személy 1. személy, mint egy bizonyos funkció, jog stb. • egyén • egyén • egyén: felnőttek, egyének; minden egyén; minden résztvevő egyén • könyvek. entitás: ennek az államnak minden entitásának meg vannak a jogai
• a műalkotásban betöltött szerep 2. képviselője: karakter: sok ember, szereplő teljesít a játékban
oso bitne 1. nem másokkal együtt, nem az egésszel, nem egy másik al-nal. mások által külön-külön • külön-külön • külön-külön: külön-külön, külön léptek be a szobába; mindegyikük külön-külön, külön-külön • elavultan indított vállalkozást.: ozobit • osobito • zasta r. személyesen: melegen üdvözölték egymást, külön-külön • egyedül • külön-külön: egyedül, külön-külön • külön-külön • beszélgetni kezdtek. extra: mindegyikkel külön tárgyalnak, extra • elszigetelt • hívás. csak
2. speciális funkcióval, feladattal, céllal • speciális • speciálisan • külön-külön: külön, speciális, speciálisan módosított járművel • külön-külön • hívással. extra: extra, extra adaptált ülés
3. kiterjedése, jellege, tulajdonságai jellemzik, amelyek nem gyakoriak • rendkívüli • különösen: különösen, rendkívüli módon, különösen jó eredményeket értek el • nagyon: nem sokat segített nekünk • szokatlanul • szokatlanul • szokatlanul • könyveket.: szokatlan • szokatlan: szokatlanul, szokatlanul, szokatlanul igényes program • személyesen • személyesen: különösen jelentős siker • átlagon felüli • kivételesen: átlagon felüli, kivételesen tehetséges fiú • beszélgetés. extra: extra hatékony szer
vö. szintén különleges 2
-
személy 1. amely különállóan létezik a többitől, külön-külön, külön-külön (op. közös) • külön • külön: szobát bérel külön, külön, külön bejárattal; külön, külön beszélgetéseket folytathat minden egyes hívással. extra: foglaljon külön, extra szobát a szállodában; hozzon létre egy speciális, független tudományos teret • elszigetelt (teljesen elkülönítve másoktól, általában az érintkezés elkerülése érdekében): speciális, elszigetelt szobák fertőző betegek számára • kevésbé alkalmas speciális: szenteljen egy speciális, speciális fejezetet a problémának • egyén (op. kollektív): legyen a hallgatók számára egyéni megközelítés • egyhívás. csak: csak darab • furcsa. egyes (külön egységet alkot)
2. amelynek egyedi tulajdonságai vannak al. amely különbözik a többitől • megkülönböztető • sajátos • különös: különleges, különös, sajátos irodalmi stílusú • könyv ápolása.: különös • önnövekedés: sajátos, önmagát növekvő művészi kifejezéssel rendelkezik • egyedülálló • megismételhetetlen • sajátos (op. hétköznapi, hétköznapi): a falu egyedi, megismételhetetlen karakterrel rendelkezik; minden munkahelynek vannak speciális, speciális problémái • szokatlan • szokatlan • különleges (op. hétköznapi, gyakori): szokatlan, szokatlan, különleges illatú növény; speciális, különleges hangszínezés • jellegzetes • jellegzetes • jellegzetes • megkülönböztető (amely leírja az alapvető jellemzőket): a macskaállatok különleges, jellegzetes jellemzői; jellegzetes, jellegzetes, jellegzetes szokásokkal rendelkező falu • eredeti (felfedezéséhez megismételhetetlen): különleges, eredeti elképzelésekkel rendelkezik • kivételes (amellyel nem lehet normálisan találkozni): kiemelte kivételes tehetségét • más • más (op. ugyanaz): erről most ne beszéljünk, ez egy különleges, más, más eset • zasta r. rendkívüli (Štúr)
3. pontosan meghatározott célokra, célokra stb. (op. menetrend) • rendkívüli • különleges: az ünnepek alatt külön, különleges vonatokat küldünk; van egy speciális, különleges küldetés • speciális (pontosan megcélzott): speciális képzés a terroristák elleni harcra; a küldöttséget külön repülőgépes hívásra vitték. extra: készítsen egy extra eszközt
4. szokatlanul nagy al. kizárólag valamire összpontosított (op. hétköznapi, normális) • rendkívüli • könyv. kiemelkedő: különleges, rendkívüli, kiemelkedő érdeklődés iránt valamiben; rendkívüli érdemeket tegyen • rendkívüli • szokatlan • különös: rendkívüli, szokatlan, különleges ellátást • különleges • beszélgetést végez. extra: vegyen különleges szempontokat valakitől; nincs benne semmi különös, semmi extra
oso verte p. 1. specialitás, 1. specialitás, sajátosság
oso bne 1. vö. személyes 1, 3 2. o. egyedül 3 3. o. közvetlenül 3 4. o. közelről 2
személyiség 1. kivételes tulajdonságokkal, szokással rendelkező személy. jelentős társadalmi pozícióval • megjelenés • egyéniség: erős, erős személyiség, történelmünk egyénisége; ritka jelenség az irodalomban • ábra • könyv. szellem: művészetünk kiemelkedő alakja eltávozott; az idő nagy szelleme • tekintély • beszélgetés.: kapacitás • kaliber • kifej. mennyiség (egy területen elismert személy): tekintély, képesség a fizikában • jelenség: zenei jelenség • bölcs • felvilágosult személy • könyv. nagy ember (személyiség a spirituális területen): bölcsek, felvilágosult emberek, az emberiség nagy embere
személyes 1. személyhez, mint emberhez kapcsolódik; aki az egyén birtokában van, gondozása • magánember: személyes, magánérdekeinek érvényesítése (nyilvános op); van valami személyes, magántulajdonban (op. közös) • hívás. privát: veszítse el személyes, magántulajdonát (op. állami, állami) • intim (intim személyes): Ne aggódjon személyes, intim életem miatt! • egyén (op. Kollektív, közös): vállaljon személyes, egyéni elkötelezettséget; egyéni felelősséggel tartozik valamiről • személyzet (általában a jogi személlyel fennálló hivatalos kapcsolatokban): személyi, személyzeti osztály (a vállalat); személyes, személyes identitás megalapozása
2. amely mentális tevékenységen, az egyén értékelési kritériumain alapszik (op. Személytelen, objektív) • szubjektív • elfogult: olyasmit mondani, mint a személyes, szubjektív vélemény; legyen a vezető szubjektív, elfogult kritikájának a célja • elfogult: túl személyes, elfogult hozzáállás
3. egy személy fizikai jelenlétének megkövetelése (op. Közvetett, közvetített) • közvetlen • azonnali: személyes, közvetlen, közvetlen kapcsolat alapján ismerem; megköveteli valaki közvetlen, azonnali részvételét • élőben: élő írásbeli kapcsolatfelvétel valakivel
oso h 1. o. 1. haszon, 1. haszon 2. o. boldogság 1
oso l 1. o. szamár 1 2. o. bolond
sót adjunk hozzá sót • sót (általában sóval meghintjük): só (ön) levest, sózzuk az apróra vágott zöldségeket • sózzuk (adjunk még sót és általában a tartósításhoz): sószalonna; sózott utak (fagylalt ellen) • sózva (konzerv sóval): sózott hús • sózva • sózva (ráadásul általában kissé sózva): akkor is megsózhatjuk a sütést • sózzuk (túlságosan sózzuk): az ételt megsóztuk
osó ital éles, éles módon (általában haraggal, megbánással stb.), hogy mondjon valamit valakinek • kifejez.: cselekedni • rohanni: haragudni a kívülállókra; - mondta, rám rohant, nehogy felhívjam. kifejez feltenni (szóban valakinek) • pl. besűrűsödik: Apa dobta: adj békét! • pl.: ugrás (valakihez) • ugrás • repülés (valakihez): ingerülten ugrott rám • kifej.: engedjen el • alkalmazzon (valakire): engedjen el semmit, alkalmazzon engem • támadás (szóban): megtámadta az előadót, hogy nem mond igazat • kiabál • kiabál (valaki) • kiabál (valakinek) • kifejez.: kiabálni (valakinek) • kiabálni (valakinek) • kiabálni (valakinek) • kiabálni • kiabálni (valakinek; kiabálni, hogy nem értek egyet, dühös stb.) • kifejez. hígított. csipogni (Šoltésová) • kiabálni • kiabálni (valakinek) • kifej.: kiabál • kiabál • morog (valakire): kiabált, kiabált, morgott a fiára, hogy nem tartotta be az ígéretét • hívást. kifejez: kiabál: kiabál velünk, hogy maradjunk csendben • pl.: pengetés • ugatás • pisi (valakinek)
élni, hogy hasznot, hasznot, hasznot hozzon • hogy sikeres legyek • haszon: a mozgás az egészséget szolgálja; nem iszik, nem előnyös, nem segít neki • szolgálni • segíteni • hasznot húzni • hasznos lenni • hasznot húzni: Ki szolgál a dolgok ilyen megoldása, szolgál, segít? Kit érdekel, ki részesül? • legyen értékes • legyen ára: értékes számunkra, ára van nekünk, ha a vásárlást megtesszük • hogy érvényes legyen: segítségünkre nem érvényes számunkra • pl. kényeztesse magát (menjen hasznára, általában orvosilag): a diéta megeszi • fraz.: szivárványon lenni • szivárványhoz menni (különösen orvosilag): a tenger mellett maradni a gyerekhez ment a szivárványhoz