Minden, amit tudnia kell az emberi test vizuális központjának anatómiájáról, felépítéséről és funkcióiról
A szem az egyik legfontosabb érzékszervünk - kevés más szerv ilyen összetett. Az emberi szem másodpercenként több mint tízmillió információt képes fogadni és azonnal feldolgozni. De gondoltál már arra, hogy a szem valójában hogyan működik? Hogyan keletkeznek a ténylegesen látott képek? És testünk mely részei vesznek részt ebben a bonyolult folyamatban? A JOBB LÁTÁS segítségével minden részletet megtudhat - mindenről, a szem anatómiájától és szerkezetétől a funkciójáig.
A szem szinte úgy működik, mint egy kamera. Egyszerűen fogalmazva, különféle részei együttesen mutatják be a körülöttünk lévő világot. A következő szövegben megtudhatja, hogyan működik pontosan a szem. De először beszéljünk a szem fő részeiről és szerkezetéről.
Anatómia: az emberi szem szerkezete
Szaruhártya
A szaruhártya, a szem külső rétege nedves, a könnyfolyadék miatt, amely eltakarja. Beágyazódik egy sclera néven ismert rétegbe (a szem fehér része). Együtt alkotják azt, amit a szakértők tunica externa bulbi-nak neveznek. A szaruhártya úgy működik, mint egy ablak: korong alakú, átlátszó és fényt enged a szemébe. Ezenkívül megvédi a szemet a külső behatásoktól, például szennyeződéstől, portól vagy felületi sérüléstől. Természetes állapotában nagyon rugalmas. Görbületének köszönhetően optikai tulajdonságokkal is rendelkezik, és kulcsszerepet játszik abban, hogy tisztán lássunk.
Sclera
A sclera, a szem fehér része, vastagabb és feszesebb, mint a szaruhártya, és megvédi a szemet a károsodástól. Gyakorlatilag az egész szemet lefedi, két kivételtől eltekintve: a szaruhártya elülső részén mélyedés, a szemideg rostjai pedig hátul találhatók.
Zrenica
A pupilla fekete pont az emberi szem közepén. Reagál a beeső fényre és alkalmazkodik annak intenzitásához. Ez nem maga a tanuló, hanem az írisz által lehetséges. A tanulóink mérete is befolyásolhatja érzelmi állapotunkat. Például a félelem és a nagy öröm hatására a tanulók kiszélesedhetnek, miközben méretük is változik az alkohol és a drogok hatására.
Írisz
Az írisz, egy színes kör, körülveszi a pupillát, és ugyanúgy működik, mint egy rekesz: szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Világos környezetben biztosítja, hogy a pupilla kisebb legyen, és így kevesebb fényt enged át benne. Sötétben ennek az ellenkezője igaz: a pupilla bilincs kinyílik és a pupilla kitágul. Biztosítja, hogy több fény behatoljon a szembe sötétben, és kevesebb fény világos környezetben. Az írisz meghatározza a szemünk színét is, és mindegyikünk számára egyedi szerkezettel rendelkezik. Nevét a szivárvány görög istennőjéről kapta. Érdekes tény, hogy az írisz színe egyáltalán nem befolyásolja a látást. A barna szemű ember nem látja "sötétebbnek" a világot, mint a világosabb szemű, pl. kék.
Szemkamrák (camerae bulbi)
Az emberi szemnek van egy elülső és hátsó kamrája. Ezek a szem elülső szegmensének azon terei, amelyek a kamrai folyadékot tartalmazzák. Ez a folyadék tartalmazza a fő tápanyagokat a lencséhez és a szaruhártyához. Oxigénnel látja el őket, és segít a kórokozók elleni küzdelemben. A kamrai folyadéknak a szemkamrákban van egy másik funkciója: segít a szemnek megőrizni formáját.
Lencse lencse (lens crystal)
A szemlencse rögzíti a pupillába bejutó fényt, éles képet biztosítva a retinán. Rugalmas, és a csillóizom segítségével megváltoztathatja alakját. Ez lehetővé teszi, hogy mind a rövid, mind a távolsági témákra összpontosítson. Ez azt jelenti, hogy amikor a közeli tárgyakat nézzük, a lencse úgy görbül meg, hogy tisztán láthassuk. A távolabbi tárgyaknál azonban ellaposodik, hogy újra tisztán láthassunk. A lencse megfordítja a látott képet, és hátulról előre szemlélteti a retinán. A kép csak akkor forog helyesen, ha később az agy feldolgozza.
Ciliáris test (corpus ciliare)
A csilló test döntő szerepet játszik látásunkban: kamrai folyadékot hoz létre, és tartalmazza a csilló izmot (musculus ciliaris). Az objektív adaptálásával garantálja, hogy mind a közeli, mind a távoli tárgyakra tudunk koncentrálni.
Üvegtest (corpus vitreum)
A lencse és a retina közötti szem belső terét üvegtest tölti ki. Ez a tér a szem nagy részét alkotja, és ahogy a neve is sugallja, az üvegtest a szem elengedhetetlen része. Átlátszó, 98% -a vízből áll, a fennmaradó 2% pedig hialuronsavat és kollagén rostokat tartalmaz.
Retina
A retina feldolgozza a fény- és színingereket, és a látóidegen keresztül továbbítja az agyba. Röviden: a retina katalizátorként működik. Érzékelő sejtjeivel átalakítja a beeső fényt, amelyet az agy feldolgoz. Ezek az érzékszervi sejtek kúpokból (a színek megtekintéséhez) és rudakból állnak (a világos és a sötét megkülönböztetésére). Sehol máshol a szemben nincsenek olyan sűrűn elrendezve, mint a retina vagy a makula közepén. Az összes szenzoros sejt körülbelül 95% -a körülbelül 5 négyzetmilliméteres területen helyezkedik el. Ez nagyjából akkora, mint egy tűfejléc.
Cevnatka (chorioidea)
Az emberi szem choroidja a sclera és a retina között helyezkedik el, és átjut a ciliáris testbe és az íriszbe. Biztosítja a retina tápanyagellátását a retinán, fenntartja a retina állandó hőmérsékletét, és részt vesz a szálláson is, azaz. j. átmenet a közeli és a távoli megtekintés között, ugyanúgy, mint a kamera lencséje.
Látóideg (nervis opticus)
A látóideg felelős a retinából az agyba történő információ továbbításáért. Körülbelül egymillió idegrostból (axon) áll, körülbelül fél centi vastag, és a retinából a papillán keresztül lép ki. Ezt a pontot "vakfoltnak" is nevezik, mivel a retinának itt nincsenek érzékelő sejtjei. Ezért az agy által létrehozott kép valójában fekete pont - kis szürke sejtjeink általában megfelelő kompenzációt hajtanak végre, hogy a kép következetes legyen. Ezt a pontot azonban általában nem érzékeljük tudatosan, mert az agy "kiegészíti" ezt a hibát.
A retina központi furata (fovea centralis)
Kis terület, nagy hatás: a központi lyuk két milliméternél kevesebb területet foglal el, de felelős a vizuális rendszer kulcsfontosságú feladataiért. A retina közepén helyezkedik el, és olyan érzékszervi sejteket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy a nap folyamán a lehető legfényesebb és színesebb képet láthassuk. Ha egy tárgyra nézünk, a szemünk automatikusan megfordul, így az objektum kivetíthető a középső lyukra.
Az emberi szem külső része
Az emberi szem "részei" fontos szerepet játszanak abban, hogy láthassák. Ide tartoznak a szemhéjak, a szempillák, a könnymirigyek és a szemöldök.
Könnymirigyek (glandula lacrimalis)
Körülbelül egy mandula méretű, amelyet a pálya külső részén tárolnak, és szükség esetén könnyeket produkál - ez a könnymirigy. A sókat, fehérjéket, zsírokat és enzimeket tartalmazó váladék a szaruhártya ellátását és védelmét szolgálja, és segít eltávolítani az idegen testeket a szemből.
Szemhéjak (palpebrae)
A szemhéjak minden szempillantás alatt hidratálják a szemünket, és reflex mozdulattal záródnak, hogy megvédjenek a széltől, a folyadéktól és az idegen testektől. Az emberek percenként átlagosan nyolc-tizenkét alkalommal pislognak, és a könny folyadék a másodperc töredéke alatt terjed a szem felszínén. Ez nedvesíti a szaruhártyát, és megakadályozza annak kiszáradását.
Szempillák (csillók)
Az algák nemcsak szépek, de gyakorlati funkcióval is rendelkeznek. Feladatuk a por, a szennyező részecskék és más idegen testek eltávolítása. Mindez automatikusan történik: amint a finom szőrszálak valamivel érintkeznek, vagy az agy arra számít, hogy megtörténik, a fedelek reflexív mozdulattal záródnak.
Szemöldök (supercilium)
A szemöldök ettől kezdve megvédi a szemet, amely lefuthat a homlokáról.
A látás magyarázata: hogyan működik az emberi szem
A dolgok látása egy összetett folyamat része: mielőtt bármit is látnánk, az egyes lépések láncolata zajlik a szemben és az agyban. A retino-kortikális útvonalról beszélünk, amely a szemben kezdődik és az agyunkig folytatódik. Összefoglalva, a látás így működik: az emberi szem elnyeli a fényt a környezetéből, és megragadja a szaruhártyán. Ez létrehoz egy kezdeti vizuális benyomást. Ezután minden szem a látóidegen keresztül továbbítja ezt a képet az agynak, az agy feldolgozza, és az eredmény az, amit "látásnak" nevezünk. A fény képezi az alapját mindennek, amit látunk. Gyakorlatilag vakok vagyunk a teljes sötétségben.
Ez konkrétan azt jelenti, hogy ha egyáltalán látni akarunk egy tárgyat, akkor némi fénynek rá kell esnie. Ez a fény visszaverődik az objektumból, és vizuális rendszerünk feldolgozza azt. Ha például egy fára nézünk, a szemünk elnyeli a belőle visszaverődő fényt: a sugarak először behatolnak a kötőhártyán és a szaruhártyán. Ezután áthaladnak az elülső kamrán és a pupillán. A fény ezután eléri a szem lencséjét, ahol megragadja és átkerül a fényérzékeny (= fényérzékeny) retinára. Ebben összegyűjtik és elrendezik a képinformációkat: a rudak felelősek a világos és a sötét megkülönböztetéséért, a kúpok pedig a fényerőért és a színért. Ezt az információt továbbítják a látóidegbe, amely közvetlenül az agyba mozgatja, ahol újra értékelik, értelmezik és egyesítik azt a képet, amelyet végül látunk.
Noha részletes ismereteink vannak az emberi szem anatómiájáról és felépítéséről, tudatunk működésével kapcsolatos számos kérdés megválaszolatlan marad. Tehát bár tudjuk, hogy az agy mely részei a legaktívabbak, amikor valamit meglátunk, senki sem tudja pontosan, hogyan érzékeljük ennek eredményeként a világot.
Közeli és távoli tárgyakat látunk
Az egészséges szemek ezt automatikusan és segítség nélkül teszik meg, így válthatunk a közeli és a távoli látás között, és jól láthatjuk a tárgyakat egyik vagy másik távolságban. Ez a dinamikus képesség, hogy a tárgyakat különböző távolságokon világosan lássa, szállásként ismert. Ez a szemünk lencséjének rugalmasságán alapul. Ha a szemnek nincs hibája, a lencse megváltoztathatja alakját, és így alkalmazkodhat a közeli vagy távoli tárgyakhoz annak megfelelően, amit látni akarunk. Az egészséges szem lencséje lapos és hosszú, ami ideális a távolban lévő tárgyak megtekintésére. De ha valamit megnézünk a közelben, akkor a lencse jobban kanyarodik: rövid távolságra kapcsol, és lehetővé teszi számunkra a közeli tárgyak megtekintését. A szállás akkor kezdődik, amikor a középső lyukon homályos tárgyak jelennek meg.
Tárgyakat látni napközben - hogyan működik a szemünk
A tárgyak kellő megvilágításban való látása (kúplátás vagy nappali látás) az a szerep, amelyért a színlátásért felelős érzékelő sejtek felelősek: a kúpokért. A tanuló részt vesz a napi látásban is: minél világosabb a környezet, annál kisebb a pupilla. Alkalmazkodik a különböző fényintenzitásokhoz és szabályozza a szembe jutó fény mennyiségét. Ezt a képességet adaptációnak nevezzük. Napszemüvegek és színes lencsék megvédhetik a szemet a fénytől.