Amoebiasis, amoebus dizentéria
Összefoglaló információk
Az amebikus dizentéria egy hasmenéses betegség, amely főleg meleg területeken fordul elő, amelyet elsősorban a szennyezett ivóvíz közvetít. Az Entamoeba histolytica kórokozója két változatban fordul elő, az "állandó forma" vagy a perces forma (trophozoiták) ártalmatlanok. Át lehet adni vagy betegséggé alakíthatjuk, amely a magna formáját (cisztákat) okozza. A tünetek a hasi fájdalomtól és hasmenéstől a bélperforáción át a májtályogokig és az agyi tályogokig terjednek.
A diagnózist a székletben lévő amőbák bizonyítékaival állapítják meg. Bizonyos gyógyszerek állnak rendelkezésre a kezeléshez. Általános szabály, hogy az alapvető higiéniai intézkedéseket be kell tartani. A prognózis jó, ha a kezelést korán kezdik.
A betegség kórokozója
Az Entamoeba histolytica egy fakultatívan patogén parazita, amely a Protozoa nemzetségbe és a Rhizopod alcsoportba tartozik. A protozoonok egysejtű sejtek, amelyek a membránnal körülvett sejtmagban tartalmazzák a DNS-t a hisztonokkal együtt. Gyorsan megváltoztatják külső alakjukat, és át tudnak mozogni az úgynevezett pseudopodiumokon, a sejtfal ideiglenes kiemelkedésein. A protozoonok a vastagbélben élnek és sejtosztódás útján ivartalanul szaporodnak.
A betegséget nem az úgynevezett percforma okozza, amely nagyon ellenálló cisztákat képezhet. Ezek az évek betegségtünetek nélkül élnek a vastagbélben, és a székletben is új fertőzések forrásaként ürülnek. Ez azt jelenti, hogy a fertőzött személy is hordozó. Még ismeretlen okokból virulens törzsek képződnek megváltozott DNS-sel és megváltozott enzimmintákkal. A perc formája ezután magna formává válhat. Bomlott enzimek képződésével az amőbák behatolnak a nyálkahártyába. Ebben a szakaszban a betegség kitörése következik be.
A fertőzés módszere
A fertőzés szájon át, szennyezett vízzel, étellel, bélváladékkal és anális.
Esemény
Az amoebiasis az egész világon megtalálható, de a fertőzés esélye különösen magas a trópusokon.
Lappangási időszak
Az inkubációs periódus 6 nap.
Tünetek
Megkülönböztetünk:
• tünetmentes roham (bélfertőzés)
• invazív amebiasis (= bél amebiasis = amoebus dizentéria)
• extraintesztinális amebiasis (pl. Májtályogok, agyi tályogok)
A tünetmentes formát véletlenül fedezik fel. A kezelésre azonban szükség van, mert a megnyilvánuló betegségre való átmenet látható, és a fertőzött személy hordozó.
Az invazív amoebiasis hasi fájdalmat, görcsöket, hasmenést, nyálkaelválasztást és vért okoz a székletben. Ennek oka a vastagbél fekélyes gyulladása. Komoly szövődmény a bélperforáció. Ezenkívül lehetőség van amőbák bejuttatására főleg a máj jobb lebenyébe.
Kialakulhat akár egy ökölnyi nagy, többnyire egyedi tályog, amely felszakadhat. Szélsőséges esetben a rekeszizmon keresztül jutnak el a tracheobronchialis rendszerbe, és ilyenkor fel is köhögnek. Az agyi tályogok viszont ritkák.
Diagnózis
A perc formájának igazolása a székletben. Mivel ez egy állandó forma, a mintavizsgálatot idővel el lehet végezni (pl. Postai úton). A betegség gyanúja esetén viszont a székletet azonnal mikroszkóposan meg kell vizsgálni, mivel a magna mozgékony formája érzékeny. A bél endoszkópos vizsgálata a vastagbél gyulladásának és fekélyeinek jeleit mutatja. A tályogok formájában jelentkező extraintesztinális megnyilvánulás szonográfiailag vagy számítógépes tomográfiával mutatható ki. Ezenkívül az antitestek különféle módszerekkel kimutathatók.
Kezelés
A műtéti kezelés csak kivételesen szükséges, mivel gyakran szövődményekhez és a kezelési folyamat elhúzódásához vezet. Az élen az amobicidekkel, például tetraciklinnel, 5-nitromidazollal, klorokin és metronidazollal végzett kezelés áll. Az invazív amoebiasis kombinált terápiát igényel.
Előrejelzés
A megnyilvánuló betegség prognózisa a lehető legkorábbi diagnózistól függ. Ellenkező esetben súlyos orvosi állapotok léphetnek fel, amelyek halálhoz vezethetnek.
Profilaxis
A fertőzés megelőzése magában foglalja az alapvető higiéniai intézkedéseket, a lombzöldségek elkerülését és a széklet szájüregi érintkezését.