Istenem kedves. Nem várja meg, hogy bárkit megbüntetjen.
Nemrég egy kedves és egyébként nagyon kedves hölgy mondott nekem egy fontos dolgot. Azt mondják, hogy 2004-ben Saiffal a rádióban egy nagyon nem megfelelő viccet mondtam Szűz Máriáról. Bevallom, hogy valóban nem emlékszem arra, amit 2004-ben mondtam. Amúgy is emlékszem 2005-re, de csak néhány mondatra. Mondtam a hölgynek, hogy nem tudom, miről beszél, de őszintén elnézést kértem, ha bármilyen módon hozzáértünk. Jóhiszeműen azt is tanácsolta, hogy menjek el és kérjek bocsánatot minden zarándoklatért, mert az ilyeneket nem bocsátják meg sem a mennyben, sem a földön. Félig suttogva hozzátette: "Tudod, te is gyereket szeretnél szülni." Volt egy kedvesebb ötletem róla. Még keresztény értékekben felnőtt emberként még azt is gondoltam, hogy a megbocsátás az egyik fő. Mivel Sajfával együtt vádoltak minket ebben az ügyben, kifogásoltam, hogy Sajfa nem a zarándoklaton kérte a megbocsátást, hanem van gyermeke. Rövid csend után, további kérdések nélkül megköszöntem a jó tanácsokat, és befejeztem a beszélgetést.
Az utóbbi időben egyre inkább tapasztalok néhány vallásos nyomást néhány hívőtől, akik Istenről alkotott elképzelésüket mások fölé emelik. Istenem kedves. Nem várja meg, hogy bárkit megbüntetjen. Nem sértődött meg, van belátása, sőt humorérzéke is van. Istenem megbocsát, türelmes és megértő. Megtanít megbocsátani azoknak, akik irritálnak, és ezzel egyidejűleg gyakran állítanak nekem tükröt. Ez az én Istenem. Nem akarod elcserélni egy bizonytalan lényre, akit meg kell védeni a médiában, és amelynek hű követőit csak a "show business istene" kifejezésért kell elnézést kérni.
Az én Istenemnek nincsenek önjelölt "asszisztensei" a földön, akik sértenék a nevét, és maguk határoznák meg, mit bocsátanak meg és mi már nem. Hiszek Istenben, tehát abban is hiszek, hogy minden zavart lélekkel tökéletesen cselekszik. Hogy simogatja és rendesen vezeti az enyémet. Tehát kérlek, ne vedd el tőlem, ne emeld fantáziádat az enyém fölé. Végül is a vallási háborúk soha nem a vallások miatt következtek be, hanem a különféle elképzelhető Istenek miatt. Úgy tűnik, hogy nem Isten teremtett minket az Ő képmására, hanem hogy mi ellenkezőleg, a sajátunkhoz igazítjuk. Amikor néhány "dühös, büntető és magasztos istenre" pillantok, remélem, hogy az "enyémhez" fordulok. Ugyanakkor mindannyian egy Istent tisztelünk, aki szeretet. Lehet, hogy formánk egyre jobban kezd felé haladni.