a rossz szokásokat a gyermek a családi nevelésből ered. Az iskola nem az alapoktól kezdve oktat, hanem a személyiség további fejlődésének szakmai irányítása. Az Angela Merici Gimnáziumban a hitoktatás hetente két órára oszlik (1 óra az egész osztály, 1 óra csoportokban). Katarína nővér azt állítja, hogy két óra nagyon kevés, szerinte az lenne a legoptimálisabb heti 5 óra, mint pl. matematikában. A hittanórákon teret teremtenek a tanár és a diák közötti szorosabb kapcsolatra. A vallási oktatás nem korlátozódhat a vallási órákra. Amit a vallásra építünk, azt más témákban is meg kell erősíteni. 3.1. Kapcsolatok az iskolában
A gyermek a családi kapcsolatok mellett iskolai kapcsolatokat is kialakít. Vallási fejlődése e kapcsolatokból folytatódik. Minél magasabb színvonalúak ezek a kapcsolatok, annál folyamatosabb az erkölcsi fejlődés.
3.1.1. Oktatók
A tanárnak meg kell próbálnia megtalálni az utat a gyermekhez. Ez azt jelenti, hogy nem lehet annak a szerepe, aki csak int és dörömböl. Ez nem azt jelenti, hogy barátságban kell lennie a gyerekekkel, természetes tekintélynek kell lennie számukra, amely segít a nehézségekben, képes megbocsátani, dicsérni és büntetni, ha szükséges. A tanárnak értékelnie kell az igazságot és az igazságosságot. A gyermek érezheti, amikor a tanár nem szereti őket, amikor nem szeretetből tanít. A gyerekek gyorsan beleszeretnek egy jó tanárba, még akkor is, ha "népszerűtlen" tárgyakat tanítanak. Az osztályterem sokkal jobban működik, ha meghatározzák a szabályokat, és a gyermekek és a tanárok egyaránt törekszenek azok betartására. Ahol a tanárok és a gyerekek közötti kapcsolatok pozitívak, ott jó a légkör a vallás fejlődéséhez is.
3.1.2. Osztálytársak
Az általános iskolában lévő gyermekeket nagyon könnyen befolyásolhatja környezete, különösen az osztálytársai. Rendkívül fontos, hogy a gyermeknek legyenek barátai. Úgy gondolom, hogy a szülőket is bizonyos mértékben be kell vonni a barátok kiválasztásába, különösen, ha a gyermek rossz környezetbe "illik". Ezt azonban nagyon érzékenyen kell megtenniük, hogy a gyermek ne érezze azt az érzést, hogy mi kényszerítjük őt. bizonyos barátokat tiltunk. Ha azonban a gyermeknek jó a családi nevelése, akkor társakat keres. A pubertás alatt fontos egy közeli barát, akinek megbízhat bensőséges problémáiban.
3.2. Pozíció az iskolában
Nyilvánvaló, hogy minden gyermeknek más a pozíciója az iskolában. A tanár feladata, hogy segítse a csoport peremén élő embereket az önérvényesítésben, és a csoport vezetőit proszociális viselkedésre irányítsa. A tanár beavatkozására akkor van szükség, ha a vezető, aki általában rosszabb tanuló, nem "vitte" magával a jobb tanulókat.
A tanuló rossz iskolai helyzete később tükröződhet a későbbi életében is, mert ha akkor nem tudta érvényesíteni magát, úgy érzi, hogy soha többé nem teheti meg.
3.3. A vallási fejlődés feltételei
A vallásoktatást nem értik más tantárgyként. A természetfölötti cél - az Istenre nevelés és a lelkek üdvössége - mellett természetes célja is van. Ez az élet helyes hozzáállásának beteljesítéséből, a természet, a természetes fejlődés, a személyiség fejlődésének és virágzásának irányításából áll. A vallásoktatásnak ki kell alakítania a kapcsolatot a hittel, az imával, a lelkiismerettel, a liturgiával, és meg kell keresnie a hit megerősítésének módjait.
Negatív hatás
Az iskola negatívan befolyásolhatja a vallásfejlődést, ha a pozitív hatásban említett összes jellemző ellentmond. Abban az időben a diákok kifejezetten unják a vallásórákat, és ha nem kell oda menniük, akkor inkább nem mennek oda. Ha a hallgatókat nem érdekli ez a tantárgy, akkor nem mindig kell csak a diákokban hibát keresni, hanem el kell gondolkodni azon, hogy miért viszonyulnak negatívan a valláshoz.
3.5. Összegzés
Az iskola az egyik legfontosabb intézmény, ahol nemcsak a vallás fejlődését könnyű befolyásolni. Ezért intézkedéseket kell hozni annak biztosítására, hogy az iskolákban ne akadályozzák a vallás fejlődését. A vallás nem matematika vagy történelem, ezért a tantárgy oktatásának más formáit és módszereit kell keresni. Isten nem egy év a naptárban, sem matematikai képlet, hanem olyan lény, amely meghaladja az emberi gondolkodást. Jézus Krisztus is más módon tanította hitét, mint az akkoriban szokás volt. Először cselekedett, majd elmagyarázta, amit mondott, mindig igaz volt, és szavai összhangban voltak tetteivel. És nekünk, ha ehhez az ideálhoz akarunk közelíteni, akkor is úgy kell cselekednünk, ahogy Ő tenné.
A jelenből következik, hogy mások mit tehetnek a folyamatos vallási fejlődés érdekében. Sokkal bonyolultabb az, amit tehetünk személyes vallási fejlődésünk érdekében. Könnyebb azt mondani, hogy te vagy te rosszul cselekedtél, de mindenki tudja, milyen nehéz azt mondani, hogy ezt és ezt rosszul tettem. C. Wales a vallásosság következő fejlődési periódusait különbözteti meg:
- vallási (1. évig);
- a vallásosság kezdetei (2-3 év);
- varázslatos vallásosság (4-7 év);
- autoriter-erkölcsi vallásosság (7., 8.-12. év);
- az autonóm vallásosság kialakulása (12.-16., illetve 17. év);
- az autentikus vallásosság kialakulása (18-25 év);
- stabil vallásosság (25-40 évesek);
- vallási érettség (40–60-as és 70-es évek);
- eszkatológiai vallásosság (a 60-as, illetve 70-es évekből).
4.1. A vallási fejlődés jellemzői
A vallás fejlődésének fokozatosnak és felgyorsultnak kell lennie, úgy értem, hogy nem vagyunk napról napra keresztényen fejlettek (fokozatosak), és hogy minél idősebbek vagyunk, annál gyorsabban kell felgyorsítani (felgyorsítani) vallási fejlődésünket. Ez ideális lenne, és rajtunk múlik, hogy közelebb kerüljünk-e hozzá. 4.2. Jellemvonások
Mindenkinek vannak pozitív és negatív tulajdonságai is. Rajtunk múlik, megpróbáljuk-e felderíteni és kiküszöbölni rossz tulajdonságainkat. A jókat még tovább kellene fejlesztenünk. 4.2.1.
Pozitív tulajdonságok
Folyamatosan javítani kell az olyan pozitív tulajdonságokat, mint a proszocialitás, az igazmondás, az igazságosság, a szolidaritás, a kreativitás, a kitartás, a kitartás, az erős akarat vagy mások, mivel ezek szükségesek a pozitív vallási fejlődéshez.
Katarína nővér arra törekszik, hogy a következő képességeket fejlessze tanítványaiban: nyitottság, a hit továbbadásának, a tapasztalatok megosztásának, önmagából való kijutás képességének. Fontos, hogy megnyíljunk Isten előtt, mert így nyitunk a társadalom felé.
4.2.2. Negatív tulajdonságok
Kötelességünk eltávolítani negatív tulajdonságait. Sötét oldalaink keresésével megerősítjük a világosakat. A rossz tulajdonság minden eltávolításához erős akarattal kell rendelkeznie. Ha azonban sikerül kiküszöbölnünk negatív tulajdonságainkat, akkor minden területen jelentősen lehetővé tesszük a haladást, nem zárva ki a vallási fejlődést.
4.6. Lelkiismeret
Pszichológiai szempontból a cselekedetek értékének belső megítélése, egy kötelező értékrend, normarendszer, amelynek teljesítése vagy be nem tartása önmagának „jutalmazásához” vagy „megbüntetéséhez” vezet. Ez a saját szándékainak és cselekedeteinek erkölcsi minőségének, a jó és a rossz érzésének felmérése. Ő a transzcendencia hangja.
A lelkiismeret a vallási fejlődés legfontosabb része, annak tükre. A jól formált lelkiismeret jó oktatási hatást jelent. A lelkiismeret kérdését a múltban nagyon alábecsülték, de mára egyre fontosabbá válik. A társadalom nem engedheti meg magának, hogy a diákokat az iskolában oktassa anélkül, hogy befolyásolná a lelkiismeretüket.
A hittanórák fő célja, hogy megtanítsák a gyermekeket lelkiismeretük meghallgatására, megfejteni a hangját és ennek megfelelően cselekedni.
A lelkiismeret kialakulása nagymértékben függ a tanár lelkiismeretétől. Ha jó a lelkiismerete, akkor ez tanítványai lelkiismeretében is megmutatkozik.
4.7. Szabad akarat és vallási fejlődés
Isten szabad akaratot adott nekünk, és lehetőségünk van elfogadni vagy elutasítani a vallási nevelést. Itt nincs középút. A szabad akarat felhasználásának megtanulása nagy önfegyelmet és felelősségtudatot igényel.
A fiatalok nagyrészt szabad akaratukon alapulnak. Szükség van azonban útmutatásra. Katarína nővér szerint meg kell találni a középutat a szabad akarat és az útmutatás között, hogy a diákok ne érezzék kényszerítve magukat valamire. Ő tartja a mottót: Mindenki a boldogság motorja.
4.7.1. A hitoktatás elfogadása
Ez a jobb eset. A vallási nevelés elfogadásával nekiláttunk az igazság, az élet értelmének felkutatására, a misztérium követésére. Itt megtanulunk bízni Istenben minden helyzetben, szeretni felebarátját, a proszocialitást. Isten meg fogja fizetni nekünk erőfeszítéseinket, hogy hatalmas szeretetével, védelmével és segítségével kövessük őt. Még a legsúlyosabb probléma is az, hogy vajon a szenvedés elenyészőnek tűnik-e számunkra, amikor megértjük, hogy ezeknek a megpróbáltatásoknak a teljesítése a javunkra szolgál. Vallás, ez nem csak egy tudásanyag, hanem egy életstílus is.
4.7.2. A vallási oktatás el nem fogadása
Azzal, hogy nem fogadjuk el a vallási oktatást, világossá tesszük az Istenhez való viszonyulást. Azt állítjuk, hogy nem az, ezért nincs mit megtudni róla. 4.8. A személyiség fejlesztésének lehetőségei
Itt szeretném megvizsgálni, hogy milyen ember életét fogadjuk el vagy néznénk ki. nem fogadjuk el Jézus tanítását. Az egyértelműség kedvéért ezt a két esetet a lehető legkontrasztosabbnak írom, nagyon "idealizáltak". Aki vallásilag fejlődik, az végül olyan lehet, mint az utóbbi esetben, és fordítva.
4.8.1. Vallásfejlesztés
Az ember, aki számára Isten a legfontosabb, az élet minden buktatója fölé emelkedhet. Gyerekkora óta nevelik. Fejleszti pozitív és eltávolítja a negatív tulajdonságokat. Jól formált lelkiismerete van. Tudja, hogy minden siker nem véletlen, hanem őszinte munka és isteni kegyelem kérdése. Nem fontos számára, hogy földi javakat gyűjtsön. Az életnek nincsenek problémái, de megérti azok értelmét és így egész életének értelmét itt a földön.
4.8.2. Nem vallásos fejlődés
Az a személy, akit nem az Evangélium értelmében neveltek fel, küzd az élettel. Nem érzi szükségét a fejlődésnek, a lelkiismeret idegen fogalom számára. A földi javak a legfontosabbak, ezért a gazdagság, a hírnév és a siker elérése. A siker a véletlen vagy a sors műve, de nem az őszinte munka. A problémákat másoknak vagy az anyagi dolgok hiányának tulajdonítja.
Nem érti teljesen az élet értelmét, csak pénzben látja. Ha elveszíti a földi örömöket (pénzveszteség, kudarc, betegség), öngyilkossághoz folyamodik.
4.9. A vallási fejlődés irányításának szükségessége, különösen nagy pszichológiai változások idején
A pubertás alatt egy fiatalnak szüksége van valakire, aki felvázolja a helyes utat. Azonban nem szabad megmutatnia neki, mert ő kényszerként veszi fel és másikat választ. A szülőknek és a pedagógusoknak óvatosan kell megközelíteniük a serdülőket. Nagyon érzékenyek minden ingerre, és nagyon türelmesnek kell lenned velük szemben. Emlékezzünk mindannyian, milyen volt, amikor a korukban voltunk. A tanárnak ügyelnie kell arra, hogy ne büntesse meg túlságosan a diákokat, mert minden büntetés megalázza őket. Paradox módon még a jutalom (dicséret) is megalázó lehet. Amikor azt akarjuk, hogy egy hallgató tegyen valamit, akkor azt nem mondjuk el nyíltan (ezt parancsként érti), hanem közvetve arra ösztönözzük, hogy tegye meg, amíg meg nem találja magának. Különleges hozzáférést igényel a hitoktatás tanárai.
4.10. Összegzés
Az egyénnek folyamatosan fejlesztenie, fejlesztenie kell pozitív tulajdonságait, és ki kell javítania a negatívumokat, vigyáznia kell a jól formált lelkiismeretre. Amint ez a folyamat végbemegy, jó feltételek jönnek létre a vallási fejlődéshez. Be kell ágyaznunk a vallási etikát, ennek megfelelően kell cselekednünk.
Végül megpróbálom összefoglalni a meglévő ismereteket, és példákat hozok a gyakorlatban történő felhasználásukra. Önmagában az elméleti tudás nem sokat segítene, ha nem próbálnánk követni az életben.
5.1. A hitoktatás szükségessége
A hitoktatás jelenleg az oktatási folyamat szükséges részének tűnik. Nem szabad lebecsülni, nagyobb hangsúlyt kell fordítani rá. A hittanórák fejlesztése érdekében képzett tanárokat kell oktatni. Rendelkezniük kell mind a vallás, mind a pedagógia terén szükséges ismeretekkel.
5.2. A vallási nevelés hatása az egyén jellemére
A vallás egyértelműen pozitív hatással van az egyén jellemére. Megtanítja a lelkiismeret fejlesztésére, az ennek megfelelő cselekvésre, vagyis etikus cselekvésre. A vallás azt tanítja, hogy legyen önzetlen, segítsen a gyengéknek, ne legyen agresszív, empatikára, önérvényességre és felebaráti szeretetre tanít.
5.3. Az ismeretek felhasználása a családi nevelésben
A vallási végzettséggel rendelkező szülőknek előfeltételeik vannak arra is, hogy gyermekeiket vallási szempontból jól oktassák. Az a szülő, aki megérti a vallás lényegét és hisz abban, nagyszerű példa a gyermekek számára.
5.4. A tudás felhasználása az iskolai oktatásban
A pedagógusoknak, különösen a vallástanároknak, folyamatosan fejleszteniük kell tudásukat.
Nagyon helyénvaló a legújabb elméleti ismeretek gyors gyakorlati megvalósítása. 5.5. A tudás felhasználása az önképzés és az önszabályozás folyamatában
A jelenből következik, hogy mélyebben be kell hatolnunk a hit misztériumába, és nem szabad a felszínen maradnunk. Folyamatos önfejlesztésre van szükség, i. formálja helyesen a lelkiismeretet, építsen felelősségtudatot. Az ember szabad, ha a lelkiismerete szerint cselekszik, és ha valamit rosszul csinál, akkor felelősséget is vállalhat tetteiért.
6. Gondolatok az oktatásról
Az oktatás a legnagyobb probléma, amelyet rá lehet róni az emberre. (Kant)
Aki meg akarja mozgatni a világot, hadd mozdítsa előbb magát. (Szókratész)
A tökéletesség apróságokon alapszik, de a tökéletesség nem apróság. (Michalangelo)
Az ideál benned van. Akadályai is vannak ennek elérése előtt. (Carlyle)
Egy fiatalnak harmonikus személyiségként kell elhagynia az iskolát, nem szakemberként. (Einstein)
Minden ember annyira korlátozott, hogy a saját képére akarja nevelni a másikat. (Goethe)
Az oktatás feltárja a képességeket, de nem teremti azokat. (Voltaire)
A fiatalok bizalmának és tiszteletének elvesztésének legegyszerűbb módja, ha végtelen tanácsot ad nekik. (Hamingway)
A rossz tanár elmondja az igazat, a jó tanár azt tanítja, hogy keressék. (Diesterweg).