absztrakt

A cél: Meghatározni a megemelkedett májzsír- és alanin-aminotranszferáz (ALT) szint prevalenciáját elhízott japán nőknél, valamint meghatározni azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a zsírváltozáshoz és az ALT-szint emelkedéséhez.

alanin-aminotranszferáz

Tervezés: Keresztmetszeti és populációs vizsgálat.

Tárgyak: Az éves orvosi vizsgálatban részesült összesen 4366 nő közül 4211 nőt választottak ki elemzésre. Mind a 4211 nő negatív volt a hepatitis vírus markereivel szemben.

Mérések: Perifériás vérsejtszám, máj biokémiai tesztek, éhgyomri glükóz, koleszterin és triglicerid szint, húgysav, glikozilezett hemoglobin A1c és ultrahang.

Az eredmények: A megemelkedett máj- és ALT-szint ultrahangvizsgálati bizonyítékokat 391 (9,3%) és 238 (5,7%) 4211 nőnél figyeltek meg. A máj és az ALT szint növekedésének gyakorisága nőtt az elhízás fokozódásával. Az ALT-emelkedés gyakorisága magasabb volt a zsírmájú nőknél, mint a zsírmáj nélküli nőknél a nem elhízott vagy enyhén elhízott csoportban. Az ALT-emelkedés gyakorisága azonban nem különbözött szignifikánsan a zsírmájú és a zsírmáj nélküli nők között az erősen elhízott csoport között. A többváltozós elemzés azt mutatta, hogy az elhízás, a hemoglobin (≥14 g/dl), a trigliceridek (≥150 mg/dl), a diabetes mellitus és a zsírmáj fontos előrejelzői voltak az ALT-szint emelkedésének. Mindazonáltal csak két változó, a hemoglobin (≥ 14 g/dl) és a cukorbetegség jelenléte volt szignifikáns a súlyos elhízás csoportjában.

Következtetések: Az elhízott nőknél gyakran figyeltek meg zsíros májjal nem társuló ALT-szintet, ami arra utal, hogy az elhízás közvetlenül összefügg az emelkedett ALT-szinttel a japán elhízott nőknél. Ezenkívül a hemoglobin (≥ 14 g/dl) erősen megjósolta az ALT-szint emelkedését a súlyos elhízás csoportban.

A túlsúlyos emberek gyakorisága növekszik a fejlett és a fejlődő országokban (Kuczmarski et al., 1997; Kopelman, 2000; Hamaguchi & Sakata, 2001). A zsírmáj metamorfózisa gyakori ezeknél az elhízott egyéneknél, a zsírmáj pedig elterjedt az elhízási járványban (Falck-Ytter et al., 2001; Day, 2002). Japánban a legtöbb beteg krónikus májbetegségét hepatitis B vagy C vírusok okozzák (Nishioka et al., 1991; Yamada et al., 1995). A zsírmáj azonban nemrégiben nőtt, az életmódbeli változások, köztük a fizikai inaktivitás, valamint a napi zsírfogyasztás növekedése következtében nőtt az elhízás gyakorisága (Hamaguchi & Sakata, 2001). Noha a máj zsíros változásai az emelkedett alanin-aminotranszferáz (ALT) szinttel társulnak, az ultrahanggal rendelkező zsírmájban szenvedő emberek többsége normális ALT-szintet mutat (Yano és mtsai, 2001; Sakugawa és mtsai, 2003).

A hétköznapi nőknél a legtöbb zsíros májat nem az alkohol okozza, mivel Japánban rendszeres alkoholfogyasztással rendelkező nők ritkák (Nomura et al, 1988). Az alkoholmentes steatohepatitis (NASH) az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) súlyos formája, és szorosan összefügg a női nemmel, az idősebb korral, az elhízással és a II. Típusú cukorbetegséggel (Ludwig et al., 1980; Falck-Ytter et al., 2001 Day, 2002) (Sheth, 1997; James & Day, 1998; Nomura et al., 1988). A legtöbb NASH-ban szenvedő beteg tünetmentes és magas a májenzimszintjük (Bacon és mtsai, 1994). Számos vizsgálatot végeztek a zsíros máj vagy a májenzim rendellenességek prevalenciájáról az enyhe vagy közepes elhízású egyének nagyobb populációiban (Nomura et al, 1988; Day, 2002).

Ennek a tanulmánynak a célja a megnövekedett májzsír- és ALT-szint prevalenciájának meghatározása az elhízott japán nőknél, valamint azoknak a tényezőknek a tisztázása, amelyek hozzájárulnak a zsírváltozáshoz és az ALT-növekedéshez a csoportban.

Tantárgyak és módszerek

2000. január és 2000. decembere között összesen 4 366 egészséges nő ment át orvosi vizsgálaton az Okinawani Általános Egészségügyi Szolgálatnál. Mindannyian japánok éltek a japán Okinawa-szigeteken 21 és 88 év között: 87% 40 éves vagy annál idősebb volt. Meg kell jegyezni, hogy az orvosi vizsgálat nem volt kötelező, és a nők részt vettek az általuk választott orvosi vizsgálaton, ezért a mintavétel nem volt véletlen.

A testtömeg-indexet (BMI; kg/m2) minden nőre kiszámoltuk. Az elhízást úgy határozták meg, mint a BMI-t> 25 kg/m2 a Japán Elhízás Társaságának ajánlása szerint (Yoshiike et al., 1998). A nőket három csoportba osztották: nem elhízottak (BMI 30 kg/m2).

A laboratóriumi vizsgálatok magukban foglalták a perifériás vérsejtek számát, a májfunkciós vizsgálatokat (aszpartát-aminotranszferáz, ALT, γ-glutamil-transzpeptidáz, alkalikus foszfatáz), az éhomi éhgyomri glükóz-, koleszterin- és trigliceridszinteket, húgysav-, glikozilezett hemoglobin A1c (HbA1bis hepatitis B) és a hepatitis C elleni antitesteket. vírus (anti-HCV).

A szokásos májvizsgálatokat többcsatornás autoanalizátoron végeztük. A HBsAg-t kereskedelemben kapható enzim immunvizsgálattal (Enzygnost, Berling, Németország) mértük. Az anti-HCV-t egy második generációs enzim immunvizsgálattal teszteltük (Ortho Diagnostics, Raritan, NJ, USA).

A zsírmáj diagnosztizálását ultrahang segítségével végeztük (Severtmutt és mtsai, 1986). A zsírmájszövet kritériuma a hiperechoikus májszövet volt, finom, szorosan összecsomagolt visszhangokkal. A zsírváltozás mértékét az echo amplitúdójának a mélységgel történő csökkenésével, a máj és a vesék közötti echo amplitúdó növekvő különbségével és a portális véna falának visszhangjának elvesztésével értékelték.

A diabetes mellitus jelenlétét éhomi vércukorszintként ≥126 mg/dl és/vagy HbA1c ≥6, 1. definiálta. (Japan Diabetes Mellitus Diagnostic Criteria Committee for Diabetes Mellitus, 1999; Takahashi et al, 2000). A magas vérnyomás jelenlétét a szisztolés vérnyomás ≥ 140 Hgmm és/vagy a diasztolés vérnyomás ≥ 90 Hgmm határozta meg.

A fő végpont az emelkedett ALT jelenlétének vagy hiányának azonosítása volt klinikailag társított változókkal kombinálva: életkor, BMI és magas vérnyomás, hemoglobin, összkoleszterin, trigliceridek, húgysav, diabetes mellitus, zsírmáj. Az összes változó bekerült a többváltozós logisztikus regressziós elemzésbe, hogy független előrejelzőket találjon az emelkedett ALT jelenlétéről vagy hiányáról.

A folyamatos változókat összehasonlítottuk nem elhízott, enyhén elhízott és súlyosan elhízott csoportok között kétfarkú Student t-teszt segítségével. E változók közötti korrelációt Pearson korrelációs együtthatójával elemeztük. A kategorikus változókat összehasonlítottuk Fisher pontos tesztjével. A többváltozós elemzést logisztikai regresszióanalízissel teszteltük. A statisztikai elemzéshez SPSS statisztikai szoftvert használtunk. A statisztikailag szignifikáns P-érték kevesebb volt, mint 0,05.

az eredmény

Az orvosi vizsgálaton átesett 4366 nő közül 141 pozitív volt a HBsAg és 14 pozitív anti-HCV szempontjából (senki sem volt pozitív sem a HBsAg, sem az anti-HCV esetében). A HBsAg vagy anti-HCV alanyokat kizártuk ebből a vizsgálatból; a fennmaradó 4211 nő adatait használták elemzésre.

A hepatitis 238 vírus markere nélküli 4211 nő közül (5,7%) az ALT szint emelkedett volt. Az ALT és a következő kvantitatív változók egy része szignifikánsan korrelált: életkor, BMI, szisztolés vérnyomás, hemoglobin, vércukorszint, HbA1c, összszérum koleszterinszint, trigliceridek és húgysav (Pearson korrelációs együtthatója szerint az adatok nem láthatók). Két kategóriába (normális vagy kóros, jelenlévő vagy hiányzó, felett vagy alatt) sorolva a nyolc változó az ALT növekedésével járt (1. táblázat).

Asztal teljes méretben

Zsírmájat 4211 nőből 391-ben (9,3%) detektáltak ultrahanggal, és gyakorisága az elhízás fokozódásával nőtt (2. táblázat). A 391 zsírmájú nő közül 66-nál (16,9%) emelkedett az ALT-szint, ennek gyakorisága az elhízás fokozódásával is nőtt, és a zsírmáj nélküli nők 4,5% -ánál nőtt az ALAT, amelynek gyakorisága nőtt. az elhízás mértékének növekedésével is nőtt. Az ALT-emelkedés gyakorisága magasabb volt a zsíros májú nőknél, mint azoknál a nőknél, akiknek zsíros májuk nem volt a nonoba és az enyhén elhízott csoportban. Az ALT-emelkedés gyakorisága azonban nem különbözött szignifikánsan a zsíros májú és a zsíros máj nélküli nők között a súlyos elhízás csoportjában (2. táblázat).

Asztal teljes méretben

Bár tizenegy elemzéssel összefüggésben 8 klinikai változó társult az ALT-emelkedésekhez (1. táblázat), a logisztikus regresszió-elemzés azt mutatta, hogy a nyolc változó közül öt szignifikánsan és függetlenül kapcsolódott az ALT-emelkedésekhez (3. táblázat). Az elhízás (BMI ≥25) és a zsírmáj jelenléte közötti módosítás hatásának vizsgálatához az interakció (elhízás × zsírmáj) kifejezést felvették a logisztikai modellbe. Nem volt interakció az elhízás és a zsírmáj jelenléte között (3. táblázat). A logisztikai regressziós elemzést a BMI-től eltérő változók segítségével is elvégeztük független prediktorként a három csoportban (nem elhízott, enyhén elhízott és súlyosan elhízott). A zsírmáj jelenléte függetlenül társult az ALT növekedésével a nem elhízott vagy enyhén elhízott csoportban. Az emelkedett májzsír és az ALT jelenléte közötti összefüggést azonban nem figyelték meg a súlyos elhízás csoportban, és csak két változó (hemoglobin és cukorbetegség jelenléte) volt szignifikánsan összefüggésben az emelkedett ALT-értékkel ebben a csoportban (4. táblázat).

Asztal teljes méretben

Asztal teljes méretben

A zsírmáj ultrahangvizsgálatának jelenlétét előrejelző klinikai változásokat többváltozós elemzéssel is megvizsgáltuk. Valamennyi nőnél öt változó volt függetlenül társítva a zsírmáj jelenlétéhez: a BMI ≥25 (P 40 NE/l (P 1, amely a fejlett fibrózis markere a NASH-ban (Falck-Ytter és mtsai, 2001)) ritkán figyelhető meg súlyos elhízás esetén.

Ebbe a tanulmányba csak nőket vontunk be, de az éves egészségügyi ellenőrzéseken sok férfi vett részt. Japán lakosságának vizsgálata kimutatta, hogy a férfiak 73% -a alkoholt fogyaszt orvosi vizsgálatokon, 12,5% -uk pedig 453 ml/hétnél többet fogyaszt (Nomura et al., 1988; Yano et al., 2001). A NAFLD diagnosztizálásához szigorú kórelőzmény szükséges a normál alkoholfogyasztáshoz és kevesebb mint 40 × 210 g/hét átlagos alkoholfogyasztáshoz (Falck-Ytter et al, 2001). Az alkoholfogyasztással kapcsolatos információk megszerzése olyan családtagoktól, akik szoros kapcsolatban vannak az egyes alanyokkal, a népességalapú vizsgálatok során nehéz. A legtöbb férfi egészségügyi alany a normális alkoholfogyasztás miatt nem felel meg a NAFLD kritériumainak (Nomura et al, 1988). Ezért kizártuk a férfi egészségügyi alanyokat ebből a vizsgálatból, hogy minimalizáljuk az alkohollal összefüggő májbetegségek bevonásának lehetőségét. A legtöbb nő egészségi állapotú beteg nem fogyasztott rendszeresen alkoholt. Korábban 128 olyan egészségi állapotú beteget kérdeztünk meg, akiknek magas volt az ALT-szintje, és közülük csak egynél (0,8%) volt rendszeres alkoholfogyasztás. A vizsgálat alanyai között szerepelhetett néhány olyan nő, akiknek kórtörténetében rendszeres alkoholfogyasztás volt, de az alkohol hatása meglehetősen csekély lehetett, és nem befolyásolta az adatokat.

Összegzésképpen elmondható, hogy az elhízott nőknél, különösen a súlyos elhízásban szenvedőknél, gyakran figyeltek meg zsíros májjal nem összefüggő ALT-szintet, ami arra utal, hogy az elhízás közvetlenül, nem közvetetten a zsírmájon keresztül, összefügg az emelkedett ALT-szinttel a japán nőknél. . Súlyos elhízásban szenvedő nőknél csak a hemoglobin ≥ 14 g/dl növekedése és a diabéteszes állapot társult az ALT növekedésétől függetlenül.

köszönöm

Hálásak vagyunk Dr. Kozen Kinj és az Okinawa Általános Egészségügyi Szövetség munkatársai együttműködésükért.