Nagyon korlátozott mennyiségű erőforrással országként csak nagyon korlátozott számú területen van esélyünk arra, hogy globálisan jeleskedjünk.

zsidó

A szerző az Amerikai Kereskedelmi Kamara ügyvezető igazgatója

"A tervek semmit sem érnek, de a tervezés minden" - mondta Dwight Eisenhower amerikai elnök. Kormányzati, miniszteri, politikai és kiválasztott független szakértők több hónapja tervezik a zsidó utáni szlovák gazdaság fellendülését. A Pénzügyminisztérium szeptember végén egy sor nyári beszélgetés után bemutatta a régóta várt Nemzeti Integrált Reformtervet Modern és sikeres Szlovákia címmel. A javasolt számos reformintézkedés célja, hogy az egy főre jutó uniós átlag közelebb kerüljön a tavalyi tízéves átlaghoz, jóval 74 százalék alatt, 2030-ban elfogadható 92 százalékig, tíz éven belül. A nagy szakmai közvélemény gondolkodjon a további hazánk gazdasági iránya.

Legalábbis egyértelműnek tűnik a végső célról szóló megállapodás. Kerülje a közepes jövedelem csapdáját, ill. gyorsan kiszálljon belőle. Egyszerű nyelven szeretnénk továbbra is gazdaságilag növekedni, gyorsabban, mint a többi EU-ország, és nem csak egy, két vagy három évig, hanem egy egész évtizedig, ideális esetben azon túl is. Az ilyen hosszú távú növekedés biztosítására szolgáló eszközökről már politikai és szakmai megállapodásunk van, a kormánynak pedig karácsony előtt sikerült Brüsszelbe küldeni helyreállítási tervét.

A vagyon elmélete

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a világ gazdasági növekedésének legjobb gazdasági szakértői sem ismerik az ország gazdagságának egészséges és fenntartható növekedésének garantált receptjét. Ezért elsősorban a két alapvető növekedési gazdasági tábor egyikének számolnak be, nevezetesen a neoklasszikusoknak vagy az endogén növekedés híveinek.

A neoklasszikusokat a mellékszereplővel Robert Nobel-díjas Nobel-díjas fegyverezte. Solow szerint a gazdasági növekedés három tényezőből áll: munkaerő, tőke és technológia. A munkaerő és a tőke világunkban korlátozott, de a technológia nem ismer határokat. A statisztikusok kiszámítják a munkaerő és a tőke (a megtakarításoktól függő) hozzájárulását a gazdasági növekedéshez, ami viszonylag egyszerű, és a fennmaradó, a munkaerő és a tőke együttes növekedését meghaladó növekedést az általános termelékenységi tényezőknek, többek között a technológiai fejlődésnek és a hatékonyságnak tulajdonítják. Az elmélet azonban nem magyarázza el, hogyan biztosítható maga a technológiai fejlődés.

Ezzel szemben az endogén növekedés elméletének hívei, akiknek főszereplői más nemeslistákat is tartalmaznak, mint Paul Romer és Robert Lucas, hangsúlyozzák, hogy a növekedés az endogén tényezők eredménye, nem pedig külső hatások. A gazdasági növekedést az emberi tőkébe, az innovációba és a tudományos ismeretekbe történő végtelen befektetések katalizálják.

Ezért helyes, hogy tervezett reformjaink az oktatásra, a tudományra és a kutatásra, valamint az innovációra helyezik a hangsúlyt.

Az empirikus tanulmányok azonban azt mutatják, hogy a növekedés szempontjából négy tényező fontos: a termékek és szolgáltatások iránti kereslet, a meghatározott technológiák elérhetősége bizonyos termékek vagy szolgáltatások előállításához, a vállalatok képessége arra, hogy technológiákat alkalmazzanak azok előállítására a piaci kereslet kielégítése érdekében, valamint a intézmények az országban. ahol a vállalatok találhatók. Az intézmények stabil makrogazdasági környezetet is tartalmaznak, de tévedés lenne azt gondolni, hogy csak egy stabil gazdasági környezet megteremtésével automatikusan biztosítjuk a gazdasági növekedés gyors ütemét. A gyors növekedés érdekében a döntéshozóknak olyan környezetet kell létrehozniuk, amelyben a vállalkozók kiépíthetik szervezeteik szervezeti és technológiai kapacitásait, hogy kihasználhassák a piaci lehetőségeket - magyarázza David Sainsbury, az Egyesült Királyság volt tudományos és innovációs minisztere a Windows of Opportunity: How Nations című új könyvében. Gazdagság létrehozása.

A második szakasz már nem elegendő

Michael Porter, a Harvard Business School professzora azokról az iparágakról beszél, amelyek a képzeletbeli nemzetközi gazdasági létra minden szintjéhez tartoznak. Állítása szerint a nemzeti versenyképes fejlődésnek négy különböző szakasza van: tényező (pl. Földhasználat vagy bányászat), beruházás, valamint az innováció és végső soron a vagyon által vezérelt tényezők.

Szlovákia jelenleg a második, t. j. befektetési fokozat.