Az elmúlt időszakra vonatkozó tartás megállapításakor a bíróság megállapítja az adós sajátos képességeit, lehetőségeit, keresetét, a gyermek szükségleteit, figyelembe veszi a már nyújtott ellátásokat, a lakhatás biztosítását, a személyes gondoskodást és értékeli az egyéb jogi kritériumokat. A tartásdíj visszaható hatályú megítélése szempontjából különös figyelmet érdemlő okok fennállásának jogi feltétele többek között a spekuláció megelőzésének kísérletéből és a kiskorú gyermek tartásdíjának megítélésével való visszaélésből fakad. A szigorúbb szabályozás megköveteli azokat, akik felelősségteljes és időben történő megközelítésre jogosultak e kérdés kezelésében, azaz j. a törvényi feltételek teljesülése esetén indokolatlan késedelem nélkül nyújtsa be tartási kérelmet. Ha azonban bizonyos, kivételesnek tekinthető okokból a felek időnként a tartásdíj megállapítását kérik, és eljárásukban nem tapasztalható kísérlet az intézettel való visszaélésre, a bíróság visszamenőlegesen is elrendelheti a tartásdíjat. A különös megfontolásra érdemes okokat az eset sajátos körülményeinek megfelelően kell értékelni.

karbantartásának

(A Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának 2018. március 28-i állásfoglalása, I. ÚS 99/2018. Sz. Ügyirat)

Az indoklásból:

2018. március 19-én panaszt (a továbbiakban: panaszos) kézbesítettek a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságához (a továbbiakban: Alkotmánybíróság), amelyet a JUDr képvisel. Peter Majerník, Werferova 1, Kassa, amellyel kifogásolja alapvető jogainak megsértését az Art. 46. ​​bek. A Szlovák Köztársaság Alkotmányának (a továbbiakban: Alkotmány) 1. cikke, 36. bekezdés Az Alapjogi és Szabadságjogi Charta (a továbbiakban: Charta) 1. cikke, valamint az Art. 6. bekezdés Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: „egyezmény”) 1. cikke a kassai I. kerületi bíróság (a továbbiakban: járási bíróság) sz. zn. 21 2016. március 2-i P 123/2012. Sz. Ügy (a továbbiakban: a kerületi bíróság ítélete) és a kassai regionális bíróság (a továbbiakban: regionális bíróság) ítélete. zn. 7 CoP 163/2017, 2017. december 21. (A továbbiakban: „regionális bírósági ítélet”).

A panaszos javasolta, hogy az Alkotmánybíróság a következő megállapítással döntsön: „A kassai kerületi bíróság ítéletével az I. sz. 21 P/123/2012, 2016. 03. 02. és a regionális bíróság kassai ítélete. A panaszos 2017. december 21-i 7CoP/163/2017. Sz. 46. ​​bek. 1 L állam a Szlovák Köztársaságban és az Art. 6. bekezdés Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 1. cikkében 36. bekezdés 1 Alapjogi és Szabadságjogi Charta. A kassai kerületi bíróság I. sz. 21 P/123/2012, 2016. 03. 02. és a regionális bíróság kassai ítélete. A 2017. december 21-i 7CoP/163/2017. Törlésre kerül, és az ügyet további eljárás céljából visszaküldik. A kérelmezőnek megfelelő, 3000 euró összegű pénzügyi ellentételezést kapnak, amelyet az I. kassai kerületi bíróság és a kassai regionális bíróság köteles egyetemlegesen megfizetni neki az ítélet érvényességétől számított két hónapon belül. Az I. kassai kerületi bíróságot és a kassai regionális bíróságot kötelezik a felperes költségeinek egyetemlegesen történő megfizetésére az ítélet érvényességétől számított két hónapon belül. "

Az Art. 127. bekezdés Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság dönt a természetes vagy jogi személyek panaszairól, ha azok kifogásolják alapvető jogaik vagy szabadságaik, vagy emberi jogaik és alapvető szabadságaik megsértését a Szlovák Köztársaság által ratifikált és kihirdetett nemzetközi szerződésből eredően, ha e jogok és szabadságok védelméről más bíróság nem dönt.

Az Alkotmánybíróság a 25. §. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1. sz. 38/1993 Coll. a Szlovák Köztársaság Alkotmánybíróságának szervezetéről, az előtte folyó eljárásokról és bíráinak módosított álláspontjáról (a továbbiakban: „Alkotmánybírósági törvény”) zárt ülésen tárgyalta a panaszos panaszát, és azt minden szempontból megvizsgálta a 25. bek. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2. -a. Az egyes beadványok előzetes tárgyalása során az Alkotmánybíróság megvizsgálja, hogy a 25. § Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2. cikke nem akadályozza annak további eljárásban történő elfogadását. E rendelkezés szerint az olyan indítványokat, amelyekben az Alkotmánybíróság nem rendelkezik hatáskörrel, olyan indítványokat, amelyek nem rendelkeznek a törvényben előírt követelményekkel, elfogadhatatlan vagy nyilvánvalóan jogosulatlanul benyújtott indítványokat, valamint a későn benyújtott indítványokat, elutasíthatják. az Alkotmánybíróság szóbeli meghallgatás nélküli előzetes döntéshozatalával. Az Alkotmánybíróság elutasíthat egy nyilvánvalóan megalapozatlan indítványt is.

Az Art. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. §-a alapján mindenki a törvényben megállapított eljárásnak megfelelően igényelheti jogát független és pártatlan bíróságon, valamint a törvény által megállapított esetekben a Szlovák Köztársaság egy másik szervében.

Az Art. 36. bekezdés Az Alapokmány 1. cikke alapján bárki az előírt eljárásnak megfelelően igényelheti független és pártatlan bírósághoz, valamint bizonyos esetekben más szervhez való jogát. Az Art. 6. bekezdés Az egyezmény 1. cikkének értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyét tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül egy független és pártatlan bíróság tárgyalja meg.

Az Alkotmánybíróság az állandó ítélkezési gyakorlatának megfelelően kimondja, hogy az Alapjogok tartalma a Kbt. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. cikkely 36. bekezdés 1. számú dokumentumának és az Art. 6. bekezdés Az egyezmény 1. cikke szerint hasonló garanciák vannak arra vonatkozóan, hogy az ügyet egy független és pártatlan bíróság a törvényben megállapított eljárásnak megfelelően tisztességesen tárgyalja. Emiatt ezekben a jogokban nem látható jelentős különbség (II. ÚS 27/07).

A panaszos arra hivatkozik, hogy megsértették alapvető jogait az Art. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. cikkely 36. bekezdés 1. számú dokumentumának és az Art. 6. bekezdés Kerületi bíróság és egy regionális bíróság ítéletével.

Szerinti alapvető jogok állítólagos megsértése 46. ​​bek. 1. az Alkotmány és az Art. 36. bekezdés Cikk szerinti jog és az Art. 6. bekezdés Kerületi bíróság ítéletével az Egyezmény 1. cikkét

Az Art. 127. bekezdés Az Alkotmány 1. cikkéből következik, hogy az Alkotmánybíróság azon joga, hogy természetes vagy jogi személyek panaszairól döntsön, amennyiben kifogásolja alapvető jogainak vagy szabadságainak megsértését, a szubszidiaritás elvén alapul. Az Alkotmánybíróság illetékességének szubszidiaritásából következik, hogy ha az Alkotmánybíróság a panasz előzetes vizsgálatakor megállapítja, hogy a panaszos egy másik hatóság előtt rendelkezésre álló és hatékony jogorvoslati lehetőségek igénybevételével igényt tarthat alapvető jogának vagy szabadságának védelmére, akkor tárgyalás céljából elutasítja az ilyen panaszt a joghatóság hiánya miatt (értelemszerűen pl. I. ÚS 103/02, I. ÚS 269/06).

A fentiekből következik, hogy a panasztételi eljárásban a Kbt. 127. bekezdés Az Alkotmány 1. §-a alapján az Alkotmánybíróság hatáskörrel rendelkezik az alapvető jog vagy szabadság állítólagos megsértésének kezelésére, feltéve, hogy a jogszabályok nem nyújtanak hatékony védelmet egy ilyen jog számára (mutatis mutandis I. ÚS 78/99). A panaszos alapvető jogainak és szabadságainak hatékony védelmének lényege többek között az a jogorvoslat, amelyet a természetes vagy jogi személy igénybe vehet egy állítólagosan megsértett alapjog vagy szabadság kapcsán, és amely lehetővé teszi számára, hogy orvosolja azt a helyzetet, amelyben látja alapvető jogainak, jogainak vagy szabadságainak megsértése (I. ÚS 36/96).

Az adott esetben a panaszos jogosult volt fellebbezést benyújtani a kerületi bíróság ítélete ellen, amelyről a panaszos tudott, benyújtotta a fellebbezést, és a területi bíróság ítéletével erről döntött. Ebből következik, hogy a kérelmezőnek jogainak védelme érdekében hatékony jogorvoslat állt rendelkezésére, amelyről a területi bíróság dönthetett, amely kizárja az Alkotmánybíróság hatáskörét. Ezért az Alkotmánybíróság az előzetes tárgyaláson hatáskörének hiánya miatt e részben elutasította a panaszos panaszát.

Szerinti alapvető jogok állítólagos megsértése 46. ​​bek. 1. az Alkotmány és az Art. 36. bekezdés 1. számú dokumentumának és az Art. 6. bekezdés 1. §-a alapján egy regionális bíróság ítéletével

A panaszos szerint az általa kijelölt jogok állítólagos megsértésének a körzeti bíróság ítéletének elégtelen indokolásának kellett volna lennie, amely nem foglalkozott a járásbíróság ítélete elleni fellebbezésben megfogalmazott tényekkel, nevezetesen kerületi bíróság határozatának érthetetlensége. k. 21 P 123/2012-192, 2014. november 21. (a továbbiakban: a kerületi bíróság végzése), az a tény, hogy a szülői felelősség gyakorlása miatt még kérelem nélkül sem indult eljárás, a tartás megállapítása is az eljárás megkezdése előtti időszakra, az ilyen eljárás indoklása nélkül, azzal, hogy nem vette figyelembe az apa (a panaszos) körülményeinek változását, amely a munkaviszony megszűnését jelentette, a panaszos lehetőségeinek téves értékelése és vagyon.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Alkotmánybíróság nem része az általános bíróságok rendszerének, hanem az Art. Az Alkotmány 124. cikke az alkotmányosság védelmét ellátó független bírói testület, amely az alapvető jogok és szabadságok megsértésével kapcsolatos panaszokról dönt, hacsak más bíróság nem dönt e jogok és szabadságok védelméről. E jogkör gyakorlása során az Alkotmánybíróság főszabály szerint nem jogosult a Törvényszék jogi véleményének vagy ténykérdésének vizsgálatára és értékelésére. Az Alkotmánybíróság feladata nem az általános bíróságok képviselete, amelyek elsősorban a törvények értelmezéséért felelősek. Az Alkotmánybíróság szerepe az ilyen értelmezés és alkalmazás következményeinek az Alkotmánnyal vagy az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó minősített nemzetközi szerződéssel való összeegyeztethetőségének felülvizsgálatára korlátozódik. Az Alkotmánybíróság azon joga, hogy cselekedjen és döntsön a Kbt. 127. bekezdés Az Alkotmány 1. cikke az Alkotmányban vagy a vonatkozó nemzetközi szerződésben garantált jogok és szabadságok állítólagos megsértéséről tehát csak akkor adható meg, ha az általános bíróságok hatásköre kizárt, vagy ha e joghatóság általános bíróság általi gyakorlásának következményei összeegyeztethetetlenek a kapcsolódó alkotmányos szabályozás vagy nemzetközi megállapodás (I. ÚS 225/03).

Az Alkotmánybíróság által az alkotmányosság bírósági védelmének feladata általában nem az, hogy megvédje a természetes és jogi személyeket az általános bíróságok ténybeli tévedéseitől, hanem hogy megvédje őket alkotmányosan igazolhatatlan és fenntarthatatlan jogaiba való ilyen beavatkozástól (I ÚS 17/01, IV ÚS 111/09).

Az Alkotmánybíróság felülvizsgálta a járásbíróság állásfoglalását és kijelentette, hogy nem ért egyet a kérelmező érthetetlenségével kapcsolatos véleményével. Az állásfoglalásból egyértelműen kiderül, hogy a körzeti bíróság a kiskorú gondozása iránti eljárásban petíció nélkül indított eljárást azzal az indokkal, hogy a kiskorú szülei nem élnek együtt, és mivel a kiskorúval szembeni szülői jogaik és kötelezettségeik továbbra is fennállnak. törvény 36. cikke alapján. 36/2005. Coll. a családról és egyes módosított törvények módosításáról (a továbbiakban: „családi törvény”) nem módosultak, azokat módosítani szükséges. Ezért minden kétséget kizáróan egyértelmű, hogy a kerületi bíróság petíció nélkül indított eljárást a kiskorúval szembeni szülői jogok és kötelezettségek szabályozásával kapcsolatban.

A fentiek fényében az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az állítólagos tények pontatlanságuk miatt irrelevánsak, ezért nem tekinthetők lényeges jelentőségűnek a döntés szempontjából. Ezért, ha a regionális bíróság nem foglalkozott a panaszos kifogásaival, egy ilyen eljárás nem értékelhető a panaszos kijelölt alapvető és egyéb jogainak megsértéseként.

Az Alkotmánybíróság tehát nem fogadja el a panaszt azokban az esetekben, amikor a hatóságok bizonyos hibát követtek el, hanem annak intenzitását és az alkotmányosan garantált jog állítólagos megsértésének és a folyamat igazságosságára gyakorolt ​​következményei között fennálló ok-okozati összefüggést. egészének nem volt jelentős hatása 320/2011). Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a hatóság által elkövetett minden jogsértés nem eredményezi automatikusan az Alkotmány által garantált alapjog, jelen esetben különösen a bírói védelemhez való alapvető jog megsértését. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. §-a (hasonlóan a Charta 36. cikkének (1) bekezdése szerint is), ideértve az Art. 6. bekezdés Az egyezmény 1. cikke (IV. ÚS 104/2012, I. ÚS 9/2013, IV. ÚS 629/2012, II. ÚS 372/2012, II. ÚS 373/2012).

A kérelmező ügyének körülményei között az a tény tűnik tényszerűnek, hogy a kiskorú édesanyja 2012. június 29-én, vagyis azon a napon, amikor a bíróság megállapította a kiskorú tartásdíját, annak ellenére, hogy ez a kérelem formailag téves volt, 2012. június 29-én nyújtott be kérelmet a tartásdíj emeléséről. értékelése szempontjából releváns, míg a fenntartás meghatározására, nem pedig növelésére kellett volna törekednie. Ezért nyilvánvaló, hogy az anya nem spekulált a tartásdíj magasabb megszerzése érdekében, mint amennyit a kérelmező hozzájárult.

A járásbíróság előtti eljárás általános lefolyásából, és különösen azokból a körülményekből, amelyek petíció nélküli eljárás megindítására vonatkozó végzés kiadását megelőzték, levonhatók azok a tények, amelyek indokolták a tartásdíj megítélését az eljárás megindítását megelőző időszakra. petíció nélkül.

A fentiekre tekintettel a járásbíróság és a területi bíróság ítéleteinek egyértelmű indokolásának formai hiányossága azon okok tekintetében, amelyek miatt a tartásdíjat már az eljárás megindulása előtt petíció nélkül ítélték meg, nem értékelhető úgy, hogy sérti a kérelmező alapvető jogát az Art. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. cikkely 36. bekezdés Cikk szerinti jog és az Art. 6. bekezdés 1. pontja.

Ami a panaszos azon kifogásait illeti, miszerint a Területi Bíróság nem vette figyelembe a panaszos körülményeinek változását, amely a munkaviszony megszüntetése volt, valamint a panaszos lehetőségeinek és vagyoni viszonyainak téves értékelésével kapcsolatos kifogásokat - emlékeztet az Alkotmánybíróság hogy korábbi bírósági ítélkezési gyakorlata szerint nem értékelhető elszigetelten (mm II. ÚS 78/05, III. ÚS 264/08, IV. ÚS 372/08, IV. ÚS 350/09), mert az első- a per és a fellebbezési eljárás az eljárás tárgyát tekintve egy egységet alkot.

A Területi Bíróság ítéletének indokolásában többek között kimondta: „A 387. §. 1 CSP, a másodfokú bíróság megerősíti az elsőfokú bíróság határozatát, ha az a rendelkező részében tényszerűen helyes. Par. E rendelkezés 2. pontja szerint, ha a másodfokú bíróság teljes mértékben egyetért a megtámadott határozat indokolásával, arra szorítkozhat, hogy megállapítja, hogy a megtámadott határozat indokolása helyes, vagy más indokkal egészítheti ki a megtámadott határozat helyességét. "

Miután megvizsgálta a járási bíróság ítéletének indokolását, amelyet az Alkotmánybíróság nem tart szükségesnek idézni, tekintettel arra, hogy tartalma a panaszos számára ismert, az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a járásbíróság a kérelmező körülményeivel foglalkozott. kellően világosan és érthetően megítélése és indoklása, a munkáltatóval való munkaviszonyának megszűnésének okai, valamint vagyoni viszonyai.

A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy nem ért egyet a kérelmező azon állításával, miszerint a területi bíróság nem foglalkozott a kérelmező körülményeinek változásával a munkaviszony megszűnése, valamint a lehetőségek és a vagyoni viszonyok értékelése miatt . Ha a kerületi bíróság már ítéletében foglalkozott a fenti tényekkel és tényekkel, és a területi bíróság egyetértett ítéletének indokolásával, nem volt köteles újból foglalkozni a panaszos ugyanazokkal a kifogásokkal.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor kijelenti, hogy a panaszban szereplő panaszos csak azokat az ellenvetéseket ismétli meg, amelyeket a területi bíróság már felülvizsgált, annak ellenére, hogy az e kifogásokban szereplő kérdéseket a körzeti bíróság ítélete már teljes mértékben megalapozta. . A panaszos panasza tehát csak folyamatos vita a körzeti bíróság és a területi bíróság jogi véleményével a rájuk talált és megfelelően alátámasztott tényekről. A panaszos így az Alkotmánybíróságot az általános igazságszolgáltatás rutinszerű nyomozó szervének helyzetébe helyezi, és kéri, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálja felül az ügyet, és egyezzen meg jogi véleményével. Az Alkotmánybíróság az így megfogalmazott panasz kapcsán emlékeztet arra, hogy az általános igazságszolgáltatás rendszerében nem és nem is lehet egy másik korrekciós eset.

Az Alkotmánybíróság véleménye szerint a panaszos csupán azt kívánja megkérdőjelezni, hogy a bizonyítékokat miként értékelték a rendes bíróságok, milyen tényszerű következtetéseket vontak le belőle az általános bíróságok és hogyan értékelték azokat jogilag. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban azonban hangsúlyozza, hogy korábbi határozataiban már kimondta, hogy a tisztességes eljáráshoz való alapvető jog tartalma a Kbt. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. cikkely 36. bekezdés 1 dokumentum, ill. Művészet. 6. bekezdés Az egyezmény 1. cikke nem tartalmazza az eljárásban részt vevő fél (az érintett személy) azon jogát, hogy véleményt fűzzen a bíróság által javasolt bizonyítékok értékelésének módszeréhez, vagy hogy követelje az elvégzett bizonyítékok javasolt értékelésének módszerét (I. ÚS 97/97).

A regionális bíróság eljárása a felperes ügyében hozott ítélet indokolásában nem tekinthető nyilvánvalóan megalapozatlannak vagy önkényesnek. Az a tény, hogy a panaszos nem ért egyet a területi bíróság véleményével, önmagában nem vezethet arra a következtetésre, hogy ez a vélemény nyilvánvalóan megalapozatlan vagy arbitrázs, és nem állapítja meg az Alkotmánybíróság jogát saját véleményének helyettesítésére sem azért, mert az Alkotmánybíróság nem az általános bíróságok javító bírósága. Ezen indokolás mellett az Alkotmánybíróság rámutat a kialakult jogi véleményre, miszerint a tisztességes eljáráshoz való jog nem jelenti a Törvényszék előtti eljárás sikere jogát (II. ÚS 3/97, II. ÚS 173/07).

Összegzésként az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy ítélkezési gyakorlatának megfelelően értékeli a folyamat egészének igazságosságát (pl. Mm II. ÚS 307/06), ezért a panaszt csak azokban az esetekben helyt adják, ha arra a következtetésre jut, hogy állítólagos és releváns eljárási hibák lehetővé teszik a hatóság számára annak megállapítását, hogy a folyamat egésze igazságtalan volt, és ennek fényében annak igazságtalannak tűnhet. Ezért az Alkotmánybíróság nem nyújt be panaszt azokban az esetekben, amikor a hatóságok bizonyos hibát követtek el, de annak intenzitása, valamint a törvénysértés és a folyamat egészének igazságosságára gyakorolt ​​következményei közötti fennálló ok-okozati összefüggés nem volt jelentős hatása. A panaszos esetében azonban nem ez volt a helyzet.

Az Alkotmánybíróság, miután megvizsgálta a megtámadott ítélet indokolásának módját és terjedelmét, valamint figyelembe vette a panaszos által a panaszban megfogalmazott indokokat, nem találta a vonatkozó jogszabályi rendelkezések ilyen értelmezését és alkalmazását, amely összeegyeztethetetlen hatásokat eredményezhetett volna. Művészet. 46. ​​bek. Az Alkotmány 1. cikkely 36. bekezdés 1. a dokumentum és az Art. 6. bekezdés 1. pontja.

A fentiekre való hivatkozással az Alkotmánybíróság a panaszos panaszát ebben a részben a 25. § (2) bekezdése alapján elutasította. Az Alkotmánybíróságról szóló törvény 2. cikke nyilvánvaló megalapozatlanság miatt.

Mivel az Alkotmánybíróság a panaszt egészében elutasította, jogi jelentősége nem volt a kérelmező abban foglalt egyéb követeléseinek kezelése.