napló

Bevallom, nem szeretem a távoktatást. Még önkéntesekkel sem dolgozhat távolról. De a szegényebb országokból származó gyermekek oktatásának támogatásával kapcsolatos kihívások negatív megjegyzései feldühítenek.

Mindig örülök, amikor a fiatalok önkéntesként vesznek részt különféle tevékenységekben. Magam tudom, mennyi barátom és kedves élményem van abból az időből, amikor a hétvégi találkozók alkalmával első kenyai utamra készültem. És szeretném ezeket a tapasztalatokat más fiatalokkal is bemutatni.

Idén le kellett mondanunk az UNICEF junior nagyköveteinek oktatási hétvégéit. Az online térben folytatott beszélgetések formájában kerültünk a Junior Nagykövetek Klubba. Ennek ellenére örülök, hogy aktívan részt vehetek és megnézhetem azokat a történetmeséléseket és videókat, amelyekkel péntek délután próbálunk közelebb hozni hozzájuk a humanitárius segítséget, egy egész hét online tanítás után. Rajonganak rajtam.

Csodálatomat megkapják a nyitrai SUA Közgazdasági és Gazdálkodási Kar hallgatói is, akik Ing. Jakub Berčík, PhD. kampányokat készített az UNICEF számára. Annak ellenére, hogy maguknak csaknem egy éve nehéz oktatási körülményeik vannak, úgy döntöttek, hogy segítséget nyújtanak olyan gyerekeknek, akik nem is rendelkeznek jó hozzáféréssel az internethez.

Amint elkezdtük megosztani felhívásukat az UNICEF közösségi hálózataiban, azonnal megjelentek a negatív megjegyzések. Mert miért kellene támogatnunk mások oktatását, ha szlovákiai gyermekeinknek problémája van. Igen, megértem, frusztráló. Mindenkinek. Gyermekeinknek, gyermekeink szüleinek és tanároknak is. Ennek ellenére még mindig nagyon szerencsések vagyunk.

Ebben a hónapban az UNICEF és a Nemzetközi Távközlési Unió jelentést tett közzé arról, hogy a világon hány gyermek fér hozzá az internethez. Mit gondolsz, mit tudtak meg? A világon több mint 2 milliárd 25 év alatti gyermek és fiatal nem fér hozzá az internethez otthon.

Azok a szerencsések, akiknek van otthon internetük, főleg Európában és Közép-Ázsiában élnek. Igen, még az internet megosztása is igazságtalan. A nyugat- és közép-afrikai gyermekek és fiatalok mindössze 5, Dél-Ázsiából, Kelet-Európából és Dél-Afrikából csak 13% -ának van internet-hozzáférése, míg az Európából és Közép-Ázsiából származó gyermekek 59% -ának van otthona. Minél többet tanulnak. Nemcsak az internethez, hanem az áramhoz is hozzáférést okoznak.

Ezért értékeljük az oktatás támogatását a más országokból származó gyermekek számára. Az UNICEF világszerte támogatja a gyermekek iskolába való visszatérését. Mivel sokan elveszítik nemcsak az oktatás lehetőségét, hanem az egyetlen ételt is, amelyet naponta kapnak az iskolában. Sokuk közül pedig az oktatás az egyetlen kiút a szegénység ördögi köréből.

Önkéntesként 11 évvel ezelőtt tanítottam a gyerekeket Kenyában számítástechnikára, az internettel dolgoztam, és hétvégéket töltöttem a gyerekekkel a lassú internetkávézókban, ahol e-mail címeket hoztam létre számukra, és segítettem őket a Facebookon történő regisztrációban. Ma ugyanazok a gyerekek információkat küldenek nekem magukról. A képzettebbek elvégezték az egyetemet, és meg tudják etetni családjukat. Bár a COVID-19 nemcsak őket, hanem az iskolai tanárok otthonait is érintette. Röviden, mert ha a gyerekek nem járnak iskolába, nincs pénz a tanárok fizetésére. A világ számos országában, különösen a szegényekben, nem nyújtanak ingyen oktatást, és fizetnek az oktatásért. A tanárok is fizetnek ezekből a díjakból.

Ennek ellenére mindig inspirációt jelenthetnek számunkra.

Szóval kérem, legalább karácsony előtt, ne gyűlöljük. Segítsünk. Ki tud.