hosszú

Az Antarktisz szélsőséges környezetében való hosszú tartózkodás valószínűleg károsítja az agyat. Ezt német tudósok állítják a The New England Journal of Medicine aktuális számában. Szerintük az űrmisszióknak hasonló következményei lehetnek.

Az éghajlatváltozás miatt a madarak zsugorodnak

Eddig ismeretlen felvételek rögzítik a pilóta balesetét, aki először túllépte a hangsebességet

Találtak egy 44 000 éves barlangfestést

2019. év a tudományban: felfedezések az űrben és egy újfajta ember

Tartós sötétség, akár mínusz 50 fok nulla alatt is, ugyanazok a gleccserek és képtelenség gyorsan utazni. Az Alexander Stahn körüli, a berlini Charité Egyetemi Kórház csapata szerint az ilyen körülmények között történő hosszú távú tartózkodás jelentős hatással lehet az agyra.

A hippokampuszban, az agynak a memóriáért és a térbeli képzeletért felelős részében bekövetkezett tömegvesztést találtak azoknál az embereknél, akik 14 hónapig tartózkodtak az Antarktisz Neumayer-Station III állomásán. Azonban még nem világos, hogy mi okozza pontosan ezeket a változásokat az agyban.

A kutatók mágneses rezonancia képalkotással képeket nyertek az agy szerkezetéről az antarktiszi expedíció előtt és után. Öt férfi és négy nő is vérmintákat elemzett, és rendszeres kognitív teszteken esett át. Az eredményeket összehasonlítottuk egy németországi kontrollcsoporttal.

A kognitív gyakorlatoknak általában tanulási hatása van - magyarázza Stahn, a vizsgálat vezetője. Minél hangsúlyosabbak voltak az agyban bekövetkezett változások az alanyokban, annál kevésbé nőtt a tanulási görbe. A viszonylag fiatal, 25 és 36 év közötti életkor miatt a vizsgált emberek agyának változásai meglepően nagyok voltak. A résztvevők azonban maguk sem érzékelték őket. Ezenkívül nem minden férfit és nőt érintettek egyformán.

A változást kiváltó lehetséges tényezők közé tartoznak a kis számú ingerrel rendelkező kutatók, kevés társas érintkezés, rossz alvás vagy problémák a csoportban. Stahnan szerint fontos megkeresni a következmények megelőzésének módjait. Stahnan szerint azonban az expedíció tagjainak nem szabad hosszú távon negatív következményekkel járniuk. "Az agy rendkívül alkalmazkodó ezeken a területeken. Feltételezem, hogy ezek a változások visszafordíthatók "- mondta a tudós. Elismerte azonban, hogy erről egyelőre nincsenek adatai.

A kutatók rámutatnak arra is, hogy a kilenc résztvevővel végzett vizsgálat nagyon kicsi, és ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni. Az állatkísérletek azonban többször kimutatták, hogy a monoton környezet és a társadalmi elszigeteltség káros hatással van az agyra.

Az agy változásairól az űrmisszió résztvevői is beszámoltak. Májusban bemutattak egy tanulmányt, amely kimutatta, hogy a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) hosszabb tartózkodás alatt a legénység tagjainak agyában bizonyos üregek megnagyobbodnak. Feltételezhető, hogy a kozmonautáknál gyakran megfigyelt látásélesség-csökkenés is ezzel függ össze - állították a tudósok a PNAS szakmai folyóiratban.

Az agykamrák, a cerebrospinális folyadékkal töltött üregek átlagosan csaknem 12 százalékkal nőttek a misszió során vizsgált 11 kozmonautánál, és a jelentős változás még hét hónap után is mérhető volt.

Az orvosok korábban arról számoltak be, hogy még fél évvel a hosszú távú űrmissziókból való visszatérés után is nagyszabású volumenváltozások maradtak fenn az űrhajósok agyában. Ez különösen az úgynevezett szürke kéregre vonatkozott, amely főleg nagyszámú idegsejtből áll. Vannak arra utaló jelek, hogy minél hosszabb ideig tartózkodnak az emberek az űrben, az agyra gyakorolt ​​hatás nagyobb. Még nem világos, hogy a változások befolyásolják-e a gondolkodási képességet.