Egy jól ismert kínai politika, amelynek célja a népesség növekedésének szabályozása, képes felmérni a társadalomban végzett mesterséges beavatkozások eredményeit. A világon az önkéntelen emberek első felnőtt lakossága van. Kik ők?

gyermek

Kis császárok szindróma

Nemcsak kínai szociológusok, hanem a világ minden tájáról érkező szakértők is élőben figyelhették az első generációs gyermekeket, akiknek kormánya egy gyermek társadalmi státusát írta elő. Kína az 1980-as évek eleje óta aktívan részt vesz a család méretének mesterséges szabályozásában.

A városokban élő házaspároknak a törvény szerint legfeljebb egy gyermekük született. Míg a törvényt be nem tartó családokat súlyosan üldözték, az egyedülállókat és szüleiket az állam erős támogatásban részesítette.

A kínai iskolák ma meglepően magas szinten vannak. Nemcsak a belföldi, hanem a külföldi tanárok is foglalkoznak a gyermekek oktatásával már óvodás kortól. A tanulóknak így már kicsi koruktól lehetőségük van arra, hogy ne csak a folyékonyan beszélő angolokkal, hanem a külföldiekkel és kultúrájukkal is megismerkedjenek.

És a másik oldal? Sok egyén tükröződött a társadalom arcán. A növekvő individualizmus, önzés és önreklám komoly hatással van mind a magán-, mind a szakmai kapcsolatokra. Egy olyan társadalomban, ahol kiélezett a verseny, egyre több fiatal találja magát depressziósnak.

A munkáltatók az interjúk során a testvérekkel rendelkező jelölteket részesítik előnyben. Csak az egyéneket tartják önzőbbnek, lustábbnak, kevésbé empatikusnak, alkalmazkodónak és óvatosabbnak. A szociológusok ezt a generációt "kis császárnak" nevezik, egyedüli. A neurózisok, az elhízás és az élet elégedetlensége gyakoribb.

Magányos lakott föld

Ma a testvér nélküli gyermekek mintegy 90% -a Kína városi területein él, míg a vidéki területek több mint 60% -a. A nagyszámú lakos ellenére a fiatal kínai emberek irigylésre méltó helyzetbe kerülnek. A férfiak és a nők száma közötti nagy különbség mellett (a férfi utódokat évek óta előnyben részesítik a kultúrában) alapvető családi felelősséggel tartoznak.

Az egyetlen gyermek vállára az a kötelezettség tartozik, hogy ne csak az idősödő szülőkről, hanem gyakran a nagyszülőkről is gondoskodjon. Azok a kötelességek, amelyek nem oszthatók meg több testvér között, nagy társadalmi és gazdasági nyomást gyakorolnak az egyénre.

Az egygyermekes politika vége?

A kínai politikát irányító kommunista párt 1979 óta gazdasági és társadalmi reformokkal igyekezett csökkenteni a népesség növekedését. Ezért bevezette az egygyermekes politikát, amely főleg a városban élő családokat érintette. A kormánynak sikerült gyorsan csökkentenie a népesség növekedését: míg 1970-ben 5,8 gyermek volt egy nőre, addig ma 2.

Ezt az ellentmondásos szociálpolitikát az alapvető emberi jogok megsértése, erőszakos abortuszok, erőszak és a családok üldözése kísérte. Ma más a helyzet. 2015-től a rezsim fokozatosan enyhíteni kezdte a családpolitikát. Ennek fő oka a kínai népesség gyorsabb öregedése, valamint a férfiak és nők közötti jelentős egyenlőtlenség.