A gyermekek problémás viselkedése az óvodában

ablak

Óvodákban gyakran találkozunk olyan gyerekekkel, akik nehezen tudnak alkalmazkodni a környezeti viszonyokhoz. Képtelenek elfogadható módon kifejezni igényeiket, és reagálni a saját maguknak beérkező igényekre, ill. környezetük szempontjából problémás. Kiválóak kíváncsiságban, képzeletben, érdeklődésben és függetlenségben. Ugyanakkor azonban makacsok, dacosak és könyörtelenek. Minden gyermek más személyiség, és más a képessége a tanulásra.

Az oktatás célja a gyermek aktivitásának a kívánt/pozitív/irányba történő összpontosítása/nem elnyomása. Ennek elérése érdekében a felnőtteknek meg kell különböztetniük valós szükségleteiket és vágyaikat. Ez azt feltételezi, hogy a gyermek megtanulja érzéseit és vágyait világosan kifejezni ahelyett, hogy kifejezné a haragot, agressziót vagy feszességet és a kommunikáció megtagadását. Megtanítjuk a gyerekeknek a megfelelő viselkedést úgy, hogy megértsék őket. Ugyanakkor a felnőtteknek maguknak kell megmutatniuk azt a viselkedést, amelyet a gyermek tanítani akar.

Képesnek kell lennünk megkülönböztetni az átmeneti magatartási problémákat a hosszabb távú viselkedési rendellenességektől:

- alkalmazkodás egy új környezethez

- a dac fejlődési időszaka, amely a negativizmus megnyilvánulásaihoz kapcsolódik

- hangulat és viselkedésváltozások akut betegség kapcsán/betegség előtt vagy után /

- traumatikus probléma a gyermek családjában és környezetében.

A gyermek személyisége és helyzete a családban, a családi környezet jellemzői, az elektronikus média hatása is hozzájárulhat a viselkedési problémákhoz.

Hogyan segíthetünk ezeknek a gyerekeknek? Elengedhetetlen az óvónők nyílt kommunikációja és együttműködése a családdal. Az első lépés a környezettel, valamint a család és az óvoda működési rendszerével kapcsolatos információcsere az oktatási tevékenységek összehangolása érdekében.

Az oktatásban általában három alapelv érvényesül: kedvesség, következetesség, türelem, amelyeket a következő eljárásokban alkalmazunk:

- érzelmi támogatást nyújtunk számára, empátiát fejezünk ki és fejlesztjük a gyermekben

- úgy vesszük a gyereket, amilyen, nem hasonlítjuk össze más gyerekekkel, tiszteletben tartjuk személyiségét és vérmérsékletét

- világos és világos határokat/szabályokat határozunk meg, amelyeken belül a gyermek biztonsággal mozoghat és aktív lehet

- kerüljük a hosszú távú egyoldalú és aránytalan terheket

- biztosítjuk számára a szükséges segítséget és bátorítást

- nagyra értékeljük a kívánatos magatartást

- kritizáljuk a konkrét nem megfelelő magatartást, nem magát a gyereket.

Agresszív viselkedés esetén erőteljesen és egyértelműen járunk el:

1.) Állítsa le a parancsot/Ne verje tovább!/
2.) magyarázat arra, hogy miért nem értünk egyet a viselkedésével/Fáj a többi gyerek! /

3.) elfogadható alternatív viselkedés javaslata/Amikor mérges leszel! /

Nem emlékszünk újra az esetre, de a konfliktushelyzeteket és azok megoldását beépíthetjük a játéktevékenységekbe. Fontos a pozitív motiváció is - a gyermek dicsérete a megfelelő viselkedésért/amikor játékokat oszt meg, segítséget kér, vár. /

Ha az említett oktatási elvek következetes alkalmazása ellenére a problémák továbbra is fennállnak, akkor az okok felkutatására kell koncentrálni, ill. vegye figyelembe a viselkedési rendellenességeket.

A magatartási rendellenességek a maladaptív viselkedés különböző formáival járnak, a normális oktatási tevékenység hatástalan és a személyiség állandóbb kifejeződése.

1. specifikus/fejlődési/viselkedési rendellenességek, amelyek elsődleges oka kisebb neurológiai jellegű károsodás, ill. a központi idegrendszer biokémiai változásai/nem oktatás/- ADHD, ADD. Ennek eredménye a kognitív funkciók, a gyermek érzelmi és szociális fejlődésének zavara.

2. magatartási rendellenességek, amelyeket elsősorban az elégtelen vagy helytelen nevelés miatti nem megfelelő oktatási behatások okoznak/amelyek megnyilvánulnak: - a nem megfelelően kialakult vagy helytelenül kialakult szokások és képességek miatti adaptációs problémák.

Konkrét esetekben a magatartási rendellenességek mindkét alapvető típusának kombinációja gyakran megerősítést nyer.

3. egyéb viselkedési rendellenességek

- gyermekkori neurózis/funkcionális idegbetegség, amelyet hosszan tartó stressz vagy pszichotrauma okoz /

- krónikus betegség/impulzivitás, nyugtalanság, ingerlékenység, figyelmetlenség, gyors fáradtság /

A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a viselkedési rendellenességek kezelésének okainak és lehetőségeinek meghatározásakor együttműködésre van szükség szakértőkkel/gyermekorvosokkal, pszichológusokkal, neurológusokkal, gyermekpszichiáterekkel. /

Készítette: PhDr. Alena Babirátová - pszichológus MargitaTarbajová - pszichológus