Amoebiasis, amoebus dizentéria

Összefoglaló információk

Az amebikus dizentéria egy hasmenéses betegség, amely főleg meleg területeken fordul elő, amelyet elsősorban a szennyezett ivóvíz közvetít. Az Entamoeba histolytica kórokozója két változatban fordul elő, az "állandó forma" vagy a perces forma (trophozoiták) ártalmatlanok. Át lehet adni vagy betegséggé alakíthatjuk, amely a magna formáját (cisztákat) okozza. A tünetek a hasi fájdalomtól és hasmenéstől a bélperforáción át a májtályogokig és az agyi tályogokig terjednek.

amoebus

A diagnózist a székletben lévő amőbák bizonyítékaival állapítják meg. Bizonyos gyógyszerek állnak rendelkezésre a kezeléshez. Általános szabály, hogy az alapvető higiéniai intézkedéseket be kell tartani. A prognózis jó, ha a kezelést korán kezdik.

A betegség kórokozója

Az Entamoeba histolytica egy fakultatívan patogén parazita, amely a Protozoa nemzetségbe és a Rhizopod alcsoportba tartozik. A protozoonok egysejtű sejtek, amelyek a membránnal körülvett sejtmagban tartalmazzák a DNS-t a hisztonokkal együtt. Gyorsan megváltoztatják külső alakjukat, és át tudnak mozogni az úgynevezett pseudopodiumokon, a sejtfal ideiglenes kiemelkedésein. A protozoonok a vastagbélben élnek és sejtosztódás útján ivartalanul szaporodnak.

A betegséget nem az úgynevezett percforma okozza, amely nagyon ellenálló cisztákat képezhet. Ezek az évek betegségtünetek nélkül élnek a vastagbélben, és a székletben is új fertőzések forrásaként ürülnek. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött személy is hordozó. Még ismeretlen okokból virulens törzsek képződnek megváltozott DNS-sel és megváltozott enzimmintákkal. A perc formája ezután magna formává válhat. Bomlott enzimek képződésével az amőbák behatolnak a nyálkahártyába. Ebben a szakaszban a betegség kitörése következik be.

A fertőzés módszere

A fertőzés szájon át, szennyezett vízzel, étellel, bélváladékkal és anális.

Esemény

Az amoebiasis az egész világon megtalálható, de a fertőzés esélye különösen magas a trópusokon.

Lappangási időszak

Az inkubációs periódus 6 nap.

Tünetek

Megkülönböztetünk:
• tünetmentes roham (bélfertőzés)
• invazív amebiasis (= bél amebiasis = amoebus dizentéria)
• extraintesztinális amebiasis (pl. Májtályogok, agyi tályogok)

A tünetmentes formát véletlenül fedezik fel. A kezelésre azonban szükség van, mert a megnyilvánuló betegségre való átmenet látható, és a fertőzött személy hordozó.

Az invazív amoebiasis hasi fájdalmat, görcsöket, hasmenést, nyálkaelválasztást és vért okoz a székletben. Ennek oka a vastagbél fekélyes gyulladása. Komoly szövődmény a bélperforáció. Ezenkívül lehetőség van amőbák bejuttatására főleg a máj jobb lebenyébe.
Kialakulhat akár egy ökölnyi nagy, többnyire egyedi tályog, amely felszakadhat. Szélsőséges esetben a rekeszizmon keresztül jutnak el a tracheobronchialis rendszerbe, és ilyenkor fel is köhögnek. Az agyi tályogok viszont ritkák.

Diagnózis

A perc formájának igazolása a székletben. Mivel ez egy állandó forma, a mintavizsgálatot idővel el lehet végezni (pl. Postai úton). A betegség gyanúja esetén viszont a székletet azonnal mikroszkóposan meg kell vizsgálni, mivel a magna mozgékony formája érzékeny. A bél endoszkópos vizsgálata a vastagbél gyulladásának és fekélyeinek jeleit mutatja. A tályogok formájában jelentkező extraintesztinális megnyilvánulás szonográfiailag vagy számítógépes tomográfiával mutatható ki. Ezenkívül az antitestek különféle módszerekkel kimutathatók.

Kezelés

A műtéti kezelés csak kivételesen szükséges, mivel gyakran szövődményekhez és a kezelési folyamat elhúzódásához vezet. Az élen az amobicidekkel, például tetraciklinnel, 5-nitromidazollal, klorokin és metronidazollal végzett kezelés áll. Az invazív amoebiasis kombinált terápiát igényel.

Előrejelzés

A megnyilvánuló betegség prognózisa a lehető legkorábbi diagnózistól függ. Ellenkező esetben súlyos orvosi állapotok léphetnek fel, amelyek halálhoz vezethetnek.

Profilaxis

A fertőzés megelőzése magában foglalja az alapvető higiéniai intézkedéseket, a lombzöldségek elkerülését és a széklet szájüregi érintkezését.