klinikai

  • absztrakt
  • Háttér:
  • a cél:
  • tervezés:
  • beállítások:
  • betegek:
  • méretek:
  • az eredmények:
  • következtetés:
  • bevezetés
  • Anyagok és metódusok
  • Betegek és klinikai tünetek
  • Laboratóriumi módszerek
  • Adiponektin teszt
  • Leptin teszt
  • Egyéb laboratóriumi módszerek
  • statisztikai módszerek
  • az eredmény
  • A leptin és az adiponektin asszociációja a metabolikus szindróma összetevőinek számával
  • A leptin és az adiponektin összefüggései
  • A leptin és az adiponektin az inzulinrezisztenciához viszonyítva
  • Teljesítményjellemzők a metabolikus szindróma kimutatására
  • vita

absztrakt

Háttér:

Az elhízás és a metabolikus szindróma számos populációban klinikai és közegészségügyi krízisként jelent meg, de nem minden elhízott beteg szindróma. Mivel az adipociták több olyan adipokint termelnek, amelyek modulálják az inzulin hatását, valamint a glükóz és a lipid anyagcserét, feltételezzük, hogy az adipokin becslés hasznos kiegészítő lehet a metabolikus szindrómában szenvedő, elhízott személyek azonosításához használt kritériumoknak.

A plazma adiponektin determinánsainak és asszociációinak értékelése a metabolikus szindróma vonatkozásában 2-es típusú cukorbetegségben.

tervezés:

beállítások:

Általános Egyetemi Kórház.

betegek:

Százharmincöt (57 M, 78 F) 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő beteg.

méretek:

Adiponektin, leptin, rendkívül érzékeny C-reaktív fehérje (hs-CRP), éhomi plazma inzulin, glükóz, glikált hemoglobin és minden lipid profil. A betegeket az adipozitás mértéke, az inzulinrezisztencia (IR) (az inzulinrezisztencia-modell homeosztázisának értékelése (HOMA-IR)) és az American American Association, valamint a National Heart, Tung and Blood Institute metabolikus szindróma kritériumai alapján osztályozták.

az eredmények:

Az adiponektin szintek közvetetten korreláltak az életkorral, az elhízás indexeivel, az IR és a hs-CRP értékekkel. Azok a betegek, akik túlsúlyosak/elhízottak és nem elhízottak az inzulinérzékeny inzulinra, szignifikánsan magasabbak voltak (P 1, 2. Az elhízással kapcsolatos betegségek közé tartoznak a metabolikus rendellenességek, beleértve az inzulinrezisztenciát (IR), a glükóz intolerancia, a diszlipidémia és a magas vérnyomás, amelyek aggregálódnak A metabolikus szindrómában azonban nem minden elhízott személyt határoztak meg, és specifikus kritériumokat határoztak meg a metabolikus szindrómára. olyan betegek, akiknél valószínű a szindróma kialakulása.

A legújabb kutatások kimutatták, hogy a zsírszövetből származó szekréciós fehérjék (adipokinek) befolyásolják a glükóz és a lipid anyagcserét, és hozzájárulnak a metabolikus szindróma patogeneziséhez. Az adiponektin a zsírszövet által kiválasztott fő adipokin, és mivel a metabolikus szindróma prevalenciája az elhízás mértékével arányosan növekszik, feltételezzük, hogy az adipokinek, mint például a leptin és az adiponectin, szerepelhetnek az alkalmazott kritériumokban. a szindrómás alanyok azonosítására. Célunk ezért az volt, hogy értékeljük a leptin és az adiponektin determinánsait és asszociációit a metabolikus szindrómát alkotó klinikai és metabolikus rendellenességek számához viszonyítva, az American Heart Association és a National Heart, Tung and Blood Institute (AHA/NHLBI). diagnosztikai kritériumok. 3 Kiértékeltük az adiponektin, a leptin és a leptin: adiponektin arány teljesítményjellemzőit is, mint indikátorokat a metabolikus szindrómában szenvedő betegek azonosítására.

Anyagok és metódusok

Betegek és klinikai tünetek

Minden olyan beteg részt vehetett ebben a vizsgálatban, aki egy speciális diabetológiai klinikára került (az alapellátási klinikákon végzett diagnózis után) a Mubarak Al Kabir Kórházban. Valamennyi beteg megalapozott önkéntes hozzájárulást adott a vizsgálatban való részvételhez a helyi etikai bizottság által jóváhagyott protokollnak és a Helsinki Nyilatkozat etikai normáinak megfelelően. A kizárási kritériumok a vizsgálatban való részvétel megtagadása, a jelenlegi betegség vagy klinikailag nyilvánvaló fertőzések, valamint az inzulinnal vagy inzulinérzékenyítőkkel (tiazolidindion-vegyületek) történő kezelés voltak. Egyetlen betegnek sem volt egyértelmű bizonyítéka a kötőszöveti fertőzésről vagy betegségről. (57 M, 78 F; százharmincöt 43-80 éves beteget vizsgáltak).

A súlyt, a magasságot, a derekat (WC) és a csípő kerületét standard módszerekkel mértük, és kiszámítottuk a testtömeg-indexet (BMI) (kg/m 2), valamint a derék és a csípő arányát (WHR). Az alanyokat a BMI alapján elhízottnak/elhízottnak vagy nem elhízottnak osztályozták. A felbontáshoz választott BMI-határértékek  25, 0 vagy 4 voltak

A betegek dohányzási állapotára vonatkozó információkat a kérdőívre adott válaszaikból kaptuk. A betegeket a szív- és érrendszeri betegségek, a korábbi szívizominfarktus vagy angina pectoris tünetei, valamint a CHD-vel kompatibilis elektrokardiográfiai rendellenességek alapján ischaemiás szívbetegségben (CHD) szenvedők és CHD nélküli betegek közé sorolták. 5, 6

Laboratóriumi módszerek

Adiponektin teszt

Az éhomi plazma adiponektint egy kereskedelemben kapható enzimhez kapcsolt immunszorbens assay (ELISA) készlettel (BioVendor, Brno, Csehország) mértük 0,78 ng/ml érzékenységgel. A 16,4 ng/ml adiponektin-koncentrációjú plazmaminták közötti variációs együtthatók 4,7% és intracelluláris értékek 6,8% voltak.

Leptin teszt

A plazma leptin-koncentrációt WAK ELISA kit (Diagnostics Systems Laboratories, Webster, TX, USA) segítségével határoztuk meg, amelynek vizsgálati érzékenysége 0,05 ng/ml volt. A 23,6 ng/ml leptin-koncentrációjú plazmaminta egyes mintáinak variációs együtthatói 4,1%, és ezeken belül 5,3% voltak.

Egyéb laboratóriumi módszerek

Az éhomi szérum inzulint ELISA módszerrel határoztuk meg (DSL-10-1600 ACTIVE, Diagnostics Systems Laboratories, TX, USA). Az inzulinrezisztenciát homeosztázis-modell alkalmazásával számítottuk ki az inzulinrezisztencia (HOMA-IR) értékelésére a http://www.dtu.ox.ac.uk/index.html?maindoc=/publications/ webhelyről letöltött számológép segítségével. 7 A HOMA kalkulátor becsléseket ad az egyensúlyi állapotú béta sejtek működéséről (% B) és az inzulinérzékenységről (% S) is. Amikor mind a glükóz-, mind az inzulinszintet megmérjük, a HOMA-számítás kimutatta, hogy jó korrelációt biztosít az egyensúlyi állapotú béta-sejtek becslésével és az ingerlési modellekből, például a hiperinsulinémiás bilincsből származó inzulinérzékenységgel. Az IR jelölésére a HOMA-IR index> 2.8 értéket használtuk

A C-reaktív fehérje (CRP) koncentrációját nagy érzékenységű kemilumineszcencia (hs) vizsgálattal határoztuk meg immunitán (DPC, Los Angeles, CA, USA). A teszt alsó kimutatási határa 0,1 mg/l. A hs-CRP intra és assay közötti variációs együtthatóit másutt jelentették. 9.

Az éhomi plazma glükóz (FPG), az összes koleszterin (TC), a trigliceridek (TG), a nagy sűrűségű lipoprotein koleszterin (HDL-C), az apolipoprotein-A1 (Apo-A1), az apolipoprotein-B (Apo B) és a kreatinin elemzésre kerültek az automatizált analizátor (Beckman LX20, Beckman Corporation, Brea, Kalifornia, USA). Az alacsony sűrűségű lipoprotein-koleszterint (LDL-C) a Friedewald-egyenlet segítségével számoltuk ki. 10.

A glikált hemoglobint (HbA 1c) Beckman LX20 analizátorral (Beckman Corporation, Brea, CA, USA) mértük. Minden beteg kora reggel friss vizeletmintát adott a vizeletben lévő mikroalbumin koncentrációjának meghatározásához, amelyet Beckman Array analizátorral (Beckman Corporation, Brea, CA, USA) mértek. A vizelet kreatinint Beckman Synchron LX20 automatizált analizátorral (Beckman Corporation, Brea, CA, USA) határoztuk meg. Az albumin vizeletben történő meghatározásának és a vizsgálatok közötti variációs variánsoknak már beszámoltak. 11 A betegeket három egymást követő reggeli vizeletminta átlagos albumin/kreatinin kiválasztási aránya alapján normo-, mikro- vagy makro-albuminurikus csoportba sorolták. 12.

A metabolikus szindróma jeleinek száma az AHA/NHLBI kritériumok alapján 3 (WC> 102 hüvelyk (40 cm) férfiaknál vagy> 35 hüvelyk (88 cm) nőknél; TG -1,7 mmol/l); HDL-C 13 a vevő működési jellemzőihez (ROC). A görbe alatti területet (AUC) és a 95% -os CI-t kiszámítottuk minden egyes ábrára, és t-teszttel hasonlítottuk össze.

az eredmény

Az 1. táblázat összefoglalja a betegek jellemzőit nemek és metabolikus szindróma státus szerint csoportosítva. Általánosságban elmondható, hogy a metabolikus szindróma szempontjából pozitív betegek aterogénebb lipidprofillal rendelkeztek, jobban ellenálltak az inzulinnak és alacsonyabb adiponektinnel rendelkeztek, mint a metabolikus szindróma szempontjából negatív betegek. Az 1. táblázat azonban azt mutatja, hogy különbségek vannak a metabolikus szindróma klinikai és metabolikus expressziójában férfiaknál és nőknél. Például az IR szignifikánsan különbözött a nőknél, a férfiaknál azonban nem. A gyulladásos markerek tekintetében csak a metabolikus szindrómában szenvedő férfiaknál volt szignifikánsan magasabb a hs-CRP szint. Az adiponektinnel ellentétben a leptin nem különbözött szignifikánsan a metabolikus szindrómában szenvedő betegek és a metabolikus szindróma nélküli betegek összehasonlításakor.

Asztal teljes méretben

A leptin mediánja (interkvartilis tartomány) szignifikáns (P 0,05) volt a nemdohányzók és a dohányzók között.

A leptin és az adiponektin asszociációja a metabolikus szindróma összetevőinek számával

A jelen lévő metabolikus szindróma komponenseinek számával párhuzamosan fokozatosan csökkent a plazma adiponektin szintje, és a metabolikus szindróma négy vagy öt komponensével rendelkező egyéneknél volt a legalacsonyabb az adiponektin koncentráció, de a leptin ellentétes tendenciát mutatott (1. ábra). .

Kapcsolat az adiponektin, a leptin és a metabolikus szindróma diagnosztizálásának kritériumai között. A sávok a 95% -os konfidenciaintervallumot, a sávokon belüli kör pedig az átlagot képviselik.

Teljes méretű kép

A logisztikai regressziós elemzések azt mutatták, hogy az adiponektin által megjósolt metabolikus szindróma valószínűségi aránya (OR) potenciálisan zavaró változók (szisztolés és diasztolés vérnyomás, dohányzás, leptin, hs-CRP, HOMA-IR,% S és FPG szintek) jelenlétében, A vizeletalbuminban lévő HbA 1c, Apo A1, Apo B, TC, HDL-C, TG és kreatinin értéke 0,73 (95% CI, 0,53-0,96; P = 0,04), ami azt jelzi, hogy a metabolikus szindróma valószínűsége 23% -kal csökken az adiponektinszint minden 1 ng/ml-es növekedése esetén, míg a leptin OR (95% CI) 0,87 (0,75–1,01; P = 0,06) volt, azonban a leptin és az adiponektin arányának alkalmazása 8,54-re javította az OR-t (1, 17–32, 40; P = 0,03).

A leptin és az adiponektin összefüggései

A 2. táblázat összefoglalja az adiponektin, a leptin, a metabolikus szindróma komponensei és más metabolikus változók közötti Spearman-rang korrelációt minden betegnél. A 2. táblázat azt mutatja, hogy a plazma adiponektin közvetetten korrelált az elhízással, az inzulinnal és a HOMA-IR sebességgel. Ezenkívül az adiponektin közvetve korrelált a hs-CRP-vel, a leptinnel azonban nem. Az adiponektin nem mutatott szignifikáns (P> 0,05) korrelációt a szérum kreatininnel (r = 0,01) és a mikroalbumin és a vizelet kreatinin arányával (r = -0,10), ami arra utal, hogy a diabéteszes nephropathia valószínűleg nem lesz szignifikáns meghatározója az adiponektinnek a vizeletben csoportunk. Ez ellentmond egy korábbi jelentésnek, amelyben a vesefunkciót és a nephropathia mértékét találták az adiponectin fontos meghatározó tényezőinek. 14

Asztal teljes méretben

A 3. táblázat azt mutatja, hogy a nem, az életkor és a BMI hatásainak korrigálása után az egyetlen olyan változó, amely szignifikáns részleges összefüggést mutatott az adiponektinnel, a WC, az Apo B és a leptin: adiponectin arány volt, ami arra utal, hogy ezek az egyetlen adiponektinhez kapcsolódó változók független. életkor, nem és BMI.

Asztal teljes méretben

A leptin és az adiponektin az inzulinrezisztenciához viszonyítva

A 2. ábra az adiponektin és a leptin tendenciáját mutatja különböző fokú elhízás és IR-ben szenvedő betegeknél. Az inzulinérzékeny/elhízott (P = 0,03) és a nem elhízott (P = 0,04) inzulinérzékeny betegeknél szignifikánsan magasabb volt az adiponektin szint, mint az IR-betegeknél a hasonló BMI és WC mellett. Ezért alacsonyabb adiponectin-szintek társultak az IR-hez az elhízás rétegződésének minden kategóriájában. Ezzel szemben a leptin szignifikánsan magasabb volt túlsúlyos/elhízott betegeknél (P = 0,001) és elhízott betegeknél (P = 0,03), IR-vel összehasonlítva, IR-vel nem rendelkező betegeknél. Ezért az egyes elhízási kategóriákon belül az IR státus szerinti rétegződés hasznos, de eltérő mutatója az adiponektin és a leptin koncentrációinak.

Az adiponektin ( a ) és leptin ( b ) bizonyos mértékű elhízással és inzulinrezisztenciával. A mező értéke 25 és 75 percentilis között mozog. A vízszintes vonal megfelel az átlagértéknek. A függőleges sávok a 10. és a 90. percentilis közötti értékeket képviselik.

Teljes méretű kép

Teljesítményjellemzők a metabolikus szindróma kimutatására

A metabolikus szindróma kimutatásának egyéb laboratóriumi kritériumaihoz képest az adiponektin viszonylag magas érzékenységgel és specificitással rendelkezett a határértéknél, 18 ng/ml (4. táblázat). Az adiponektin, a leptin, a leptin: adiponektin, a HDL-C és a TG arányának vevői teljesítményét ábrázoló grafikonok a 3. ábrán láthatók. A ROC elemzés szignifikáns (P

A vevő jelleggörbéinek vevői a metabolikus szindróma diagnosztizálására.

Teljes méretű kép

Asztal teljes méretben

vita

Eredményeink azt mutatják, hogy az adiponektin és a leptin szintje divergens és változó összefüggéseket mutat az elhízás, az IR és a metabolikus szindróma komponenseivel. Míg a leptin szignifikáns pozitív összefüggéseket mutatott az elhízással, az IR és a CRP indexekkel, addig az adiponektin ellentétes tendenciát mutatott, megerősítve az inzulinérzékenyítő, gyulladáscsökkentő és antiaterogén tulajdonságainak korábbi megfigyeléseit. 15, 16 Az adiponektin egyedi antidiabetikus, gyulladáscsökkentő és antiaterogén hatásaival kapcsolatban számos lehetséges mechanizmust írtak le. Az adiponektin növeli a máj inzulinérzékenységét és csökkenti a máj glükóztermelését, serkenti a glükóz felhasználását és a zsírsav oxidációt a vázizomzatban, gátolja a monocita adhéziót és csökkenti a vándorló simaizomsejtek szaporodását az érfalban, ahol a nitrogén-oxid termelését is növeli. endothel sejtek. 17, 18

A vizsgálat fő korlátja a keresztmetszet kialakítása, és hosszú távú vizsgálatokra van szükség az adiponektin és más adipokinek diagnosztikai hasznosságának megerősítéséhez a metabolikus szindróma kialakulásának kockázatával küzdő alanyok felderítésében. További lehetséges korlátozás az a tény, hogy az adiponektin különböző formákban kering, különböző oligomerizációs és glikozilezési állapotokkal, amelyek funkcionális következményekkel járhatnak. 38, 39 Ebből következik, hogy az adiponektin becsléséhez használt teszteket szabványosítani kell. Továbbá, mivel a metabolikus szindróma kifejeződése számos, az etnikumhoz kapcsolódó tényezőtől (40, 41) függhet, szükség lenne az adiponektin küszöbszintjének megállapítására a metabolikus szindróma diagnosztizálására a különböző populációk számára. A mért adiponektin változékonyságát nem szabad hátrányként értelmezni, mivel a metabolikus szindróma diagnosztizálásának egyéb kritériumai (pl. WC, HDL-C, TG) ugyanazokkal az analitikai korlátokkal rendelkeznek, és nagy különbségeket mutatnak a különböző populációkban is. 41, 42, 43

Röviden, a 2-es típusú diabetes mellitus ideális paradigma az elhízás és a metabolikus szindróma és a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatát növelő számos tényező kölcsönhatásának tanulmányozásához. A metabolikus szindróma 3, 43, 44. pontos meghatározásának, diagnózisának kritériumai és patofiziológiája körül jelenleg folyó vita miatt egyes orvosoknak nehézségekbe ütközhet a metabolikus szindróma meghatározásának további kritériumai. A megbeszélés valamennyi résztvevője azonban felismeri a kardiometabolikus kockázati tényezők csoportosulásával rendelkező személyek korai azonosításának és kezelésének szükségességét, és az a tény, hogy az ilyen azonosításhoz elengedhetetlen a hasi elhízás jelenléte, amely szoros összefüggésben áll az inzulinrezisztenciával. Az adiponektin, amelyről kimutatták, hogy összefüggésben áll az elhízással, az inzulinrezisztenciával és közvetett módon a metabolikus szindróma kifejeződésével jár együtt a 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél, hasznos kiegészítője lenne a betegek azonosításának jelenlegi kritériumainak.